Orfűi Vízfő-barlang
Orfűi Vízfő-barlang | |
A barlang bejárata 2010-ben | |
Hossz | 391 m |
Mélység | 21 m |
Magasság | 26 m |
Függőleges kiterjedés | 47 m |
Tengerszint feletti magasság | 211 m |
Ország | ![]() |
Település | Orfű |
Földrajzi táj | Mecsek |
Típus | aktív forrásbarlang |
Barlangkataszteri szám | 4120-3 |
Lelőhely-azonosító | 22772 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 08′ 21″, k. h. 18° 09′ 44″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 21″, k. h. 18° 09′ 44″ |
Az Orfűi Vízfő-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Dráva Nemzeti Park területén található. A Mecsek öt fokozottan védett barlangjának az egyike. A harmadik leghosszabb barlang a Mecsekben. A hegység legbővizűbb és legnagyobb vízgyűjtő-területtel rendelkező forrásának, a Vízfőnek a forrásbarlangja. A barlangból kifolyó víz az Orfűi-tórendszer fő táplálója. Egy időben Komló vízellátását segítette a barlang vize, majd később néha Orfű innen kapta az ivóvizet. A vízzel kitöltött szifonja, amely körülbelül 20 méter mély, régen Magyarország legmélyebb szifonja volt. A nemzeti parkon belül a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet része és a barlang feletti terület a Natura 2000 hálózatába tartozik.
Leírás[szerkesztés]
Az Orfűi-tó mellett, az Orfűi-völgy keleti oldalán, a völgytalpon, a Szuadó-völgy betorkollásával egyvonalban található a jelenlegi főbejárata, egy körülbelül 10 méter magas sziklafal tövében. Ezt a hat méter hosszú, másfél méter magas, egy méter széles és lezárt bejáratot robbantással alakították ki. Ettől balra található a másik bejárata, amely az ivóvíznyerés miatt készült. Megközelíthető a Vízfő tanösvényen is, amelynek a második állomása van a barlang bejáratánál. A bejárata előtt egy információs tábla van elhelyezve. A Vízfőnek, amely egy aktív karsztforrás a régi, felszínre bukkanási helye el van tömődve.
A barlangnak az első része triász dolomitban, a bejárattól távolabbi része triász mészkőben alakult ki. A járatok helyét a tektonika jelölte ki és a tektonikus hasadékokat a hideg vizek eróziója, valamint korróziója tágította ember számára járható méretűre a 2001-ben készült barlang nyilvántartólap szerint. Parrag Tibor 2003-ban megjelent leírásában nem olvasható a tektonikus előkészítés szerepe és csak oldódással kialakult, azaz korróziós eredetű barlangként van ismertetve. Régen három szifon volt a barlangban, de közül csak a végponti szifon maradt meg, amely 42 méter hosszú és régen egy betonfal akadályozta meg a megközelítését. Ebben a szifonban van a legmélyebb pontja. Ez a mélypont a bejárat alatt 21 méter mélységben helyezkedik el.
A víznyerés céljából történt kiépítése a barlang állapotát nagyon meghatározza. A bejárattól a Zuhatagos-teremig egy betonozott járda épült, a Zuhatagos-teremben egy kimélyített és kibetonozott, körülbelül öt–hat méter átmérőjű tavat hoztak létre, a barlang alját néhány helyen, több méter vastagon kibetonozták, a második szifont egy táróval kerülték meg és a harmadik szifon elé duzzasztógátat építettek. A jelenlegi járat a második szifon felett, körülbelül három méterrel magasabban vezet. A vízszintes kiterjedés és a hasadék jellegű járatok jellemzők a barlangra. A barlang elágazó és egy vízszintes, aktív ágra, valamint egy rövidebb, függőleges, inaktív ágra tagolható. Ebben a függőleges ágban van a barlang legmagasabb pontja. A járatok átlagos szélessége több mint másfél méter és a magasságuk legtöbbször két méter felett van, de néha 10 méternél is magasabbak. A keresztirányú töréseknél keletkeztek a barlangtermek.
