Diabáz-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Diabáz-barlang
A bejárata 2004-ben
A bejárata 2004-ben
Hossz1000 m
Mélység161 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés161 m
Tengerszint feletti magasság855 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5331-9
Elhelyezkedése
Diabáz-barlang (Magyarország)
Diabáz-barlang
Diabáz-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 44″, k. h. 20° 28′ 56″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 44″, k. h. 20° 28′ 56″

A Diabáz-barlang egy fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Magyarország tizedik és a Bükk-vidék ötödik legmélyebb, valamint hazánk egyik legveszélyesebb barlangja. Magyarország ötödik legmélyebb barlangja is volt.

Leírás[szerkesztés]

A Bükk-fennsíkon, a Bánkúton található turistaháztól délre, a csurgói erdészházhoz vezető út mellett, a Bánkúti-visszafolyóban nyílik. A terméskőből épített bejárata egy nagy méretű és nagy súlyú acélajtóval van lezárva. Középső triász mészkőben alakult ki, de több helyen triász porfirit a befoglaló kőzete. Az aknákkal szintekre tagolt barlang lépcsőzetesen mélyül. Egy nagy mellékága van, a Szép-ág.

Heliktitek is találhatók benne a változatos formájú és méretű, sokszínű állócseppkövek, függőcseppkövek, cseppkőzászlók és cseppkőlefolyások mellett. A különböző cseppkőképződmények az inaktív részein jöttek létre. Egy állandó vízhozamú forrás fakad benne 25 méter mélységben, ezért a fő járatában mindig víz folyik. A barlangi patakot a különböző, alkalmi víznyelőkből néha érkező vizek duzzasztják. Az előbb említetteken kívül egy vízfolyás a vízszintes ág keleti vége felől is belép a barlangba. A Garadna-forrásban jut a felszínre a mélyben elnyelődő víz.

Az egyik legveszélyesebb barlang Magyarországon. A barlangot egy acélajtó védi és egy kútgyűrűkkel biztosított, 15 méter hosszú aknán át érhető el. A lezárt barlang csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható. A bejárásához kötéltechnika használata, jó mászótudás és jó erőnlét kell. A függőleges kiterjedése és a mélysége 161 méter. A Bükk-vidék ötödik legmélyebb barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang, a Jáspis-barlang és a Fekete-barlang után.

Neve egy téves kőzetmeghatározás miatt lett Diabáz-barlang. A porfiritet a színe miatt gondolták diabáznak. A barlang Szép-ágának a nevet Lukács László és Kovács Péter adta. Előfordul az irodalmában Bánkuti 2. sz. viznyelő barlang (Szenthe, Czakó 1976), Bánkuti 2. sz. víznyelőbarlang (Kordos 1984), Bánkuti-nyelő (Mészáros 1975), Bánkuti-visszafolyó (Várszegi, Kositzki 1964), Bánkuti visszafolyó (Kordos 1984), Bánkuti-viznyelő (Tóth 1964), Bánkúti 2. sz. víznyelő (Nyerges 2003) és Bánkúti-visszafolyó (Hevesi 1977) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1951-ben Jakucs László fedezte fel fluoreszceines vízfestéssel, hogy a Bánkúti-víznyelőben lefolyó vizek a Garadna-forrásban bukkannak elő. Négy nap múlva jelent meg a megjelölt víz a forrásban. Az 1950-es években öt méter mélységig bontották ki a víznyelő tölcsérét. 1963 szeptemberében az Egri Tanárképző Főiskola Karszt- és Barlangkutató Csoportja nyolc méter mélységig bontotta ki, ahol egy szűkület akadályozta meg a továbbjutást. 1963-ban újra megpróbáltak bejutni a barlangba a víznyelőben eltűnő víz útjának a követésével a miskolci Bányász Barlangkutató Csoport barlangkutatói. Ők Várszegi Sándor vezetésével négy méter mélységig jutottak el bontással és robbantással.

1975 tavaszán Szabó József (MEAFC) próbálta meg járhatóvá tenni a víznyelőt, de sikertelenül. 1975 júliusában Börcsök Péter és Szenthe István sem tudott előbbre jutni. 1975 őszén Szenthe István, Börcsök Péter és Czakó László vezetésével az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub, a budapesti Spartacus TE és a MEAFC barlangkutatóinak sikerült átbontani a kitöltést és innentől gyakorlatilag szabad út vezetett a barlang mélypontjáig. A korábbi rossz tapasztalatok miatt nem a régebben is kutatott helyen, hanem egy új helyen bontották a víznyelőt. Lukács Lászlónak (FTSK) sikerült 1975 őszén megtalálnia a Szép-ágat. 1975-ben, a bejutás utáni munkákban az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub, a Spartacus TE (Promontor SE), az FTC és a VITUKI barlangkutatói vettek részt. Az első, vázlatos, hosszmetszet barlangtérképe 1975-ben készült el, amely az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub munkája volt. Ezt követően napjainkig nem sikerült jelentős méretű, új részt találni.

