Balla-völgyi-víznyelő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balla-völgyi-víznyelő
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz74 m
Mélység22 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés22 m
Tengerszint feletti magasság400 m
Ország Magyarország
Település Répáshuta
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5381-29
Elhelyezkedése
Balla-völgyi-víznyelő (Magyarország)
Balla-völgyi-víznyelő
Balla-völgyi-víznyelő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 04″, k. h. 20° 32′ 41″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 04″, k. h. 20° 32′ 41″
A Wikimédia Commons tartalmaz Balla-völgyi-víznyelő témájú médiaállományokat.

A Balla-völgyi-víznyelő megkülönböztetetten védett barlang, amely a Bükk-vidéken, a Bükki Nemzeti Park területén helyezkedik el.

Leírás[szerkesztés]

Répáshután, a település belterületétől délre, a Balla-völgyben, a Csúnya-völgy betorkollásától északra, körülbelül 70 méterre, a völgy talpszintjén, a völgy jobb oldalán, a makadámút nyugati padkájában, az úttól két méterre, sziklakibúvásban, 400 méter tengerszint feletti magasságban, erdőben és nyílt terepen van a bontott jellegű, hasadék alakú, 45 fokban beépített vaslemezajtóval lezárt, függőleges tengelyirányú, 60 centiméter széles és 80 centiméter hosszú bejárata. A bejárat az út nyiladékában van és nagy kőtömbökkel van körbekerítve, hogy a járművek nagy hóban se menjenek rá. Az ajtó kialakítása lehetővé teszi a talaj és avar barlangba kerülését. A megfelelő állapotú ajtó szendvicsszerkezetű, dupla lemezes, betontöltésű és az alsó szélén zsanéros.

Középső triász, felső triász, sötétszürke, kalciteres, enyhén kristályos szövetű mészkőben, tektonikus előkészítés után, a befolyó víz hatására jött létre. Időszakosan aktív víznyelőbarlang. A barlang búvópatak nyelőjeként funkcionál. A barlang a bejárattól északi irányba, a patakmeder alá halad. A bejárat után jellegzetes hasadékszelvényben folytatódik. A bejárat utáni részt, néhány méterig gyér moha borítja. A jellemző szelvénytípusa a hasadék szelvénytípus. Az észak–dél irányú, markáns, függőleges főhasadékba három jól elkülöníthető kürtő csatlakozik, de az egész hasadék beszűkülve, magasan a felszín felé tör. A barlang egy nagy, lépcsőzetes aljzatú hasadékakna. Gömbüstök és mennyezeti csatornák figyelhetők meg benne. A bejárat alatt, a bejárattól hét méterre, a nyugati falon, körülbelül 30 centiméteres felületen borsókőszerű cseppkőbekérgezés képződött. A barlang tulajdonképpen cseppkőmentes.

Az aljzatot végig híg agyag és iszap borítja. A végpont előtti, körülbelül 10–12 méter magas kürtőn keresztül valószínűleg közvetlenül érkezik agyag és iszap a Balla-völgyi-patakból. A kürtő falát teljesen lemosta a víz és a falról le van mosva az agyag. A patak irányából befolyó patakvíz lehet ennek az oka, amely azonban általában csak az alsó szinten okoz vízborítást, mert elnyelődik. Nagy víznél azonban kifolyik a barlangból a víz. Valószínűleg a közeli források vezetik a felszínre a vizét. Valószínűleg egy időszakos, 10 méter maximális esésmagasságú vízesés szokott kialakulni a végponti kürtőben. A vízesést még nem látták, de a megfigyelések alapján feltételezik a létezését. A végponton, változó magasságban változó felületnagyságú, időszakos állóvíz keletkezik. 398 méter a karsztvízszint maximális tengerszint feletti magassága. Az ingadozás 18 méteres a barlangban. Előfordulnak benne denevérek. A vízszintes kiterjedése 18 méter. A bejárásához 30 méter kötél és kötéltechnikai eszközök alkalmazása kell.

