Angyal-forrási-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angyal-forrási-barlang
Az Angyal-forrási-barlang térképe
Az Angyal-forrási-barlang térképe
Hossz 48 m
Mélység 10 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 10 m
Tengerszint feletti magasság ? m
Ország Magyarország
Település Tata
Földrajzi táj Győr–Tatai-teraszvidék
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4630-46

Az Angyal-forrási-barlang egy fokozottan védett barlang Tatán.

Leírása[szerkesztés]

A tatai Angolkertben található barlang. Előfordul irodalmában Tatai tavasbarlang és Pokol-forrás néven is.

Feltárása[szerkesztés]

Az 1960-as évek elején még tavas barlangterem volt, ekkor könnyűbúvárok igyekeztek a forrás járatait kutatni (1959 Kessler Hubert, Rádai Ödön). Az 1960-as évek közepe óta teljesen száraz forrásbarlangot 1971-ben Vajna György és munkatársai kezdték újra kutatni, és már az első bejárásnál nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem mindennapi szpeleológiai és régészeti érdekességek rejlenek az óriási teremben. A módszeres kutatás ekkor mégsem kezdődhetett el, mert a barlang vízmű-védterületen nyílott, és a Vízművek higiéniai okokra hivatkozva betiltotta a feltárást. A lejárati fedél ezután több évig lehegesztve védte a barlang kincseit. 1983-ban végre a tatai Megalodus Barlangkutató Csoport megkapta a kutatási engedélyt és a tatai Kuny Domokos Múzeummal karöltve elkezdhette a szisztematikus feltárást. A kibetonozott valamikori forrásszájon leereszkedve meghökkentő méretű terembe jutunk. Körülbelül 15×17 méteres, nagyjából körte alakú és a feltárás megkezdésekor a talptól 4–5 méter magas, boltozatos kaverna rejlik itt a kőzetben. A feltárás nem haladhatott a barlangoknál megszokott ütemben, hiszen az üledéket 1×1 méteres négyzethálós rendszerben 10 centiméterenként emelték a felszínre, ahol több ember grammról grammra átválogatta. Az aprólékos munka még meg is hozta gyümölcsét, hiszen a régészek értékes következtetéseket vonhattak le Tata településfejlődéséről. A közel 5000 darab kerámia-töredékben a zselizi kultúra, a péceli kultúra (rézkor) és a bronzkori anyag dominált. Előkerültek a vaskor és a római kor (rézpénzek), de későbbi kultúrák leletei is. Különösen szépek a csiszolt kőbalták és a csodával határos módon épségben megmaradt néhány kerámiaedény. A forrás tevékenysége miatt egyébként a régészeti leletek meglehetősen összekeverve pihentek a barlangi kitöltésben (Vajna György 1977, Antoni János 1983). Még ma is vitás, hogy a régészeti leletek a forrásszájon át csupán belekerültek a barlangba, vagy esetleg voltak olyan karsztvíz-depressziós időszakok, amikor az ember lenn is lakott, esetleg búvóhelynek vagy szentélynek használta a barlangot. Ez utóbbit támasztja alá két megfigyelés: a barlangterem belső részében, körülbelül 9 méterre a lejárati aknától tekintélyes méretű és tömegű őrlőkő-darabok kerültek elő. Valószínűtlen, hogy az egyébként is ellenirányban áramló víz sodorta volna őket a terem mélyébe. A másik megfigyelés, melyet már a Tükör-forrási-barlangnál, sőt a Fényes-forrásoknál is említettünk: az itt-ott előforduló sztalaktitok mindenképpen szabad légteres időszakok indikációi (Sashegyi László 1974) ilyent ugyan az Angyal-forrásban nem találtunk, de a kommunikáló vízrendszer miatt valószínűsíthető, hogy itt is voltak száraz időszakok.

Keletkezése[szerkesztés]

