Szarvasól-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szarvasól-barlang
Hossz32 m
Mélység8 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés8 m
Tengerszint feletti magasság526 m
Ország Magyarország
Település Aggtelek
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5440-7
Elhelyezkedése
Szarvasól-barlang (Magyarország)
Szarvasól-barlang
Szarvasól-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 31′ 48″, k. h. 20° 31′ 16″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 48″, k. h. 20° 31′ 16″

A Szarvasól-barlang megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Régészeti leletek kerültek elő belőle.

Leírás[szerkesztés]

A Haragistya-fennsíkon, Magyarország és Szlovákia határának a közelében, egy töbör oldalának a délnyugati részén, a töbör aljától hat méter magasan elhelyezkedő sziklaudvarban, sziklakibúvásban nyílik. A bejárata természetes úton alakult ki, négy méter széles és két méter magas. A bejárati része a barlang belseje felé lejt. A bejárati csarnoka tulajdonképpen egy felszakadt barlangjárat. Az elágazó, egyszintes, inaktív víznyelőbarlang középső triász, wettersteini mészkőben alakult ki. A létrejöttét a tektonikus repedések segítették.

A morfológiai kisformák közül található benne gömbüst, mennyezeti csatorna és ujjbegykarr. A falain kondenz borsókő, típusos, gömbös borsókő, cseppkőbekérgezés, heliktit, függőcseppkő, szalmacseppkő, állócseppkő, cseppkőléc és hegyitej figyelhető meg. A cseppkőképződményei fejletlenek. A pusztuló állapotban lévő barlang vízszintes kiterjedése 20 méter. A kőzet vastagsága sehol sem haladja meg a 10 métert a barlang felett. Barlangjáró alapfelszereléssel járható és nincs lezárva. A tágas járatai könnyen járhatók.

Cserépdarabok kerültek elő belőle. Az alján nagy mennyiségű kitöltés van. A Fejérdy István és Holly István által írt tanulmány szerint kutatásakor a kitöltésében, körülbelül 60 centiméter mélységben faszén nyomokat találtak. Egy körültekintő régészeti ásatás valószínűleg további leleteket eredményezne és egy további járatok feltárására irányuló kutatás is sikeres lehet. A régészeti lelőhely azonosító száma 82635.

Előfordul az irodalmában Szarvasól (Jaskó 1933), Szarvasól barlang (Jakucs 1957) és Szarvasól-lyuk (Strömpl 1912) néven is. A Szarvasól-barlang név először 1943-ban jelent meg az irodalmában (Szenes 1943).

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang régóta nyitott, amit a benne talált cseréptöredékek bizonyítanak. 1911 nyarán Strömpl Gábor járt a területen és az 1912. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmánya szerint a Szarvasól-lyuk a Haragistya erdőség keleti részén lévő sziklaodú. Az 1933. évi Földrajzi Közleményekben publikált, Jaskó Sándor által írt munkában az olvasható, hogy a Szarvasól száraz, majdnem vízszintes, 18 méter hosszú, a végén törmelékkel van eltömődve és egy térképen van a barlang helye bejelölve. 1943. július–augusztusban a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület barlangkutatói eredményes, régészeti ásatást végeztek a barlangban. 1953-ban Vértes László vizsgálta meg. A Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1960. novemberi füzetében részletesen le van írva, valamint egy alaprajzi barlangtérképe és egy kifejtett, függőleges vetületi rajza is közzé lett téve az akkor 32 méter hosszú barlangnak. A leírók megfigyelték, hogy májusban és júniusban is gyakran jégképződmények vannak benne. Az 1962-ben kiadott, „A barlangok világa” című könyvben meg van említve. 1966 nyarán a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának a tagjai tekintették meg.

Az 1975-ben kiadott, Jakucs László által szerkesztett útikalauz szerint a Haragistya-tetőn nyílik, egy nagy előcsarnokból és egy kis, alsó teremből áll, amelyeket egy szűk nyílás köt össze, valamint a barlangból történelem előtti cseréptöredékek kerültek elő. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy körülbelül 25 méter hosszú, körülbelül nyolc méter mély. A régi víznyelőbarlangnak a haragistyai vadászháztól 600 méterre, északkeletre, az országhatártól 150 méterre, egy beszakadás nyugati oldalában van a bejárata. A kéziratban három irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a neve és a barlangra vonatkozó négy irodalmi hivatkozás.

A Papp Ferenc Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentésébe bekerült a barlang részletes leírása, egy 1981. augusztusi, felszíni helyszínrajz tektonikai vázlattal és egy 1981. augusztusi vízszintes vetület barlangtérképe, amelyen ábrázolva van egy ásatási terület, valamint a 4. oldalon az van írva, hogy bontást végeztek a barlangban, a 42. oldalon pedig az, hogy nem végeztek. A jelentés szerint nem terveztek a későbbiekben komoly bontómunkát végezni benne, de tervezték, hogy a Herman Ottó Múzeummal felveszik a kapcsolatot és egy kutatóárkot mélyítenek a kitöltésébe, amivel megállapíthatnák, hogy tartalmaz-e még az üledéke régészeti leleteket. Az 1981. évi MKBT Beszámolóban az olvasható, hogy a bejárata hat méter széles és nyolc méter magas, egy térképvázlaton van jelölve a helye, valamint közzé lett téve a vízszintes vetület barlangtérképe. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen fel van tüntetve a helye. 1985-ben az MKBT XXX. országos vándorgyűlésének az egyik túracélpontja volt.

Az 1990. évi Karszt és Barlangban, Sásdi László publikációjában az olvasható, hogy egy inaktív víznyelő. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Móga Jánosnak a 2001-ben kiadott tanulmánya szerint egy idős barlangroncs, amely valószínűleg a pleisztocén elején alakult ki. 2006 óta megkülönböztetetten védett barlang. 2009-ben Egri Csaba írta meg a barlang állapotfelvételi kéziratát. 2011-ben Holl Balázs, a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport tagja mérte fel és készítette el az alaprajzi barlangtérképét, az oldalnézeti rajzát, valamint egy metszetrajzot. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]