Hét-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hét-lyuk
A Hét-lyuk egyik bejárata
A Hét-lyuk egyik bejárata
Hossz70 m
Mélység33 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés33 m
Tengerszint feletti magasság372 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus zsomboly
Barlangkataszteri szám 4772-16
Elhelyezkedése
Hét-lyuk (Magyarország)
Hét-lyuk
Hét-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 55′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 55′ 56″
A Wikimédia Commons tartalmaz Hét-lyuk témájú médiaállományokat.

A Hét-lyuk az egyik megkülönböztetetten védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. A Budai-hegység egyetlen aknabarlangja. Nagy mennyiségű, foszfáttartalmú guanót bányásztak belőle. A Remete-szurdok második leghosszabb barlangja, a leghosszabb a Remete-hegyi 8. sz. barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Budai Tájvédelmi Körzetben, a Remete-szurdok É-i oldalán, Remeteszőlős külterületén, Budapest határától nem messze, cserjésben, hegytetőn, tetőperemi helyzetben, a völgy oldalának D felé kinyúló ormán, az orom DK-i felén, fokozottan védett területen lévő sziklakibúvásban nyílik a 7 bejárata. Az egymáshoz közel található bejáratai közül négynek függőleges, háromnak lejtő a tengelyiránya. Helyét és nevét feltüntetik a turistatérképek, de jelzett turistaút nem vezet hozzá. A Remete-hegyi 8. sz. barlang felső bejárata a Hét-lyuk legnyugatibb bejáratától kb. 10 m-re DNy-ra van. A Remete-barlangtól K-ÉK-re légvonalban kb. 200 m-re van. A Remete-szurdok felső, 130 m magasságban húzódó barlangszintjén helyezkedik el.

Az I. bejárat ovális alakú, függőleges tengelyirányú, 0,65 m széles és 2,3 m magas. A II. bejárat szabálytalan alakú, függőleges tengelyirányú, 3,9 m széles és 6,1 m magas. A III. bejárat szabálytalan alakú, függőleges tengelyirányú, 3,61 m széles és 2,6 m magas. A IV. bejárat ovális alakú, függőleges tengelyirányú, 0,7 m széles és 1,5 m magas. Az V. bejárat ovális alakú, lejtő tengelyirányú, 1,1 m széles és 1,7 m magas. A VI. bejárat íves alakú, lejtő tengelyirányú, 2,3 m széles és 4,2 m magas. A VII. bejárat szabálytalan alakú, lejtő tengelyirányú, 1,05 m széles és 1,2 m magas.

Felső triász vastagpados dachsteini mészkőben, elsődlegesen karsztvízszint alatti oldódással, másodlagosan omlással alakult ki. Az omlással kialakulás másodlagos folyamat, de nagyon látható benne. Irodalmában előfordul az is, hogy víznyelőbarlang. Többszintes térformájú barlang. A nagyformák közül akna, kürtő és gömbfülke figyelhetők meg. Kisformái a gömbüst, a mennyezeti csatorna és a mennyezeti zsebek. Képződött a járatokban gyengén fejlett állócseppkő, gyengén fejlett függőcseppkő, gyengén fejlett szalmacseppkő, gyengén fejlett cseppkőléc, gyengén fejlett cseppkőkéreg, cseppkőlefolyás, amelyek jelenleg pusztuló állapotban vannak, és a legfelső részeken kondenz borsókő.

Két részre osztható. Felső része rombarlang. A Feneketlen-akna aljától kezdődő Alsó-barlangban nagy mennyiségű denevérguanó volt. Napjainkban is előfordulnak a barlangban denevérek. A legnagyobb terme a 10 m hosszú, 10 m magas és átlagosan 3 m széles Nagy-terem. A teremben van a legmélyebb pontja, 33 m mélyen. A barlang megtekintéséhez nem kell engedély, de teljes bejárásához kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges. Nagyon sok különböző állapotú fix nitt van elhelyezve benne. Három bejáraton keresztül kötéltechnikai eszközök nélkül be lehet jutni. Az Alsó-barlang csak kötéltechnikai eszközökkel járható.

Nevét 7 bejárata miatt kapta. Előfordul irodalmában 9. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Budai Hétlyuk (Sebős 1932), Feneketlen zsomboly (Bertalan 1966), Guano barlang (Kazay 1915), Guánó-barlang (Bertalan 1966), Hét-luk (Kraus 2004), Hétlyuk (Kadić 1932), Hét lyuk (Horn 1932), Hétlyuk-barlang (Pápa 1966), Hét-lyuk-barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Hétlyuk barlang (Bertalan 1976), Hétlyukbarlang (Pápa 1938), Hét-lyuk barlangrendszer (Bertalan 1976), Hétlyuk-zsomboly (Leél-Őssy 1950), Hétlyuk zsomboly (Topál 1954), Hét-lyuk-zsomboly (Kordos 1984), Hét-lyuk zsomboly (Bertalan 1976), Remete-hegyi 9. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 9. sz. barlang (Bertalan 1976), Remetehegyi barlang (Kadić 1952), Remetehegyi hétlyuk (Kadić 1919), remete-hegyi Hét-lyuk (Kordos 1984), remetehegyi Hétlyuk (Bertalan 1966), Remetehegyi hét lyuk (Barcza, Thirring 1920), Remetehegyi Hétlyuk (Kessler 1931), Remete-hegyi-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974) és Remetehegyi zsomboly (Barlangvilág 1933) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1915–1932[szerkesztés]

A Turisták Lapja 1915. évi évfolyamában megjelent és Kazay Endre által írt ismertetés szerint Kazay Endre és Tödter Gyula (Juliusz) október egyik napján kirándultak a Máriaremetei-szurdokba, hogy a szurdok barlangjait átnézzék. Tödter Gyula jól ismerte a szurdok topográfiáját, de a Guano barlangot mégsem találták meg. A barlangot a hegygerincről akarták megközelíteni és sokat bolyongtak a területen, ahogy azt a mellékelt helyszínrajz útvonala mutatja. A barlang bejárata kürtőszerű és emiatt nem könnyű belemenni, valamint régen sok guanót találtak benne. A publikációban látható a máriaremetei barlangvidék helyszínrajza, amelyen jelölve van a Guano barlang földrajzi elhelyezkedése. A helyszínrajzot Kazay Endre készítette.