A forrásbarlang szpeleológiai kuriózum: nem a karsztosodó kőzetek valamelyikében keletkezett, hanem kavicskonglomerátumban, illetve homokkőben. Az első leírások tévesen mésztufában kialakult üregről tájékoztattak. Ennek az volt az oka, hogy a kavicskő-falakat a dús mésztartalmú vízből kivált mésztufa sok helyen beborítja. A barlang anyakőzetét alkotó kavicskonglomerátum kőzettanilag vegyes kavicsanyaga pannon kori. Az egyes kavicsok mérete tág határok között változik, a legnagyobbak 20 centiméter körüliek, az alsó határ pedig már a homokszemcsék mérettartományába esik. A kavicsokat cementáló anyag zömében kalcium-karbonát, amely – talán a barlang kialakulását megelőző időkben működött mésztartalmú forrásrendszerből vált ki, összetapasztva a kavicsos-homokos takarót. A kötőanyag mennyisége változó, általában 15-25%. A kőzet nagyon szilárd, talán ennek is köszönhető, hogy a mindössze 2-3 méter vastag főte nem szakadt még be. A feltárás során a talpból kiemelt rengeteg üledék vizsgálata még nem teljes, de az eddigi eredmények is több meglepő, érdekes újdonsággal szolgáltak. Az eredetileg meglevő barlangi felszín alatt kb. 30-50 centiméter vastag ún. „tortaagyag” van. Ez kolloid szemcsefrakciókból álló, ritmikus, nagy mésztartalmú, finoman sávozott üledék. Ennek jelenléte azért meglepő, mert a feltörő óriási mennyiségű és energiájú, feltehetőleg turbulens áramlású víz ellenére lassú és nyugodt leülepedési viszonyokra utal. Ez alatt régészeti leleteket is tartalmazó kavicsos rétegek, majd egy üveghomok-szerű réteg következett, melyből tökéletesen tükörfényesre polírozódott apró kavicsokat, gömbölyded ásványszemcséket lehet kiválogatni. Ezek nagyon szépek, színes, fényes ékkövekként ragyognak. Ezek anyaga leggyakrabban: kvarc (teljesen átlátszó „hegyikristály” is), színes kvarcitok, mikrokristályos SiO2 -változatok (karneol, jáspis, kalcedon) stb. Az apró kavicsos rétegből néhány pici, tükörfényes eocén nummulitest is sikerült kiválogatni. Ezek jelenléte azért meglepő, mert az ismert geológiai szelvény szerint a forráskürtő nem törhetett át eocén rétegeket! Talán egy távolabbi, a karsztvíz útjába eső kőzetösszletből ragadhatta magával a víz. Egy másik finom homokos réteg rendkívül dúsnak bizonyult magnetitben: hozzávetőleg 1m³ ebből a kitöltésből 10 kg mágnesvasércet tartalmaz (Vajna György 1977).

Feltárása[szerkesztés]

A feltárás a barlangterem talpáig folytatódott (természetesen „tanútömböket” hagyva). A továbbjutási lehetőséget, tehát a feltörési gócot keresve úgy tűnik, hogy a víz a barlang fenékrégióiból több kürtőből, sőt diffúz csatornákból tört fel. Sajnos egy néhány méteres, lefelé haladó forrásjárat kivételével folytatást találni eddig nem sikerült. Ennek oka az is lehet, hogy a víz visszahúzódásakor a járatok eltömődtek. A feltörési gócoknál a sziklafalak túlnyomóan eróziós koptatottsága igen szembetűnő, szinte kivehető a feláramlás iránya. A szűkületek miatt itt nyilván felgyorsult az áramlás, és a vízben nagy energiával mozgó, zömében SiO2 anyagú szemcsék erőteljesen erodálták a kemény kavicskonglomerátum falakat. Így jöttek létre a barlang fő esztétikai értékét adó, a legkülönfélébb színekben pompázó, tökéletes polirfényűre felcsiszolt fal- és főteszakaszok, melyek minden túlzás nélkül egyedülállóak, olyanok, mintha színes ékkövekből lennének kirakva. FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Múlt, jelen, jövő[szerkesztés]

Egykoron, mikor a Tatai-medence környezetében még a bányászat aktív karsztvízszint süllyedést okozott, a barlang folyamatosan szárazon volt. Egyedi jellegénél és képződményeinek szépségénél fogva ez az üreg is felkerült a fokozottan védett barlangok listájára 1988-ban. A lezárt forrásjárat látogatásához engedély szükséges. Mivel az Angyal-forrási-barlang szinte Tata központjában van, mindössze néhány méternyire a felszíntől, ezért távlati elképzelés szerint ideális föld alatti múzeumcsarnok válhatna belőle, ahol bemutatóhelyet kaphatnának a város barlangjaiból kikerült ásványok, képződmények, régészeti leletek, elősegítve a barlangkutatás iránti érdeklődés fokozódását, a földtudományi ismeretek ezen ágának még jobb megismertetését. Napjainkban mikor a karsztvíz kiemelés már nem aktív, kezdenek visszatérni a térség vizei. Ezzel egyetemben, az Angyal-forrási-barlang vize is visszatérőben van. A visszatöltődés folyamatos. Ennek hatására a jelenlegi vízszint 3,35 méter. Vízhőmérséklete 19,1°C. A barlang már csak csónakkal járható. A várható teljes felszínre bukkanása a víznek, 2017 (csapadékfüggő).

Irodalom[szerkesztés]

  • Almády Zoltán: A tatai Kálvária-domb és környékének karsztjelenségei. Karszt és Barlang, 1988. 1. félév. 3–14. old.
  • Almády Zoltán: Tata karszt-hidrogeológiai viszonyai. LIMES, 1992. 2. 97–127. old.
  • Antoni Judit: Jelentés az Angyal-forrás geológiai feltárásának régészeti eredményeiről. Komárom Megyei Múzeumok Irattára, Tata, 1983, kézirat.
  • Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005.
  • Sashegyi László: Karsztforrások megszűnése utáni állapot Tata térségében. Hidrológiai Közlöny, 1975.
  • Vajna György: Tata rejtett világa. Tatai Évkönyv, 1977. 105–115. old.
  • Vajna György: Barlangok. In: Baranyai Vince: Komárom megye természeti értékei, Komárom megyei Tanács, 49–58. old.

További információk[szerkesztés]