Ferenc-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Ferenc-hegyi-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz6700 m
Mélység81,8 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés81,8 m
Tengerszint feletti magasság258 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hidrotermális eredetű
Barlangkataszteri szám 4762-4
Elhelyezkedése
Ferenc-hegyi-barlang (Budapest)
Ferenc-hegyi-barlang
Ferenc-hegyi-barlang
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 35″, k. h. 19° 00′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 35″, k. h. 19° 00′ 35″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenc-hegyi-barlang témájú médiaállományokat.

A Ferenc-hegyi-barlang Magyarország 7. leghosszabb barlangja. Hévizes eredetű, mint a többi rózsadombi barlang. 1982-ben fokozottan védett barlanggá nyilvánították.

Leírás[szerkesztés]

A barlang Budapest II. kerületében, a Hármashatár-hegy csoportjához tartozó Ferenc-hegyen nyílik. A barlang jelenlegi, mesterséges bejárata a Ferenchegyi út É-i oldalán, az Őzgida utcai elágazásnál lévő fás-bokros területen található lezárva. A régi, felfedező bejáratát, amely a Törökvész út 63. számú ház előtt volt barlang- és életvédelmi okokból lebetonozták.

A legszövevényesebb járatú, leginkább labirintusszerű budapesti barlang. Nem tartozik a nagy technikai felkészültséget igénylő barlangok közé, inkább szűk, hasadékszerű járatairól nevezetes. Annak ellenére, hogy a Ferenc-hegyi-barlang hazánk egyik legjelentősebb barlangja, tudományos feldolgozása alig történt meg. Az átlagos középhőmérséklete 9,9 °C, amely értéket Loksa Imre mérte 1958. évi vizsgálatsorozata alkalmával. A barlangi klímaviszonyok elsősorban a barlang és a felszín kapcsolatát, a hasadékrendszerek összeköttetéseit tükrözik. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható.

1976-ban volt először Ferenc-hegyi-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Aragonit-barlang (Bertalan 1976), Ferenchegyi aragonit barlang (Mottl 1934), Ferenchegyi-barlang (Bertalan 1976) és Ferenchegyi barlang (Kadić 1934) neveken is. A Ferenc-hegyről lett elnevezve, amelyben található.

Kialakulás[szerkesztés]

A barlang ÉNy–DK-i és erre merőleges, ÉK-DNy-i irányú keskeny hasadékrendszer mentén alakult ki. A Ferenc-hegyi-barlang ugyanúgy mint a többi nagy budai barlang, tektonikus hasadékok mentén elsődlegesen a melegvíz oldó hatására keletkezett eocén mészkőben és márgában. A barlangban megfigyelhetők jellegzetes oldásformák, kagylók, csatornák, forráscsövek, gömbüstök és gömbfülkék. Talán az összes budai nagy barlang közül ebben található meg a legtöbb hévízre utaló ásványi anyag. Már a felfedezéskor feltűnt a hosszában kettétört, ásványos Hévforrás-cső, amely, mint neve is mutatja, az egyik melegvíz-feltörési pont lehetett. Az eocén nummulitiszes mészkő falait és repedéseit sokfelé borítja barit, amely valószínűleg a barlangtágulást közvetlenül megelőzően vált ki magasabb hőmérsékletű vízből.

Érdekes, hogy Kerekes József a barlangban barittal bevont, valószínűleg pannon üledékből származó kvarckavics-konglomerátumot talált, aminek alapján a barlang kialakulását a felső-pannonra helyezte. A fiatalabb, alacsonyabb hőmérsékletű melegvízből keletkeztek a borsókövek, amelyek anyaga aragonit lehet, valamint a karfiolszerű és a lemezes kristályhalmazok; de megállapítottak belőle nyomokban kalcitszivacsot, gipszkristályokat, gejziritet és lublinitet is. A felszínhez közeli barlangágak megközelítik, sőt több helyen el is érik a fedő, kevésbé állékony bryozoás márgát.

Képződmények, látnivalók[szerkesztés]

A barlangi túra klasszikus útvonalán a következő barlangrészekben lehet túrázni. A bejárati folyosó jellegzetes, szűk helyein, mint a Harakirin, a Csúszdán és a Kígyó-torkán átjutva a látogató az egymást keresztező hasadékok sokaságába érkezik. A főhasadék ÉNy-DK-i irányú. A második főhasadék végén található az Omladék-terem, a harmadik főhasadék és a második kereszthasadék találkozásánál a Gomba-terem, amely egy hatalmas, gomba alakú sziklaképződményről kapta nevét. Tovább, az Akna-terembe sok járat vezet, de még bonyolultabb az utána következő útvesztő.