Az 1919. évi Barlangkutatásban lévő Scholtz Pál Kornél beszámoló alapján Kadić Ottokárt Lóczy Lajos bízta meg, hogy a Budai-hegység barlangjait felmérje és ebben a munkában a Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya támogatta Kadić Ottokárt. A távolabbi barlangok közül a Remetehegyi hétlyuk is fel lett mérve. Az 1919. évi Barlangkutatásban publikált és Kadić Ottokár által írt jelentésben meg van említve, hogy a Pál-völgyi-barlang kutatásának befejezése után 1919-ben a többi pál-völgyi és Budapest vidéki barlang, például a Remetehegyi hétlyuk tanulmányozására és felmérésére került sor. A barlang felmérését a Pannonia Turistaegyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai (Frölich Árpád, Bagyura János, Jilek Antal, Som Imre, Ruzitcska Gyula, Pürner József, Frei Hermán és mások) segítették. A barlangban a kutatás be van fejezve. A jelentésből az is megtudható, hogy az Ördög-árok szurdokának K-i végén, a kőbányától ÉNy-ra, a Remete-hegy lejtőjének legmagasabb részén, sziklás hegyoldalban van a 7, egymás mellett nyíló bejárata.

Az 1920-ban kiadott Budapest Duna-jobbparti környéke című útikalauzban az jelent meg, hogy a völgy K-i végénél, sziklás hegyoldalban, a hegytető és a mészégető kemencék közelében, bokrok által eltakarva nyílik. Ez hét, közel egymáshoz nyíló lyuk, amelyek két különálló, beomlásnak indult függőleges üregbe vezetnek. Az első két lyuk egy nagyon mély ördöglyukba vezet, öt lyuk pedig hasonló bonyolult üreg felett található. Az üregek jól bemutatják, hogyan alakul ki töbör barlangok beomlása miatt. Az 1920-ban közölt és Kadić Ottokár által írt, az útikalauzt ismertető írásban meg van említve, hogy a kalauzban szerepel a Remetehegyi hétlyuk. A Turisták Lapja 1921. évi évfolyamában publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a főváros környékén lévő barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban. Az 1927. évi első nemzetközi barlangtani kongresszus résztvevőinek egy része 1927. szeptember 22-én a Nagy-szénási turista otthonból a Remete-hegyen át, a zsombolyt érintve kirándult Hűvösvölgyig.

A Remete-szurdok helyszínrajza (Kazay Endre munkája), amelyen látható a Hét-lyuk földrajzi elhelyezkedése. A térképvázlaton a Hét-lyuk neve Guano barlang

1931 nyarán Kessler Hubert új részeket tárt fel benne. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában publikált szerzőnév nélkül megjelent közleményben az olvasható, hogy az egyik, 25 m-es aknájának alján nemrég új részeket fedeztek fel, amelyekben állati csontokat, köztük egy diluviális szarvasagancsot találtak. A Magyar Barlangkutató Társulat 1931. december 19-én tartott választmányi ülésén Kessler Hubert beszámolt a nyáron végzett kutatásról, amelyet a barlangban végzett. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában, a Bekey Imre Gábor által írt publikációban az jelent meg, hogy csak sziklamászóknak érdekesek a Remete-hegyen található ravaszlyukak. Az 1931-ben napvilágot látott és Kadić Ottokár által írt Budapest – barlangváros című cikkben az olvasható, hogy a Remete-hegy oldalában nyíló barlang a főváros területén található, de távol van Budapest központjától. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület 1914–1931. évekről szóló évkönyvében az került kiadásra, hogy a barlangkutató osztály tagjainak legújabb felfedezése volt a Remetehegyi Hétlyukban talált új részek feltárása.

A Turistaság és Alpinizmus 1932. évi évfolyamában megjelent Horn K. Lajos által írt rövid közlemény szerint Kessler Hubert Remetemária közelében, a Hét-lyuk mellett addig nem ismert foszfátos barlangot kutatott fel és a Kessler Hubert által felfedezett nagy mélységű barlang ismertetésére még vissza fognak térni. A következő számban az jelent meg, hogy a 25 m mély aknabarlang mélyponti részén a kőtörmelék eltávolításával felfedezett vízszintes rész alján 4 m vastag foszfátos kitöltés van és a réteg állatok maradványaitól származik, valamint ennek mennyisége az addigi mérések és fúrások alapján ezer mázsánál több. A talált barlangi foszfát az első csonkamagyarországi előfordulás volt. Az 1932-ben kiadott Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben lévő leírás 3 irodalmi hivatkozás alapján íródott. A vonatkozó részben az látható, hogy a Remete-hegy lejtőjének legmagasabb részén, az Ördög-árok szurdokának K-i végén nyílik. 7 bejárata van, amelyek egymás mellett helyezkednek el. Egy nagyon mély zsombolyba vezet két felszíni lyuk, a többi egy nagyon bonyolult, szintén zsombolyszerű és merőleges üregbe nyílik. A Barlangvilág 1932. évi évfolyamában látott napvilágot a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Osztályának 1931. évi tevékenységéről szóló beszámolója, amely szerint az új, Kessler Hubert által feltárt részek Csonkamagyarországon egyedülálló mennyiségben tartalmaznak foszfátföldet. A Barlangvilág 1932. évi évfolyamában publikált és Kadić Ottokár által írt jelentésben az olvasható, hogy a barlang érdekes, pusztulásnak indult zsomboly, amelyet 1931-ben Kessler Hubert felmért, lefényképezett és részletesen leírt.

1933–1942[szerkesztés]

A Hét-lyuk egyik bejárata

A Barlangvilág 1933. évi évfolyamában megjelent, hogy a Magyar Barlangkutató Társulat 1933. április 24-én tartott szakülésén előadást tartott Kessler Hubert a barlangban talált, új magyar foszfát-előfordulásról. 7 bejárata közül a legmélyebbet, azaz a 22 m mélységűt az alján kibontották és megtalálták a zsomboly vízszintes folytatását, amelynek alján 7,88–14,8% foszforsavat tartalmazó trágya van. Az 1934-ben kiadott Budai hegyek részletes kalauza című könyvben ismertetve van és publikálva lett függőleges hosszmetszet térképe. Az 1935. évi Erdészeti Lapokban közölve lett, hogy a Remete-hegy tetejéhez közel, a Remete-völgy K-i végénél, egy kőbányától ÉNy-ra, sziklás hegyoldalban vannak bejáratai. Egymás mellett 7 nyílás látható, amelyek többsége üregbe vezet és Kadić Ottokár szerint ez az üreg a pusztulóban lévő barlang tipikus példája, amely később dolinává fog alakulni. A Barlangvilág 1936. évi évfolyamában kiadott és Kadić Ottokár által írt összegzésben az olvasható, hogy a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztályának tagja, Vecsey György 1935-ben kutatott a barlangban.

