Angyal-forrási-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Angyal-forrási-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz48 m
Mélység10 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés10 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Tata
Földrajzi táj Győr–Tatai-teraszvidék
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4630-46
Lelőhely-azonosító 64386
Elhelyezkedése
Angyal-forrási-barlang (Magyarország)
Angyal-forrási-barlang
Angyal-forrási-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 39′ 00″, k. h. 18° 19′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 00″, k. h. 18° 19′ 52″
A Wikimédia Commons tartalmaz Angyal-forrási-barlang témájú médiaállományokat.

Az Angyal-forrási-barlang az egyik olyan fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Tatán helyezkedik el. Régészeti leletek kerültek elő belőle.

Leírás[szerkesztés]

A tatai Angolkertben található barlang. Bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges.

A forrásbarlang szpeleológiai kuriózum, mert nem a karsztosodó kőzetekben keletkezett, hanem kavicskonglomerátumban, illetve homokkőben. Az első leírások tévesen mésztufában kialakult üregről tájékoztattak. Ennek az volt az oka, hogy a kavicskő-falakat a dús mésztartalmú vízből kivált mésztufa sok helyen beborítja. A barlang anyakőzetét alkotó kavicskonglomerátum kőzettanilag vegyes kavicsanyaga pannon kori. Az egyes kavicsok mérete tág határok között változik, a legnagyobbak 20 centiméter körüliek, az alsó határ pedig már a homokszemcsék mérettartományába esik. A kavicsokat cementáló anyag zömében kalcium-karbonát, amely – talán a barlang kialakulását megelőző időkben működött mésztartalmú forrásrendszerből vált ki, összetapasztva a kavicsos-homokos takarót.

A kötőanyag mennyisége változó, általában 15–25%. A kőzet nagyon szilárd, talán ennek is köszönhető, hogy a mindössze 2–3 méter vastag főte nem szakadt még be. A feltárás során a talpszintről kiemelt, rengeteg üledék vizsgálata még nem teljes, de az eddigi eredmények is több meglepő, érdekes újdonsággal szolgáltak. Az eredetileg meglevő barlangi felszín alatt körülbelül 30–50 centiméter vastag, úgynevezett tortaagyag van. Ez kolloid szemcsefrakciókból álló, ritmikus, nagy mésztartalmú, finoman sávozott üledék. Ennek jelenléte azért meglepő, mert a feltörő óriási mennyiségű és energiájú, feltehetőleg turbulens áramlású víz ellenére lassú és nyugodt leülepedési viszonyokra utal.

Ez alatt régészeti leleteket is tartalmazó kavicsos rétegek, majd egy üveghomokszerű réteg következett, melyből tökéletesen tükörfényesre polírozódott apró kavicsokat, gömbölyded ásványszemcséket lehet kiválogatni. Ezek nagyon szépek, színes, fényes ékkövekként ragyognak. Ezek anyaga leggyakrabban kvarc, amely lehet teljesen átlátszó hegyikristály is, színes kvarcitok, mikrokristályos SiO2 -változatok (karneol, jáspis, kalcedon) stb. Az apró kavicsos rétegből néhány pici, tükörfényes eocén nummulitest is sikerült kiválogatni. Ezek jelenléte azért meglepő, mert az ismert geológiai szelvény szerint a forráskürtő nem törhetett át eocén rétegeket! Talán egy távolabbi, a karsztvíz útjába eső kőzetösszletből ragadhatta magával a víz. Egy másik finom homokos réteg rendkívül dúsnak bizonyult magnetitben: hozzávetőleg 1m³ ebből a kitöltésből 10 kilogramm mágnesvasércet tartalmaz (Vajna György 1977).

1980-ban volt először Angyal-forrási-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Angyalforrás-barlang (Bertalan 1976), Tatai-tavasbarlang (Kordos 1984), Tatai tavasbarlang (Bertalan 1976) és Pokol-forrás neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Tatai tavasbarlang, másik nevén Angyalforrás-barlang a Gerecse hegységben, Tatán helyezkedik el. A Népparkban lévő Angyal-forrás tölcséréből, 141 m tszf. magasságban nyílik. Bejárata betonaknában van. A tavasbarlang 20 m hosszú és 7 m mély. A kézirat barlangra vonatkozó része 3 irodalmi mű alapján lett írva. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse hegység) barlangkataszteri területen lévő, tatabányai Angyal-forrás-barlangja.

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Gerecse hegységben, Tatán található barlang Angyal-forrási-barlang néven. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Angyal-forrási-barlangnak 4630/46. a barlangkataszteri száma. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy az Angyal-forrási-barlangnak 4630/46. a barlangkataszteri száma (már korábban közölve lett a barlangkataszteri száma). 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Gerecse hegységben lévő Angyal-forrási-barlang fokozottan védett barlang.

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv szerint a tatai Angyal-forrási-barlang fényesre lecsiszolt terme nemeskövekkel kirakott szobára emlékeztet. A kiadványban lévő országos barlanglistában szerepel a 4630/46. barlangkataszteri számú barlang Angyal-forrási-barlang néven Tatai-tavasbarlang névváltozattal és térképen van helye feltüntetve. Egyedi jellegénél és képződményeinek szépsége miatt ez a barlang is felkerült a fokozottan védett barlangok listájára 1988-ban. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Gerecse hegységben lévő Angyal-forrási-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

Részlet a barlangból

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Gerecse hegység területén lévő Angyal-forrási-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Gerecse hegységben lévő Angyal-forrási-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Angyal-forrási-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A könyv szerint az Angyal-forrási-barlang 1988-tól fokozottan védett természeti érték. A tatai Tóvárosban lévő Angolparkban, 142 m tszf. magasságban van a bejárata. A barlangot pannonkori vegyes konglomerátumban, valamint homokkőben hozták létre a feltörő melegvizek. A falakat simára csiszolták a vízben áramló finom szemcsék. A körte alakú, 4–5 m mély, 15×17 m alapterületű forrásüreg az 1960-as években a karsztvízszint mesterséges süllyesztésekor vált szárazzá. A Megalodus Barlangkutató Csoport és a Kuny Domokos Múzeum munkatársai 1983-ban kezdték el feltárását. A jelenleg már 30 m hosszig és 10 m mélységig ismert barlang üledékében majdnem 5000, leginkább rézkori (zselizi kultúra, péceli kultúra) és bronzkori cseréptöredék volt. Előkerültek belőle vaskori, római kori (pénzérmék) és a későbbi korok leletei is. Engedély kell a lezárt forrásjárat megtekintéséhez.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Gerecse hegységben elhelyezkedő Angyal-forrási-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Komárom-Esztergom megyében lévő Tatán elhelyezkedő, 64386 lelőhely-azonosítójú és 4630-46 barlangkataszteri számú Angyal-forrási-barlang a másodlagos régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Angyal-forrási-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az Angyal-forrási-barlang (Gerecse hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az Angyal-forrási-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]