Csak nehezen találni meg az utat a szűk Bocskai-kapun át a Barit-folyosóba, amelyet a falat borító borsárga színű kristályokról neveztek el. Nem messze innen a barlang egyik legnagyobb ürege, a Bocskai-terem következik, amelynek falain nincsenek látványos díszítések. Innen D felé haladva a falakat ismét borsókövek és kőrózsák díszítik, de egyre inkább szembetűnnek a korrodált sziklafalak, a járat végén pedig folyóhordalékszerű lerakódás és gömbölyű kvarckavicsok figyelhetők meg.

É-ra fordulva, a labilis törmelékhalmazon felmászva a Felső-emelet található, ahol két nagyon érdekes terem van. Ezek falai ugyanis teljesen simák és gömbölyűek, a látogatónak az az érzése, mintha egy nagy golyó üreges belsejében volna. A Felső-emelet É-i részében, a járat szűkületén át a barlang legnagyobb ürege következik. Ennek folytatása meredek szakadékba vezet, amely visszavisz az Alsó-szintre.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1933. szeptember 26-án a Törökvész úton csatornázási munkálatokat végeztek, és a csatornaárok mélyítése során üreget találtak. A felfedezésnek gyorsan elterjedt a híre. Először Miklóssy Géza gyógyszerész tekintette meg, aki ezután telefonon értesítette Kadić Ottokárt. Ő még aznap kiszállt a helyszínre, és mivel látta, hogy rendkívül nehezen járható szűk üregre akadtak, kérésére Kessler Hubert és a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület barlangkutatói tárták fel azt. A leírások szerint akkori hossza kb. 500 m volt.

Az első cél annak elérése volt, hogy be ne építsék az előrehaladott csatornázási munkálatok folyamán megnyílt barlang bejáratát. A következő teendő a barlang részletes bejárása és felmérése volt. Ezt a nehéz munkát szintén a BETE barlangkutatói végezték el, ugyancsak Kessler Hubert vezetésével. A következő években az egyetemi kutatók folytatták feltáró munkájukat a barlangban, aminek hossza az első feltárások óta majdnem háromszorosára nőtt, és elérte a 870 m hosszúságot.

A háború alatti, majd az azt követő eseményekről kevés történeti adat áll rendelkezésre, de annyi biztos, hogy a barlang rendszeres kutatása csak 1957 második felében kezdődött el, amikor megalakult az Igazságügyi Minisztérium és a Legfőbb Ügyészség Barlangkutató Csoportja Szilvássy Gyula és Szilvássy Andor vezetésével. Kessler Hubert és Jaskó Sándor munkálatai nyomán újratérképezték a teljes barlangot, így annak hosszát az egyharmadával sikerült megnövelniük. 1959-re elkészült a barlang teljes, az új járatokat is tartalmazó barlangtérképe. Közben Loksa Imre a Vámőrség Barlangkutató Csoportja segítségével biológiai vizsgálatokhoz kapcsolódóan barlangklimatológiai méréseket is végzett.

1963-ban az Alvilág bejáratát képező Ferde-terem felső sarkánál sikeres bontás révén bejutottak az I. sz. DK-i főhasadékba. A feltárás következménye váratlan volt. Egymást követték a nyitott hasadékok, és ezáltal az addig ismert 2070 m barlanghosszúságot 1100 m-rel megnövelték. 1963 végére 3180 m hosszúságban volt ismert a Ferenc-hegyi-barlang, amely ezzel az ország 3. leghosszabb barlangja lett. A most feltárt részek jellegüknél fogva szervesen kapcsolódtak a barlang addig ismert szakaszaihoz: hosszanti és keresztirányú repedésrendszereket, sok aragonit-képződményt és cseppkövet találtak. A DK-i főhasadékok az egész barlangrendszer addig ismert legszélesebb járatainak bizonyultak.

Az 1964-ben kiadott Az országos kék-túra útvonala mentén című könyvben az van írva, hogy a Látó-hegy lábánál terül el a nevezetes rózsa-dombi barlangvidék és itt található, az Árpád-kilátóhoz közel a Ferenc-hegyi-barlang, amely közelebb van a kilátóhoz mint a Szemlő-hegyi-barlang. 1972. március 27-én négy kisfiú merészkedett be a barlangba, majd miután elfogytak gyertyáik, a Barlangi Mentőszolgálatnak kellett kimenteni őket.