Az 1936-ban napvilágot látott Barlangok mélyén című könyvben van egy rész, amely a barlangról és a barlang kutatásáról szól. Eszerint a főváros közelében, a Remete-hegy sziklás tetején van függőlegesen a mélységbe vezető nyílása és a nyíláshoz nem vezetett vízfolyás. A könyv szerzője, Kessler Hubert a zsombolyban a gyakorlatban akarta bizonyítani azt az elméletét, hogy minden zsombolyból fel lehet fedezni egy vízszintes barlangot, ha a törmelék eltávolítható, hogy az elzárt oldalfolyosókba be lehessen jutni. A zsombolyba kötél segítségével ereszkedett le és 21 m mélységben érte el a feneket. A vízszintes barlang nélküli zsomboly lent kiszélesedett és törmelékkúp volt alján. A törmelékkúp alján kulacsot, pipát, sapkát, szeszfőzőt, spárgára kötött kerékpárlámpát és egy majdnem kimúlt kiskutyát talált, amelyeket szerinte a mélység megmérése miatt dobtak, vagy ejtettek a barlangba a környéki kirándulók. Néhány óra alatt át tudta bontani a sziklás kitöltést és sikerült feltárnia a vízszintes barlangot. Ezért szerinte sikerült bizonyítania elméletét. Először meredek lejtőt fedezett fel, majd párhuzamos falú és vízszintes folyosót. A folyosó végén egy nagyobb terem volt, ahol sok állatcsontot, koponyát látott és a talaj nagyon puha volt. A teremből egy másik, hosszú terembe jutott át, amelynek omladék zárta el folytatását. A feltárt rész kitöltéséből mintát vett. A barnás színű minta nagyítóval történt vizsgálatakor megállapította, hogy nagyon apró szőrszálak, fehér szemcsék és apró bogarak kitines testrészei látszódnak benne. A fehér szemcsékről mikroszkóppal megállapította, hogy elmállott csontdarabkák. A Földtani Intézet és a Vegyvizsgáló Állomás elemzése szerint az anyag 14% foszforsavat tartalmazott.

A Turisták Lapja 1937. évi májusi számában megjelent közlemény szerint Jellinek János és társai a barlangban dolgoznak. Az 1937-ben napvilágot látott Jablonkay István által írt kiadványban az van írva, hogy a jól fejlett zsombolyrendszer, amely nagy csatornák és üregek rendszere a Remete-hegyen, a szurdok bal pereme közelében nyílik, valamint a 30 m mély Feneketlen zsomboly a legmélyebb része a sokágú zsombolyrendszernek. Ennek a zsombolyrendszer résznek alul tág és felül nagyon szűk a függőleges, alulról nemrég a felszínre nyílt kürtője. A rész bejárata egy nagyon keskeny rés és még nem nagyon látszódnak a felszíni vízfolyás nyomai a nyíláson. A többi ág bejáratát már kibővítette a felülről befolyó víz és ezért egy tölcsérhez hasonlóan felfelé tágulnak. Minden része egy zsombolyrendszerhez tartozik, de a kapcsolat nem mindenhol látszik, mivel a szűk csatornák és az összekötő nyílások több ponton el vannak tömve leomlott törmelékkel. A kiadványhoz mellékelve lett a barlang három fényképe. Az első fényképen a Feneketlen zsomboly bejárata látható felülről fényképezve, a másodikon a Hétlyuk zsombolyrendszer egyik víznyelője látható felülről fényképezve és a harmadik fényképen a víznyelő bejárata van megörökítve, amely alulról lett fényképezve. A bölcsészdoktori értekezésbe bekerült a Kessler Hubert rajzán alapuló hosszmetszet térkép. Az 1937. évi Barlangvilágban látott napvilágot Kerekes József egyik tanulmánya és a publikáció szerint a Budai-hegységben nincs zsomboly, csak a remete-hegyi szurdok felett van egy zsomboly a hévízműködés emléke nélkül és karsztos barlangok mellett.

Az 1938. február 15-i Magyar Turista Életben kiadott Pápa Miklós cikkben három remete-szurdoki barlang van említve név szerint, ezek egyike a Hét-lyuk. A cikk szerint tilos a völgy Ny-i részén nyíló és hegyoldalba mélyedő barlangba menni. Egy hatalmas barlang beszakadásával keletkezett a szurdok és ennek a hatalmas barlangnak maradványa a Hét-lyuk, amely nagyon közel van a hegy tetejéhez. Az 1941. évi Barlangvilágban meg van említve, hogy 1940-ben a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai népszerűsítő barlangtúrákon és tanulmányutakon megtekintették pl. a Remetehegyi zsombolyt. Az 1942. április 30-i Magyar Turista Élet című folyóiratban olvasható, hogy a szakosztály páratlanul lelkes és fáradhatatlan turista-barlangkutató gárdájával szoros összefüggésben van a remete-hegyi foszfáttelep felfedezése. A Hidrológiai Közlöny 1942. évi évfolyamában Láng Sándor kis méretű víznyelő hasadéknak írta le. Az 1942-ben kiadott Barlangok mélyén című könyv második kiadásában ugyanaz van leírva a barlangról és kutatásáról mint az első kiadásban.

1946–1964[szerkesztés]

A Hét-lyuk egyik bejárata

1946. március 10-én vasárnap 20 évesen Jakucs László járt benne, akinek ez volt az első barlangi túrája. A barlangról Leél-Őssy Sándor olvasott egy Budai-hegység útikalauzban és Leél-Őssy Sándornak volt az ötlete, hogy keressék meg a barlangot és járják be. A Leél-Őssy Sándor által olvasott leírás szerint világítószerszám segítségével lehet látni alján és csak kötéllel, vagy kötélhágcsóval lehet leereszkedni a zsombolyba. A barlangba kötéllel próbálta meg Jakucs Lászlót leereszteni Leél-Őssy Sándor. A kötél vége fához lett kötve és Jakucs László gyertyát használt világítóeszköznek. Leél-Őssy Sándor nem bírta megtartani a Jakucs László derekára kötött kötelet és Jakucs László kb. 13 m-t zuhant a 23 m mély barlangban és csak az a fa akadályozta meg, hogy a barlang járószintjére essen, amelyikhez a kötél kötve lett. Kb. egy órát lógott a kötélen eszméletlenül és öt szerzetes húzta ki a sziklakútból, akiket Leél-Őssy Sándor hívott Máriaremetéről. Hat héttel később Jakucs László balesetmentesen eljutott a barlang aljáig. A zsombolyban történt balesete ellenére Jakucs László tovább járta a barlangokat, sőt, a baleset miatt azok tudatos kutatására és alaposabb megismerésére törekedett.

A Földtani Értesítő 1948. évi évfolyamában az olvasható, hogy a Foszfát-terem nevű részt 1931-ben tárták fel és az egy temetőhely volt, ahová az állatok meghalni mentek, de az odavezető utakat még nem sikerült megtalálni. A teremben lévő bádogdobozban füzetet helyeztek el, amelybe a terembe lemerészkedők neveiket írták és a barlang látogatásához MÁLLERD-engedély szükséges. A Magyar Hidrológiai Társaság 1949. március 9-én tartott ülésén Leél-Őssy Sándor előadást tartott a barlangról.

