Káposztás-kerti 1. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Káposztás-kerti 1. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz40 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasság279 m
Ország Magyarország
Település Szögliget
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5451-12
Elhelyezkedése
Káposztás-kerti 1. sz. barlang (Magyarország)
Káposztás-kerti 1. sz. barlang
Káposztás-kerti 1. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 32′ 06″, k. h. 20° 38′ 16″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 06″, k. h. 20° 38′ 16″
A Wikimédia Commons tartalmaz Káposztás-kerti 1. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Káposztás-kerti 1. sz. barlang az Aggteleki Nemzeti Park területén található barlang. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.

Leírás[szerkesztés]

Szögligeten, a település központjától északnyugatra, a Szalamandra-háztól 2,2 kilométerre, 258°-ra, a Ménes-tótól 772 méterre, 289°-ra található. A Ménes-völgyből szép szurdokvölgyön keresztül közelíthető meg. A Káposztás-kerti-forrás északnyugatra, légvonalban 600 méterre van a pataknak a Ménes-patakba torkollásától. A forrás felett elhelyezkedő hegyoldalban, kis sziklafalban, némi sziklamászással megközelíthető helyen, a forrástól körülbelül hét–nyolc méterrel magasabban, 279 méter tengerszint feletti magasságban, erdőben van a nehezen észrevehető, természetes jellegű, ovális, egy méter magas, 50 centiméter széles bejárata. A távolról csak sejthető nyílást egy keskeny sziklataraj takarja el. Néhány turistatérkép barlangjellel és nevének feltüntetésével jelöli helyét.

A bejáratot egy kis terem követi, amelyből egy három méter hosszú, hegyesszögben induló, dél–délkeletre tartó csúszda ágazik ki. A csúszda kanyarja utáni járat három méter után egy kis terembe, a Denevér-terembe vezet. A terem után következő járat egy keskeny szifonban folytatódik, amelyet egy darabig kitágítottak és nem ér véget. További járatok is fel lettek tárva, amelyeknek az összhossza körülbelül 23 méter, de ezek nem lettek még felmérve. Elágazó, inaktív forrásbarlang.

Előfordul az irodalomban Káposztáskert, I-es barlang (Rácz 1978), Káposztás-kert I. sz. barlang (Kordos 1978), Káposztás-kerti 1.sz. barlang (Vlk 2019), Káposztás-kerti-barlang (Záhorszki 2003), Káposztáskerti-barlang (Balázs 1957), Káposztáskerti barlang (Bertalan 1976), Káposztás-kerti-forrásbarlang (Kordos 1984), Káposztáskerti-forrásbarlang (Dénes 2004), Káposztáskerti-forrás barlangrendszere (Balázs 1957) és Pihenö-barlang (Vlk 2019) neveken is. A Káposztáskerti 1. sz. barlang és Pihenő-barlang nevek a szilvásváradi Káposztáskerti-beszakadás névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1957-ben a Kinizsi Barlangkutató Csoport kutatta. A kutatásról szóló kézirat szerint a Káposztáskerti-forrást nehezen lehet megtalálni, mert a forrás sűrű bozótban, a patakmeder északi oldalában, sziklás hegyoldal alatt, 270 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A forrás vízhozama 1957. augusztus 27-én körülbelül 300 liter volt percenként. A forrásvíz hőmérséklete 10,6 °C. A forrás vízhozamingadozása nagyon nagy, amire a forrás felett lévő, jól kifejlődött, sziklás, árvízi patakmeder utal. Valószínűleg összefügg a derenki 1. sz. víznyelővel és ezért légvonalban 600 méter lehet a barlangrendszere.

Vidomáj-pusztai lakók vezették el a csoport kutatóit, Szentes Györgyöt, Csekő Árpádot, Bártfay Pált és Frojimovics Gábort az eldugott forráshoz, ahol a forrás feletti sziklafalakat átvizsgálva négy árvízi kitörési helyet találtak. Először az első kettőt, a térképen A és B jelzésűeket kezdték bontani, de nem jutottak messzire mindkét járat összeszűkülése miatt. Ekkor Szentes György a harmadik, térképen C jelzésű, a forrás felett körülbelül hét–nyolc méter magasan lévő, egy méter széles, fél méter magas nyíláson bemászott és bontás nélkül, szűk járatokon keresztül egy kis terembe, Denevér-terem ért. A terem falán felmászva egy másik szűk járatban a Kürtőig jutott, amely a bejárattól 17 méterre van. A járat folytatódott tovább, de ide már nem fért be.

