Tatai porhanyóbánya ürege
| Tatai porhanyóbánya ürege | |
 | |
| A Tatai porhanyóbánya ürege bejárata | |
| Hossz | ? m |
| Mélység | ? m |
| Magasság | ? m |
| Függőleges kiterjedés | ? m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Tata |
| Földrajzi táj | Győr–Tatai-teraszvidék |
| Barlangkataszteri szám | 4630-92 |
| Elhelyezkedése | |
 Tatai porhanyóbánya ürege
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 38′ 30″, k. h. 18° 19′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 30″, k. h. 18° 19′ 14″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tatai porhanyóbánya ürege témájú médiaállományokat. | |
A Tatai porhanyóbánya ürege Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található Tatán helyezkedik el. Régészeti szempontból jelentős barlang.
Leírás[szerkesztés]
Az Eötvös József Gimnázium és Kollégium kerítése alatti feltöltött kőbánya ÉNy-i falában, a gimnázium elkerített sportpályájának területén helyezkedik el. A mésztufában létrejött és ráccsal lezárt barlang csak kutatási céllal és engedéllyel látogatható.
Kutatástörténet[szerkesztés]
Az 1937-ben megjelent, Szeghalmy Gyula által írt könyvben szó van arról, hogy Tatán, az interglaciális idők egyik melegebb szakaszában a mésztufára 30–40 cm vastag löszréteg rakódott és erre egy őshorda telepedett le, hogy itt, a nagyvadak által gyakran felkeresett és vízgazdag vidéken szerezze meg táplálékát. A hévforrások később megint erősebben működtek és elöntötte a löszmezőt a megáradt víz. Kénytelen volt elvándorolni a horda, a kialakuló mésztufa pedig az évezredek alatt megint több méter vastag réteggel fedte be a régi emberi telepeket. Ezzel az új idők számára megőrződtek az itteni kezdetleges élet emlékei.
Kormos Tivadar 1910-ben a tatai Esterházy-féle mésztufabánya kálvária-hegyi kőfejtőjében, 8 m vastag tufaréteg alatt, a tufa és lösz egymással érintkező rétegében megtalálta a régi telepet és kutatásai során tűzhelymaradványokat, összetördelt, megpörkölt mammut, gyapjas orrszarvú és taránd csontokat, a környéken szerzett tűzkőből, kvarcitból, jáspisból és szarukőből készült kb. 200 darab moustiéri kultúrájú szerszámot, köztük finoman megmunkált vakarókat, vaskos lándzsahegyeket és 800 darab szilánkot ásott ki a rétegből. A telep a feltárás körülményei miatt egyike a világ legérdekesebb őskőkorszaki telepeinek.
A 2001. szeptember 28-i barlangbejáráskor a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület megállapította, hogy nincs benne denevér. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben elhelyezkedő és 4630/92 kataszteri számú Tatai porhanyóbánya ürege, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4630-92 kataszteri számú Tatai porhanyóbánya ürege, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Tatai porhanyóbánya ürege (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.
Irodalom[szerkesztés]
- Cseh Julianna: Vértes László Tata – Porhanyóbánya-i feltárása. Archeometriai Műhely, 2008. 2. sz. 31–36. old.
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1439. old.
- Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2001. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2002. február. 22. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2339. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 740. old.
- Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Budapest, 1937. 63. old.
- T. Dobosi Viola: Tata-Porhanyó-bánya 2012-ben. Litikum, 2013. (1. évf.) 19–39. old.