A Hidrológiai Közlöny 1950. évi évfolyamában megjelent Leél-Őssy Sándor előadása, a publikáció címe A remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. Kadić Ottokár 1952-ben befejezett kéziratában össze vannak foglalva az addig ismertté vált információk a barlangról. A kézirat 7, a barlangra vonatkozó hivatkozást sorol fel, de közülük egyik, a Turistaság és Alpinizmus 1932. évi évfolyamának 363. oldalán szerzőnév nélkül megjelent közlemény a 263. oldalon van. A leírás szerint vízszintesen kialakult nagy kiterjedésű barlang, amelynek egyik végén több zsomboly jött létre és a zsombolyok nyitották meg a mélyen elhelyezkedő nagy kiterjedésű üreget. A barlang alján található foszfátos réteg 4 m vastag, 10–14%-os foszforsav tartalmú és mennyisége fúrások, valamint mérések alapján több mint 1000 mázsa. Vastag agyagréteg van a foszfátos réteg alatt, amelynek foszfortartalma kb. 10%.

Az 1954-ben napvilágot látott és Topál György által írt publikációban az olvasható, hogy a szerző hegyesorrú denevért és kis patkósdenevért figyelt meg az új lelőhelyen, valamint a tanulmányban látható egy térkép, amelyen fel van tüntetve a lelőhely helye. Az 1954-ben megjelent és Páli Tivadar által írt útikalauzban le van írva röviden. Nyílásai a hegytető közelében vannak és növényekkel fedettek. Több mint 20 m-es kötélleereszkedés után lehet járni a zsombolyban. Nagy mennyiségű, foszfát tartalmú denevérguanót fedeztek fel a Foszfát-teremben, amely a zsombolyból nyílik.

Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben megjelent és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban szó van arról, hogy a Budai-hegységben csak kis méretű karsztos barlangok vannak. Ezek is csak egy helyen: a pesthidegkúti Remete-hegyen, a Máriaremetei-szurdokvölgy oldalában (a nagyon kis méretűektől eltekintve). A Remete-hegy meredek É-i oldalán, egy kiugró hegyfokon, közel a hegy pereméhez alakult ki a Budai-hegység egyetlen zsombolya, a Hétlyuk-zsomboly. Kb. 100 m-rel a völgytalp felett, kb. 400 m tszf. magasságban nyílik. A Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a karsztos Hétlyuk-zsomboly földrajzi elhelyezkedése. Az aknabarlang jellegű barlang dachsteini mészkőben keletkezett. Amiatt kapta nevét, mert hét bejárata van, amelyek egymás mellett nyílnak és függőlegesek. Két különböző részből áll, a Feneketlen-zsombolyból és a Nagy-zsombolyból.

Feneketlen-zsomboly: a két szélső K-i akna egymásbaolvadva alkot egy lefelé tölcsérszerűen szélesedő és 20 m mély típusos zsombolyaknát, amelynek alján törmelékkúp és egy befelé nagyon lejtő (tektonikus hasadék mentén létrejött), kb. 40 m hosszú és teljesen zárt barlang van. Kessler Hubert az 1930-as években mesterségesen tárta fel a zsomboly aljában lévő barlangot. Belsejében eredetileg sok denevérguanó is volt, de ezt már majdnem mind kitermelték.

Nagy-zsomboly: Ugyancsak egymásba nyílik a Hétlyuk-zsomboly másik öt aknája, amelyek egy hatalmas, felfelé nyitott barlangrendszert képeznek. A barlangrendszer alján sok törmelék van. Kb. 15 m mély. Viszonylag könnyen le lehet menni az aljára a lépcsőzetesen leomlott törmeléken. Az eredeti, zsombolyszerű aknák beomlása és részben összeolvadása miatt alakult ki. A Feneketlen-zsombollyal már nincs semmilyen kapcsolata, de eredetileg összefüggött vele a közös anyabarlangon keresztül. Lennie kell eltömődött barlangi járatoknak a Nagy-zsomboly alatt is. A Hétlyuk-zsomboly eredetileg nyitott anyabarlangjának pusztulása és fokozatos felszakadása miatt alakult ki. Víznyelő sohasem volt. Nem egyidősek az egyes aknák. Maguk az egyes zsombolyaknák is beomlottak és részben összeolvadtak idővel. Eközben az alsó barlangrendszert nagyrészt eltömte a zsombolyok beomlása miatt kialakult törmelék. Külön tanulmányban részletesen foglalkozott vele Leél-Őssy Sándor.

Az 1957-es Budai-hegyek útikalauz című könyvben szó van arról, hogy a Remete-hegy oldalában több kisebb-nagyobb barlang van. A Remete-hegy DK-i oldalában, 400 m magasan, közel a hegytetőhöz nyílik a Remetehegyi Hétlyuk. Hét, közvetlenül egymás mellett elhelyezkedő folyosószerű lyuk hálózata, amely két különálló, beomlásnak indult függőleges üregbe vezet. Ezek egyike a Hétlyuk zsomboly, amely 21 m mély és aljából nyílik egy vízszintes barlang (folyosó, két terem). Kessler Hubert tárta fel 1931-ben a Hétlyuk zsombolyt, amikor megtalálta az alsó barlangot a zsomboly alján. Kessler Hubert az alsó barlangban sok, denevérguanóval kevert, elporlott csontokból létrejött foszfortartalmú anyagot fedezett fel. Emiatt kapta a Foszfát-terem a nevét. Az anyag 14 % foszforsavból áll, amely nagyon jelentős, és mennyisége valószínűleg több ezer mázsa. Úgy alakult ki a föld alatti foszfáttelep, hogy a vízszintes barlangrésznek egykor valószínűleg bejárata volt a hegyoldalból, amelyen át az állatok bementek a barlangba, majd elpusztultak ott. A tetemek évezredeken keresztül gyűltek, közben természetesen felbomlottak, a csontok pedig elmállottak. A Remete-hegy D-i peremére érve balra, visszafelé kiágazó ösvényhez lehet eljutni (16 perc), amely kivezet a hegy sziklás oldalába, a Hétlyukhoz (3 perc). Egy csemetekert mellett elhaladva egy kis tisztásnál rá lehet térni a Hétlyuk-barlangtól jövő útra (6 perc).

Az 1958-ban napvilágot látott Budapest természeti képe című könyv részletes leírása szerint kb. 20 m mély, betömődő aknabarlang és a Remete-hegy legbonyolultabb karsztformája, amelynek bejáratai valószínűleg felszakadt avenek.

A Hét-lyuk egyik bejárata

Az 1959-ben kiadott Budapest természeti földrajza című könyvben, a Remete-hegy környékét ábrázoló szelvényen be van jelölve és részletesen le van írva. A könyvben az lett publikálva, hogy a Budai-hegység egyik legérdekesebb és legsajátosabb karsztformája, amelynek nagy foszforsav-tartalmú kitöltését már majdnem teljesen kibányászták és felhasználták. Az 1960. évi Hidrológiai Közlönyben publikált és Vladimir Panoš által írt tanulmányban meg van említve, hogy a Budai-hegység barlangjai csak nagyon kicsit alakultak a hideg víz tevékenységének hatására. Ebből a típusból csak nagyon kevés barlang van a hegységben, pl. a Hétlyuk. Az 1961-ben megjelent Budapest útikönyvben az olvasható, hogy a barlangban egy majdnem 20 m mély, függőleges víznyelőn le lehet ereszkedni, valamint a bátor és ügyes vállalkozók egy nagy teremben vendégkönyvbe írhatják be benyomásaikat.

Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyvben az van írva, hogy a Remete-hegy és a Zsíros-hegy fennsíkjának DK-i peremén, ahol a Máriaremetei-szoros található, kis méretű, de a tudomány szempontjából fontos barlangok nyílnak, amelyek közül a Hétlyuk-zsomboly a legérdekesebb. A barlang a tetőhöz közel, a völgy K-i végénél nyílik és két beomlásnak indult különálló üregbe vezet közvetlenül egymás mellett lévő 7 bejárata. A zsombolyrésznek, amelynek 1931-ben fedezte fel vízszintes folytatását Kessler Hubert két bejárata van és 21 m mély. A vízszintes részben 4 m vastag, denevérektől származó guanóréteget talált. A sziklatömbökkel borított, felnyílt barlangrésznek öt bejárata van. A Remete-hegy felső barlangszintjében, kb. 400 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang és a hegyoldalban nyíló kisebb üregek valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hétlyuk-zsombolyból induló vízszintes barlang is.

1963. október 27-én Cserhalmi László kereste fel. 1963-ban a BEAC Barlangkutató Csoport megismerkedett a Budapest környéki nevezetes barlanggal. Az 1964-ben napvilágot látott Geológiai kirándulások Budapest környékén című könyv szerint 130 m-rel a völgytalp felett nyílik és aknái 1–7 m átmérőjűek. A 19 m mély Feneketlen-zsombolyból megközelíthető, ma is járható szakasz egy helyenként teremmé szélesedő és 27 m hosszú hasadékból áll. Összefüggő barlangrendszer felszakadt részei a bejáratok, de az alattuk lévő barlangrészek teljesen eltömődtek. Az 1964. évi Karszt és Barlangban publikált Stefanik György cikkben az jelent meg, hogy a Remete-hegyi 8. sz. barlang a nyílásaitól kb. 20–25 m-re található és a Remete-hegyi 8. sz. barlang annak a litoklázisrendszernek folytatása, amelyhez a Hét-lyuk is tartozik. A Remete-hegyi 8. sz. barlang alsó részén lévő szűk járat végén az omladékból huzat áramlik, amely arra utal, hogy erre még ismeretlen barlangrész található és valószínűleg valahol itt függ össze a Hét-lyukkal. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1964. évi évfolyamában publikált és Kósa Attila által írt tanulmányban az olvasható, hogy Kessler Hubert egy vízszintes barlangtermet tárt fel a Hétlyuk-zsombolyban és a felharapódzási elméletekről szóló írásokban előfordul a barlang neve.

1966–1971[szerkesztés]

Az 1966. május 19-én készített és 1966. április 3-i bejáráson alapuló szpeleográfiai terepjelentésbe Bertalan Károly azt írta, hogy felső triász vastagpados dachsteini mészkőben alakult ki és szemléletesen csak tömbszelvényben ábrázolható. 1966 májusában Bertalan Károly alaprajz térképet rajzolt róla korábbi felmérések alapján.

Az 1966-ban kiadott Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Remete-szurdok régen valószínűleg hatalmas barlang volt. Az egykori ősbarlang maradványai, oldalágai jelenleg is láthatók a Remete-hegy sziklás oldalában. A Remete-hegy oldalában nyíló barlangoknak nagy a tudományos értéke. A barlangok három szintmagasságban helyezkednek el és régi forrásbarlang mindegyik. Ezek az emeletek a Remete-hegy kiemelkedésével egyszerre egyre mélyebbre ereszkedő karsztvíz régi szintjét jelzik. A barlangok dachsteini mészkőben vannak és főleg tektonikus hasadékok mentén keletkeztek. A Remete-szurdok mindegyik barlangja nagyon pusztul és eltömődik. A völgy É-i oldalában öt barlang van (a Hét-lyuk, a Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang, a Remete-hegyi 10. sz. barlang és a Remete-hegyi 14. sz. barlang).

A Hétlyuk-barlang a Budai-hegyvidék egyedülálló karsztformációja. Hét felszíni bejárata miatt kapta a Hétlyuk-barlang nevet. Öt akna a Nagyzsombolyba, a Remetemária felőli két szélső, ugyancsak egymásba olvadó bejárat a Feneketlen zsombolyba vezet. A 40 m hosszú, vízszintes anyabarlang két teremből és folyosókból áll. Az anyabarlangból a hegy tetejére, azaz felfelé két, fordított tölcsérszerű járat nyílik. Ezek a felszín közelében továbbszakadoznak és a hegytető közelében hét kürtőszerű lyukká válnak. A másik kürtő, a hatalmas omladékban végződő Nagyzsomboly 15 m mély. Érdekes tudományos kísérlet színhelye volt a barlang: 1931-ben Kessler Hubert a zsombolyok keletkezésére vonatkozó elméletét a Hétlyuk-barlangban támasztotta alá a gyakorlatban elért eredményével. A Feneketlen zsombolyon, a mélyebb aknán ereszkedett le Kessler Hubert. A Feneketlen-zsomboly alján, 21 m mélyen lévő törmelékkúpot átbontotta és a kibontott átjárón át meredek lejtőt talált, amely az alsó barlangban ért véget. Így tehát céltudatos feltárással nyílt meg ez a barlang. A Budai-hegység barlangjai közül ez az egyetlen olyan barlang, amely így lett feltárva.

Egy puha anyag vastagon borította az alsó barlang fenekét. Ez az anyag denevértrágyából és elporladt csontok keverékéből áll, amelynek nagyon magas (14 %) a foszforsavtartalma. Ennek a többezer mázsányi, a barlang alját kb. 4 m vastagon borító értékes anyagnak legnagyobb részét kibányászták azóta. Valószínűleg úgy alakult ki a föld alatti foszfáttelep, hogy a hegyoldalban közvetlen bejárata volt a barlangnak, amelyen keresztül a barlangba jutottak az állatok. Az elpusztult állatok teteme évezredeken át gyűlt a barlangban. Idővel felbomlottak a tetemek és elmállottak csontjaik. A két zsomboly valószínűleg ugyanabból az anyabarlangból kezdődik. Az alsó barlang azonban az idők folyamán szintén beszakadt, eltömődött. A Hétlyuk-barlang kb. 400 m tszf. magasságban nyílik. A Hétlyuk a Budai-hegyvidék egyetlen zsombolya. Bertalan Károly szerint a Hét-lyuktól DNy-ra 10–15 m-re van egy nyolcadik járat, amely egy egy méter átmérőjű nyílás.

