Vértessomlói-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vértessomlói-barlang
A Vértessomlói-barlang lezárt bejárata
A Vértessomlói-barlang lezárt bejárata
Hossz180 m
Mélység36,01 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés36,01 m
Tengerszint feletti magasság235 m
Ország Magyarország
Település Vértessomló
Földrajzi táj Vértes hegység
Típus karsztvízszint alatt kioldott és freatikus
Barlangkataszteri szám 4522-1
Elhelyezkedése
Vértessomlói-barlang (Magyarország)
Vértessomlói-barlang
Vértessomlói-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 07″, k. h. 18° 22′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 07″, k. h. 18° 22′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vértessomlói-barlang témájú médiaállományokat.

A Vértessomlói-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Vértes hegység leghosszabb és harmadik legmélyebb barlangja. (A legmélyebb a Hamar-barlang, a második legmélyebb pedig a Dűlt-kúti-víznyelőbarlang.) A hegység fokozottan védett két barlangja közül az egyik (a másik a Csákvári-barlang).

Leírás[szerkesztés]

Vértessomló külterületén, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található Nagy-Somlyó ÉNy-i oldalában lévő hajdani mészkőbányában, a bányafal és a törmeléklejtő találkozásánál, 235 m tszf. magasságban nyílik a barlang függőleges, hasadékszerű bejárata. A hidrotermális eredetű barlang nem a Vértes hegységre általában jellemző dolomit alapkőzetben, hanem felső triász dachsteini mészkőben keletkezett valószínűleg karsztvízszint alatti, freatikus oldás miatt.

A barlang ásványtani különlegessége, hogy a magyarországi barlangokban csak telérek alakjában, vagy a barlangméretet épphogy elérő üregrészekben megfigyelt táblás baritkristályok a Vértessomlói-barlangban egy tág terem oldott falait díszítik. A táblás baritkristályok némelyikének élhosszúsága eléri a 2 cm-t. Ez a kiválásréteg több 10 m² felületen díszíti az aljzatot és az oldalfalak nem áthajló részeit. A mélyen a karsztvízszint alatt, hidrotermális folyamatokhoz kötődően kialakuló nagy baritkristályok ezen üregkitöltő jellege miatt az feltételezhető, hogy nagyon régi az üregesedés és az üregesedésnek különleges körülményei voltak. A jövőben végzett vizsgálatok fényt deríthetnek a kristályok keletkezésének részleteire. A lépcsőzetesen mélyülő barlang két nagy teremből és a bejárati szakasz szűk, függőleges jellegű párhuzamos hasadékjárataiból, valamint a végpontjánál lévő tág aknából áll. Kb. 30 m az üreg vízszintes kiterjedése.

Az egész barlangon végigkövethető az üregesedés fő irányát kijelölő törésrendszer, a felső részeken (az alsó nagy terem végén magasba nyúló kürtőt is beleértve) pedig a járatok alakját is meghatározzák a törésvonalak. E preformáló törésrendszer mentén nagyon repedezett-breccsásodott az alapkőzet, melynek kristályos kötőanyaga kipreparálódva, a falfelületeken helyenként jellegzetes sejtes-kazettás boxwork-szerkezeteket képez. A barlang formakincsét a felső részeken az utólagos mállási-fellazulási folyamatok részben módosították, de alsó része határozottan karsztvízszint alatti, freatikus keletkezésmódra utal üstös oldásformái, gömbfülkeszerű beöblösödései és zsákszerűen végződő kis oldaljáratai miatt. Itt, az alsó nagy teremben vannak a barlang kuriózumát jelentő baritkiválások is.

A baritkristályokon kívül a barlang ásványkiválásait a baritkristályok felületén néhol megfigyelhető, még nem azonosított anyagú, vékony barnásfekete bevonat, a kisebb foltokban vagy gyöngysorszerűen megjelenő borsókövek, illetve néhány kis cseppkőlefolyás, cseppkőzászló és szalmacseppkő jelentik. Az utóbbiak környékén gyér vízcsepegés észlelhető, azonban a barlang száraz. A barlang alsó részének levegőjében érzékelhetően sok szén-dioxid van. Aljzati kitöltése a felső részeken kőzettörmelékből, az alsó nagy teremben agyagból, valamint néhány hatalmas, a mélyponti akna fölé átívelő omladéktömbből áll. Ez utóbbi alját is agyagba ágyazódott kőtömbök töltik ki.

