Háromlyukú-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Háromlyukú-zsomboly
A barlang egyik bejárata
A barlang egyik bejárata
Hossz50 m
Mélység28 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés28 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 440 m
Ország Magyarország
Település Csobánka
Földrajzi táj Pilis
Típus hidrotermális eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4830-4
Elhelyezkedése
Háromlyukú-zsomboly (Magyarország)
Háromlyukú-zsomboly
Háromlyukú-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 39′ 42″, k. h. 18° 55′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 42″, k. h. 18° 55′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Háromlyukú-zsomboly témájú médiaállományokat.

A Háromlyukú-zsomboly megkülönböztetetten védett barlang, amely a Pilisben, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. Turista útikalauzokban is be van mutatva.

Leírás[szerkesztés]

A zsomboly a Hosszú-hegy délkeleti felén, a gerinctől délnyugati irányban található. Karsztbokorerdős területen nyílik három bejárata. Megközelíthető Csobánkáról a zöld sáv jelzésű turistaúton.

Függőleges jellegű barlang, tipikus felszakadt zsomboly. Felső triász dachsteini mészkőben alakult ki. Legészakibb bejárata a legjobb állagú, a következő már sokkal mállékonyabb kőzetben alakult ki. Mindegyik bejárata egy függőleges aknába nyílik. Ennek falán csőszerű oldásnyomok figyelhetők meg. Az akna aljából indul a Medve-ág, amit az itt talált csontmaradványok alapján neveztek el. Formajegyei és ásványkiválásai alapján a primer üreg hidrotermális eredetű. A lezárt bejáratú barlang csak engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható.

Előfordul irodalmában Háromlyuku-barlang (Gazdag 1990), Hosszu-hegyi-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Hosszuhegyi barlang (Kadić 1952), Hosszuhegyi Háromlyuku-barlang (Schőnviszky 1964), Hosszuhegyi-zsomboly (MKBT Meghívó 1976), Hosszú-hegyi I. barlang (Kordos 1984), Hosszú-hegyi II. barlang (Kordos 1984), Hosszú-hegyi-barlang (Kordos 1984), Hosszúhegyi barlang (Schőnviszky 1937), Hosszúhegyi Háromlikú-zsomboly (Tamasi 1998), Hosszúhegyi Háromlyukú-barlang (Takácsné 1990), Hosszú-hegyi-zsomboly (Mezei 1967), Hosszúhegyi-zsomboly (Bertalan 1976) és Hosszúhegyi zsomboly (Jakucs, Kessler 1962) neveken is. 1967-ben volt először Háromlyukú-zsombolynak nevezve a barlang az irodalmában. A háromlyukú nevet azért kapta, mert három bejárata van.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Wissinger Károly 1875 júniusában tudta meg, hogy van a Pilisben egy még nem átvizsgált barlang, amely Litvay úr birtokán, Pilisszántó közelében, a településtől északkeletre, a Hosszú-hegynek majdnem a közepén helyezkedik el. A lyuk merőleges volt és ezért nem mert bemászni senki. Wissinger Károly Eisdorfer úr kíséretében látogatta meg. Három méter hosszú és egy méter széles bejárata faágakkal volt befedve, hogy az arra járó juhok és más állatok ne hulljanak be. A faágakat eltávolították és láthatóvá vált egy körülbelül merőlegesen kialakult akna. Az aknába követ dobtak és a kő gurulása hamar megszűnt. Emiatt arra következtettek, hogy az akna után, nem mélyen egy lejtő van, melyen megállhatott a bedobott kő. A barlang megvizsgálásához szükséges eszközökkel ellátott Wissinger Károly fához rögzítette kötelüket, 22 méter mélyre ereszkedett és megállt.

Eisdorfer is leereszkedett és néhány perc múlva ketten álltak az agyaggal bevont nagy mészkősziklákon, amelyek a lejtő alapjai voltak. Mivel a természetes akna nyugatra fordul, ezért a napfényt csak kissé lehetett látni. Az akna alján egy terem van, amelyben sok hófehér függőcseppkő és sok kissé sárgás színű függőcseppkő fordul elő, amelyek közül némelyik eléri az 50 centiméteres hosszt. Ezek közül nagyon érdekesek a papírvékony falú, 15 centiméter hosszú sztalaktitcsövek, melyek vízzel vannak tele és ezért jól mutatják a képződmények kialakulását. Állócseppkövek is vannak benne és több helyen, ahol a vízszintes hasadékok engedték, összenőttek és 25 centiméter magas oszlopokat alkotnak. Ebből a körülbelül hat méter magas teremből három irányba van kitágulás, melyek közül a leghosszabb északnyugat felé, lefelé enyhén lejt és körülbelül öt méter hosszú. Körülbelül az 5. méternél összeszűkül és vége lesz.