A Hét-lyuk egyik bejárata

1970-ben az FTSK Barlangkutató Csoport 5 tagja, Szunyogh Gábor, Frecska József, Kelenc Béla, Ferber László és Horváth Ferenc mérték fel a barlangot. A barlang felszínét Vukov Péter mérte fel. A felmérések alapján Horváth János ellenőrző mérést végzett és szerkesztett térképet felszíni környezetéről, amelyen a bejáratok rajzai is láthatók, alaprajz térképet 8 keresztszelvénnyel, a Feneketlen-zsombolyról alaprajz térképet és a Feneketlen-zsombolyról 2 hosszmetszet térképet keresztmetszetekkel, valamint a Nyolcadik-lyuk hosszmetszet térképén a Hét-lyuk egyik bejárati részének hosszmetszet rajza is szerepel. A felszínen, a felső járatok feletti sziklahídon helyezték el a felmérés 0. pontját, valamint ehhez viszonyították az üregrészek fő, felső mérőpontjait és a járatok mélységi adatait. A felszínt is ábrázoló térképen, a rajzolt 8 bejárat közül egy 4 m mélységű, ellipszis keresztmetszetű, szűk aknabejárat is látható, de ez napjainkban nem létezik, mert eltömődött. Az 1971. évről szóló csoportjelentés szerint 1971 tavaszán fejezte be a csoport a Hét-lyuk rendszer felmérését.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában kiadott beszámolóban, amely a Remete-szurdoknak és barlangjainak 1970. évi térképezését ismerteti, az olvasható, hogy az Ördög-árok patakja, mielőtt Budapestre belépne, meredek sziklafalak között, a festői szépségű Szurdok-völgyön tör át. Ezek a sziklafalak sok üreget, barlangot rejtenek magukban. A Ferencvárosi Természetbarát Sportkör barlangkutató szakosztálya 1970. július 12. és 19. között térképezőtábort tartott azért, hogy a völgy összes üregét felmérje, illetve pontosan meg legyen határozva a barlangok egymáshoz viszonyított földrajzi elhelyezkedése. A tábor utáni ellenőrzőmérésekkor és felszíni mérésekkor a nagyobb barlangokon kívül még négy kis barlangot mértek fel a teljesség kedvéért a szakosztály tagjai. A Szurdok-völgyben 12 ismert és felmért, barlangnak tekinthető természetes üreg van. A völgy bal oldalában nyílik mindegyik.

Közülük a Remete-barlang, a Hét-lyuk és két kisebb üreg az 1970. évi felmérés előtt fel lett mérve és vázlatos rajzaik publikálva lettek. A Feneketlen-zsomboly 17 m mély, ovális keresztmetszetű aknáját és alsó részeit, valamint a Hét-lyuk nyílt aknáját, azaz felszínre szakadt részét egyetlen összefüggő barlangnak számították, mert majdnem biztos szerkezeti kapcsolatuk. A Nyolcadik-lyukat külön barlangként kezelték. A publikációban megjelentek a barlang 1970-ben készült térképei. A tanulmányban látható a máriaremetei Remete-szurdok térképvázlata, amelyet az FTSK Barlangkutató Csoport 1970-ben rajzolt. A helyszínrajzon jelölve van a Hét-lyuk földrajzi elhelyezkedése.

Ny-ról K-i irányba számozva a Remete-szurdokban lévő barlangokat, sziklabordák szerint a dombgerincet alkotó III. sziklaborda K-i oldalában, kb. 380 m tengerszint feletti magasságban, a hegytetőhöz közel nyílik és a Nyolcadik-lyukkal együtt a Remete-hegy legmagasabban nyíló barlangrendszerét alkotják. A Hét-lyuk irodalomban sokszor volt ismertetve. Utolsó, részletes leírása az 1960. évi Hidrológiai Közlönyben napvilágot látott és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban olvasható. A III. kőborda 9. számú barlangja. A Nyolcadik-lyuk folyosójának biztos a szerkezeti összefüggése a Hét-lyuk rendszer alsó, még ismeretlen járataival, de a két barlang legközelebbi ismert járatai 11 m-re vannak egymástól és a Nyolcadik-lyuk felszakadása, valamint felfedezése nemrég történt. Ezért különálló barlangokként kezelték a Hét-lyukat és a Nyolcadik-lyukat. Egy fülke a Nyolcadik-lyuknak az a része, amely a Hét-lyukat legjobban megközelíti. Mivel a cikk íróinak csak részletes felmérés volt célja, ezért csak a barlang és az üregformák akkori állapotát, valamint a térkép alapján megállapítható törésszerkezetet ismertették.

A barlang felső és a középső szintje a barlang nagy felszakadt részével átjárhatóan összefüggő üregekből áll. A Feneketlen-zsomboly alatti, omladékos terem szerkezetileg kapcsolódik a nagyrészt fedett, ÉNy-i irányú, a középső szint felnyílt járatához csatlakozó hasadékteremmel. Az alsó szint a legmélyebb ponton található Nagy-teremből, az Omladék-teremből és a lefelé vezető hasadékokból tevődik össze. A nagy, 7×3–4 m átmérőjű felszíni berogyás, amely lepusztult barlangrész a Hét-lyuk leglátványosabb formája. A VI. sz. lyuk és a nagyméretű VII. sz. kapu a berogyás bejáratai, amelyek a fennsík szintjén, közvetlenül a felszakadás mellett találhatók. A felszakadt részbe vezet egy félig fedett, K irányú járat végén, a gát alatt alacsony csőfolyosó, amelynek kis melléküregeiben és örvénykürtőszerű oldalfalain cseppkőlefolyások és kis pusztuló cseppkövek figyelhetők meg.

Egy ÉNy-i irányú, omladékos járószintű hasadékterem van kissé mélyebben, az I. sz. lyuk alatt. Az ismert alsó járat felett helyezkedik el ez a nagyméretű hasadék. A barlangrendszer alsó részébe vezet a Feneketlen-zsomboly, amelynek a IV. sz. lyuk a bejárata. A Feneketlen-zsombolyba a III. sz. lyuk kis fülkéjéből is át lehet jutni és valószínűleg itt jutott el az alsó barlangba az akna alatti, omladékkal feltöltött terem kitöltésének egy része. Az akna alatt K-re keskeny ablak nyílik egy hasadékba. Az Omladék-terembe, amely nagy méretű, a ledobált fatörzseken keresztül lehet leereszkedni. A kb. 50 m² alapterületű termet a kitöltés tagolja, amely sok helyen a főtéig ér. Ny-i oldalán folyosószerű, oldott formákat tartalmazó üreg nyílik. A felső, bejárati folyosó vége alá érnek szűk kürtői. A barlangrész ÉNy-i végén földes és omladékos, huzatos hasadék emelkedik, amely a nagy, felső hasadékteremmel függ össze.