A barlangban sok cseppkő található, amelyek között gyakoriak a sérült cseppkövek. Az ilyen mértékű cseppkövesedés dolomitban kialakult barlangokban ritka. A hegység egyik legcseppkövesebb barlangja. A végponti szifon előtt majdnem egy méter kerületű és 1–1,5 méter magas cseppkőoszlopok képződtek. Megfigyelhetők benne cseppkőlefolyások, cseppkőbekérgezések, függőcseppkövek, állócseppkövek, szalmacseppkövek és heliktitek is. A barlang egyes részein a falaknak és a cseppköveknek mangános a bevonata. Ez a fekete kéreg néhány helyen két centiméter vastag.
A denevérek néhány faja gyakran felkeresi nászidőszakban és telelőhelyként is igénybe veszik. Jellemző fajai a kis patkósdenevér, a nagy patkósdenevér, a vízi denevér és a tavi denevér. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és a csapadékviszonyok figyelembevételével tekinthető meg. Barlangjáró alapfelszereléssel, vízben gázolva járható. A denevérek nyugalmi időszakában nem lehet bemenni a barlangba.
A forrás éves vízhozama körülbelül 1,5 millió m³ (Parrag 2003), 4 millió m³ (barlang nyilvántartólap 2001), 1970-ben 4.731.971 m³ (Parrag 1998) és nagyon ingadozó a megjelenő víz mennyisége, a legnagyobb különbség 244-szeres, illetve 244-ednyi volt. A napi vízhozama 100.800 m³ és 414 m³ is lehet. A forrás hőmérséklete 9–12 °C. A vízgyűjtő-területe körülbelül 15,3 km², melynek mintegy 30%-a nem karsztosodó kőzetekből, leginkább alsó triász homokkőből és iszapkőből áll. Parrag Tibor 2003-ban megjelent leírása szerint a forrás vízhozamáról a legkorábbi adat 1898-ból való és a forrást a 19. században nem említik. A forrásbarlang fő víznyelőbarlangja valószínűleg a Szuadó-völgyi-víznyelőbarlang és a Gilisztás-víznyelőbarlang. Az előbb említett két barlangon kívül az Orfűi Vízfő-barlang feltételezett barlangrendszeréhez tartozik minden bizonnyal még az Achilles-víznyelőbarlang, a Jószerencsét-aknabarlang, a Remény-zsomboly, a Spirál-víznyelő és a Trió-barlang.
A Mecsek harmadik leghosszabb barlangja az Abaligeti-barlang és a Spirál-víznyelő után.
A Zuhatagos-terem a nevét az egykor itt található, több méter magas vízesésről kapta. 1980-ban volt először Orfűi Vízfő-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Orfüi-Vizfő-forrásbarlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Orfüi Vízfő-barlang (Gonda 1982), Orfűi-barlang (Kordos 1984), Orfűi Vízfő-forrásbarlang (Szőke 2004), Orfűi Vízfő-forrás barlangja (Baja 1998), Orfűi Vízfőforrás barlangja (Kordos 1984), Orfűi Vízfő-forrásbarlangja (Székely 1986), Vizfő-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Vizfő-forrás-barlangja (Rónaki 1977), Vizfőforrás-barlangja (Parrag 2003), Vizfői sziklaüreg (Kadić 1952), Vízfő-barlang (Földváry 1932), ez a név a Lator-vízfő-barlangjának is az egyik neve és Vízfőbarlang (Kaán 1931) neveken is.
