Fődolomit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fődolomit a kelet-alpi szerkezeti tömbben – Magyarországon az ALCAPA-főegység dunántúli-középhegységi egységében – általánosan előforduló, késő triász (felső karninori) korú formáció, illetve az ezt alkotó karbonátos kőzet. Világosszürke–szürke, többnyire vastagpados, korai diagenetikus dolomit. Trópusi sekélytengeri környezetben (litorális, szublitorális fácies) keletkezett. Jellemzőek rá a peritidális és lagúna fáciesek váltakozásából felépülő Lofer-ciklusok. Teljes rétegvastagsága többnyire 1000–1500 m.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyalog L. (szerk): A földtani térképek jelkulcsa és a rétegtani egységek rövid leírása. MÁFI és MOL, Budapest, 1996. ISBN 963-671-185-2