Bányász-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bányász-barlang
A Feneketlen-akna teteje
A Feneketlen-akna teteje
Hossz 931 m
Mélység 274,9 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 274,9 m
Tengerszint feletti magasság 739 m
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus aknabarlang
Barlangkataszteri szám 5372/31
Elhelyezkedése
Bányász-barlang (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Bányász-barlang
Bányász-barlang
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 05′ 05″, k. h. 20° 33′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 05″, k. h. 20° 33′ 08″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bányász-barlang témájú médiaállományokat.

A Bányász-barlang Magyarország legmélyebb barlangja. Fokozottan védett barlang. Lillafüredtől keletre, a Bükki Nemzeti Parkban található. A barlang triász időszaki mészkőben alakult ki.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A barlang emberemlékezet óta nyitott volt. Feltárását a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport kezdte meg 1963-ban. A Bejárati-akna kitöltését a teljes, hét négyzetméteres szelvényből kitermelték a felszínig. A feltárás során nyilvánvalóvá vált, hogy az akna leginkább a történelmi időkben töltődött fel, ugyanis abban nagy mennyiségű recens csontmaradványt találtak, többek közt egy teljes emberi csontvázat az 1910-es évekből. A csontváz 11,5 méter mélyen került elő 7 méter törmelék alól.[1] 24 méter mélységben értek el egy, a felboltozódott nagy kőtömbök mellett kitöltetlenül maradt rést, amelybe lecsúszva, akadálytalanul ereszkedhettek le, két aknán át egészen 120 méter mélységig, a mai felmérések szerint 80 méter mélységig, az Omladékos-terem-ig, innen a jelentésük szerint még további 10 méter körüli szakaszt bontottak lefelé, 130 méter mélységig az omladékba (87 méter), de egy vízbetörés miatt feladták a kutatást.[2][3]

1975-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport feltérképezte a zsombolyt, az Első-akna alján található, eltömődött szűkületen, két óra ásás után átjutva, sikeresen leértek 87 méter mélységig, ahol az Omladékos-termet nem találták. Viszont sikerült nem messze, az akkori végpont előtt, egy felfelé törő, huzatos repedést feltágítaniuk, melyből a lejárati aknasorral párhuzamosan futó, jóval tágasabb kürtőrendszerbe jutottak, melyet később Herman-kürtőnek neveztek el a tiszteletükre.[4]

1992-ben a Budapesti Egyetemi Atlétikai Klub barlangászai térképezték fel a barlangot. Térképükről nem csak az Omladékos-terem, hanem a párhuzamos aknasor is elveszett.

Az előbbiekben felvázolt nem mindennapi kutatástörténet keltette fel Rántó András kíváncsiságát, aki 2010 októberben a végponti zónát bejárva újra rábukkant a harmincöt évvel azelőtt a Herman Ottó Csoport által lerajzolt nagyméretű kürtőre. Ezen felbuzdulva megkérték a szükséges engedélyeket és Sűrű Péterrel újrakezdték a barlang rendszeres kutatását. A kutatás több barlangász egyesületből verbuválódott résztvevőiből hamar létrejött a később önmagát Szinva Csoportnak nevező kollektíva. Kezdetként szisztematikusan kimászták és felpoligonozták a barlang kisebb-nagyobb kürtőit, majd a mélyponton kezdtek bontásba a huzatot követve. Itt már az első alkalommal feltárult egy apró omladékos terem, amit Nyest-teremnek neveztek el az itt összegyűlt legalább fél tucat kisragadozó-csontváz miatt. Továbbra is a huzat irányát követve, egy következő próbabontás alkalmával, 2011. január 9-én egy kis szálkő-szűkületet törtek át, így egy öt méteres aknában (93 méteres mélység) találták magukat. Ennek az alján, az összecseppkövesedett omladékot kibontva a két szintre osztott Cseppköves-termet és a belőle nyíló Hasadék-aknát fedezték fel (112 méteres mélység). Itt egyéves munkára kényszerültek egy szálkő-hasadékban, de egy 10 méter hosszú táróval legyőzték azt. 2011. november 5-én egy 20-as aknával (Vasas-akna) haladtak tovább (135 méteres mélység), melynek végén ismét ökölnyi lyukon áramlott a levegő. 2 év küzdelem és 10 méter táróhajtás után 2013. augusztus 3-án áttörtek egy 80 méter mélységű, általuk Törpilla-aknának elnevezett vertikális impozáns aknába (224 méteres mélység).