Kutatástörténet[szerkesztés]
Az első részletes leírásai Myskowszky Emil 1905-ben megjelent tanulmányaiban találhatók. A mecseki cseppkőbarlangokat is ismertető publikáció szerint akkor nem lehetett bejutni a barlangba, mert a körülbelül 2,5 méter magas bejárata beomlott, de a helyiek elmondása alapján 40–50 évvel korábban hosszú részét be lehetett járni. A leírás azt is közli, hogy a forrásnak nagy a vízhozama, a barlang eróziós eredetű és érdemes lenne feltárni. A barlangkutató osztály megalakításáról szóló írása szerint a Sárkánykút bejárata omlott be és 40–50 évvel azelőtt azt lehetett hosszan bejárni. A publikáció alapján a Vízfő barlangjába azért nem lehet bejutni, mert a bejárata 45 centiméter magas és a szélessége 12–14 centiméter. Kaán Károly 1931-ben megjelent könyvében és Földváry Miksa 1932-ben publikált tanulmányában meg van említve a barlang. 1937-ben a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület barlangkutatói vizsgálták meg a helyszínt.
1943-ban a Mecsek Egyesület barlangkutató osztályának tervei között szerepelt a barlang robbantással történő feltárása. Az 1943. évi Pécsi Naplóban napvilágot látott közlemény szerint a Mecsek Egyesület barlangkutató osztályának egyik legfontosabb 1944. évi barlangkutatási terve a Vízfő kutatása. Az 1944-ben kiadott, Szép magyar tájak című könyv szerint Orfű mellett található a majdnem teljesen beomlott Vízfő-barlang, amelyet részletesen át kell kutatni. 1946 nyarán a Magyar Barlangkutató Társulatnak és a Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai közös mecseki expedíciójuk során a Vízfő-forrást és a környékét átvizsgálták. Az expedíció eredményeiről 1952-ben Vértes László számolt be. 1952 telén a forrásküszöb szintjének lesüllyesztése után Kessler Hubert nézte meg a szifon utáni első üregét, de a vízhozam nagy emelkedése miatt nem tudott bejutni a megfigyelt üregbe.
1958. október 23-án Marek István és Hortolányi Gyula, a MÜHOSZ két könnyűbúvára átúszta a bejárati szifont sűrített levegős légzőkészülékkel és bejutottak az első, légteres járatba. 1959 tavaszán sikerült átjutniuk az első szifonon a Pécsi MHSZ búvárainak is. 1959 júliusában a Pécsi MHSZ búvárai sikertelen kísérletet tettek a második szifon átúszására. A vállalkozás a szűk járatok miatt hiúsult meg. 1959. augusztus 18-án a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal Barlangkutató Csoportjának tagjai folytatták a barlang feltárását a szifon vízszintjének csökkentésével. Ekkor sikerült az első terembe búvárfelszerelés nélkül bejutni. Ezen a napon fel lett mérve a barlang. A barlang első barlangtérképe a barlang alaprajzát, az első terem fenékmetszetét és az első szifon keresztmetszetét ábrázolja különféle adatokkal. 1959 őszén a bejárati szifon megkerülése miatt egy bejárati tárót készítettek, amelyet egy vasajtóval zártak le.
1960-ban tudtak a kutatók túljutni a második szifonon és egy új barlangszakaszt tártak fel mögötte, amelynek a végpontján egy másik, körülbelül 20 méter mély szifont találtak. Ekkor a barlang hossza 150 méter volt. 1960–1962-ben Rónaki László és Vass Béla mérte fel a járatait és a felmérés alapján egy barlangtérkép-vázlat készült. Az 1962. évi Karszt és Barlang 2. félévi füzetében publikált barlangtérkép-vázlat alaprajzot és hosszmetszetet a barlangi patak mentén ábrázol. Az 1965-ben kiadott, Turisták zsebkönyve című könyv szerint a mecseki barlangok közül az egyik említésre méltó a Vízfő mögötti, három szifonnal elzárt jelenleg feltárás alatt álló barlang.
