Kecskés-galyai-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kecskés-galyai-barlang
A barlang belseje
A barlang belseje
Hossz29,2 m
Mélység0 m
Magasság5 m
Függőleges kiterjedés5 m
Tengerszint feletti magasság375 m
Ország Magyarország
Település Cserépfalu
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus freatikus
Barlangkataszteri szám 5394-21
Elhelyezkedése
Kecskés-galyai-barlang (Magyarország)
Kecskés-galyai-barlang
Kecskés-galyai-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 03″, k. h. 20° 33′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 58′ 03″, k. h. 20° 33′ 36″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskés-galyai-barlang témájú médiaállományokat.

A Kecskés-galyai-barlang megkülönböztetetten védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A régészeti leletei miatt híres barlang. Előkerültek belőle az őskőkorszaki, mousteri kultúra leletei is. Sok pleisztocén állatcsontot találtak benne és a pleisztocén faunája fajokban gazdag.

Leírás[szerkesztés]

A Kecskés-galya tetejéhez közel, annak déli, sziklás oldalán nyílik, a Suba-lyuktól körülbelül két kilométerre. Az alatta lévő völgytől körülbelül 70 méterrel magasabban van. A lezáratlan barlangnak három bejárata van, ezért ez egy átjáróbarlang. Triász mészkőben jött létre. Freatikus oldással keletkezett, amelyet az üstös oldásformák támasztanak alá, majd később a kifagyásos aprózódás alakította át a járatait. A barlang régóta hidrológiailag inaktív, ezért erősen lepusztult állapotban van, rombarlang.

A barlangban talált régészeti leletek közül a legrégebbiek az őskőkorszaki mousteri kultúrába tartozó kőeszközök. A felső kultúrrétegben talált eszközök mousteri típusúak, de kidolgozásuk már szeleta-kultúra jellegű. Átmenetet képeznek a két régészeti kultúra között. Ennek az átmeneti kultúrának a másik lelőhelye a Balla-völgyi-sziklaüreg. Kitöltéséből még barlangi medve, barna medve, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, ősbölény, óriásgím, szürke farkas, nyírfajd, őstulok, zerge, óriásszarvas, rénszarvas, gyapjas orrszarvú, mezei nyúl és Equus mosbachensis csontok kerültek elő. Utcai ruhában és lámpa nélkül megtekinthető.

Előfordul az irodalmában Galya-lyuk (Kordos 1984), Galyalyuk (Pataki, Pálosi, Dancza 1938), Kecskésgalyai-barlang (Kadić 1933), Kecskésgalyai barlang (Schőnviszky 1937), Kecskés-gallyai-barlang (Kordos 1984), Kecskésgallyai barlang (Czenthe 1965), Kecskekori-barlang (Bertalan 1976), Vöröskő-völgyi-átjáró (Hevesi 1977), Vöröskővölgyi-átjáró (Bertalan 1976), Vöröskővölgyi átjáró (Schőnviszky 1937) és Vöröskő-völgyi átjáró (Kordos 1984) néven is. A Kecskés-galyai-barlang név először Bertalan Károly és Schőnviszky László közös munkájában lett publikálva.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang egyik bejárata az ásatás megkezdése előtt

1931 áprilisában Lukács István útbaigazítása alapján Dancza János vizsgálta át és a barlangi kitöltés felszínén egy bronzkorinak látszó cserépedény töredéket talált. 1931. május 3-án Dancza János társaival felmérte a barlangot és elkészítette a barlangtérképét. 1932. augusztus 1-jétől 1932. október 15-ig Kadić Ottokár végzett benne régészeti és őslénytani ásatást Dancza Jánossal, Fazekas Lászlóval és Kovács Józseffel, amelynek során edénytöredékek, két újkőkorszaki őrlőkő, neandervölgyi ember lábközépcsont és emlősmaradványok kerültek elő. A lábközépcsontnak a későbbi sorsa ismeretlen, az emlőscsontokat Mottl Mária határozta meg. A nagy végtagcsontokat az ősember feltörte, hogy a velőhöz hozzájusson. Az átvizsgált rétegsor a Suba-lyuk legfelső világosbarna és sötétszürke rétegeivel egyezett meg. A feltárással egyidőben Kadić Ottokár felmérte a lelőhelyet és ennek alapján Mottl Mária barlangtérképet rajzolt. Az ásatás megkezdésekor a barlang 15 méter hosszú, öt méter széles, átlagosan másfél méter magas volt és majdnem kitöltötte az üledék, valamint növényzettel volt benőve. A kutatás befejezésekor még maradt a barlangban ásatásra alkalmas lerakódás és Kadić Ottokár fontosnak tartotta ennek átvizsgálását.