A Balla-völgyi-víznyelő név 1984-ben bukkant fel az irodalmában. Előfordul az irodalmában balla-völgyi Békás-barlang (Kordos 1984), Balla-völgyi-viznyelő (Bertalan 1976), Balla völgyi viznyelő (Szentes 1965), Balla-völgyi-víznyelőbarlang (Ferenczy 2007), Balla-völgy tengelyében nyiló viznyelő (Bertalan 1976), Balla-völgy tengelyében nyíló víznyelő (Ferenczy 2007), Békás-barlang (Kardos 1982), Békás-nyelő (Szilvássy 1967), Békás nyelő (Szilvássy 1967), Békás-viznyelő (MKBT Beszámoló 1980), Békás viznyelő (Garas, Szloboda, Kiss, Dervadelin 1977), Békás-viznyelő-barlang (Kiss, Horváth 1979), Békás-viznyelő barlang (Garas, Szloboda 1977), Békás viznyelő barlang (Garas, Szloboda, Kiss, Dervadelin 1977), Békás-víznyelőbarlang (Ferenczy 2007), Békás-zsomboly (Kovács 1998), Csúnya-völgyi-feltárás (Kovács 2002), Csúnya-völgyi feltárás (Ferenczy 2007), Csúnya-völgyi tektonikus hasadék (Ferenczy 2007), Répás-nyelő (Ferenczy 2007) és Répás-viznyelőbarlang (Garas, Szloboda 1977) néven is. A békás neveket a barlangba időnként besodort sok béka miatt kapta. A Savanyú-terem az egyik feltárónak, Hujber Ferencnek a becenevéről, a Savanyúról lett elnevezve. A Dániel-tunnelt Dániel Monfort francia barlangkutató nevéről nevezték el.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Valószínűleg az út építésekor, az 1900-as évek elején nyílt meg. A répáshutai szájhagyomány szerint az útkaparó a barlangbejáratba tette az ennivalóját és az innivalóját, mert hűvös volt ott. 1964-ben kezdte el bontani a Vámőrségi Barlangkutató Csoport és ekkor három méter mély volt. 1965-ben a Pénzügyőr SE Természetbarát Szakosztály Barlangkutató Csoportja nehéz körülmények között folytatta a bontását. A továbbjutás lehetőségét egy hatalmas, több mázsás kő zárta le, amelyet csak morzsoló robbantással lehet eltávolítani. Nagyon jól lehetett érezni a kövek között alulról feltörő huzatot. Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató szerint a Balla-völgy tengelyében, a Csúnya-völgy és a Balla-völgy találkozásánál nyílik a víznyelőbarlang. Tíz méter mély, keskeny hasadék. Valószínűleg a Pénz-pataki-víznyelőbarlang vízrendszeréhez tartozik és a keletkezése a rendszer többi barlangjához hasonlóan történt, de már nem vezeti a vizet az elgátolódása miatt, ezért a patak változatlanul tovább folyik. A kiadványban publikálva lett egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat egy keresztmetszettel és egy helyszínrajz, amelyen jelölve van a barlang helye.

1966-ban a Pénzügyőr SE Természetbarát és Barlangkutató Szakosztály körülbelül 15 méter mélységig tárta fel, körülbelül 10 köbméter követ, agyagot hordott a felszínre. Függőlegesen, szálkőzetben haladtak lefelé. Az addigi jelek biztatóak voltak és ezért tervezték, hogy a munkát 1967-ben folytatják. Az 1972. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az van írva, hogy egy tíz méter mély, tektonikus hasadék. A Szilvássy Andor Barlangkutató Csoport 1973. évi jelentése szerint hat éven át folytattak feltáró munkát Vámőrségi Barlangkutató Csoport néven a Balla-völgy bejáratánál lévő, inaktív víznyelő kibontásával. 19 méter mélyre jutottak, de a víznyelő az esőzések miatt víz alá került. A környék geológiai viszonyai hatalmas barlangrendszert valószínűsítenek, amelynek a becsült hossza 16 kilométer és az egyik kiindulási pontja a Pénz-pataki-víznyelőbarlang.