Innen 2014. január 8-án, egy kis 10-es aknába, az Anna-aknába kerültek (körülbelül 238 méteres mélység). Végül 2014. január 18-án ismét lejjebb jutottak egy alsó, gyökérszerűen, többszörösen elágazó szakaszba (körülbelül 250 méteres mélység).[5]

Kialakulása[szerkesztés]

A járatok befoglaló kőzete középső triász kori Bükkfennsíki Mészkő. Járatai főleg párhuzamos, függőleges aknák, rövid, nagy esésű összekötő szakaszokkal és omladékos labirintusokkal, álfenekekkel. Többnyire – jól felismerhetően – a mészkő északkelet-délnyugati csapású és körülbelül 80°-os dőlésű szerkezeti síkjai mentén alakult ki. Ez a szerkezeti irány a földtani térképen is megjelenik. Pelikán Pál[6] szerint ez a szerkezet a hegység középső krétában bekövetkezett első jelentős metamorfizálódása idején kialakult palássági sík. Az északnyugat-délkeleti irányú szerkezetek szerepe alárendelt, néhány aknákat összekötő szakasz és a Róka-ág egy-két járata fejlődött ki bennük.

A barlang kialakítója elsősorban a Szinva-forrás felé egykor itt elnyelődő vizek oldó hatása lehetett. A jelenlegi végponttól a Herman-kürtőig több jellegzetes zsombolyakna követi egymást, a falakon lefolyó víz jellegzetes oldásos formakincsével. Ezeket járhatatlanul szűk meanderező járatok kötik össze. Az aknák szinte tankönyvi példái az Ivo Baron féle[7] zsombolyképződési elméletnek.

Nehezen magyarázható viszont a Bejárati-akna alatt induló, és a Feneketlen-aknán át a Róka-ág, Herman-kürtő elágazásáig tartó szakasz kialakulása. A Feneketlen-akna több szempontból sem tipikus zsombolyakna. Nagyrészt igen meredeken lejt, kevés függőleges szakasszal. A keresztszelvényein jól látható, hogy a járatot irányító törésekhez képest a járat a fedőtagba is kiterjedt, sokszor nagyobb mértékben, mint a fekvőtagba (a lefolyó vizek inkább csak a fekvőtagot pusztítják, oldják). Inkább a víz alatti oldódásra jellemző jellegzetes félköríves, legömbölyített formák borítják falait. Az akna közepe táján a Párkány felett valószínűleg egykori vízszintet jelző mély oldási szinlő látható. Ezek az alaktani jegyek arra utalnak, hogy ez az akna a karsztvízszint alatt alakult ki és akár jóval idősebb is lehet a barlang más részeinél.

A barlang alsó része ma is aktívan fejlődik. Az aknákban egész évben találni csepegő, csordogáló vizeket, árvizek idején még nem látták, de a Bányász csoport a jelentések szerint egy felhőszakadás során a bontások ácsolatát kimosó árvíz miatt hagyott fel itt a kutatással. Ez a jelentés és a barlangfalak tiszta, mosott felülete óvatosságra inti a kutatókat.