1975-től a barlang vizét ivóvízként hasznosította a Baranya megyei Vízmű Vállalat. Parrag Tibor 2003-ban megjelent írása szerint 1972-ben. A vizet Komló használta ivóvízként. Az ivóvíznyerés céljából kiépítésekor nagyon átalakították a barlangot. Új bejárat készült a régitől balra, a bejárattól a Zuhatagos-teremig betonozott járda épült, a barlang alját néhány helyen több méter vastagon kibetonozták, a második szifont egy táróval kerülték meg és a harmadik szifon elé duzzasztógátat építettek. A járatokba csöveket, villanyvezetékeket, világítótesteket és tolózárakat szereltek. 1975 után nem történt jelentős, a vízkivétellel kapcsolatos átalakítás a barlangjáratokban.
1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4100-as (Mecsek, Villányi-hegység) barlangkataszteri területen lévő, orfűi Orfüi-Vizfő-barlang. Az 1976-ban rendezett XXI. MKBT Vándorgyűlés egyik hivatalos programhelyszíne volt. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Mecsek hegységben, Orfűn található barlang Orfüi-Vizfő-barlang néven. Az 1977-ben megjelent, Lénárt László által összeállított kiadványban meg van említve, hogy a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport valamikor bejárta.
Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Orfűi Vízfő-barlangnak 4120/3. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Mecsek hegységben lévő Orfüi Vízfő-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang hidrológiai jelentősége miatt lett. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai feltárása volt szifonjának 1960. évi átúszása. A kiadványban részletesen le van írva. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Vízfő-barlang néven Orfűi Vízfőforrás barlangja és Orfűi-barlang névváltozatokkal, valamint térképen fel van tüntetve helye.
Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Orfűi Vízfő-forrásbarlangja néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 3 foglalkozik a barlanggal. 1997-től a Komló-Víz Kft. végezte a barlangból a vízkivételt. A barlang kiépített szakaszának 1998. áprilisi állapotáról készített alaprajzi barlangtérkép-vázlatot Keretes Erika és Parrag Tibor. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Mecsek hegységben lévő Orfűi Vízfő-forrás barlangja az igazgatóság engedélyével látogatható.
A 2001-ben összeállított barlang nyilvántartólapon dolomitban kialakult, 150 méter hosszú, 44 méter függőleges kiterjedésű, 21 méter mély, 23 méter magas és 80 méter vízszintes kiterjedésű barlangnak van leírva. Ezek a méretadatok részben felmérésen és részben becslésen alapultak. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Mecsek hegység területén lévő Orfűi Vízfő-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy 150 méter hosszú, 44 méter függőleges kiterjedésű, 23 méter magas, 21 méter mély, 80 méter vízszintes kiterjedésű és a könyv szerint mészkőben és dolomitban alakult ki.
2003-ban a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának megbízásából, Szabó Zoltán vezetésével a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület, valamint a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület mérte fel. A felmérés alapján 2003 nyarán-őszén Szabó Zoltán rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet keresztszelvényekkel, két vetített hosszmetszetet ábrázoló barlangtérképet, egy térhálós barlangtérképet és egy tájékoztató jellegű, alaprajzi barlangtérképet, amely egy munkatérkép a kiépített részről és ezen a mesterséges létesítmények is ábrázolva vannak. A térképek szerint a barlang 328,53 méter hosszú, 27,04 méter függőleges kiterjedésű, a végponti szifon mélysége nélkül 94 centiméter mély, 26,1 méter magas, a vízszintes kiterjedése 64 méter és a kiépített rész 69,3 méter hosszú. Ebben az évben Szőke Emília szerkesztette meg a környék domborzatát és a barlang kiterjedését bemutató térképet.
A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyv szerint 150 méter hosszú. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Mecsek hegységben lévő Orfűi Vízfő-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Mecsek hegységben lévő Orfűi Vízfő-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Mecsek hegységben elhelyezkedő Orfűi Vízfő-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.