Denevérek nyári alkalmi szálláshelye és a hegység fontos téli állandó denevér-szálláshelye. A levegő átlaghőmérséklete 10,5 °C, mely magyarországi viszonylatban általános, a levegő szén-dioxid tartalma pedig néha az 1,5 %-ot is meghaladja a mélyen lévő szakaszban. A lezárt bejáratú barlang csak kutatási céllal, elektromos lámpa használatával, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg. Bejárásához (a kötéltechnikai eszközök használatát igénylő mélyponti akna kivételével) csak barlangjáró alapfelszerelés szükséges. A téli álmot alvó denevérek nyugalmának fenntartása miatt telelési időszakban (október 1-től április 30-ig) tilos a barlangba bemenni.

2001-ben volt először Vértessomlói-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Slagos macska-barlang (Polacsek 2001) néven is, amit Kocsis Ákos javaslata alapján kapott.

Denevér-megfigyelések[szerkesztés]

Denevér-megfigyelések (2002–2014)
Dátum Rhin. hip. Rhin. fer. Myo. dau. Indet sp.
2002. október 1.
14
2002. november 10.
8
2002. december 3.
20
2003. január 17.
6
2003. február 16.
4
2003. március 25.
1
2
2003. április 26.
1
2003. május 28.
2003. június 28.
2003. július 30.
2003. augusztus 29.
2003. szeptember 27.
8
2003. november 1.
15
2003. november 28.
25
1
2
2003. december 28.
9
2004. szeptember 4.
9
2004. október 17.
22
2004. december 30.
23
2005. február 5.
28
2005. május 2.
4
2005. október 23.
19
2
2006. március 11.
27
2006. december 27.
18
2012. március 24.
29
1
2012. április 15.
56
1
2012. június 25.
1
2012. december 29.
55
2013. január 10.
59
2013. február 15.
53
2013. június 29.
3
2013. november 23.
52
2014. április 4.
17
2014. április 25.
41
2014. december 22.
71

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlangról az első nyomtatott hír az MKBT Tájékoztatóban jelent meg 2001-ben. A közlemény szerint a Tatabányai Barlangkutató Egyesület által 2001. január 2-án végzett terepbejárás során az egyesület Kocsis Ákos útmutatása alapján talált egy kigőzölgést. A kigőzölgésre a Vértes hegységben, Vértessomlótól ÉK-re, kb. 800 m-re bukkantak rá. Az egyesület tagjai ezt megtekintve megállapították, hogy egy minimálisan eltömődött barlangbejáratot fedeztek fel. Mivel Kocsis Ákos a bejáratban már némi bontást végzett és kb. 6–8 m járatba bekúszott, az egyesület tagjainak már csak ki kellett tágítania egy nagyon szűk részt, majd azután egy nyíláson át már be is mászhattak egy barlangterem tetejébe. Ez a terem kb. 18 m hosszú, helyenként 4 m széles és 8 m magas. Innen egy másik szűkületen keresztül, rövid bontással megint feltárult egy terem, amelynek méretei meghaladják az előzőét. Ez a terem becsléseik szerint 20 m hosszú és 7 m széles.