A következő napon Hazslinszky Tamás és Frojimovics Péter folytatták a kutatást. A Hajtűkanyart és az előtte lévő két méteres részt tisztították meg a nagy kövektől, majd felmászva a Denevér-terem falán a Kürtőig tartó részen kellett a mennyezetről belógó köveket leverni. Ezután a Szentes György által jelzett végponti járatban négy métert haladtak előre az agyagkitöltés eltávolításával. Beljebb a járat nagyon alacsonnyá vált és megállapították, hogy a továbbjutás csak fáradságos, hosszú, de nem kellemetlen (teljesen száraz a kitöltés) bontás után lehetséges. E szifon után a járat megint szélesedni és magasodni látszik.

Innen visszatérve Hazslinszky Tamás a Kürtő nyílását kövek leverésével annyira kiszélesítette, hogy lefért rajta. Körülbelül 2,5–3 métert lemászva egy hasadékba került, amely délnyugati irányban egy körülbelül 8–10 méter hosszú, 1,3 méter magas és 1,5 méter széles folyosóba kapcsolódik, amelynek végét kőomladék zárja el. Ellenkező irányban, északkeletre a hasadék eléri a három–négy méteres magasságot, de összeszűkül 20–30 centiméterre. Ez a szakasz, a Kürtőtől lefelé a lejutási nehézségek és időhiány miatt nem lett felmérve.

A messziről csak sejthető barlang bejárata

E kutatással egyszerre kezdte el Györödi Lajos, majd később Dénes György is a negyedik, D jelzésű kitörési pont bontását. Agyagos, nagyon eltömődött járatot mélyítve körülbelül négy méter után erős huzatot éreztek. Ezután ez a járat is nagyon eltömődött és ezért időhiány miatt abba kellett hagyni ezen a munkahelyen is a munkát.

A barlang felmérését Hazslinszky Tamás és Frojimovics Gábor végezte el. Az ismert járatok hossza körülbelül 40 méter, a barlang mélysége ismeretlen. Körülbelül egy kilométeres barlangrendszer feltárása valószínű az aránylag egyszerű és a Kecskés-kúti-forrásbarlangnál egészségesebb körülmények között folytatott egy-két hetes feltárómunka során.

1957-ben készült el alaprajz térképe, amely 1:50 méretarányban lett rajzolva a térképlap szerint és amely ábrázolja a barlang helyszínrajzát is. A kutatási jelentés alapján a térképet 1:100 méretarányban szerkesztették. A térkép csak a szifonig mutatja be a barlangot.

Az 1957-es kézirat alapján került be az 1976-os Bertalan Károly katalógusba a barlang ismertetése, amelyben az olvasható, hogy az Alsó-hegyen, Szögligeten található. 1978 őszén a Vass Imre Barlangkutató Csoport tagjai kis mennyiségű üledékmintát gyűjtöttek a kitöltésből, amelyet őslénytani szempontból Rácz József vizsgált meg. A minta ősmaradvány mentes volt. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Káposztás-kerti-forrásbarlang néven és térképen van feltüntetve helye.

1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Nyerges Attila 1997-es szakdolgozatában meg van említve az 5450-es alsó-hegyi kataszteri egységben még szereplő barlangok között. A 2004–2005. évi Karszt és Barlangban publikált nekrológ szerint Frojimovics Péter részt vett az 1957. évi feltárásában, első bejárásában és felmérésében.

Az Alsó-hegy karsztjelenségeiről szóló 2019-ben kiadott könyvben le van írva röviden és fel vannak tüntetve a GPS-koordinátái tengerszint feletti magassággal. Megjelent az 1957-es alaprajz térkép. A kiadványhoz mellékelt helyszínrajzon jelölve van helye. A könyvben az olvasható, hogy 40 méter hosszú, ismeretlen mélységű és 279 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Publikálva lett egy fénykép, amelyen a bejárat látható. A műbe bekerült egy 2018-ban rajzolt helyszínrajz, amelyen a Káposztás-kerti 1. sz. barlang, a Káposztás-kerti 2. sz. barlang és a Káposztás-kerti 3. sz. barlang egymáshoz viszonyított helyzete figyelhető meg. A Jiří Novotný által szerkesztett helyszínrajzhoz a felmérést Jiří Novotný, Mojmír Záviška, Martin Mandel és Jarmila Mandelová végezték 2018-ban.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]