Délnyugat felé egy négy méter hosszú és felfelé tartó mellékág van, amely szintén járhatatlanul elkeskenyedik. A harmadik, északra lévő ág a terem kitüremkedésének tekinthető. 1875-ben jelent meg a Földtani Közlönyben első leírása, alaprajzi barlangtérképe és hosszmetszet barlangtérképe. A tanulmány szerint az odvas barlangok csoportjába tartozik és dachsteini mészkőben jött létre. A barlang 11 °C hőmérsékletű, mely hőmérséklet valószínűleg állandó, mert két órán át tartó bennlétük alatt a hőmérséklet nem változott. A függőcseppkövekről lógó és időnként leeső vízcseppektől eltekintve száraz a barlang, melyből következik, hogy sok repedés van a járattalpon, melyeken keresztül esőkor a sok befolyó víz eltávozhat.

A barlang alakja miatt nem remélték, hogy ősállatok csontjai vannak benne, mely megállapítás sokáig tartó keresés után bebizonyosodott. A délnyugati mellékág végén egy fiatal róka koponyáját és néhány törzscsontját, néhány végtagcsontját találta meg Wissinger Károly. A róka valószínűleg véletlenül esett a barlangba, ahonnan nem tudott kijutni. A felfedezés miatt eggyel több pilisi barlang lett. Az 1900-ban napvilágot látott Budapest környéke című könyvben ismertetve van a barlang Wissinger Károly dolgozata alapján. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában kiadott Schőnviszky László által írt összefoglalásban az olvasható, hogy Pilisszántó határában van a Hosszúhegyi barlang. Wissinger Károly ismertetése alapján a 22 méter mély zsombolyszerű bejárat egy kis terembe vezetett, amelyből még két másik kis oldaljárat nyílt. A barlangban sok cseppkőképződést észlelt. A régi leírás alapján a barlangot eddig még nem sikerült megtalálni.

A zsomboly 1875-ben publikált barlangtérképei

Az 1953. évi Földrajzi Értesítőben publikált tanulmányban az van írva, hogy Pilisszántótól északkeletre, a homokkőbányák felett, ahol a dachsteini mészkő kezdődik, a Hosszú-hegynek majdnem a derekán egy három méter hosszú és alig egy méter széles lyuk jelezte azt a barlangot, amelyet 1875-ben Koch Antal írt le és amely azóta elveszett. Állítólag 22 méterre vezetett le függőleges aknája, majd nyugat felé kanyarodott. A leírt helyen, a pilisszántói mészégetők felett, ahol a homokkőfedő is részben megvan nincs barlangbejárat. Ez a pilisszántói ismeretlen barlang, helyzete miatt valószínűleg forrásbarlang volt és akkor működött, amikor még nem volt annyira kiemelkedve a Hosszú-hegy tömbje és a barlang bejáratánál völgyfenék és erózióbázis volt.

Az 1962-ben megjelent A barlangok világa című könyv szerint a Hosszúhegyi zsomboly a Hosszú-hegy közepén, néhány méterrel a főgerinc alatt, a déli oldalon nyílik. Néhány méter széles aknabarlang, amelynek alja eltömődött. Az 1967-ben napvilágot látott Pilis útikalauz című könyvben az jelent meg, hogy a Hosszú-hegy gerincén, a nyereg közvetlen közelében, néhány lépésre attól a ponttól, ahol a zöld jelzésű turistaút a völgyből a gerincre érve jobbra fordul, található a 7–8 méter mély, kövekkel lefedett bejáratú, szűk Hosszú-hegyi-zsomboly. A gerincösvényen továbbhaladva, a zöld jelzés mentén, a 26. számú erdészeti határpontnál nagyon szép kilátóhely van. Itt a sziklafal alatt 30 méterre hévizes keletkezésű, kis barlang van. A barlangtól délkeletre, körülbelül 200 méterre helyezkednek el a Háromlyukú-zsomboly nyílásai.