A Vértessomlói-barlang bejárata

A terem aljától kezdődik egy 6×2 m keresztmetszetű akna. Ennek aljára leereszkedni 2001. január 5-én tudtak. Itt omladék torlaszolja el a további járatokat. Az akna 9 m mély, a terem mennyezetéből induló kürtő pedig 13 m magas. A barlang a hévizes kialakulás jeleit viseli magán, falait tömegesen borítják aragonit-, sőt, táblás fennőtt baritkristályok. Néhány helyen cseppkőlefolyások, szalmacseppkövek és cseppkőzászlók vannak. Felső triász dachsteini mészkő a barlang befoglaló kőzete. A barlang legalább 110 m hosszú, mélysége pedig 27 m, ezért a Vértes hegységnek már jelenleg is a legmélyebb barlangja, de lehet, hogy a leghosszabb is. A bejárathoz közeli teremnek a Sztalin-terem nevet, a belső teremnek pedig a Zsófika-terem nevet adták. A barlang a Slagos macska-barlang nevet kapta Kocsis Ákos javaslata alapján.

2001-ben Polacsek Zsolt készítette el a barlang hossz-szelvény térképvázlatát. Az év során sor került a barlang lezárására, melyet a Tatabányai Barlangkutató Egyesület végzett. Néhány hónappal a felfedezése után, 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Vértes hegység területén lévő Vértessomlói-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. Földtani jelentősége miatt lett fokozottan védett barlang.

A 2003-ban kiadott, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy a 4522/1 barlangkataszteri számú Vértessomlói-barlang (Slagos macska-barlang) a Vértes hegységben, a Vértes-peremvidéken, a Fejér megyei Vértessomlón helyezkedik el. 235 m tengerszint feletti magasságban van a bejárata a kb. 120 m hosszú, 27 m függőleges kiterjedésű és kb. 30 m vízszintes kiterjedésű barlangnak. A Vértes hegység É-i részén, a Nagy-Somlyó oldalában nyíló barlang 2001-ben, alig pár hónappal a felfedezése után lett fokozottan védett barlanggá nyilvánítva. A 120 m hosszú és 27 m mély új barlang ugyanis nemcsak a hegység addigi legnagyobb barlangja lett, hanem ásványtani különlegességnek is bizonyult. A magyarországi barlangokban csak telérek alakjában, vagy a barlangméretet épphogy elérő üregrészekben megfigyelt táblás baritkristályok a Vértessomlói-barlangban, egyedülálló módon egy tág terem oldott falait díszítik.

A hegy ÉNy-i oldalában fekvő hajdani mészkőbányában, a bányafal és a törmeléklejtő határán a téli hidegben előtörő pára miatt vette észre Kocsis Ákos barlangkutató a barlang törmelékkel kitöltődött bejáratát. A függőleges kis bejárati akna járhatóvá tétele után, 2000 karácsonyának előestéjén jutottak be az elülső, szabad járatokba a Kocsis Ákos által értesített Tatabányai Barlangkutató Egyesület tagjai. Ezután gyorsan elvégezték néhány leszállás során a napjainkban ismert üregrendszer teljes bejárását és vázlatos felmérését. A barlang eddigi egyetlen írott említése a felfedezésről szóló rövid beszámolóban olvasható. A barlang nem a Vértes hegységre általában jellemző dolomit alapkőzetben, hanem felső triász dachsteini mészkőben keletkezett. A lépcsőzetesen mélyülő barlang lényegében két nagy teremből és a bejárati szakasz szűk, párhuzamos hasadékjárataiból áll.

Az egész barlangon végigkövethető az üregesedés fő irányát kijelölő törésrendszer, a felső részeken (az alsó nagy terem végén magasba nyúló kürtőt is beleértve) pedig a járatok alakját is meghatározzák a törésvonalak. E preformáló törésrendszer mentén nagyon repedezett-breccsásodott az alapkőzet, melynek kristályos kötőanyaga kipreparálódva, a falfelületeken helyenként jellegzetes sejtes-kazettás boxwork-szerkezeteket képez. A barlang formakincsét a felső részeken az utólagos mállási-fellazulási folyamatok részben módosították, de alsó része határozottan karsztvízszint alatti, freatikus keletkezésmódra utal üstös oldásformái, gömbfülkeszerű beöblösödései és zsákszerűen végződő kis oldaljáratai miatt. Itt, az alsó nagy teremben vannak a barlang kuriózumát jelentő baritkiválások is. A táblás baritkristályok némelyikének élhosszúsága eléri a 2 cm-t. Ez a kiválásréteg több 10 m² felületen díszíti az aljzatot és az oldalfalak nem áthajló részeit.