2012-ben a már nem használt szerelvényeket és műtárgyakat eltávolították a barlangból, valamint új, a denevérvédelmi szempontokat is figyelembe vevő ajtóval lett lezárva, korszerű járófelületeket alakítottak ki benne, ki lett tisztítva bejárati szifonja és bejáratának környezetét esztétikusan rendezték. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Baranya megyében lévő Orfűn elhelyezkedő és 22772 lelőhely-azonosítójú Őrfűi Vízfő-barlang a tévesen barlangként nyilvántartott régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Mecsek hegységben lévő Orfűi Vízfő-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.
2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Mecsek hegységben lévő Orfűi Vízfő-barlang fokozottan védett barlang. 2016-ban Csépe Zoltán vezetésével a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai mérték fel a Cseppkőerdőn túli részt és ebben az évben, a 2003-as barlangtérkép felhasználásával Csépe Zoltán rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet keresztszelvényekkel a Cseppkőerdőn túli rész feltüntetésével, valamint egy alaprajzi munkatérképet a kiépített részről, amelyen a mesterséges létesítmények elhelyezkedése és a Cseppkőerdőn túli rész is ábrázolva van. A 2016-ban elkészült barlangtérképek szerint hossza 371, függőleges kiterjedése 27,04, mélysége 0,94, magassága 26,1, vízszintes kiterjedése 64 méter és kiépített része 69,3 méter hosszú.
Érdekességek[szerkesztés]
A bejáratától nem messze található műemlék Forrásházat, másik nevén a Gomba nevű épületet, amely egy szivattyúház, a barlang ivóvíznyerés céljából történt kiépítésekor építették és Csete György tervezte. A Barlangkutató-forrás, másik néven a Barlangkutatók forrása a közelében ered.
Irodalom[szerkesztés]
- Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
- Balázs Dénes: A Pécsi Idegenforgalmi Hivatal Barlangkutató Csoportja... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. június. 325. old.
- Barta Károly – Tarnai Tamás: Karsztkutatás az orfűi Vízfő-forrás vízgyűjtő területén. Karszt és Barlang, 1997. 1–2. félév. 12–19. old.
- Berényi Üveges István: A Baranya-megyei Idegenforgalmi Hivatal Barlangkutató Csoportja... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1969. 6. füz. 2. old.
- Berényi Üveges István: A pécsi barlangkutató csoport... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1971. 5. füz. 18., 19. old.
- Berényi Üveges István: Elkészült az Orfű-kőlyuki vízvezeték földmunkája... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1973. 1. füz. 10. old.
- Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 200., 218. old.
- Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 13. old.
- Bíráló Bizottság: A 2008. évi Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázat eredményei. MKBT Tájékoztató, 2009. január–február. 5. old.
- Czájlik István – Dénes György: Barlangkutató csoportjaink életéből... Karszt- és Barlangkutató, 1961. 2. félév. 98. old.
- Dénes György: Titkári beszámoló a MKBT 1963. II. 3-i közgyűlésén. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 1–2. füz. 10. old.
- Erős Antal szerk.: Turisták zsebkönyve. Budapest, Sport, 1965. 135. old. (A Magyarország megtekintésre ajánlható barlangjai című részt Kessler Hubert írta.)
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64210. old.
- Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20922. old.
- Földváry Miksa: Természeti emlékek a Mecseken és környékén. Erdészeti Lapok, 1932. (71. évf.) 7–8. füz. 718. old.
- Gaál István: Szép magyar tájak. Budapest, 1944. 297. old.
- Gál Benedek – Glöckler Gábor: A Spirál-víznyelőbarlang. (Melléklet.) Kézirat, 2008. 12. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Gazdag László – Székely Kinga: A Társulat XXI. vándorgyűlése. Karszt és Barlang, 1976. 1–2. félév. 62. old.
- Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6370. old.
- Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6375. old.
- Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 200. old.
- Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 258. oldal és egy fénykép a 264. oldal után
- Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1931. 220. old.
- Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 402. oldal
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 22., 63–64., 242., 251., 260–262., 280., 308. old.