Az 1976. évi csoportjelentésben az olvasható, hogy a Balla-völgy és a Csúnya-völgy találkozásánál lévő hídtól körülbelül 25 méterre található, 24 méter hosszú, 17 méter mély, inaktív víznyelőbarlang, amely egy majdnem függőleges kürtőből áll és a csoport fő kutatási területe. A barlang valószínűleg a Pénz-pataki-víznyelőbarlanghoz tartozó, feltáratlan barlangrendszer egyik rányelője. A csoport véleménye szerint itt húzódik Magyarország egyik legnagyobb, feltáratlan barlangrendszere, ezért a kutatása minden időt és pénzbeli ráfordítást megér. Úgy számolták, hogy még körülbelül 15–20 métert kell átbontani, ami körülbelül 60–80 köbméter anyagot jelent. A kitöltés anyaga változatos, agyag, köves agyag és sóder váltakozva. A kitermelést nehezíti, hogy nem lehet deponálni az anyagot a barlangban, hanem a kitermelt anyagot a felszínen kell elhelyezni. A kiszállítást nagyon nehezíti a bejárat alatti, szűk rész. A munkát lassítja, hogy a kiszállítás alatt biztonsági okokból a barlangban nem lehet tartózkodni. Egyébként a munkahely 1,2–1,5 méter széles, végig szálkőben van és ideális. Tervezték, hogy lezárják a bejáratot és kibontják a víznyelő eredeti bejáratát.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban az van írva, hogy Répáshután, a Balla-völgy és a Csúnya-völgy találkozásánál, a Balla-völgy jobb oldali padkáján van a bejárata. A bejárat függőleges, hasadékszerű. Az inaktív víznyelőbarlang körülbelül 12 méter hosszú és 11 méter mély. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján íródott. 1977-ben a csoport az éves, nagy tábora során vette észre, hogy a nagy esők, vagy a megemelkedett karsztvízszint miatt majdnem teljesen elöntötte a barlangot a víz. Megpróbálták kiszivattyúzni a vizet, de sikertelenül. A víz hirtelen eltűnt augusztus végére, de sem a víz befolyási, sem eltűnési helyét nem tudták megállapítani. Tervezték, hogy 6–20 fővel, 8–10 leszállással, egy hónap táborozással folytatják a barlang kutatását. Az 1977-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a Balla-völgy alján van a víznyelőbarlang keskeny bejárata. Folyamatban van a feltárása és eddig 20 méter mélyre sikerült lejutni benne. Az 1979-ben napvilágot látott, „Barlangok a Bükkben” című kiadványban az jelent meg, hogy a Balla-völgy és a Csúnya-völgy találkozásánál több kisebb-nagyobb üreg van. 1979-ben a csoport nem tudott eredményes munkát végezni benne a barlangban lévő víz miatt. Csak megfigyeléseket végeztek, de azt 1977 óta. Megállapították, hogy a barlangban februárban és augusztus második felében kevés, kettő–három köbméter víz van. A barlang legmélyebb pontja 19 méter mélyen van, 21 méter hosszú, amelyből nyolc méter a vízszintes járat és ennek a végén van a továbbjutás lehetősége.

1981-ben a Pannónia Barlangkutató Csoport megkétszerezte a hosszát. Egy nagyon szűk járaton lehetett az új részt megközelíteni, amely csak száraz időben volt járható az esetleges vízbetörések miatt. Ebben az évben fedezték fel a Savanyú-termet, a Vakond-termet, a Dániel-tunnelt és az Öröm-kürtőt. A feltárt hossz 25 méter volt. A csoport hat tagja, Dániel Monfort, Kardos László, Kiss Sándor, Kertész László, Hopoczky László és Sági Péter felmérte és a felmérés alapján rajzolva lett egy alaprajz barlangtérkép-vázlat, valamint egy hosszmetszet barlangtérkép-vázlat. 1981. október 15-én Kardos László szerkesztett egy barlangtérkép-lapot, amelyen a barlang alaprajzi barlangtérképe és hosszmetszet barlangtérképe látható. Az 1981. évi csoportjelentés szerint a régi hossza 25 méter és a mélysége 13 méter. 1950 után találta és kezdte el kutatni a Vámőrségi Barlangkutató Csoport, majd a Ganz-Mávag, az OSC és az USE barlangkutatói kutatták. A barlangban észlelt vízszintingadozást a Pénz-pataki-víznyelőbarlang vízszintingadozásával magyarázták. Megint lefedték a bejáratot, mert az mindig eltűnt és az úton haladó emberek, állatok könnyen beleeshettek volna. A jelentéshez mellékelve lett egy szürkeárnyalatos fénykép, amely a barlangbejáratot ábrázolja és egy színes fénykép az új részt felfedező csapatról. Az 1981. évi MKBT Beszámolóban megjelent a kutatásról szóló, részletes beszámoló és a két barlangtérkép-vázlat.