Mindkét barlangban a közelmúltban hirtelen elhunyt Szitár Ferenc természetbarát barlangkutató feltáró munkát végzett. A Háromlyukú-zsomboly feltárását a Pedagógus SE barlangkutatói végzik, akik 1966 nyaráig 15 méter mélységig jutottak, ahol kezdődik egy eltömődött oldaljárat. További kutatásra biztat az omladék mellett észlelhető huzat. 1968-ban az FTSK Barlangkutató Szakosztály kezdte el kutatni. Több mint két évtizedig folytatták feltárását és kutatását. 1974-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Szakosztálya készítette el barlangtérképét.

Az 1974-ben kiadott Pilis útikalauz című kiadványban az van írva, hogy a Háromlyukú-zsombolyban a kutatók 15 méter mélyre jutottak, ahol egy eltömődött oldaljárat indul. Az omladék mellett észlelhető huzat további kutatásra biztat. Kordos László 1974 és 1977 között végzett ásatásokat benne. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis) barlangkataszteri területen lévő barlang. 1976-ban az FTSK Barlangkutató Szakosztálynak volt kutatási engedélye a Pilisben lévő Hosszuhegyi-zsomboly és barlang kutatásához. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Pilis hegységben lévő barlang Hosszu-hegyi-barlang néven és a barlanggal foglalkozó 1 irodalmi mű megjelölésével, valamint azzal a megjegyzéssel, hogy a barlang jelenleg nem ismert.

A barlang egyik bejárata

A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban elhelyezkedő Háromlyukú-zsomboly másik neve Hosszúhegyi-zsomboly. Csobánkán, a Hosszú-hegy gerincének DNy-i peremén, a Szitár-féle hévizes barlangtól DK-re 200 m-re, a 26-os erdészeti határponttól, amely egy kilátópont is, DK-re 200 m-re helyezkedik el. 15 m mély zsomboly, eltömődött oldaljárattal. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 publikáció alapján lett írva. A Hosszúhegyi barlang a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Pilisszántón helyezkedik el. A településtől ÉK-re, a Hosszú-hegynek majdnem a derekán nyílik zsombolyszerű bejárattal. 12 m hosszú és 22 m mély. Forrás-aknabarlang, talpán teremmel. A Martini kőfejtő meddőhányója állítólag elfedte. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 publikáció alapján lett írva.

Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve helye és meg van említve, hogy 440 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 16 méter hosszú és 25 méter mély barlang. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Hosszú-hegyi-zsomboly név, amelynek a Hosszú-hegyi I. barlang és Háromlyukú-zsomboly nevek a névváltozatai, valamint térképen van helye feltüntetve. A Hosszú-hegyi-barlang nevű barlangnak Hosszú-hegyi II. barlang a névváltozata.

1985-ben az FTSK Barlangkutató Szakosztály barlangkutatói felmérték. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Hosszú-hegyi-zsomboly néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal. 1989-ben a szakosztály folytatta a Medvés-ág bontását. 1990-ben a szakosztálynak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált tanulmány szerint mivel a Pilis sasbércvonulatai környékükhöz képest magasra emelkednek, hátaikon sok zsomboly, tetőik közelében, homlokfalaikon több régi forrásbarlang nyílik, például a Hosszú-hegyi-zsomboly. Az 1991-ben napvilágot látott A Pilis és a Visegrádi-hegység című útikalauzban meg van ismételve az 1974-es könyv barlangleírása. Kárpát József 1991-es kéziratában az van írva, hogy 35 méter hosszú és 25 méter mély a csobánkai barlang. A Pilis tizedik legmélyebb barlangja.

1997. október 12-én, vagy 1997. október 26-án a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport a nagyakna falán elszórtan kilenc kis patkósdenevért, a kuszoda végén egy nagy termetű simaorrú denevért figyelt meg. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyv szerint a Wissinger Károly által leírt, 22 méter mély Hosszú-hegyi-barlang már nem járható, mert helye ismeretlen, valószínűleg a Martini kőfejtő meddőhányója alatt van bejárata. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Pilis hegységben elhelyezkedő, 4830/4 kataszteri számú Háromlyukú-zsomboly. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4830-4 kataszteri számú Háromlyukú-zsomboly.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]