Képződmények[szerkesztés]

A barlang formakincse változatos: hasadék jellegű és oldásos formák is előfordulnak. Cseppkőképződményekben gazdag, de általános jelenség a képződmények visszaoldódása. Különösen gyakoriak a cseppkőkérgek, lefolyások, a cseppkővel cementált omladékok és kőtörmelékek. Már az első aknában, közvetlenül a bejárat alatt találkozhatunk cseppkőlefolyással, ami arra utal, hogy az akna egy része korábban lepusztult. Ezt megerősíti az is, hogy az aljában szűkületet alkotó kőtömbökről felismerhető, hogy azok egykori cseppkőképződmények köbméteres darabjai. A falakról lehasadt, majd oda újabb cseppkőkiválással visszaragasztott kérgeket találhatunk a Cseppköves-kürtőben. Ehhez hasonló jelenségeket a Kis-kőháti-zsombolyban hidegebb éghajlatú időszakok (akár glaciálisok) fagyhatásával magyarázták. A Feneketlen-akna falai cseppkőlefolyással díszítettek, az új szakaszokon viszont az overallszaggató, késpenge élességű kőcsipkés szakaszok és a visszaoldott cseppkőképződmények váltogatják egymást. Ez arra utal, hogy valamikor ez a szakasz is inaktívvá vált, később azonban újra elkezdett agresszív, oldóképes víz csordogálni benne. Hasonló, lyukasra, lemezesre korrodálódott cseppkövek a mecseki Spirál-barlang 2008-as új szakaszában ismeretesek.

Kutatási távlatok[szerkesztés]

A Bányász-barlangban elnyelődött víz – ahogy a többi Kurta-bérci mélybe vezető járat vize is – a környező víznyomjelzések alapján a Szinva-főforrásban bukkan elő.[1] A forrás és a barlang bejárat 4,7 kilométer távolságra és 400 méter szintbeli különbségre helyezkedik el egymástól, így a mélyben jelentős járatrendszer sejthető. A Bükk többi patakos barlangjában a felszíni hossz a barlangi hosszal átlagosan 1:5,5 arányban áll. Ezzel számolva a várható járathossz: 4,7×5,5≈26 km, ha csak folyásirányban lefelé számolunk. A patakos-ág várható mélysége pedig 300 méter egy közeli vízszintészlelő fúrás alapján. Persze a barlang zsomboly jellege miatt nem garantált, hogy lenyúlik a karsztvízszintig, és ott járható horizontális járatra csatlakozik, hiszen vannak erre ellenpéldák is a Bükkben. Mindazonáltal, mivel a pozitív példák a fennsíkon jellemzőbbek és már a Hasadék-akna aljától kezdve állandó vízfolyás van a barlangban, így a patakos-ág létezése valószínű. Jelenleg hazánkban itt van a legnagyobb esély arra, hogy átlépjék a ma még álomhatárnak tekinthető 300 méteres barlang mélységet.

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b VÁRSZEGI, S. (1964a). Beszámoló a Bányász Barlangkutató Csoport 1963. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 2-3. 43. old.
  2. Várszegi Sándor (1964b). Beszámoló a Bányász Barlangkutató Csoport 1963. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 5-6. 107. old.
  3. KOSICZKI, J., & VÁRSZEGI, S. (1966). Beszámoló jelentés a Miskolci Bányász SK. Természetjáró és Karsztkutató Szakosztály 1965. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1966, 23-24. old.
  4. MÉSZÁROS, K. (1975). A "Herman Ottó" Karszt- Barlangkutató Csoport 1975. évi jelentése. Miskolc.
  5. SŰRŰ P.: Megint előzésre készül a Bányász-barlang, http://foldalatt.hu/megint-elozesre-keszul-a-banyasz-barlang/993/ , 2014.01.22.
  6. PELIKÁN, P. (2005). A Bükk hegység földtana. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet, http://www.mfgi.hu/sites/default/files/files/K%C3%B6nyvtar/Tajegysegi_magyarazok_teljes/Bukk_Magy_egesz.pdf , 2016.08.03.
  7. BARON, I. (2002). Speleogenesis along sub-vertical joints: A model of plateau karst shaft development: A case study: the Dolny Vrch Plateau. (L. David, & G. John, szerk.) Cave & Karst Science, 29(1), 5-12. old.