Istállós-kői-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Istállós-kői-barlang
Kitekintés a barlangból
Kitekintés a barlangból
Hossz 57 m
Mélység 0,7 m
Magasság 16,3 m
Függőleges kiterjedés 17 m
Tengerszint feletti magasság 609?, 546? m
Település Szilvásvárad
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5341-1
Elhelyezkedése
Istállós-kői-barlang (Heves megye)
Istállós-kői-barlang
Istállós-kői-barlang
Pozíció Heves megye térképén
é. sz. 48° 04′ 18″, k. h. 20° 25′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 18″, k. h. 20° 25′ 08″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Istállós-kői-barlang témájú médiaállományokat.

Az Istállós-kői-barlang egyike a négy, Magyarországon biztos és alapvető régészeti leletegyüttest szolgáltató barlangnak, a másik három a Diósgyőrtapolcai-barlang, a Pes-kő-barlang és a Szeleta-barlang. A régészeti jelentőségű lelőhely 1944-ben védett lett. 1982-ben fokozottan védett barlanggá nyilvánították.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

Az Istállós-kői-barlang a Bükk-vidék második legmagasabb csúcsa, a 959 méter magas Istállós-kő oldalában nyílik 609 méter (egyes források szerint 546 méter) magasan. A barlanghoz szerpentin jellegű turistaút vezet föl a Szalajka-forrás mellől.

Leírása[szerkesztés]

A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy földtani törésvonal mentén alakult ki; mögötte egyetlen, tágas termet találunk. Triász mészkőben kialakult inaktív forrásbarlang, hossza 57 méter. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Előfordul irodalmában Istállóskői-barlang (Dely 1970), Istállós-kői barlang, Istállóskői barlang, Istállóskői Ősember-barlang és Ősember barlangja (Dely 1970) néven is.

Történelmi szerepe[szerkesztés]

A történelmi időkben a barlangot sokáig hodálynak használták. Amint ezt első leírója, Fényes Elek (1851) is megállapítja geográfiai szótárában: ezer sertés könnyedén elfért benne. Erről kapta a nevét maga a hegy is: kőistálló – Istállóskő. Jelenleg az ország leglátogatottabb ősemberbarlangja.

Régészeti feltárása[szerkesztés]

1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy hároméves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak.

A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait is megtalálták. A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus egyedülálló bizonyítéka.

Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban ásott a barlangban.

A barlang tervszerű, részletes feltárását 1947-től Vértes László vezette. A kitöltés rétegződése és a rétegekben talált korjelölő állatmaradványok alapján megállapították a barlang történetét, meghatározták a három kultúrréteg korát, az akkor élt embercsoport(ok) jellemzőit.

A feltárt régészeti szintek és helyek[szerkesztés]

Szilvásvárad, Istállós-kői-barlang 2.jpg

A 2,5 méter vastag kitöltésben két kőkori települési szintet különítettek el. Az alsó C-14 kora mintegy 36 000, a felsőé 30 000 év – az előbbiből a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis), az utóbbiból a cro-magnoni ember (Homo sapiens) leletei kerültek elő.

  • Alattuk régészeti szempontból steril löszréteg települt;
  • a lösz alatt sötétbarna mészkőtörmelékes rétegből az aurignac-II. kultúra leletei kerültek elő.
  • A mészkőtörmelékes szint alatt több, régészetileg steril réteget tártak fel a kimosás, vízáramlás jeleivel.
  • Ezek alatt világosbarna, apró mészkőtörmelékes agyagrétegben az aurignac-I. kultúrára jellemző régészeti leleteket tártak fel: több tűzhelyt, számtalan szerszámot és fegyvert, faszenet és állatok csontmaradványait.
  • A legfelső sárgás pleisztocén rétegből (az előző ásatások rétegéből) a nagyon fiatal bükki kultúra néhány szerszáma került elő.

Ebben az időszakban tárták fel azt a közel 80 mázsás tűzhelyet is, amit Vértes László a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállított.

Legújabban, 2000-től Ringer Árpád folytatta a feltárást.

Más ásatások kimutatták, hogy a bükki kultúra települése a mai Szilvásvárad helyén volt; ezért feltételezik, hogy a barlang nem lakhely, hanem áldozóhely lehetett.

Régészeti leletek[szerkesztés]

A barlang bejárata egy 1913-ban megjelent fényképen

A jégkorszaki nagyvadak közül:

csontjai kerültek elő.

A későbbi leletanyagból említést érdemelnek a kora vaskori Kyjatice-kultúra emlékei.

A leletek nagy része Szilvásváradon, az Orbán-házban tekinthető meg.

Az aurignaci kultúra emlékei[szerkesztés]

A cro-magnoni ember egyik fő közép-európai kultúrája, az aurignaci kultúra emlékeit Magyarországon csak a Bükk-vidék központi részének nyugati oldalán, itt és a Peskő-barlangban találták meg. A rossz minőségű kőszerszámok mellől csontból és mamutagyarból készült amulettek kerültek elő, amelyek a világ legrégebbi ékszerei között szerepelnek, valamint egy háromlyukú csontsíp. A barlangi medve csontjából készített, öt hang megszólaltatására alkalmas síp világviszonylatban is egyedülálló. Az itteni vadászok életmódja hasonlított a Szeleta-barlangból megismert emberekéhez; a legfontosabb fegyverük a csontdárda és az íj volt.

Az Istállós-kői-barlang jelentőségét növeli, hogy a jégkori rétegekből előkerült 66 fajból álló fauna a leggazdagabb Európa aurignaci korú feltárásai közül; a mikrofaunájából 3 új emlős- és 20 új madárfajt írtak le.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]