Bányász-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bányász-barlang
A Feneketlen-akna teteje
A Feneketlen-akna teteje
Hossz931 m
Mélység274,9 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés274,9 m
Tengerszint feletti magasság739 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus aknabarlang
Barlangkataszteri szám 5372-31
A Wikimédia Commons tartalmaz Bányász-barlang témájú médiaállományokat.

A Bányász-barlang Magyarország legmélyebb barlangja. Fokozottan védett barlang. Lillafüredtől K-re, a Bükki Nemzeti Parkban található. A barlang turista útikalauzokban is szerepel.

Kialakulás[szerkesztés]

A járatok befoglaló kőzete középső triász kori Bükkfennsíki Mészkő. Járatai főleg párhuzamos, függőleges aknák, rövid, nagy esésű összekötő szakaszokkal és omladékos labirintusokkal, álfenekekkel. Többnyire, jól felismerhetően a mészkő ÉK–DNy-i csapású és kb. 80°-os dőlésű szerkezeti síkjai mentén alakult ki. Ez a szerkezeti irány a földtani térképen is megjelenik. Pelikán Pál[1] szerint ez a szerkezet a hegység középső krétában bekövetkezett első jelentős metamorfizálódása idején kialakult palássági sík. Az ÉNy–DK-i irányú szerkezetek szerepe alárendelt, néhány aknákat összekötő szakasz és a Róka-ág egy-két járata fejlődött ki bennük.

A barlang kialakítója elsősorban a Szinva-forrás felé egykor itt elnyelődő vizek oldó hatása lehetett. A jelenlegi végponttól a Herman-kürtőig több jellegzetes zsombolyakna követi egymást, a falakon lefolyó víz jellegzetes oldásos formakincsével. Ezeket járhatatlanul szűk meanderező járatok kötik össze. Az aknák szinte tankönyvi példái az Ivo Baron féle[2] zsombolyképződési elméletnek.

Nehezen magyarázható viszont a Bejárati-akna alatt induló, és a Feneketlen-aknán át a Róka-ág, Herman-kürtő elágazásáig tartó szakasz kialakulása. A Feneketlen-akna több szempontból sem tipikus zsombolyakna. Nagyrészt igen meredeken lejt, kevés függőleges szakasszal. Keresztszelvényein jól látható, hogy a járatot irányító törésekhez képest a járat a fedőtagba is kiterjedt, sokszor nagyobb mértékben, mint a fekvőtagba (a lefolyó vizek inkább csak a fekvőtagot pusztítják, oldják). Inkább a víz alatti oldódásra jellemző jellegzetes félköríves, legömbölyített formák borítják falait. Az akna közepe táján a Párkány felett valószínűleg egykori vízszintet jelző mély oldási szinlő látható. Ezek az alaktani jegyek arra utalnak, hogy ez az akna a karsztvízszint alatt alakult ki és akár jóval idősebb is lehet a barlang más részeinél.

A barlang alsó része ma is aktívan fejlődik. Az aknákban egész évben találni csepegő, csordogáló vizeket, árvizek idején még nem látták, de a csoport a jelentések szerint egy felhőszakadás során a bontások ácsolatát kimosó árvíz miatt hagyott fel itt a kutatással. Ez a megfigyelés és a barlangfalak tiszta, mosott felülete óvatosságra inti a kutatókat.

Képződmények[szerkesztés]

Bejárati-akna

A barlang formakincse változatos: hasadék jellegű és oldásos formák is előfordulnak. Cseppkövekben gazdag, de általános jelenség a képződmények visszaoldódása. Különösen gyakoriak a cseppkőkérgek, lefolyások, a cseppkővel cementált omladékok és kőtörmelékek. Már az első aknában, közvetlenül a bejárat alatt találhatók cseppkőlefolyások, ami arra utal, hogy az akna egy része korábban lepusztult. Ezt megerősíti az is, hogy az aljában szűkületet alkotó kőtömbökről felismerhető, hogy azok egykori cseppkövek m³-es darabjai.

A falakról lehasadt, majd oda újabb cseppkőkiválással visszaragasztott kérgek találhatók a Cseppköves-kürtőben. Ehhez hasonló jelenségeket a Kis-kőháti-zsombolyban hidegebb éghajlatú időszakok (akár glaciálisok) fagyhatásával magyarázták. A Feneketlen-akna falai cseppkőlefolyással díszítettek, az új szakaszokon viszont az overallszaggató, késpenge élességű kőcsipkés szakaszok és a visszaoldott cseppkövek váltogatják egymást. Ez arra utal, hogy valamikor ez a szakasz is inaktívvá vált, később azonban újra elkezdett agresszív, oldóképes víz csordogálni benne. Hasonló, lyukasra, lemezesre korrodálódott cseppkövek a mecseki Spirál-víznyelő 2008-as, új szakaszában lettek megfigyelve.