A barlang vizei a Garadna-forrásban kerülnek a felszínre

1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján viszont már nincs rajta. 1977-ben az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub rajzolt egy olyan bánkúti helyszínrajzot, amelyen fel lett tüntetve a Diabáz-barlang helye. A klub tagjai 1977-ben szerkesztették meg az alaprajzi barlangtérképét, amely a velük együttműködő miskolci és budapesti barlangkutatókkal készült, a Diabáz-barlang fő ágának az elhelyezkedését és a környező objektumok helyét együtt feltüntető térképet, valamint a barlang fő ágának és a Szép-ágnak a barlangtérképét. Az 1977. december 31-i állapot szerint a körülbelül 153 méteres mélységével az ország ötödik legmélyebb és a körülbelül 533 méteres hosszával az ország 25. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján, a körülbelül 153 méteres mélységével az ország ötödik legmélyebb és a körülbelül 533 méteres hosszával az ország 26. leghosszabb barlangja. Az 1977-ben megjelent, Hevesi Attila által szerkesztett „Bükk útikalauz” szerint körülbelül 300 méter hosszú és körülbelül 140 méter mély. 1978-ban a debreceni barlangkutatók bakteriológiai szempontból vizsgálták a vizeit és a vízhozamát. Megállapították, hogy az alsó részében megjelenő vizet a közeli turistaház szennyezi, de a felső szakaszban megjelenő víz alkalmas a turistaház vízellátási hiányának az enyhítésére. 1979-ben a Körte-kürtő aljáról kellett kimenteni egy hölgyet, aki medencecsonttöréssel járó balesetet szenvedett.

Az 1980-as években a barlangot föld alatti víztározóvá akarták alakítani és elfalazták a Harang-akna alján található Kanális járatát, hogy a bánkúti turistaháznak és a környékének a vízellátását megoldják. Ennek a sikertelen próbálkozásnak az emlékét egy kis betonkoszorú őrzi. 1981-ben Hámori vakbolharákot gyűjtött benne, amelyet Karaman az 1986-ban megjelent publikációjában új fajnak írt le. 1981-ben körülbelül 533 méter hosszú, ez 313 méternek a felméréséből és 220 méter becsléséből állt, valamint körülbelül 156 méter mély volt, ez 106 méternek a felméréséből és 50 méter becslésből állt. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1970-es évek nagyobb, barlangi felfedezései közé tartozik a Diabáz-barlang feltárása. 1984-ben az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának a tagjai a bejárati kútgyűrűsort betonozással biztosították és a barlang négy pontján vízhozam méréseket, valamint vízminőség vizsgálatokat folytattak. 1986. május végén a tavasszal lezárt barlangból tíz elpusztult és hét alig élő, gyenge, de még függeszkedő denevért hoztak ki. A legyengült egyedeket gondozás után elengedték. 1988 óta fokozottan védett barlang. 1989-ben a csoporttagok létrákat helyeztek el a nagy aknában és a Körte-kürtőben.

1990-ben az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához és a csoport tagjai feltételezték, hogy a Bánkúti 1. sz. víznyelőbarlang végpontja a Szép-ág végétől körülbelül 60 méterre van. 1991-ben a MÁFI Barlangkutató Csoportjának a tagjai is fluoreszceinnel festették meg a Harang-akna alján, 104 méteres mélységben a barlangi patakot. A megjelölt víz 19 nap múlva jelentkezett a Garadna-forrásban, amikor a vízhozam 20 liter volt percenként. Ekkor a Szalajka-forrás vizét is figyelték, de ott nem volt észlelhető a fluoreszceines víz. 1992. február 29-én a járatrendszer két különböző pontján történt egyszerre baleset. 1994-ben a III. Bükki BEAC Barlangász Tábor során körülbelül 50 méter hosszú, új szakaszt fedeztek fel. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 1000 méter hosszú, 161 méter függőleges kiterjedésű és 130 méter a vízszintes kiterjedése. 2003-tól 2006-ig tartott a járatainak a felmérése és a felmérés alapján 2006-ban elkészültek a barlangtérképei. Ekkor alaprajzi barlangtérkép, kiterített, hossz-szelvény barlangtérkép, vetített, hossz-szelvény barlangtérkép és áttekintő barlangtérkép volt rajzolva. A barlangtérképeket Szabó Zoltán szerkesztette. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint majdnem egy kilométer hosszú és 161 méter mély, valamint a barlangba a bejutás 1975-ben történt és Magyarország hetedik legmélyebb barlangja. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2014-ben lett kialakítva az új bejárata.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a Barlangtani Osztályon (Budapesten), Eger, 1965. 71. old.
  • Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Bp., Sport, 1954.
  • Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Bp., Sport, 1956. 89. old.
  • Karaman, Gordan S.: One new species of family Niphargidae (Gammaridea), Niphargus forroi sp. n. from Hungary. Acta zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1986. (32. évf.) 1–2. sz. 61–72. old.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. I. 1984.
  • Leél-Őssy Sándor: A Bükk víznyelőinek és víznyelőbarlangjainak tanulmányozása. Földrajzi Értesítő, 1959. 1–4. sz. 184. old.

További információk[szerkesztés]