Cseszneki-sziklaodú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cseszneki-sziklaodú
Hossz4 m
Mélység0,4 m
Magasság2,7 m
Függőleges kiterjedés3,1 m
Tengerszint feletti magasság295 m
Ország Magyarország
Település Csesznek
Földrajzi táj Bakony
Barlangkataszteri szám 4423-12

A Cseszneki-sziklaodú Cseszneken található, megkülönböztetetten védett barlang. Az ismertségét annak köszönheti, hogy útikalauzban és turistatérképen is szerepel.

Leírás[szerkesztés]

A Kőmosó-szurdok talpszintje felett, 15 méterrel magasabban, egy sziklakibúvásban, jól látható helyen, a Cseszneki-barlanggal szemben nyílik. Triász időszaki mészkőben alakult ki az egyetlen gömbfülkéből álló ürege. A kialakulásában a korrózió, az erózió és a kifagyás játszott szerepet Bártfai Pál szerint. Oldás miatt keletkezett és főként areális erózió hatására tárult fel Veress Márton megfigyelése alapján.

Az ásatás során gyakorlatilag az összes kitöltése el lett távolítva. A környéken élők szerint a barlangban kurucok bujkáltak és az üreg kapcsolatban volt a cseszneki várral.

A jelenlegi neve Kordos László könyvében jelent meg először nyomtatásban. Előfordul az irodalmában Bél-féle 2-es barlang (Eszterhás 1984), Cseszneki 2.sz. barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Cseszneki 2. sz. barlang (Veress 1978), Cseszneki 2. sz barlang (Veress 1978), Cseszneki 3 sz. barlang (Eszterhás 1984), Cseszneki-sziklaodu (Bertalan 1962), Cseszneki sziklaodu (Bertalan 1976), Cseszneki Sziklaodu (Veress 1978), Cseszneki-szikla-odu (Eszterhás 1984), Cseszneki sziklaodú (Bertalan 1938), Kecske-barlang (Veress 1978), Kecskebarlang (Roska 1953), Kecskebarlangodu (Veress 1978), Kecskelik (Dornyay 1955), Kecskelyuk (Bertalan 1938), Kecske-lyuk (Eszterhás 1984), Km-2 (Veress 1978), KM-2 (Eszterhás 1984), Kőmosó 2 sz. barlang (Eszterhás 1984) és Kőmosó 2. sz. barlangja (Veress 1978) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Bél Mátyás írt róla először. Szintén a 18. században Vályi András ismertette röviden. Bertalan Károlynak 1938-ban jelent meg róla leírása, amelyben azt is közölte, hogy ez a barlang felel meg a Bél-féle második barlangnak. Roska Márton 1950-ben, a Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából ásatást végzett, amelynek során egy 18. századi, mázas táltöredék került elő. Az 1955-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban le van írva. Az 1957-ben kiadott útikalauzában is megemlítette Dornyay Béla.

Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában az olvasható, hogy a Bakony északkeleti részén, Csesznektől délnyugatra, 400 méterre, a Kőmosó nyugati oldalában, 17 méter magasan, 295 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Három méter hosszú, 2,1 méter magas, másfél méter széles és másfél méter mély a sziklaodú jellegű barlang. Dachsteini mészkőben jött létre. A kéziratnak a vonatkozó része öt irodalmi hivatkozás alapján készült. A Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport tagjai mérték fel 1978-ban és a felmérés alapján készítettek egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet, két keresztmetszetet és egy helyszínrajzon jelölték meg a helyét, valamint Veress Márton röviden összefoglalta az addigi ismereteket róla. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Varga Gábornak a 2013-ban kiadott tanulmánya szerint egy elpusztult lelőhely, amely azt jelenti, hogy már nincs ásatásra alkalmas kitöltése.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]