Az alsó terembe, amelynek Nagy-terem a neve egy néhány helyen magas hasadékjárat vezet le az Omladék-teremből. A barlang legnagyobb terme a 10 m hosszú, 10 m magas és átlagosan 3 m széles, agyagos aljú Nagy-terem, amelynek falain és főtéjén oldott formák, É-i végén cseppkőkéreg jött létre. Itt van a barlang legmélyebb pontja, amely az akna bejáratától 33 m, a 0. ponttól 37,5 m mélységben van. Egy kicsi és alacsony fülke nyílik a terem talpszintjén és a fülke egy párhuzamos, Ny-i hasadék része. ÉK-re, egy 2 m-es kapun keresztül 8 m magas, 12 m² alapterületű, gömbkupolás fülkébe lehet jutni. Ez zárt és szép formájú gömbfülke, amely hasonló jellegű a Nagy-teremhez.

A III. sz. lyuk 6 m mély berogyását keskeny sziklaél választja el a nagy felszakadástól. A berogyással összefüggő fülkéből nagyon szűk kúszójárat vezet a talpszinten az I. pont alatti hasadékterembe. A terem talpa felett, 8 m magasan, kis párkányon van vége. A fülke D-i oldalának egyik része közvetlen összeköttetésben van a nagy aknával, egy másik része az akna melletti 6×4 m-es, boltozatos üregben végződik. Ennek az üregnek alja finomabb, agyagos törmelékből áll, amely az akna ablaka felé nagyon lejt és elképzelhető, hogy ez egy párhuzamos akna kitöltése. A szélesen elnyúló 4. sziklabordában, a Hét-lyuknál mélyebb, kb. 365 m tszf. magassági szinten Ny-ról K-re haladva először egy nagyon lepusztult, omladékos sziklautca található.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel. Bertalan Károly ismeretlen időpontban összeállított egy nyomtatásban nem megjelent irodalomjegyzéket a Hét-lyuk irodalmáról.

1972-től[szerkesztés]

A Hét-lyuk egyik bejárata

1972-ben az FTSK Barlangkutató Csoport elkészítette a Hét-lyuk rendszer publikálható térképét. 1972. április 9-én két turista diák zuhant a barlangba. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1972. évi 6. füzetében és az 1972. évi Karszt és Barlangban, Szabó László nekrológjaiban az látható, hogy Szabó László is részt vett a mentésben. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1972. évi 7. füzetében megjelent jelentés szerint a két fiatalembert a BSE Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoport tagjai mentették ki. Az 1972. évi Karszt és Barlang alapján a Barlangi Mentőszolgálat hozta felszínre és szállította le a hegyről a két súlyos sérültet. 1973. április 22-én a Budapesti Rendőrfőkapitányságról riasztották a Barlangi Mentőszolgálatot egy turista miatt, aki a barlangban szenvedett balesetet. A mentőszolgálat tagjai a kimerült és szorult helyzetben lévő fiatalembert kihozták a barlangból. Az 1974. évi Barlangnapon az FTSK barlangkutatói bemutatták a Hét-lyukról készült makettet. Az 1974 októberében és novemberében tartott, öt előadásból álló biztonságtechnikai előadássorozatot követő gyakorlati foglalkozás helyszíne a zsomboly volt. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját.

A Bertalan Károly által írt 1976-ban befejezett kéziratban a 32-es számú cédulán van ismertetve a nagykovácsi Remetehegyi 9. sz. barlang, amelynek a kézirat szerint további nevei Hét-lyuk zsomboly és Hét-lyuk barlangrendszer. A Budai-hegyekben lévő Remete-hegyen, a IV. sziklaborda tetején, 370 m tszf. magasságban nyílik és bejárata szakadékos, aknaszerű. Kettős rendszer. Az egyik egy 7,4 m-es beszakadás, VI. sz. lyuk és VII. sz. kapu, valamint az I. sz. nyílás, a II. sz. nyílás és az V. sz. nyílás. A másik a Feneketlen zsomboly, amelynek hossza kb. 50 m és mélysége 33 m, valamint amely egy 17 m-es kürtőből és két nagy, lejtős teremből áll. A megjegyzés szerint a foszfáttartalmú guanót kitermelték belőle és felszerelés nélkül járhatatlan, életveszélyes. Az ismertetés 1 publikáció alapján lett írva. A 31-es cédula szerint a Remete-hegyi 8. sz. barlang a Hétlyuk barlang felszakadásától 20 m-re D-i irányban nyílik és a Hétlyuk-zsomboly felé huzat érezhető. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, nagykovácsi Hét-lyuk.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő, máriaremetei barlang Hét-lyuk néven Remete-hegyi-zsomboly névváltozattal és a barlangot említő 19 irodalmi mű megjelölésével. Jánossy Dénes az 1976. évi MKBT Beszámolóban megemlítette, hogy szórvány őslénytani leleteket gyűjtöttek a Pilis hegységben található Hétlyuk barlangból Juhász József és Szepesházi Imre. Kordos László 1976. évi MKBT Beszámolóban publikált írása szerint Juhász József 1976 júniusában a zsomboly 29 m-es mélységéből gyűjtött madár, denevér, vörös róka, kutya és mezei nyúl csontokat. Szepesházi Imre a 21-es aknából 1976. október 12-én gyűjtött kutya csontokat. Az 1976-ban talált leletek fiatalok és a közelmúltban, legfeljebb néhány száz éve behullott állatoktól származnak. Az 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján már nincs rajta. 1977-ben Karip Gyula valószínűleg Bufonidae, Ophidia, három madárfaj, Myotis, közönséges törpedenevér, valószínűleg hosszúszárnyú denevér, valószínűleg mezei hörcsög, valószínűleg pirókegér, kutya és juh, vagy kecske csontjait gyűjtötte benne.

A Hét-lyuk egyik bejárata

Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz című kiadványban az van írva, hogy a Remete-hegy oldalában nyíló barlangok nagy tudományos értéket képviselnek. A Remete-szurdokban, de főleg annak É-i oldalában, a Remete-hegy dachsteini mészkövének tektonikus hasadékai mentén sok barlangot hozott létre a hegy fokozatos kiemelkedésével együtt egyre mélyebbre leszálló karsztvíz. Ezek a jelenleg már kivétel nélkül pusztuló, szenilis és eltömődő barlangok a hegyoldalban különböző szintmagasságokban találhatók. A völgytalphoz közel lévők a fiatalabbak, a magasabban húzódók az idősebbek. Ezek a barlangok ugyanis a hegy kiemelkedésével egyre alacsonyabbra szálló karsztvíz akkori szintjét jelzik, amikor keletkeztek az egyes barlangok. 20-nál több barlang van a Remete-szurdokban. Ezek közül csak a nevezetesebbek (Hét-lyuk, Remete-barlang, Remete-völgyi Felső-barlang, Remete-hegyi-kőfülke, Remete-hegyi 14. sz. barlang) vannak a könyvben ismertetve.