A barlang másik bejárata az ásatás megkezdése előtt. A képen Dancza János látható.

Az 1937-ben megjelent, Schőnviszky László által írt, „A Bükk-hegység barlangjai” című tanulmány szerint Cserépfalu határában, a Kecskésgalya sziklás, délkeleti oldalában, közel a hegytetőhöz található. A változó magasságú átjáró 15 méter hosszú és van egy ablaka, valamint a barlangból őskőkorszaki leletek és pleisztocén, gerinces maradványok kerültek elő. 1937-ben Mottl Mária folytatta a barlang ásatását a Földtani Intézet megbízásából. Ekkor Mottl Mária néhány obszidián, őskőkorszaki eszközt és sok pleisztocén emlőscsontot talált, valamint új barlangtérképeket, két alaprajzi barlangtérképet, egy hossz-szelvény barlangtérképet és kilenc keresztmetszet rajzot készített a barlangról az 1932. és 1937. évi Kadić Ottokár és Mottl Mária felmérések alapján. Az 1962-ben megjelent, „A barlangok világa” című könyvben ismertetve van. Az ismertetésben az szerepel, hogy Cserépfaluhoz közel, a Suba-lyuktól nem messze, a Kecskésgalya-hegy délnyugati lejtőjén, 380 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és a mousteri kultúra eszközei kerültek elő a legalsó rétegből, de a felsőbb rétegek eszközei valószínűleg fontosabbak, mert ezek lehet, hogy összekötik a szeleta-kultúrát a mousteri kultúrával. Az 1962-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című könyv szerint a Kecskésgalyai barlangokban a mousteri kultúra kormeghatározó leletei kerültek elő.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy a Kecskés-galya sziklás, délkeleti oldalában, közvetlenül a hegy teteje alatt, 380 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A 15 méter hosszú barlangból újkőkorszaki cserepek és jégkorszaki csontok kerültek elő. A kéziratban egy irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban publikált Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a neve és a barlangra vonatkozó 15 irodalmi hivatkozás. Az 1977-ben megjelent, „Bükk útikalauz” és az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című könyvek szerint 15 méter hosszú. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel négy névváltozata és egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1984-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapja szerint inaktív forrásbarlang, 25 méter hosszú, 1,5 méter mély és a vízszintes kiterjedése 22,5 méter. 2008-ban Ringer Árpád és Regős József azt írta, hogy az előkerült 11 darab paleolit besorolása vitatott. 2009. május 2-án Kovács Richárd szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet és keresztszelvényeket, amelyekhez a barlangot Kovács Jenővel mérte fel. A felmérés alapján 29,2 méter hosszú és öt méter magas. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bárány László: Az Egri-Bükk karsztos jelenségei. Ifjúság és Élet, 1931/1932. (7.) évf. Bp. 1932. 321–324. old.
  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat), Eger, 1965. 91. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
  • Kadić Ottokár: Jelentés az 1932. évi barlangkutatásaimról. Kézirat. Budapest, 1932. 4 old. A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet adattárában.
  • Mottl Mária: Zum gegenwärtigen Stand der Quartärforschung in Ungarn. Quartär, 1939. (2. köt.) Berlin. 133–135. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. old.

További információk[szerkesztés]