- Kraft János összeáll.: Orfűi Vízfő-barlang rekonstrukciójához bontási, építési és kiviteli engedélyezési terv. Kézirat, Pécs, 2010. január. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Lénárt László összeáll.: A „Zsombolyosok”-tól a Marcel Loubens Csoportig. Miskolc, 1977. 46. old.
- Müller Ernő: Klubnapi beszámoló. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1961. november. 6. old.
- Myskowszky Emil: Barlangokról, különös tekintettel a pécsvidéki Mecsekhegység triaszmészkő complexusában levő cseppkőbarlangokra. A Mecsek-Egyesület évkönyve a XIV-ik egyesületi évről (1904). Pécs, 1905. 3–4., 18–19. old.
- Myskowszky Emil: Myskowszky Emil tagtárs előterjesztése a barlangkutató osztály megalakítása tárgyában. A Mecsek-Egyesület évkönyve a XIV-ik egyesületi évről (1904). Pécs, 1905. 34–35., 35. old.
- Nagy Ágnes – Szabó R. Zoltán: Orfűi Vízfő-barlang felmérése. Kézirat, 2003. november 20. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 344. old.
- Papp András: A barlangkutató osztály jelentése. A Mecsek Egyesület 53. évkönyve. Pécs, 1943. 46. old.
- Parrag Tibor összeáll.: Az orfűi Vízfő-barlang, valamint a mánfai Kőlyuk-barlang vízhasznosítás által okozott károsodásának felmérése, javaslat a barlangok rekonstrukciójára, a szükségtelenné vált műszaki létesítmények eltávolíthatóságára. Kézirat, 1998. május. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Parrag Tibor: Orfűi Vízfő-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 396–398. old. ISBN 963-9358-96-7
- Pék József: Jelentés a Magyar Hidrológiai Társaság Középdunántúli Csoportja Alba Regia Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1972. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 18–19. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 213. old.
- Plózer István: A magyarországi búvár-barlangkutatás története és bibliográfiája (1908–1973). Karszt és Barlang, 1974. 2. félév. 56., 62–63. old.
- Pro Natura Karszt- és Barlangkutató Egyesület: Barlang nyilvántartólap. Kézirat, 2001. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Rónaki László – Vass Béla: Az “Orfüi Vizfő” forrás barlangjának kutatása és feltárása. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. szeptember–október. 447–450. old.
- Rónaki László: Pécsről jelentik... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. november. 512. old.
- Rónaki László: Az abaligeti barlangkutató tábor. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1961. október. 4., 6–7., 8. old.
- Rónaki László: Beszámoló jelentés. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1961. január–február. 2., 5–6., 6., 7. old.
- Rónaki László: Árvíz a mecseki karszton. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 5. füz. 70–71., 72. old.
- Rónaki László: Beszámoló jelentés a Baranyamegyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutató csoportjának 1961. évi működéséről. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. március. 27. old.
- Rónaki László: A „Békaemberek” margójára. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 8–10. füz. 177–179. old.
- Rónaki László: Az orfűi Vízfőforrás-barlang feltárt szakaszának földtani viszonyai. Karszt és Barlang, 1962. 2. félév. 51–55. old.
- Rónaki László: A pécsi B. I. H. Barlangkutató Csoportja... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. március. 26. old.
- Rónaki László: Újabb vízfestés a mecseki karszton. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 6–7. füz. 104–105. old.
- Rónaki László: A Vízfőforrás-barlang szifonjai. Pécsi Műszaki Szemle, 1962. (7. évf.) 4. sz. 15–20. old.
- Rónaki László: Az orfűi Vizfő-forrásbarlang 3. szifonjának áttörési lehetőségei. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 3. füz. 44–46. old.
- Rónaki László: Vízfő-forrás és barlangjának kutatása. Karszt és Barlang, 1970. 1. félév. 25–30. old.
