Lök-völgyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lök-völgyi-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz104,3 m
Mélység0 m
Magasság6 m
Függőleges kiterjedés6 m
Tengerszint feletti magasság380 m
Ország Magyarország
Település Felsőtárkány
Földrajzi táj Bükk-vidék
Barlangkataszteri szám 5343-63
A Wikimédia Commons tartalmaz Lök-völgyi-barlang témájú médiaállományokat.

A Lök-völgyi-barlang megkülönböztetetten védett barlang, amelyből őslénytani leletek kerültek elő. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A Déli-Bükkben, a Lök-völgy északnyugati oldalában, a Vaskapu-szurdok felső végén, a völgy talpszintje felett körülbelül 40 méterrel, hegyoldalban, sziklás terepen, erdőben, sziklafal tövében, 380 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A bejárata természetes jellegű, de átalakított, vízszintes tengelyirányú, szabálytalan alakú, íves, 2,6 méter széles és két méter magas. A barlang középső triász és felső triász mészkőben, néhány helyen, alárendelten tektonikus hasadékok mentén, a befolyó víz hatására jött létre. Üstös oldásformák, breccsazóna, állócseppkövek, szalmacseppkövek, cseppkőlécek, cseppkőlefolyások, gömbös borsókő és ősmaradványok figyelhetők meg benne. Fennőtt, romboéderes kalcit is előfordul a járatokban.

Kadić Ottokár egy darab régi eszközt talált benne, amit ma a bábonyi kultúrába sorolhatunk. Az előkerült őslénytani anyag érdekessége, hogy az itteni barlangi medvék a máshol előkerült hasonló korúakhoz képest 30%-kal kisebbek voltak. A szokásosnál kisebbek voltak az itt talált farkascsontok is. A róka, borz, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, vadmacska, nyúl, gímszarvas, zerge és bölény csontjainál már nem tapasztaltak méretbeli eltérést.

A Lök-völgyi-barlang név 1977-ben bukkant fel az irodalmában. Az irodalmában előfordul Lélek-lyuk (Sásdi, Rabitovszki 2002), Léleklyuk (Bertalan 1976), a Léleklyuk-barlangnak is a névváltozatai a Lélek-lyuk és a Léleklyuk, Lökvölgyi-barlang (Kadić 1933), Lökvölgyi barlang (Schőnviszky 1937), Lőklyuk (Bartalos 1909), Lőkvölgyi-barlang (Kadić 1934) és Lőkvölgyi barlang (Kadić 1940) néven is.

Történet[szerkesztés]

A barlangbejárat Kadić Ottokárral

Először, 1909-ben Bartalos Gyula említette meg nyomtatásban Lőklyuk néven. A leírása szerint egy egész birkanyáj elfér az üregében. Kadić Ottokár 1929-ben végzett ásatást benne. 1933-ban Kadić Ottokár mérte fel és rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, amelyen jelölve van Bartalos Gyula és Leszih Andor ásatásának helye. Ekkor Kadić Ottokár felmérése alapján Mottl Mária rajzolt két hosszmetszet barlangtérképet és öt metszetet. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában Schőnviszky László írta le részletesen. A leírás szerint Felsőtárkány szélén, a lök-völgyi Vaskapu sziklaszoros jobb oldalán, magasan nyílik. Több irányba elágazó, nagy kiterjedésű barlangba vezet az ovális bejárata. A több próbaásatás pleisztocén emlősmaradványokat, kvarcit töredékeket és egy protoszolütréi babérlevélhegyet eredményezett. A leírás két publikáció alapján lett írva.

Az 1954-ben kiadott, „Bükk portyavezető” című kiadványban az jelent meg, hogy a Lök-völgyből balra, a Lök-bérc oldalában nyíló barlanghoz kék négyszög jelzés vezet. A barlangban őskori leleteket találtak. Az 1962-ben napvilágot látott, „A barlangok világa” című könyv ismertetése szerint 360 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és a szeleta-kultúra egyik lelőhelye. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban az van írva, hogy Felsőtárkányon, a lök-völgyi Vaskapu sziklaszoros jobb, északi oldalán, magasan az autóút felett, 367 méter tengerszint feletti magasságban van a tág, délre néző, ovális bejárata. A régi forrásbarlang 34 méter hosszú. Turisztikai hasznosítása van. A kitöltésből kőeszközök és gerinces fauna került elő. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján íródott.

A barlang bejárata belülről

Az 1977-ben megjelent, „Bükk útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy az Imó-kői-forrásbarlangtól négy kilométerre, délre, a Vaskapu mészkőszurdokában van a bejárata. A délre néző, ívelt nyílása többfelé elágazó, terjedelmes üregbe vezet. A kitöltésében barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi hiéna és ősbivaly csontokat, valamint a korai szeleta-kultúrára jellemző kőeszközöket találtak. Délnyugati szomszédságában van a Vaskapu-barlang. Az 1979-ben kiadott, „Barlangok a Bükkben” című könyvben az van írva, hogy a Lök-völgyben, a jobb oldali sziklafalban, fent nyílik. A barlangtól délre található a Vaskapu-barlang. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület 1985. évi évkönyve szerint 1985. augusztus 10-én két denevért észleltek benne.

A 2002-ben készült állapotfelvételi kéziratban az olvasható, hogy 380 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A vázlatosan felmért barlang 64 méter hosszú. Becsült függőleges kiterjedése öt méter, becsült magassága 4,5 méter és a becsült mélysége fél méter. A vízszintes kiterjedése 32 méter és a becsült térfogata 150 köbméter. Elágazó és egyszintes. A vízszintes barlang jellemző szelvénytípusa az alagút szelvénytípus. A bejárati részben néhány kürtő van, amelyek szűkek és ember számára részben bejárhatók. Barlangjáró alapfelszerelés nélkül, szabadon, könnyen járható, de lámpa kell a megtekintéséhez. 2004 októberében Rántó András és Kiss Orsolya készített egy alaprajzi barlangtérképet 15 metszettel, amely 1:100 méretarányban lett szerkesztve.

2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bakos Ákos: Nagy vita a subalyuki ősember állkapcsa körül. Az Est, 1935. július 20. (26. évf. 163. sz.) 13. old.
  • Dancza János: Voltak-e a jégkorszak emberének fűtési gondjai? Természetbarát, 1934. (22. évf.) január–február. 3–4. old., március–május. 3–4. old., június–augusztus. 3. old., szeptember–október. 5–6. old.
  • Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. Búvár, 1939. 347–351. old.
  • Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956. 130. old.
  • Kadić Ottokár: Jelentés az 1932. évi barlangkutatásaimról. Kézirat. Budapest, 1932. 4 old. A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet adattárában.
  • Kerekes József: Hazánk periglaciális képződményei. Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 4. füz. 95–149. old.
  • Kolacskovszky Lajos: A Lökvölgyi-barlang. Természetbarát, 1933. 21. szeptember–október. 2–3. old.
  • Kolacskovszky Lajos: Vidróczki Márton. Természetbarát, 1937. 5. sz. 3–5. old.
  • Lénárt László: A miskolci barlangkutatás és a bükki barlangok összefoglaló ismertetése. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1983. 1. 15–19. old.
  • Mottl Mária: Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, 1938. (1. köt.) Berlin. 36–54. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. old.

További információk[szerkesztés]