Diabáz-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Diabáz-barlang
A bejárata 2004-ben
A bejárata 2004-ben
Hossz1000 m
Mélység161 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés161 m
Tengerszint feletti magasság855 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5331-9
Elhelyezkedése
Diabáz-barlang (Magyarország)
Diabáz-barlang
Diabáz-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 44″, k. h. 20° 28′ 56″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 44″, k. h. 20° 28′ 56″

A Diabáz-barlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Magyarország tizedik és a Bükk-vidék ötödik legmélyebb, valamint hazánk egyik legveszélyesebb barlangja. Magyarország ötödik legmélyebb barlangja is volt.

Leírás[szerkesztés]

A Bükk-fennsíkon, a Bánkúton található turistaháztól délre, a csurgói erdészházhoz vezető út mellett, a Bánkúti-visszafolyóban nyílik. A terméskőből épített bejárata egy nagy méretű és nagy súlyú acélajtóval van lezárva. Középső triász mészkőben alakult ki, de több helyen triász porfirit a befoglaló kőzete. Az aknákkal szintekre tagolt barlang lépcsőzetesen mélyül. Egy nagy mellékága van, a Szép-ág.

Heliktitek is találhatók benne a változatos formájú és méretű, sokszínű állócseppkövek, függőcseppkövek, cseppkőzászlók és cseppkőlefolyások mellett. A különböző cseppkőképződmények az inaktív részein jöttek létre. Egy állandó vízhozamú forrás fakad benne 25 méter mélységben, ezért a fő járatában mindig víz folyik. A barlangi patakot a különböző, alkalmi víznyelőkből néha érkező vizek duzzasztják. Az előbb említetteken kívül egy vízfolyás a vízszintes ág keleti vége felől is belép a barlangba. A Garadna-forrásban jut a felszínre a mélyben elnyelődő víz.

Az egyik legveszélyesebb barlang Magyarországon. A barlangot egy acélajtó védi és egy kútgyűrűkkel biztosított, 15 méter hosszú aknán át érhető el. A lezárt barlang csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható. A bejárásához kötéltechnika használata, jó mászótudás és jó erőnlét kell. A függőleges kiterjedése és a mélysége 161 méter. A Bükk-vidék ötödik legmélyebb barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang, a Jáspis-barlang és a Fekete-barlang után.

Neve egy téves kőzetmeghatározás miatt lett Diabáz-barlang. A porfiritet a színe miatt gondolták diabáznak. A barlang Szép-ágának a nevet Lukács László és Kovács Péter adta. Előfordul irodalmában Bánkuti 2. sz. viznyelő barlang (Szenthe, Czakó 1976), Bánkuti 2. sz. víznyelőbarlang (Kordos 1984), Bánkuti-nyelő (Mészáros 1975), Bánkuti-visszafolyó (Várszegi, Kositzki 1964), Bánkuti visszafolyó (Kordos 1984), Bánkuti-viznyelő (Tóth 1964), Bánkúti 2. sz. víznyelő (Nyerges 2003) és Bánkúti-visszafolyó (Hevesi 1977) néven is. A Diabáz-barlang név 1984-ben bukkant fel irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1951-ben Jakucs László fedezte fel fluoreszceines vízfestéssel, hogy a Bánkúti-víznyelőben lefolyó vizek a Garadna-forrásban bukkannak elő. Négy nap múlva jelent meg a megjelölt víz a forrásban. Az 1950-es években öt méter mélységig bontották ki víznyelő tölcsérét. 1963 szeptemberében az Egri Tanárképző Főiskola Karszt- és Barlangkutató Csoportja nyolc méter mélységig bontotta ki, ahol egy szűkület akadályozta meg a továbbjutást. 1963-ban újra megpróbáltak bejutni a barlangba a víznyelőben eltűnő víz útjának a követésével a miskolci Bányász Barlangkutató Csoport barlangkutatói. Ők Várszegi Sándor vezetésével négy méter mélységig jutottak el bontással és robbantással.

1975 tavaszán Szabó József (MEAFC) próbálta meg járhatóvá tenni a víznyelőt, de sikertelenül. 1975 júliusában Börcsök Péter és Szenthe István sem tudott előbbre jutni. 1975 őszén Szenthe István, Börcsök Péter és Czakó László vezetésével az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub, a budapesti Spartacus TE és a MEAFC barlangkutatóinak sikerült átbontani a kitöltést és innentől gyakorlatilag szabad út vezetett a barlang mélypontjáig. A korábbi rossz tapasztalatok miatt nem a régebben is kutatott helyen, hanem egy új helyen bontották a víznyelőt. Lukács Lászlónak (FTSK) sikerült 1975 őszén megtalálnia a Szép-ágat. 1975-ben a bejutás utáni munkákban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub, a Spartacus TE (Promontor SE), az FTC és a VITUKI barlangkutatói vettek részt. Az első vázlatos hosszmetszet barlangtérképe 1975-ben készült el, amely az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub munkája volt. Ezt követően napjainkig nem sikerült jelentős méretű új részt találni.

