Kevély-nyergi-rókalyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kevély-nyergi-rókalyuk
Az egyik bejárata
Az egyik bejárata
Hossz100 m
Mélység6 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés6 m
Tengerszint feletti magasság411,1 m
Ország Magyarország
Település Pilisborosjenő
Földrajzi táj Pilis
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4820-13
A Wikimédia Commons tartalmaz Kevély-nyergi-rókalyuk témájú médiaállományokat.

A Kevély-nyergi-rókalyuk megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található.

Leírás[szerkesztés]

A Kevély-nyergi turistaház helyétől délkeletre, körülbelül 140 méterre található a három bejárata. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzésű turistaútja, amelynek ez a szakasza a Redlinger Adolf út nevet viseli és régebben Szódás út volt a neve, közvetlen közelében találhatók a bejáratok, a turistaúttól lejjebb, körülbelül nyolc méterre. A turistaház helye felé menve a jelzett úton, az úttól balra vannak a nyílások. A Pilisborosjenőről a Kevély-nyeregbe vezető sárga sáv, valamint a zöld sáv jelzésű turistaút is itt halad el. A Nagy-Kevély meredek, sziklás és bozótos hegyoldalában, sziklakibúvásban nyílik. A három természetes és szabálytalan alakú bejáratból egy, a felső eltömődött, amely függőleges tengelyirányú volt. A lejtő tengelyirányú bejárat 2,7 méter széles és 1,4 méter magas. A vízszintes tengelyirányú bejárat egy méter széles és 90 centiméter magas. A bejáratok közelében sok szemét és építési hulladék van.

Egyszintes, elágazó és pusztuló átjáróbarlang. Hévizes eredetű, inaktív. Karsztvízszint alatti oldódással, felső triász, fehér kalciteres, tömött, vastagpados, dachsteini mészkőben és dolomitban jött létre. Gömbüstök, kürtő, hegyitej, cseppkőbekérgezések, kondenz borsókövek, visszaoldott cseppkő és kis cseppkőlécek képződtek benne. A vízszintes kiterjedése 15 méter. Barlangjáró alapfelszereléssel és engedéllyel tekinthető meg a lezáratlan barlang. Róka szokott élni benne.

A Kevély-nyergi-rókalyuk név 1974-ben jelent meg az irodalmában. Előfordul az irodalmában Kevélynyeregi rókalyuk (Thuróczy 1964), Kevély-nyergi-barlang (Kovács, Kovács 2003), Kevély-nyergi barlang (Kordos 1984), Kevélynyergi barlang (Bertalan 1976), Kevélynyergi-rókalyuk (Leél-Őssy 1958), Kevélynyergi rókalyuk (Kordos 1970), Róka-lyuk (Dely, Mezei 1974), Rókalyuk (Józsa 1967), Turistaházi-barlang (Kordos 1984), Turistaházi barlang (Thuróczy 1964) és Túristaházi-barlang (Leél-Őssy 1958) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A Szpeleológia Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról szóló kézirat szerint Schőnviszky Lászlónak az 1937-ben publikált tanulmányában meg van említve, de a 151. oldalon valószínűleg a Gyopáros-barlangra utalt Schőnviszky László. A 151. oldalon az olvasható, hogy van a Nagy-Kevély déli oldalán egy feltárásra váró, kis üreg. 1943-ban Venkovits István mérte fel, valamint a felmérés alapján szerkesztett és rajzolt egy alaprajz barlangtérképet 13 keresztmetszettel, amely 1:50 méretarányú. A barlang ekkor 26 méter hosszú és körülbelül négy méter mély volt. Leél-Őssy Sándornak az 1958-ban publikált tanulmányában található egy leírás a barlangról, amely szerint többnyílású, kis barlang és nagyon nehezen járható, szűk, alacsony és többfelé ágazó járatai vannak. A Kevély-hegycsoportot ábrázoló térképvázlaton a helye meg van jelölve. Valószínűleg hévizes eredetű, mert gömbfülkék vannak benne és az aragonitkristályok nagyon lepusztultak. Az 1964-ben megjelent, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyv szerint többnyílású és nehezen járható.