A Vértessomlói-barlang bejárati része

A mélyen a karsztvízszint alatt, hidrotermális folyamatokhoz kötődően kialakuló nagy baritkristályok ezen üregkitöltő jellege miatt az feltételezhető, hogy nagyon régi az üregesedés és az üregesedésnek különleges körülményei voltak. A jövőben végzett vizsgálatok fényt deríthetnek a kristályok keletkezésének részleteire. A baritkristályokon kívül a barlang ásványkiválásait a baritkristályok felületén néhol megfigyelhető, még nem azonosított anyagú, vékony barnásfekete bevonat, a kisebb foltokban vagy gyöngysorszerűen megjelenő borsókövek, illetve néhány kis cseppkőlefolyás, cseppkőzászló és szalmacseppkő jelentik. Az utóbbiak környékén gyér vízcsepegés észlelhető, azonban a barlang száraz. A barlang alsó részének levegőjében érzékelhetően sok szén-dioxid van. Aljzati kitöltése a felső részeken kőzettörmelékből, az alsó nagy teremben agyagból, valamint néhány hatalmas, a mélyponti akna fölé átívelő omladéktömbből áll. Ez utóbbi alját is agyagba ágyazódott kőtömbök töltik ki.

A barlangban előforduló élőlények a denevérek. A barlang gyakorlatilag érintetlen állapotának megőrzése és különleges képződményeinek védelme miatt nagyon gyorsan le lett zárva az üregrendszer a megtalálása után. Korlátozott létszámmal, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg. Bejárásához (a kötéltechnikai eszközök használatát igénylő mélyponti akna kivételével) csak barlangjáró alapfelszerelés szükséges. Az ismertetéshez mellékelve lett a barlang 2001-ben készült hossz-szelvény térképvázlatának színes változata. A könyvben látható egy Egri Csaba által készített, színes fénykép, amelyen a Zsófika-teremből a végpont felé történő ereszkedés figyelhető meg. A barlangról szóló könyvfejezet 1 publikáció felhasználásával lett írva.

A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 2003. évi jelentésében, a Vértessomlói-barlangban 2002–2003-ban végzett megfigyelések és vizsgálatok eredményeiről szóló részben az van írva, hogy a Tatabányai Barlangkutató Egyesület végzi a Vértes hegységben lévő Nagy-Somlyó-hegy ÉNy-i oldalában található, jelenleg 110 m hosszú és 36 m mély barlang kutatását. A 2001 januárjában felfedezett barlang a feltárása után hamarosan fokozottan védett barlanggá lett nyilvánítva formakincse és ásványképződményei miatt. A barlang nem a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület hagyományos kutatási területén (Gerecse hegység) van, de 2002. második felében, a két szervezet közötti együttműködés során bekapcsolódott a barlang kutatásába, és rendszeres denevér-megfigyeléseket, szén-dioxid és hőmérsékletméréseket, illetve radon aktivitáskoncentráció vizsgálatot végzett. A kéziratban ismertetve van a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület által a barlangban végzett megfigyelések, vizsgálatok eredménye.

Nemsokkal feltárása után birtokba vették a barlangot denevérek, és az azóta eltelt időszakban a Vértes hegység legjelentősebb barlangi denevérélőhelye lett. Az egyesület által végzett megfigyelések alapján a kis patkósdenevérek nyári alkalmi és téli jelentős szálláshelye. Figyelemre méltó, hogy a barlangban az egyesület tagjai megfigyeltek (de csak egy alkalommal) nagy patkósdenevért is. A barlangban végzett denevérszámlálások eredményei:

Dátum Rhin. hip. Rhin. fer. Meghatározatlan
2002. október 1.
14
2002. november 10.
8
2002. december 3.
20
2003. január 17.
6
2003. február 16.
4
2003. március 25.
1
2
2003. április 26.
1
2003. május 28.
2003. június 28.
2003. július 30.
2003. augusztus 29.
2003. szeptember 27.
8
2003. november 1.
15
2003. november 28.
25
1
2
2003. december 28.
9

