Hajszabarnai Pénz-lik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hajszabarnai Pénz-lik
Hossz 120 m
Mélység 13 m
Magasság 5,5 m
Függőleges kiterjedés 18,5 m
Tengerszint feletti magasság 475 m
Ország Magyarország
Település Bakonyjákó
Földrajzi táj Bakony
Barlangkataszteri szám 4412-45
Elhelyezkedése
Hajszabarnai Pénz-lik (Magyarország)
Hajszabarnai Pénz-lik
Hajszabarnai Pénz-lik
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 17° 40′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 17° 40′ 21″

A Hajszabarnai Pénz-lik egy fokozottan védett, dolomitban kialakult barlang. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban helyezkedik el.

Leírása[szerkesztés]

A Hajszabarna nevű hegy északkeleti sziklás oldalában, a tetőrégióban nyílik. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzésű turistaútjáról leágazó kék barlang (kék Ω) jelzésű ösvény vezet hozzá. A denevérek átjárását lehetővé tevő vasráccsal lezárt bejáratánál a barlangot bemutató információs táblát helyeztek el.

Felső triász fődolomitban jött létre. A felszínről lefolyó vizek kőzetet oldó hatására alakult ki hasadékok mentén és sok cseppkőképződmény, valamint nagy méretű borsókő is látható benne. A Bakonyban található négy legnépesebb téli denevérszállásnak az egyike. 17 denevérfajt figyeltek meg itt. 13 denevérfaj, amelyek közül 6 faj fokozottan védett tölti itt téli nyugalmi időszakát. Régen nagy egyedszámú szülőkolónia lakta, de jelenleg inkább csak párzóhelyként használják, de fontos nyári és átmeneti szállás is. A bejárásához a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. A denevérek téli, nyugalmi időszakában nem szabad a látogatása.

A barlang megóvása miatt és az élővilágának a védelme érdekében a barlangban és az előterében tilos a tűzrakás és a szemetelés. A Bakony képződményekben egyik leggazdagabb barlangja és fokozottan védett barlanggá nyilvánításában ennek nagy szerepe volt, de elsősorban denevérállományának nagysága és fajgazdagsága indokolta ezt a védettségi fokozatot. Régészeti védettség alatt is áll.

Előfordul az irodalmában Hajszabarna-barlang (Ilon 1995), Hajszabarnai-barlang (Bertalan 1962), Hajszabarnai Pénzlik (Bertalan 1938), Hajszabarnai-Pénz-luk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Hajszabarnai Pénz-lyuk (Juhász, Takácsné 1990), Hajszabarnai sziklaüreg (Kadić 1952), Nagy Pénz-lik (Paulovics, Görföl 2007), Pénz-lik (Eszterhás 1983), Pénzlik (Darnay-Dornyay 1955), Pénzlik-barlang (Ilosvay, Szitta 1980), Pénzluk (Bertalan, Szokolszky 1935), Pénzluk barlang (Darnay-Dornyay 1955), Pénz-lyuk (Paulovics, Görföl 2007), Pénzlyuk (Bertalan 1962), Pénzlyuk-barlang (Ilon 1995), Sobri-barlang (Kordos 1984) és Sobri Jóska barlangja (Bertalan 1962) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1870-ben Koch Antal írta le a barlang bejárását részletesen, de a barlangnak ekkor nem tünteti fel a nevét. Koch Antalt és a helyiekből szerveződött segítőit a helyi erdész vezette el az üreghez. Az átvizsgálása után megállapította, hogy kisebb az üreg, mint amilyet elképzelt. 1935-ben Jaskó Sándor említette meg a létezését nyomtatásban. 1937-ben Bertalan Károly feltérképezte az akkor 35 méter hosszú és 9,5 méter mély barlangot. 1938-ban jelent meg a barlang sok mindenre kiterjedő leírása, amelyet Bertalan Károly írt.

Az 1955-ben kiadott „Bakony útikalauz”ban részletesen le van írva. 1960-ban iharkúti fiatalok kutatták. Az 1962-ben megjelent, „A barlangok világa” című könyv, amelynek a barlangról szóló részét Bertalan Károly írta, szerint a hossza és mélysége akkora, mint az 1938-ban kiadott ismertetésben és denevérek tanyáznak benne. A Karszt és Barlang című folyóirat 1966. évi 2. számában megjelent, a dolomitbarlangok cseppköveinek a vizsgálatáról szóló tanulmányban arról olvashatunk, hogy két elemzett minta innen származott.

1990-ben a Bakony Barlangkutató Egyesület vizsgálta át az országos barlangkataszterbe kerülés miatt. Ekkor leírták a barlangot, amelyet víznyelőbarlangnak gondoltak és feltérképezték. Készült alaprajzi barlangtérkép, hosszmetszet barlangtérkép és három keresztszelvény. A felmérés alapján 86 méter hosszú és 10,5 méter mély. 1990-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály is átvizsgálta a dokumentációjának az elkészítése és a továbbjutási lehetőségek keresése miatt. Ekkor felmérték, mérték a páratartalmat és a szén-dioxid tartalmat, valamint paleontológiai és biológiai megfigyeléseket végeztek. A térképezéskor alaprajzi barlangtérképet és vetített hosszmetszet barlangtérképet szerkesztettek. A szakosztály által készített felmérés alapján a hossza 85 méter, a függőleges kiterjedése 17 méter, a mélysége 12 méter és a magassága öt méter. 1991-ben a Bakony Barlangkutató Egyesület tagjai 130 példány közönséges denevért, hét példány kis patkósdenevért és hat példány nyugati piszedenevért figyeltek meg a járataiban. 1992 márciusában egy török kori, zöld mázas korsó alsó részét találták meg benne Iharos András és Schäfer István Zsolt. A leletet a pápai múzeumnak ajándékozták. 1994-ben Régensperger Tamás 150–200 közönséges denevért észlelt és jegyzett fel. Paulovics és Görföl tanulmánya szerint ez valószínűleg 150 egyed volt. 1995-ben is körülbelül akkora denevér populációja volt. Az 1990-es évek végén ajtóval lezárták.

2002-ben rajzolta meg a legújabb, feltárt részeit is feltüntető alaprajzi barlangtérképet Németh Róbert, amely Gyurman Csaba, Húri Péter, Józsa Balázs, Németh Róbert és Szántó Attila felmérésén alapult. Az új részekről, amelyet Gyurman Csaba és Németh Róbert mért fel külön is készült egy alaprajzi barlangtérkép és két hosszmetszet barlangtérkép, amelyeket Németh Róbert rajzolt 2002-ben. A térképezés alapján a barlang hossza 120 méter, a mélysége 13 méter, a magassága 5,5 méter és a függőleges kiterjedése 18,5 méter. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Darnay-Dornyay Béla: Bakony útikalauz. Bp. Sport, 1955. (1. kiad.) 158. old.
  • Jaskó Sándor: A pápai Bakony földtani leírása. A Földtani Szemle melléklete. Bp. 1935. 41. old.
  • Scherer János: Bakonybél és környékének utikalauza. Balatonfüred, 1961. 109. old. (Szerkesztő Zákonyi Ferenc.)

További információk[szerkesztés]