Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja
Hossz18 m
Mélység16 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés16 m
Tengerszint feletti magasság142 m
Ország Magyarország
Település Villány
Földrajzi táj Villányi-hegység
Barlangkataszteri szám 4150-11
Elhelyezkedése
Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja (Magyarország)
Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja
Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 52′ 33″, k. h. 18° 27′ 07″

A Templomhegyi kőfejtő aknabarlangja gerinces, őslénytani leletei miatt vált híressé. Fokozottan védett barlang volt. 1989-ben védterületével együtt Villányi Templom-hegy Természetvédelmi Terület néven országos jelentőségű védett területté nyilvánították és a Duna–Dráva Nemzeti Park kezelésébe került.

Leírás[szerkesztés]

A Templomhegyi kőfejtő aknabarlangjában a magyarországi, kora pleisztocén állatvilág fejlődésének az egyik alapvető fontosságú faunáját tárták fel. Az 1950-es években feltárt, gazdag sorozata alapján a templomhegyi faunisztikai szakasz típuslelőhelyévé vált. A lelőhelyről előkerült állatok viszonylagos kora a Somssich-hegyi 2. sz. barlang és a Tar-kői-kőfülke pleisztocén faunája között helyezkedik el. Gazdag leletanyag képviseli a rovarevőket a pocokformákon kívül. Ezek nagy része kora pleisztocén faj, például a Talpa fossilis, amely a ma élő vakondnál kisebb faj, a Talpa minor, a Sorex runtonensis, amely egy cickány faj, a Beremendia fissidens, amely egy cickány faj és a Drepanosorex margaritodon, amely egy cickány faj.

A leletei között az erdei egereknek, az Apodemus nemnek a maradványai kis számban kerültek elő. Ebből arra lehet következtetni, hogy meleg száraz és hideg száraz jellegű éghajlatváltozások történtek, mert az erdei egerek meleg és nedvességkedvelők. A rétegek faji összetétele nem nagyon tért el egymástól, viszont az egyes fajok előfordulási gyakorisága nagyon különböző volt. A kitöltés tartalmazott gyökértelen fogú Arvicola cantiana és gyökeres fogú Mimomys savini maradványokat. A rágcsálók csontjai között voltak Sicista praeloriger, amely a csíkos egér őse, Cricetus praeglacialis, ez egy olyan hörcsögfaj, amely a mezei hörcsöghöz vezető fejlődési vonal legkorábbi képviselője, maradványok. A fent említetteken kívül megtalálták a Pitymys arvalidens, a Lagurus pannonicus, a Pitymys gregaloides és a Microtus nivalinus fajokat.

A Villány északi részén található Templom-hegy felhagyott kőbányájának a déli oldalán van a bejárata. A kőfejtő a vasútállomás mögött helyezkedik el. Körülbelül hat méter magasan nyílik, a sziklafal tövében. Jura mészkőben keletkezett. A kitöltésének a felső része vályogos lösz volt, amely lefelé fokozatosan ment át vörösagyagba. A kitöltésének 12 szintjét állapították meg. A bejárata egy vaslemez ajtóval van lezárva. A barlang egy aknából és egy oldalfülkéből áll. Az utólagos átkristályosodás jellemző a kalcitképződményeire, a cseppköveire és a borsóköveire. A bejárásához engedély és kötéltechnikai eszközök alkalmazása kell.

Előfordul az irodalmában Templom-hegyi-aknabarlang (Kordos 1984), Templomhegyi-zsomboly (Dezső 2004), Villány 8. lelőhely barlangja (Kordos 1984), Villány 8. sz. lelőhely (Kordos 1984) és Villányi 8. sz. barlang (Maróthy 1988) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A bányászat következtében tárult fel oldalról a bejárata, úgy mint a többi klasszikus, villányi, ősgerinces lelőhelynek. 1953 és 1955 között Kretzoi Miklós végzett benne őslénytani feltárást. Az 1950-es évek végén a nagy részét lebányászták. 1978 októberében Peresztegi László szerkesztett alaprajzi barlangtérképet és két hosszmetszet barlangtérképet a barlangról. Rónaki Lászlónak az 1978-as MKBT Beszámolóban megjelent katasztere szerint 13,5 méter mély és körülbelül 60 m³ térfogatú volt. 1979-ben Jánossy Dénes és munkatársai folytatták a paleontológiai ásatását.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint a Répáshuta melletti, kövesváradi, fosszilis karsztzsák szerencsésen kiegészítette az addig csak Magyarország déli részéről, a Templomhegyi kőfejtő aknabarlangjából ismert, kora pleisztocén állatvilágot. A könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van feltüntetve a helye. 1988-ban fokozottan védett barlang lett a paleontológiai jelentősége miatt, de később visszavonták ezt a természetvédelmi fokozatot. 1989 óta természetvédelmi terület a Templom-hegy kőfejtője a geológiai és az őslénytani értékei miatt. 1999-ben a Pécsi Tudományegyetem Barlangkutató Egyesülete kezdte kutatni és 2,5 méterrel megnövelte a mélységét. A kitöltésből előkerült, nagy mennyiségű kisemlősfosszília a kiiszapolás után a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytani Tárába került tudományos feldolgozásra. 1999-ben lett lezárva a bejárata.

2000. november 21-én Tarnai T. és Dezső József mérte fel a barlangot. A felmérés alapján készült barlangtérkép hosszmetszetet és keresztmetszeteket ábrázol. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 20 méter hosszú és a függőleges kiterjedése 14 méter. 2004 novemberében Dezső József és Mangult István felmérése alapján Dezső József készített alaprajzi térképet, hosszmetszet barlangtérképet és keresztmetszeteket a barlangról. 2004 decemberében Dezső József szerkesztette meg a barlang alaprajzának a felszíni vetületét ábrázoló térképet. A felmérés alapján 18,2 méter a hossza és 15,63 méter a függőleges kiterjedése.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]