Cseszneki-sziklaodú
| Cseszneki-sziklaodú | |
| Hossz | 4 m |
| Mélység | 0,4 m |
| Magasság | 2,7 m |
| Függőleges kiterjedés | 3,1 m |
| Tengerszint feletti magasság | 295 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Csesznek |
| Földrajzi táj | Bakony |
| Barlangkataszteri szám | 4423-12 |
A Cseszneki-sziklaodú Cseszneken található, megkülönböztetetten védett barlang. Az ismertségét annak köszönheti, hogy útikalauzban és turistatérképen is szerepel.
Tartalomjegyzék
Leírás[szerkesztés]
A Kőmosó-szurdok talpszintje felett, 15 méterrel magasabban, egy sziklakibúvásban, jól látható helyen, a Cseszneki-barlanggal szemben nyílik. Triász időszaki mészkőben alakult ki az egyetlen gömbfülkéből álló ürege. A kialakulásában a korrózió, az erózió és a kifagyás játszott szerepet Bártfai Pál szerint. Oldás miatt keletkezett és főként areális erózió hatására tárult fel Veress Márton megfigyelése alapján.
Az ásatás során gyakorlatilag az összes kitöltése el lett távolítva. A környéken élők szerint a barlangban kurucok bujkáltak és az üreg kapcsolatban volt a cseszneki várral.
A jelenlegi neve Kordos László könyvében jelent meg először nyomtatásban. Előfordul az irodalmában Bél-féle 2-es barlang (Eszterhás 1984), Cseszneki 2.sz. barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Cseszneki 2. sz. barlang (Veress 1978), Cseszneki 2. sz barlang (Veress 1978), Cseszneki 3 sz. barlang (Eszterhás 1984), Cseszneki-sziklaodu (Bertalan 1962), Cseszneki sziklaodu (Bertalan 1976), Cseszneki Sziklaodu (Veress 1978), Cseszneki-szikla-odu (Eszterhás 1984), Cseszneki sziklaodú (Bertalan 1938), Kecske-barlang (Veress 1978), Kecskebarlang (Roska 1953), Kecskebarlangodu (Veress 1978), Kecskelik (Dornyay 1955), Kecskelyuk (Bertalan 1938), Kecske-lyuk (Eszterhás 1984), Km-2 (Veress 1978), KM-2 (Eszterhás 1984), Kőmosó 2 sz. barlang (Eszterhás 1984) és Kőmosó 2. sz. barlangja (Veress 1978) néven is.
Kutatástörténet[szerkesztés]
Bél Mátyás írt róla először. Szintén a 18. században Vályi András ismertette röviden. Bertalan Károlynak 1938-ban jelent meg róla leírása, amelyben azt is közölte, hogy ez a barlang felel meg a Bél-féle második barlangnak. Roska Márton 1950-ben, a Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából ásatást végzett, amelynek során egy 18. századi, mázas táltöredék került elő. Az 1955-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban le van írva. Az 1957-ben kiadott útikalauzában is megemlítette Dornyay Béla.
Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában az olvasható, hogy a Bakony északkeleti részén, Csesznektől délnyugatra, 400 méterre, a Kőmosó nyugati oldalában, 17 méter magasan, 295 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Három méter hosszú, 2,1 méter magas, másfél méter széles és másfél méter mély a sziklaodú jellegű barlang. Dachsteini mészkőben jött létre. A kéziratnak a vonatkozó része öt irodalmi hivatkozás alapján készült. A Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport tagjai mérték fel 1978-ban és a felmérés alapján készítettek egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet, két keresztmetszetet és egy helyszínrajzon jelölték meg a helyét, valamint Veress Márton röviden összefoglalta az addigi ismereteket róla. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Varga Gábornak a 2013-ban kiadott tanulmánya szerint egy elpusztult lelőhely, amely azt jelenti, hogy már nincs ásatásra alkalmas kitöltése.
Irodalom[szerkesztés]
- Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico-geographica. Bécs, 1736. (A Veszprém vármegye részben.)
- Bertalan Károly: Beszámoló a M.T.E. Bakonyi Osztálya Barlangkutató Csoportjának 1936. évi működéséről. Kézirat, Veszprém, 1936.
- Bertalan Károly: A Bakony-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1938. március. (50. évf. 3. sz.) 154. old. (A különlenyomata javított és bővített.)
- Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 180. old.
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. Megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.
- Dornyay Béla: Bakony útikalauz. Bp. Sport, 1955. (1. kiad.) 17. old.
- Dornyay Béla (Darnay-Dornyay Béla): Bakony útikalauz. Bp. Sport Kiadó, 1957. (Második, bővített kiadás.) 15–16. old.
- Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 21. old.
- Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. I. köt. 217. old. Reprint: Budapest, 1984. ISBN 9630227002
- Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 237. old.
- Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat, Bp. 1952. 369–370. oldal
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 278, 301. old.
- Roska Márton: Ásatások a Bakony barlangjaiban az 1950–1953. években. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1953. évről. I. rész. 359. old.
- Roska Márton: Bakonyi barlangkutatásaim fontosabb eredményei. – Az 1950–52. évi kutatások. Archaeologiai Értesítő, 1954. (81. köt.) 2. sz. 155. old.
- Vályi András: Magyar országnak leírása. Buda, 1796–1799. 1. köt. 414. old.
- Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 39. old.
- Veress Márton: A Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1978. 68, 78. old.
További irodalom[szerkesztés]
- Bártfai Pál: Szpeleográfiai terepjelentés. Kézirat, 1962. (1964?) Megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat adattárában.
- Dornyay Béla: Csesznek és Zirc. Bp. 1957.