- Rónaki László: Radiological measurements in the caves of Mecsek region. Karszt- és Barlangkutatás, 1971. (7. köt.) 130., 133. old.
- Rónaki László: Helyesbítő kiegészítés a búvár-barlangkutatás történetének mecseki részéhez. Karszt és Barlang, 1975. 1–2. félév. 22. old.
- Rónaki László: A Mecseki Karsztkutató Csoport 1974. évi munkája. MKBT Beszámoló, 1975 első félév. 37. old.
- Rónaki László: A Mecseki Karsztkutató Csoport évi jelentése 1977. évről. MKBT Beszámoló, 1977. 214. old.
- Rónaki László: A Mecseki Karsztkutató Csoport jubileumi évkönyve 1972–1997. 25 év. Pécs, 1997. 10., 11., 12., 13., 14., 16., 28., 32., 33., 34., 35., 36. oldalak és a 3., 4., 9., 10. ábrák
- Rónaki László: Sárkány és ördög elnevezések a Mecsek-villányi karszton. Pécs, 2012. 25., 29., 72., 77–78., 89., 113., 124., 136., 138. old. ISBN 978-963-08-3952-5
- Schőnviszky László: Könyvismertetés. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 9. füz. 179. old.
- Szabó Pál Zoltán: A mecseki karsztvíz. Hidrológiai Közlöny, 1940. évi (20.) köt. 1941. 137., 145–146. old.
- Szabó Pál Zoltán: A Mecsek és a Villányi-hegység barlangjai. Karszt- és Barlangkutató, 1961. 1. félév. 4., 5., 8–10. old.
- Székely Kinga: Barlangkataszteri törzslap. Kézirat, 1981. október. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. old.
- Szőke Emília: Adatok az Orfűi Vízfő-forrásbarlang idegenforgalmi hasznosításának kérdéseihez. Karsztfejlődés, 2004. (9. köt.) 383–390. old.
- Szüts István: A cseppkövek birodalmában. Dunántúli Napló, 1962. (19. évf.) június 3. (128. sz.) 7. old.
- Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
- Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 40. old.
- Vass Béla: A Baranyamegyei Idegenforgalmi Hivatal Barlangkutató Csoportjának 1962. évi munkaterve. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. március. 28. old.
- Vass Béla: Beszámoló a Baranyamegyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutató csoportjának 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 8–10. füz. 164. old.
- Vass Béla: Megfigyelések az orfűi Vízfő forrás barlangjában. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 5. füz. 74. old.
- Vass Béla: Még nem sikerült átúszni az ország eddig ismert legmélyebb szifonját. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 6–7. füz. 105–106. old.
- Vass Béla: Vízfő-forrás barlangja. Pécsi Műszaki Szemle, 1961. (6. évf.) 2. sz. 8–12. old.
- Vass Béla: Jelentés a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal Barlangkutató Csoportjának 1963. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 5–6. füz. 99., 100. old.
- Vass Béla: A Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal Barlangkutató Csoportjának 1964. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 1–2. füz. 19., 20. old.
- Vass Béla: A Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutató csoportjának zárójelentése 1967. évről és munkaterve. Kézirat. Pécs, 1968. január 18. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Vass Béla: A Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutató csoportjának 1968. évi munkajelentése és 1969. évi munkaterve. Kézirat. Pécs, 1968. november 18. 1., 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Vass Béla: Jelentés az 1969. évben végzett munkákról és munkaterv 1970. évre. Kézirat. Pécs, 1969. december 16. 1., 1–2., 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Vass Béla: Karsztvíz tározási kísérletek a Mecsekben. Hidrológiai Tájékoztató, 1975. (15. évf.) 1. sz. 69–72. old.
- Vértes László: A Mélyvölgyi-kőfülke és néhány más mecseki barlang kutatásáról. Földtani Közlöny, 1952. (82. évf.) 7–9. sz. 276. old.
- Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről. Folia Archaeologica, 1954. (6. köt.) 20–21. old.