A Remete-hegy gerincén felfelé vezető útról balra ágazik le egy ösvény, amely a sziklák között megbújó Hét-lyukhoz ereszkedik. A Hét-lyuktól vissza kell menni az erdei útra, amelyen tovább felfelé haladva elérhető egy sziklapihenő. A Hét-lyuk a legösszetettebb karsztjelensége a Remete-szurdoknak. Fenn, a hegy peremén találhatók a Hét-lyuk bejáratai. Bejáratai a szurdok É-i falának felső peremén, a Remete-hegy fennsíkjának szélén, kb. 400 m tszf. magasságban vannak. A hegytetőről a mélybe nyúló 8 kürtőből, az alsóbb szinten elhelyezkedő két teremből és összekötőfolyosókból áll a barlangcsoport. Hét nyílása volt korábban csak ismert, amelyek miatt a nevét kapta. Nem mindegyik üregéből lehet átmenni a másikba, de a barlangcsoport üregei ugyanahhoz a nagyon lepusztult rendszerhez tartoznak. A kétnyílású Feneketlen-zsomboly kürtője a legmélyebb, amelybe 1931-ben ereszkedett le Kessler Hubert, aki kibontotta az alján felhalmozódott törmelékkúpot és bejutott a 21 m mélyen húzódó alsó barlangterembe. Puha anyag borította vastagon a terem fenekét: denevérguanó és elporladt csontok keveréke.

Legnagyobb részét kibányászták ennek az értékes, több 1000 mázsányi anyagnak, amely a barlang alját kb. 4 m vastagon fedte és nagyon sok, 14% volt foszforsavtartalma. Közvetlenül a Feneketlen-zsomboly mellett nyílik a 15 m mély Nagy-zsomboly, amely omlásból származó hatalmas törmelékhalommal ér véget. Ugyanide csatlakozik be másik négy szomszédos kürtő járata is. A Remete-barlang felett lévő sziklafalban húsznál több kisebb-nagyobb üreg van. A lyuk szó barlang jelentésével jelenleg is lehet találkozni, pl. a remete-hegyi Hét-lyuk nevében. Délszláv eredetű a Hét-lyuk üregcsoportjához tartozó Feneketlen-zsomboly és Nagy-zsomboly nevében lévő zsomboly szó, amely kútszerűen, függőlegesen a mélybe nyúló aknabarlangot jelent. A Remete-hegy Remete-szurdok felőli oldala meredek, sziklás és sok barlang található benne. A Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését szemléltető helyszínrajzon látható a Remete-szurdok barlangjainak földrajzi elhelyezkedése.

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang remete-hegyi Hét-lyuk néven Remete-hegyi 9. sz. barlang és Hét-lyuk-zsomboly névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. A könyvben látható egy fénykép a barlangról. A fényképaláírás szerint régen és most is barlangkutatók kedvelt túrázóhelye. Az 1985. évi Karszt és Barlangban röviden ismertetve van, hogy a Hétlyuk-zsomboly és a Remete-szurdok volt a helyszíne az FTSK által rendezett 1982. évi Kinizsi Kupa országos barlangversenynek, amelyet a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai, Bordács P., Csepregi I. és Simon B. nyertek. Az 1987. évi MKBT központi kutatótábor tájékoztatójában van egy ábra, amelyen megfigyelhető, hogy a budai barlangok közül néhány, pl. a Hét-lyuk mekkora tszf. magasságban helyezkedik el, illetve ezeknek a barlangoknak mekkora a függőleges kiterjedése.

Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált és Hevesi Attila által írt tanulmány szerint az Ördög-árok szorosának sziklafalaiban és felső peremén van a bejárata a hegység legtöbb, leszálló hidegvizek által kialakult üregének, például a Hétlyuk-zsombolynak is. Az 1993-ban napvilágot látott Szerelmetes barlangjaim című könyvben részletesen le van írva Jakucs László és Leél-Őssy Sándor 1946. évi túrája a barlangban és a könyvben látható egy vázlatos hossz-szelvény rajz a zsombolyról, amelyet Jakucs László és M-né Kasza K. rajzoltak, valamint egy rajz Jakucs László barlangi zuhanásáról, amelyet Gönczi T. rajzolt. A leírás szerint a Hétlyuk-zsomboly szomszédságában néhány mély, kötél nélkül bejárható barlang nyílik.

1995-ben az Anubisz Barlangkutató Csoport a Feneketlen-akna aljáról eltávolította a 3–4 m magasságig felhalmozódott farönköket és egyéb hulladékot, valamint az akna alsó kiszállási pontján hulladékfogó ácsolatot épített. Kraus Sándor 2004. évi beszámolója szerint kb. 70 m hosszú és 30 m mély. Hévizes eredetű és triász mészkőben alakult ki. A gömbüstös járatok egy részébe lehatol a felszíni világosság és ezért ez a rész járható felszerelés nélkül. A barlang alján omlott törmelék van sok szeméttel és üvegszilánkkal. Jellege miatt alkalmas kötéltechnika gyakorlására. A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy Hétlyuk-zsomboly nevű szócikk, amelyben azt lehet olvasni, hogy a Budai-hegységben van a megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. A Remete-szurdok legfelső, 130 m magasságban húzódó barlangszintjén, 7×4 m átmérőjű berogyásban van a bejárata. Mélysége 33 m és a hegység egyetlen aknabarlangja a nagyon látványos zsomboly.

2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Budai-hegységben elhelyezkedő, 4772/16 kataszteri számú Hét-lyuk. A 2011. évi Karszt és Barlangban kiadott, Vukov Péterről szóló nekrológ szerint Vukov Péter rendszeresen túrázott társaival a barlangban. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4772-16 kataszteri számú Hét-lyuk. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság adatai szerint az M0-s autóút nyugati szektor, 10-es főút1-es főút közötti tervezett szakasz A változatának nyomvonala 100 m-re közelíti meg a Hét-lyukat.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Ács Tivadar: Feljegyzés a barlangi foszfátok tárgyában. Kézirat. Budapest, 1950. december. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában.)
  • Barcza ImreThirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke. Budapest, 1924. (2. kiad.) 69. old.
  • Csorba Csaba szerk.: Turista magazin útikalauza. 21. sz. 1974/1.
  • Jakucs László: Felfedező utakon a föld alatt. Gondolat Könyvkiadó, 1959. 9–11., 20–22. old.
  • Leél-Őssy Sándor: A remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1952. február–március. (18. sz.) 10–11. old.
  • Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986. 122. old.
  • Vitéz András – Pap Miklós szerk.: Budapest. Budapest, 1961. 26. old.
  • –: BETE Barlangnapló, I. 1934. szeptember 16.
  • –: Budai hegyek. (Turistatérkép.) Mérték 1:25.000. Tervezte és kiadja a M. kir. Állami Térképészeti Intézet, Budapest, 1936. (Kirándulók térképe 1. sz.)

További információk[szerkesztés]