Neve[szerkesztés]

1977-ben volt először Bányász-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Hársas-barlang (Kordos 1977), hársasi Bányász-barlang (Kordos 1984), Középbérci Bányász-barlang (Kordos 1977), Kurtabérci-barlang (Kordos 1984), Nagy-Hársas-barlang (Kordos 1984), Nagy-Hársasi-zsomboly (Takácsné 1987) és Nagy-Hársas-zsomboly (Kordos 1977) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang emberemlékezet óta nyitott volt. Feltárását a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport kezdte meg 1963-ban. A Bejárati-akna kitöltését a teljes 7 m²-es szelvényből kitermelték a felszínig. A feltárás során nyilvánvalóvá vált, hogy az akna leginkább a történelmi időkben töltődött fel, ugyanis abban nagy mennyiségű recens csontmaradványt találtak, többek közt egy teljes emberi csontvázat az 1910-es évekből. A csontváz 11,5 m mélységből, 7 m vastag törmelék alól került elő.[3]

Csipkés-kürtő

24 m mélységben értek el egy, a felboltozódott nagy kőtömbök mellett kitöltetlenül maradt rést, amelybe lecsúszva, akadálytalanul ereszkedhettek le két aknán át egészen 120 m mélységig, a mai felmérések szerint 80 m mélységig, az Omladékos-terem-ig, innen a jelentésük szerint még további 10 m körüli szakaszt bontottak lefelé, 130 m mélységig az omladékba (87 m), de egy vízbetörés miatt feladták a kutatást.[4][5]

1975-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport feltérképezte a zsombolyt. Az Első-akna alján található eltömődött szűkületen két óra ásás után átjutva sikeresen leértek 87 m mélységig, ahol az Omladékos-termet nem találták. Viszont sikerült nem messze, az akkori végpont előtt egy felfelé törő, huzatos repedést kitágítaniuk, amelyből a lejárati aknasorral párhuzamosan futó, jóval tágasabb kürtőrendszerbe jutottak, amelyet később Herman-kürtőnek neveztek el a tiszteletükre.[6]

Az 1977. évi MKBT Beszámolóban napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1976 márciusában Schindler László kutya (Canis sp.) csontot gyűjtött a Nagy-Hársas-zsomboly első aknája utáni részből, kb. 45 m mélyről. A csont valószínűleg pleisztocén kori.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő és 130 m mély Középbérci Bányász-barlang az ország 8. legmélyebb barlangja. A Bükk hegységben lévő és 86,9 m mély Hársas-barlang az ország 25. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 8. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 130 m mély, 1976-ban 130 m mély, 1975-ben 130 m mély Bányász-barlang. Az összeállítás szerint Magyarország 27. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben lévő és 1977-ben 86,9 m mély, 1976-ban 86,9 m mély, 1975-ben 87 m mély Hársas-barlang.

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Bányász-barlang néven hársasi Bányász-barlang, Kurtabérci-barlang, Nagy-Hársas-barlang névváltozatokkal és térképen van helye jelölve.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 10. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/31 barlangkataszteri számú, 130 m függőleges kiterjedésű Bányász-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 130 m mély. Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő mélységi listában szereplő Hársas-barlang 86,9 m-es mélységadata téves névazonosításon alapul, mert az adat a Nagy-Hársasi-zsombolyra vonatkozik, amely a Bányász-barlang névváltozata.

Hasadék-táró

1992-ben a Budapesti Egyetemi Atlétikai Klub barlangászai térképezték fel a barlangot. A barlangtérképükön nincs rajta az Omladékos-terem és a párhuzamos aknasor. 1993. április 8-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 12/1993. (III. 31.) KTM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Bányász-barlang fokozottan védett barlang. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Bányász-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Bányász-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Bükk hegységben elhelyezkedő Bányász-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

Az előbbiekben felvázolt nem mindennapi kutatástörténet keltette fel Rántó András kíváncsiságát, aki 2010 októberben a végponti zónát bejárva újra rábukkant a 35 évvel azelőtt a Herman Ottó Csoport által lerajzolt nagyméretű kürtőre. Ezen felbuzdulva megkérték a szükséges engedélyeket és Sűrű Péterrel újrakezdték a barlang rendszeres kutatását. A kutatás több barlangászegyesületből verbuválódott résztvevőiből hamar létrejött a későbbi Szinva Csoport. Kezdetként szisztematikusan kimászták és felpoligonozták a barlang kisebb-nagyobb kürtőit, majd a mélyponton kezdtek bontásba a huzatot követve. Itt már az első alkalommal feltárult egy apró omladékos terem, amit Nyest-teremnek neveztek el az itt összegyűlt, legalább fél tucat kisragadozó-csontváz miatt.