A barlang vizei a Garadna-forrásban kerülnek a felszínre

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő barlang. Az 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján viszont már nincs rajta. 1977-ben az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub rajzolt egy olyan bánkúti helyszínrajzot, amelyen fel lett tüntetve a Diabáz-barlang helye. A klub tagjai 1977-ben szerkesztették meg alaprajzi barlangtérképét, amely a velük együttműködő miskolci és budapesti barlangkutatókkal készült. A Diabáz-barlang fő ágának elhelyezkedését és a környező objektumok helyét együtt feltüntető térképet, valamint a barlang fő ágának és a Szép-ág barlangtérképét. Az 1977. december 31-i állapot szerint körülbelül 153 méteres mélységével az ország ötödik legmélyebb és körülbelül 533 méteres hosszával az ország 25. leghosszabb barlangja.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent az előzőnél frissebb lista alapján körülbelül 153 méteres mélységével az ország ötödik legmélyebb és körülbelül 533 méteres hosszával az ország 26. leghosszabb barlangja. Az 1977-ben megjelent Hevesi Attila által szerkesztett Bükk útikalauz szerint körülbelül 300 méter hosszú és körülbelül 140 méter mély. 1978-ban a debreceni barlangkutatók bakteriológiai szempontból vizsgálták vizeit és vízhozamát. Megállapították, hogy az alsó részében megjelenő vizet a közeli turistaház szennyezi, de a felső szakaszban megjelenő víz alkalmas a turistaház vízellátási hiányának enyhítésére. 1979-ben a Körte-kürtő aljáról kellett kimenteni egy hölgyet, aki medencecsonttöréssel járó balesetet szenvedett.

Az 1980-as években a barlangot föld alatti víztározóvá akarták alakítani és elfalazták a Harang-akna alján található Kanális járatát, hogy a bánkúti turistaháznak és környékének vízellátását megoldják. Ennek a sikertelen próbálkozásnak az emlékét egy kis betonkoszorú őrzi. 1981-ben Hámori vakbolharákot gyűjtött benne, amelyet Karaman az 1986-ban megjelent publikációjában új fajnak írt le. 1981-ben körülbelül 533 méter hosszú, ez 313 méternek felméréséből és 220 méter becsléséből állt, valamint körülbelül 156 méter mély volt, ez 106 méternek felméréséből és 50 méter becslésből állt. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1970-es évek nagyobb barlangi felfedezései közé tartozik a Diabáz-barlang feltárása.

1984-ben az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának tagjai a bejárati kútgyűrűsort betonozással biztosították és a barlang négy pontján vízhozam méréseket, valamint vízminőség vizsgálatokat folytattak. 1986. május végén a tavasszal lezárt barlangból tíz elpusztult és hét alig élő, gyenge, de még függeszkedő denevért hoztak ki. A legyengült egyedeket gondozás után elengedték. 1988 óta fokozottan védett barlang. 1989-ben a csoporttagok létrákat helyeztek el a nagy aknában és a Körte-kürtőben.

1990-ben az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához és a csoport tagjai feltételezték, hogy a Bánkúti 1. sz. víznyelőbarlang végpontja a Szép-ág végétől körülbelül 60 méterre van. 1991-ben a MÁFI Barlangkutató Csoportjának tagjai is fluoreszceinnel festették meg a Harang-akna alján, 104 méteres mélységben a barlangi patakot. A megjelölt víz 19 nap múlva jelentkezett a Garadna-forrásban, amikor a vízhozam 20 liter volt percenként. Ekkor a Szalajka-forrás vizét is figyelték, de ott nem volt észlelhető a fluoreszceines víz. 1992. február 29-én a járatrendszer két különböző pontján történt egyszerre baleset. 1994-ben a III. Bükki BEAC Barlangász Tábor során körülbelül 50 méter hosszú új szakaszt fedeztek fel. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy 1000 méter hosszú, 161 méter függőleges kiterjedésű és 130 méter vízszintes kiterjedése. 2003-tól 2006-ig tartott járatainak felmérése és a felmérés alapján 2006-ban elkészültek barlangtérképei. 2006-ban alaprajzi barlangtérkép, kiterített hossz-szelvény barlangtérkép, vetített hossz-szelvény barlangtérkép és áttekintő barlangtérkép volt rajzolva. A barlangtérképeket Szabó Zoltán szerkesztette. A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint majdnem egy kilométer hosszú és 161 méter mély, valamint a barlangba bejutás 1975-ben történt és Magyarország hetedik legmélyebb barlangja. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2014-ben lett kialakítva új bejárata.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a Barlangtani Osztályon (Budapesten), Eger, 1965. 71. old.
  • Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Budapest, Sport, 1954.
  • Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956. 89. old.
  • Karaman, Gordan S.: One new species of family Niphargidae (Gammaridea), Niphargus forroi sp. n. from Hungary. Acta zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1986. (32. évf.) 1–2. sz. 61–72. old.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. I. Budapest, 1984.
  • Leél-Őssy Sándor: A Bükk víznyelőinek és víznyelőbarlangjainak tanulmányozása. Földrajzi Értesítő, 1959. 1–4. sz. 184. old.

További információk[szerkesztés]