Az 1982. évi MKBT Műsorfüzetben publikálva lett ez a barlangtérkép-lap az 1981. évi feltárásról szóló kis közleménnyel együtt. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1990-es években ismeretlenek dögkútnak használták, benne hulladék és állatmaradványok halmozódtak fel. 1996-ban 22 nejlonzsákba csomagolt állattetemet és állatmaradványt találtak benne. 1998-ban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a megbízásából le lett zárva a bejárata egy vaslemez ajtóval, hogy megakadályozzák az állattetemek bedobálását és életvédelmi okok miatt. 1999-ben a Szilvássy Andor Barlangkutató Csoport négy tagja, Georg László, Hopoczky László, Kiss Pál és Papp Ágnes mérte fel. 1999. december 11-én a felmérés alapján rajzolva lett egy hosszmetszetet és hét keresztmetszetet ábrázoló barlangtérkép-lap, egy alaprajzot és nyolc keresztmetszetet ábrázoló barlangtérkép-lap, egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat és egy hosszmetszet barlangtérkép-vázlat. A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület 2002. évi évkönyvében az olvasható, hogy 386 méter tengerszint feletti magasságban van a szabálytalan alakú, fél méter széles és egy méter hosszú bejárata. A takarítás és a lezárás óta újraindult a kutatása és valószínűleg budapesti kutatók dolgoznak benne. A barlang mélypontjának kutatásához villanyvezetéket, levegőztetőcsövet és sínpályát építettek ki. A kutatás jelenleg is tart. 15 méter a vízszintes kiterjedése észak–déli irányban, 35 méter hosszú és 20 méter mély az 1981. évi felmérés alapján.

2006-ban és 2007-ben Ferenczy Gergely készítette el a fénykép-dokumentációját. Az 1999-es hosszmetszet barlangtérkép-vázlaton be lettek jelölve a fényképek készítésének a helyei és a fényképezés iránya. 2006. június 4-től a barlang alatt 15 méterrel, az útpadkában és az úton a barlangi vízszinttel azonos szintről forrás eredt, amely augusztus első feléig folyamatosan folyt 20-tól néhány 100 liter percenkénti vízhozammal. A forrás megfigyelt elapadási időpontja egybeesett a barlangi vízszint aljzat felé történt visszahúzódásával. November elejéig körülbelül 10 méter magas vízállással stagnált a barlangi víz. A barlang alatt 15–20 méterrel volt az első forrás, majd lejjebb még több. Több száz liter percenkénti vízhozama volt a legnagyobb vízhozamú feltörésnek. A források eredési szintje megegyezett a barlangban lévő vízszinttel, amely a legmagasabb vízállásnál másfél méterre volt az ajtó alsó kerete alatt.

A 2007-ben írt állapotfelvételi kéziratban az van írva, hogy 35 méter hosszú, 20 méter függőleges kiterjedésű, 20 méter mély és 15 méter vízszintes kiterjedésű az aktív víznyelőbarlang. A nagy hasadékaknája tekinthető egy kanyonnak is, párhuzamos oldalfalai és 10 méter körüli magassága miatt. Az időszakos víznyelőbarlangban nem figyelhető meg forrás, csak a bejárat alatt 15 méterre az első vízfeltörés a barlangi vízszinttel azonos magasságban. Az elektromos áram ideiglenesen, a kutatás könnyítésére lett bevezetve, amelyet a tevékenység szüneteltetésének idejére kiszerelnek. Be lett építve egy vízszintészlelő műszer a barlangba, amely Lénárt László szervezésében kerül leolvasásra. A hat méter hosszú, függesztett, megfelelő állapotú létra ideiglenesen lett beépítve, hogy könnyítse a kutatást. A létra megtámasztásai hiányosak. Egy 110 milliméter átmérőjű csatorna van a barlangban, amely a szellőzést könnyíti meg. Nyáron nem megy végbe természetes úton a légcsere és gyorsan elfogy a levegő munkavégzéskor. A barlangban lévő szállítópálya I-tartós, függesztett, körülbelül 30 méter hosszú pálya. Elektromos csörlő mozgatja és dupla kerekes függesztőkocsi szállítja a megrakott vödröket a végponttól a bejáratig.

2009-ben emléktáblát helyeztek el a barlangbejáratnál Szilvássy Andor és Szilvássy Gyula emlékére. 2010. április 4-én a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából és anyagi támogatásával Nagy Péter, Csizmarik Zoltán, Chikán Gábor, Sisák Bernát, Csizmadia Tünde és Szabó R. Zoltán mérték fel. 2010 áprilisában és 2010 májusában a felmérés alapján Szabó R. Zoltán szerkesztett és rajzolt egy alaprajz barlangtérképet öt keresztszelvénnyel, valamint egy vetített hosszmetszet barlangtérképet, amelyek 1:100 méretarányban készültek. A felmérés szerint 73,97 méter hosszú, a függőleges kiterjedése 21,79 méter, a mélysége 21,79 méter és a vízszintes kiterjedése 18 méter. A 2010-es felmérési dokumentációban az olvasható, hogy a bejárata 400 méter tengerszint feletti magasságban van és a 18 méter vízszintes kiterjedésű barlangba esett békákat minden tábor előtt külön fuvar hozza a felszínre. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]