Hajszabarnai Pénz-lik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajszabarnai Pénz-lik
Hossz 120 m
Mélység 13 m
Magasság 5,5 m
Függőleges kiterjedés 18,5 m
Tengerszint feletti magasság 475 m
Ország Magyarország
Település Bakonyjákó
Földrajzi táj Bakony
Barlangkataszteri szám 4412-45
Elhelyezkedése
Hajszabarnai Pénz-lik (Magyarország)
Hajszabarnai Pénz-lik
Hajszabarnai Pénz-lik
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 17° 40′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 17° 40′ 21″

A Hajszabarnai Pénz-lik egy fokozottan védett, dolomitban kialakult barlang.

Leírása[szerkesztés]

A Hajszabarna nevű hegy északkeleti sziklás oldalában, a tetőrégióban nyílik. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzésű turistaútjáról leágazó kék barlang (kék Ω) jelzésű ösvény vezet hozzá. A denevérek átjárását lehetővé tevő vasráccsal lezárt bejáratánál a barlangot bemutató információs táblát helyeztek el.

Felső triász fődolomitban jött létre. A felszínről lefolyó vizek kőzetet oldó hatására alakult ki hasadékok mentén és sok cseppkőképződmény, valamint nagy méretű borsókő is látható benne. A Bakonyban található négy legnépesebb téli denevérszállásnak az egyike. 17 denevérfajt figyeltek meg itt. 13 denevérfaj, amelyek közül 6 faj fokozottan védett tölti itt téli nyugalmi időszakát. Régen nagy egyedszámú szülőkolónia lakta, de jelenleg inkább csak párzóhelyként használják, de fontos nyári és átmeneti szállás is. Bejárásához engedély szükséges. A denevérek téli nyugalmi időszakában nem szabad a látogatása.

A barlang megóvása miatt és az élővilágának a védelme érdekében a barlangban és az előterében tilos a tűzrakás és a szemetelés. A Bakony képződményekben egyik leggazdagabb barlangja és fokozottan védett barlanggá nyilvánításában ennek nagy szerepe volt, de elsősorban denevérállományának nagysága és fajgazdagsága indokolta ezt a védettségi fokozatot. Régészeti védettség alatt is áll.

Előfordul az irodalmában Hajszabarna-barlang (Ilon 1995), Hajszabarnai-barlang (Bertalan 1962), Hajszabarnai Pénzlik (Bertalan 1938), Hajszabarnai-Pénz-luk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Hajszabarnai Pénz-lyuk (Juhász, Takácsné 1990), Hajszabarnai sziklaüreg (Kadić 1952), Nagy Pénz-lik (Paulovics, Görföl 2007), Pénz-lik (Eszterhás 1983), Pénzlik (Darnay-Dornyay 1955), Pénzlik-barlang (Ilosvay, Szitta 1980), Pénzluk (Bertalan, Szokolszky 1935), Pénzluk barlang (Darnay-Dornyay 1955), Pénz-lyuk (Paulovics, Görföl 2007), Pénzlyuk (Bertalan 1962), Pénzlyuk-barlang (Ilon 1995), Sobri-barlang (Kordos 1984) és Sobri Jóska barlangja (Bertalan 1962) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1870-ben Koch Antal írja le a barlang bejárását részletesen, aminek ekkor nem tünteti fel a nevét. Koch Antalt és helybeliekből szerveződött segítőit a helyi erdész vezette el az üreghez. Átvizsgálása után megállapította, hogy kisebb az üreg, mint amilyet elképzelt. 1935-ben Jaskó Sándor említette meg létezését nyomtatásban. 1937-ben Bertalan Károly feltérképezte az akkor 35 méter hosszú és 9,5 méter mély barlangot. 1938-ban jelent meg a barlang sok mindenre kiterjedő leírása, amit Bertalan Károly írt.

Az 1955-ben kiadott „Bakony útikalauz”ban részletesen le van írva. 1960-ban iharkúti fiatalok kutatták. Az 1962-ben megjelent „A barlangok világa” című könyv szerint (a vonatkozó részt Bertalan Károly írta) hosszúsága és mélysége ugyanaz volt, mint az 1938-ban kiadott ismertetésben és denevérek tanyáznak benne. A Karszt és Barlang című folyóirat 1966. évi 2. számában megjelent, a dolomitbarlangok cseppköveinek a vizsgálatáról szóló tanulmányban arról olvashatunk, hogy két elemzett minta innen származott.

1990-ben a Bakony Barlangkutató Egyesület vizsgálta át az országos barlangkataszterbe kerülés miatt. Ekkor leírták (víznyelőbarlangnak tartották) és fel is térképezték (alaprajz, hosszmetszet és három keresztszelvény). A felmérés alapján 86 méter hosszú és 10,5 méter mély volt. 1990-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály is átvizsgálta dokumentációjának (térképezéssel, páratartalom méréssel, szén-dioxid méréssel, paleontológiai és biológiai megfigyeléssel) elkészítése és továbbjutási lehetőségek keresése miatt. A térképezéskor alaprajzot és vetített hosszmetszetet szerkesztettek. A szakosztály által készített felmérés alapján a hossza 85 méter és a függőleges kiterjedése 17 méter (12 méter mély és 5 méter magas) volt. 1991-ben a Bakony Barlangkutató Egyesület tagjai 130 példány közönséges denevért, 7 példány kis patkósdenevért és 6 példány piszedenevért (?) figyeltek meg a járataiban. 1992 márciusában egy török kori, zöld mázas korsó alsó részét találták meg benne Iharos András és Schäfer István Zsolt. A leletet a pápai múzeumnak ajándékozták. 1994-ben Régensperger Tamás 150–200 közönséges denevért észlelt és jegyzett fel (Paulovics és Görföl tanulmánya szerint ez valószínűleg 150 egyed volt). 1995-ben körülbelül ugyanakkora denevér populációja volt. Az 1990-es évek végén ajtóval lezárták.

2002-ben rajzolta meg a legújabb feltárt részeit is feltüntető alaprajzi térképét Németh Róbert, ami Gyurman Csaba, Húri Péter, Józsa Balázs, Németh Róbert és Szántó Attila felmérésén alapult. Az új részekről, amit Gyurman Csaba és Németh Róbert mért fel külön is készült egy térkép (alaprajz és két hosszmetszet), amit Németh Róbert rajzolt szintén 2002-ben. A térképezés alapján a barlang hossza 120 méter, a mélysége 13 méter, a magassága 5,5 méter és a függőleges kiterjedése 18,5 méter. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Darnay-Dornyay Béla: Bakony útikalauz. Bp. Sport, 1955. (1. kiad.) 158. old.
  • Jaskó Sándor: A pápai Bakony földtani leírása. A Földtani Szemle melléklete. Bp. 1935. 41. old.
  • Scherer János: Bakonybél és környékének utikalauza. Balatonfüred, 1961. 109. old. (Szerkesztő Zákonyi Ferenc.)

További információk[szerkesztés]