- Zalán Béla: Pro Natura Karszt- és Barlangkutató Csoport kutatási jelentés 1992. Kézirat. Orfű, 1992. december 15. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Zalán Béla: Pro Natura Karszt- és Barlangkutató Csoport kutatási jelentés 1994. Kézirat. Abaliget, 1994. november 1. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- –: A Mecsek Egyesület köréből. Pécsi Napló, 1943. december 5. (52. évf. 276. sz.) 7. old.
- –: Helyreigazítás: Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1961. november. 14. old.
- –: A Baranyamegyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutató csoportjának 1961. évi működéséről. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. január–február. 11. old.
- –: Jövőre elkészül az orfűi vízkivételi mű. Dunántúli Napló, 1973. (30. évf.) szeptember 23. (vasárnap) (252. sz.)
- –: Karszt- és barlangkutatók vándorgyűlése Baranyában. Dunántúli Napló, 1976. (33. évf.) június 20.
- –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 24. old.
- –: Természetvédelmi beruházások indultak a Mecsek és a Villányi-hegység barlangjaiban. MKBT Tájékoztató, 2012. szeptember–október. 14. old.
További irodalom[szerkesztés]
- Baronek Jenő: A Mecsek természetjáró kalauza. Pécs, 1995.
- Básta Rezső – Chambre Attila – Miller Tibor: Békaemberek. Sport, Budapest, 1962. 169–173. old.
- Bíró László – Bokodi József: Turisták zsebkönyve. Budapest, Sport, 1965. (A Magyarország megtekintésre ajánlható barlangjai című részt Kessler Hubert írta.)
- Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932.
- Karádi Károly – Oppe Sándor szerk.: Mecsek és környéke útikalauz. Budapest, 1979.
- Kessler Hubert: A barlangok hasznosítása. Idegenforgalom, 1974. 3. sz. 16–17. old.
- Rónaki László: A barlangkutatás az idegenforgalom szolgálatában. Idegenforgalom, 1963. (2. évf.) 6. sz. 14. old.
- Rónaki László: Az orfűi Vízfő-forrás vízgyűjtő területének vízföldtani viszonyai. Pécsi Műszaki Szemle, 1967. (12. évf.) 1. sz. 3–11. old.
- Rónaki László: Az orfűi Vízfő forrás-barlang feltárásának lehetőségei. Kézirat, 1970. 44 old.
- Rónaki László – Vass Béla: Az orfűi Vízfő-forrás és a tavak vízgyűjtő területének ismertetése. Kézirat, munkabizottsági jelentés, Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportja, 1971. szeptember.
- Rónaki László: Újabb barlangok feltárására van lehetőség Abaliget közelében. Idegenforgalom, 1971. (10. évf.) február. (2. sz.) 22. old.
- Szabó Pál Zoltán: Sárkánykút. Egy kutatómunka margójára... Mecsek Egyesület évkönyve az 50. egyesületi [1940.] évről, Pécs, 1941. 24–28. old.
- Vass Béla: A Nyugati-Mecsek barlangjai. Természettudományi Közlöny, 1964. (8. (95.) évf.) 1. sz. 16–19. old.
- Venkovits István: Orfű környékének (Mecsek-hegység) vízföldtani viszonyai. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1952. évről. 201. old.
- –: A Mecsek Egyesület köréből. Dunántúl, 1943. december 4., Dunántúl, 1943. december 31.
- –: Az abaligetiek szállodát terveznek a híres barlang mellé. Dunántúl, 1944. augusztus 30.
- –: Fehértorkú denevér a Mecseken. Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus 31.
További információk[szerkesztés]
- Megújult az Orfűi Vízfő-barlang (Turista Magazin, 2012. december 4.)
- Országos Barlangnyilvántartás
- Parrag Tibor: A Vízfő-forrás és a forrásbarlang
- Vízfő-barlang video
- Vízfő-forrás tanösvény