1972. április 8-án szintén a Barlangi Mentőszolgálat segített a felszínre öt eltévedt és kimerült zseblámpás, elfáradt fiatalembert. 1973. augusztus 12-én három főből álló turistacsoport tévedt el a bonyolult labirintusban – ők is a Barlangi Mentőszolgálat segítségével jutottak ki. Ehhez a barlanghoz kapcsolódott a 20. század második felének legsúlyosabb magyarországi barlangi tragédiája is, amikor 1975 júniusában négy kalandvágyó fiatal holttestére bukkantak a Karfiol-terem közelében. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Ferenc-hegyi-barlang néven a barlangot említő 84 irodalmi mű megjelölésével.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, II. kerületi Ferenc-hegyi-barlang. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Budapest II. kerületében található barlang Ferenc-hegyi-barlang néven. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Budapest II. kerületében lévő Ferenchegyi-barlang másik neve Aragonit-barlang. A Törökvész út 65. előtti járda szélén van a vasráccsal és vaslappal lezárt aknájú felfedező bejárat. Másik bejárata erdőben van és ez vasbeton aknafedővel lezárt akna.

A barlang 3560 m hosszú és kb. 40 m mély. Több szintben elhelyezkedő hálózatos hasadékrendszer. Csak vezetővel lehet megtekinteni meghatározott létszámú csoportokban. Bejárásához kis sziklamászó képesség és ellenálló felszerelés szükséges. A kézirat barlangra vonatkozó része 8 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Budai-hegységben lévő és 4000 m hosszú Ferenc-hegyi-barlang az ország 4. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint Lithobius stygius infernus nevű százlábú előfordul a budai Ferenc-hegyi-barlangban.

A tanulmányban van egy térkép, amelyen a biológiailag kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag feldolgozás alatt álló Ferenc-hegyi-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Ferenc-hegy a barlang neve. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 5. leghosszabb barlangja a Budai-hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 4000 m hosszú, 1976-ban 4000 m hosszú, 1975-ben 4000 m hosszú Ferenc-hegyi-barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Ferenc-hegyi-barlangnak 4762/4. a barlangkataszteri száma.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Budai-hegységben lévő Ferenc-hegyi-barlang fokozottan védett barlang. Mérete, genetikája és ásványkiválásai miatt lett fokozottan védett barlang. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva és publikálásra került róla két fénykép. Ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló magyarországi barlangok között. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a barlang Ferenc-hegyi-barlang néven Aragonit-barlang névváltozattal és fel van tüntetve helye térképen. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Ferenc-hegyi-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal.

Az 1987. évi MKBT központi kutatótábor tájékoztatójában van egy ábra, amelyen megfigyelhető, hogy a budai barlangok közül néhány, pl. a Ferenc-hegyi-barlang mekkora tszf. magasságban helyezkedik el, illetve ezeknek a barlangoknak mekkora a függőleges kiterjedése. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 7. leghosszabb barlangja a 4762/4 barlangkataszteri számú, 4000 m hosszú Ferenc-hegyi-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 4000 m hosszú. 1990-ben Szenthe Istvánnak, a MÁFI Barlangkutató Csoportnak és a Vakond Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélyük a barlang kutatásához. 1997 óta légúti megbetegedésben szenvedő gyerekek számára hasznosítják betegségmegelőző és sportterápiás célokra.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Budai-hegységben lévő Ferenc-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Budai-hegység területén lévő Ferenc-hegyei-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy hossza 4390 m, amely hosszból 3330 m a felmért rész; 6000 m a becsült hossza, függőleges kiterjedése 41,7 m, vízszintes kiterjedése 252 m.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Budai-hegységben lévő Ferenc-hegyi-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Ferenc-hegyi-barlang fokozottan védett barlang. A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia szerint 4400 m hosszú, majdnem 42 m függőleges kiterjedésű, és 270×120 m alapterületű.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Budai-hegységben elhelyezkedő Ferenc-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Budai-hegységben lévő Ferenc-hegyi-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Ferenc-hegyi-barlang fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • (Kessler Hubert): Az Egyetemiek a magyar barlangfeltárások szolgálatában. Magyar Turista Élet, 1942. április 30. (10. évf. 8. sz.) 5. old.
  • Szentiványi József: Újabb adatok Magyarország ugróvillás rovarainak (Collembola) ismeretéhez. Folia Entomologica Hungarica, 1941. (6. köt.) 1–2. füz. 20–27. old.

További információk[szerkesztés]