1965-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportnak volt a kutatási területe a Kevély-nyereg és ebben az évben bejárták a kevély-nyergi rókalyukakat. Az 1967-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyvben ismertetve van röviden, barlangnév nélkül és az ismertetésben az olvasható, hogy a Kevély-nyergi turistaháztól néhány méterre, délkeletre, a meredek, sziklás és bozótos hegyoldalban van egy néhány méteres, többnyílású, kis barlang. 1967-ben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoport három tagja, Kordos László, Lechner Ferenc és Somogyi Miklós felmérte vesztett pontokkal, freibergi függőkompasszal, fokívvel, valamint a felmérés alapján Kordos László szerkesztett és rajzolt egy alaprajz barlangtérképet, amely 1:100 méretarányú. A felmérés szerint 42 méter hosszú és hat méter mély volt.

A barlang másik bejárata

1970. április 5-én Wehovszky Erzsébet vizsgálta a csepegő vizeket. 1970. május 10-én nyolc kis patkósdenevért és egy közönséges denevért figyeltek meg benne. A Szpeleológia Barlangkutató Csoport 1970. évi jelentésében részletes leírás található a barlangról és a kutatástörténetéről. A jelentésben az olvasható, hogy készült róla gyenge minőségű, fekete-fehér fénykép, a barlangban függőcseppkövek és apró, fehér aragonitcsomók, a kőzetrepedésekben limonit és kalcit figyelhetők meg, valamint 1967-ben kifejtett hossz-szelvény barlangtérképek és keresztmetszetek is készültek. Az 1974-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című könyvben le van írva röviden. A leírás szerint 42 méter hosszú, három bejáratú és elágazó barlang. A Stromfeld Aurél turistaháztól délkeletre, körülbelül 100 méterre, a meredek, bozótos és sziklás hegyoldalban vannak a bejáratai.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által összeállított, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy a Redlinger Adolf emléktábla alatt, az emléktáblától körülbelül 20 méterre található, 42 méter hosszú és hat méter mély, hévizes eredetű, feltöltött és pusztuló barlang, amelyben kis gömbüstök találhatók, valamint van két nagy és egy kis bejárata. A kéziratban négy irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. Az 1980-ban, a Karszt- és Barlangkutatásban publikált, „Vízkémiai vizsgálatok a Kevély-csoport néhány barlangjában” című tanulmányban, a vizsgált barlangok helyét feltüntető, a Kevély-csoportot ábrázoló, vázlatos térképen meg van jelölve, hogy hol található. A tudományos dolgozat szerint az egyik mintavételi hely a két bejáratát összekötő, rövid folyosó egyik csepegőhelye volt és a mintavételkor 2,2 °C léghőmérséklet lett mérve. Az évkönyvben szerepelnek a vízkémiai elemzési adatai. A Kevély-nyergi-rókalyuk csepegő vize és a Zöld-barlang pocsolyája majdnem ugyanolyan összetételű volt.

Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 420 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 42 méter hosszú és négy méter mély barlang. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve két névváltozatával és egy térképen van a helye feltüntetve. 1989 szeptemberében Kárpát József rajzolt egy alaprajzi barlangtérkép-vázlatot. Az 1991-ben megjelent, „A Pilis és a Visegrádi-hegység” című könyvben le van írva röviden, a leírás majdnem megegyezik az 1974-ben kiadott útikalauz leírásával. 1992-ben körülbelül 60 méter hosszú részt tárt fel a Karszt Barlangkutató Csoport, két szűkület átbontásával. Egy 40 méter hosszú és egy 20 méter hosszú járatot. Tervezték, hogy az új járatokat felmérik és az Állatorvostudományi Egyetem hallgatóinak a segítségével biológiai vizsgálatokat végeznek a barlangban, mert sok bolhát, sok pókot és néhány piócát figyeltek meg. Az 1996. évi, XL. Barlangnap túrakalauzában 42 méter hosszúnak van bemutatva.

A 2003-ban kitöltött, az állapotáról szóló kézirat szerint 100 méter hosszú, amely adat vázlatos felmérés és becslés alapján lett megállapítva. Becslés alapján lett megállapítva, hogy két méter mély, három méter magas és öt méter függőleges kiterjedésű. A vízszintes kiterjedése 15 méter. Az 1967-ben készült barlangtérkép az első, körülbelül 40 méter hosszú szakaszát ábrázolja és erről a szakaszról készült a 2003-as állapotfelvétel. Róka élt benne, amely a bejáráskor nem volt a helyén. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: A barlangkutató-szakosztály jelentése. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület beszámolója az 1942. jubileumi évről. Budapest, 1943. 18. old.
  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.
  • Venkovits István: Nagykevély környékének földtani vizsgálata. Kézirat, egyetemi szakdolgozat. Budapest, 1949.
  • –: BETE Barlangnapló, II. 1944. február 8. 77. old. (TTE levele és térkép.)

További információk[szerkesztés]