Továbbra is a huzat irányát követve, egy következő próbabontás alkalmával, 2011. január 9-én egy kis szálkő-szűkületet törtek át, így egy 5 m-es aknában (93 m-es mélység) találták magukat. Ennek alján az összecseppkövesedett omladékot kibontva a két szintre osztott Cseppköves-termet és a belőle nyíló Hasadék-aknát fedezték fel (112 m-es mélység). Itt egyéves munkára kényszerültek egy szálkő-hasadékban, de egy 10 m hosszú táróval legyőzték azt.

2011. november 5-én egy 20-as aknával (Vasas-akna) haladtak tovább (135 m-es mélység), melynek végén ismét ökölnyi lyukon áramlott a levegő. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Bányász-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. Két év küzdelem és 10 m táróhajtás után, 2013. augusztus 3-án áttörtek egy 80 m mélységű, általuk Törpilla-aknának elnevezett függőleges nagy aknába (224 m-es mélység).

Nyuszt koponya a barlangban

Innen 2014. január 8-án egy kis, 10 m-es aknába, az Anna-aknába kerültek (kb. 238 m-es mélység). Végül 2014. január 18-án ismét lejjebb jutottak egy alsó, gyökérszerűen, többszörösen elágazó szakaszba (kb. 250 m-es mélység).[7] 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Bányász-barlang fokozottan védett barlang.

Kutatási távlatok[szerkesztés]

A Bányász-barlangban elnyelődött víz – ahogy a többi kurta-bérci mélybe vezető járat vize is – a környező víznyomjelzések alapján a Szinva-főforrásban bukkan elő.[3] A forrás és a barlang bejárat 4,7 km távolságra és 400 m szintbeli különbségre helyezkedik el egymástól, így a mélyben jelentős járatrendszer sejthető. A Bükk többi patakos barlangjában a felszíni hossz a barlangi hosszal átlagosan 1:5,5 arányban áll. Ezzel számolva a várható járathossz: 4,7×5,5≈26 km, ha csak folyásirányban lefelé számolunk.

A patakos ág várható mélysége pedig 300 m egy közeli vízszintészlelő fúrás alapján. Persze a barlang zsomboly jellege miatt nem garantált, hogy lenyúlik a karsztvízszintig, és ott egy járható, vízszintes járatra csatlakozik, hiszen vannak erre ellenpéldák is a Bükkben. Mindazonáltal, mivel a pozitív példák a fennsíkon jellemzőbbek és már a Hasadék-akna aljától kezdve állandó vízfolyás van a barlangban, így a patakos ág létezése valószínű. Jelenleg hazánkban itt van a legnagyobb esély arra, hogy egy barlang átlépje a ma még álomhatárnak tekinthető 300 m-es barlangmélységet.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. PELIKÁN, P. (2005). A Bükk hegység földtana. Budapest: Magyar Állami Földtani Intézet, http://www.mfgi.hu/sites/default/files/files/K%C3%B6nyvtar/Tajegysegi_magyarazok_teljes/Bukk_Magy_egesz.pdf , Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben 2016.08.03.
  2. BARON, I. (2002). Speleogenesis along sub-vertical joints: A model of plateau karst shaft development: A case study: the Dolny Vrch Plateau. (L. David, & G. John, szerk.) Cave & Karst Science, 29(1), 5-12. old.
  3. a b VÁRSZEGI, S. (1964a). Beszámoló a Bányász Barlangkutató Csoport 1963. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 2–3. füz. 43. old.
  4. Várszegi Sándor (1964b). Beszámoló a Bányász Barlangkutató Csoport 1963. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 5–6. füz. 107. old.
  5. KOSICZKI, J., & VÁRSZEGI, S. (1966). Beszámoló jelentés a Miskolci Bányász SK. Természetjáró és Karsztkutató Szakosztály 1965. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1966. 23–24. old.
  6. MÉSZÁROS, K. (1975). A "Herman Ottó" Karszt- Barlangkutató Csoport 1975. évi jelentése. Miskolc.
  7. SŰRŰ P.: Megint előzésre készül a Bányász-barlang, http://foldalatt.hu/megint-elozesre-keszul-a-banyasz-barlang/993/, 2014. január 22.