Az egyesület tagjai 2002. október elején a barlang jellegzetes három pontjára, a Felső-terembe (18 m mélységbe), a Zsófika-terembe (24 m mélységbe) és az alsó végpontra (35 m mélységbe) 0,1 °C beosztású higanyos hőmérőket helyeztek el. A végponton ezt követően szórványmérések történtek, a felső két mérőhelyen pedig 2003 végéig havi rendszerességgel lett regisztrálva a léghőmérséklet. A barlangi levegő szén-dioxid tartalmát több esetben (ha érzékszervileg feltűnő volt) Dräger-pumpával és MSA gyártmányú, CO2–0,1 % PR817 típusú szondákkal mérték. A barlang levegőjének szén-dioxid tartalma a maximumot 2002 decemberében érte el. Ekkor a Felső-teremben 0,5 %, a Zsófika-teremben 1,5 %, az alsó végponton pedig 3,5 % szén-dioxid tartalmat mértek. 2003-ban a legmagasabb érték júliusban mutatkozott: a Felső-teremben 1,5 %, a Zsófika-teremben pedig 2,8 %. Ekkor bizonyosan nagyobb volt a végponton a szén-dioxid tartalom, de ott akkor nem lett mérve. A barlang aránylag száraz, gyenge az időszakosan megjelenő légmozgás, magas a hőmérséklet, ezért a barlang klímája (az időnként feldúsuló szén-dioxid hatásától eltekintve) komfortosnak tekinthető. A 2003-ban végzett 12 észlelés alapján az egyes mérési pontok léghőmérsékletének évszakonkénti átlagértékei és a változások minimum-maximum értékei (* = a 2002–2003-ban télen végzett mérések alapján):

Mérőhely tavaszi átlag
(°C)
nyári átlag
(°C)
őszi átlag
(°C)
téli átlag
(°C)
éves átlag
(°C)
Felszín
20,3
24,3
11,3
–1,1
13,7
Felső-terem
9,8
10,2
10,3
10,5
10,2
Zsófika-terem
10,4
10,4
10,4
10,5
10,4
Végpont*
10,5
Mérőhely tmin
(időpont)
tmin
(°C)
tmax
(időpont)
tmax
(°C)
△t
Felszín
december 28.
–2,8
május 28.
26,4
29,2
Felső-terem
április 26.
9,7
január 17.
10,8
1,1
Zsófika-terem
március 25.
10,4
január 17.
10,5
0,1
Végpont*
2002. december 3.
10,5
2002. október 1.
10,7
0,2
A barlangban 2002–2003-ban végzett léghőmérséklet (°C) és szén-dioxid tartalom (tf%) mérések eredményei:
Időpont Felszín
(°C)
Felső-terem
(°C)
Felső-terem
(CO2 tf%)
Zsófika-terem
(°C)
Zsófika-terem
(CO2 tf%)
Végpont
(°C)
Végpont
(CO2 tf%)
2002. október 1.
12,4
10,4
0,4
10,7
0,8
10,7
1,5
2002. november 10.
6,1
10,6
0,5
10,5
1
10,6
2,2
2002. december 3.
2,4
10,6
0,5
10,4
1,5
10,5
3,5
2003. január 17.
–0,4
10,8
0,2
10,5
1,2
10,5
1,8
2003. február 16.
0
10,3
10,5
10,5
2003. március 25.
12,5
9,9
10,4
10,5
2003. április 26.
22,1
9,7
0,1
10,4
0,1
2003. május 28.
26,4
9,9
10,4
2003. június 28.
23,8
10,1
10,4
10,5
2003. július 30.
24,2
10,4
1,5
10,5
2,8
2003. augusztus 29.
24,8
10,1
0,8
10,4
1,5
2003. szeptember 27.
19,5
10,4
0,4
10,4
0,8
2003. november 1.
6,3
10,6
10,5
2003. november 28.
8,2
10
10,4
2003. december 28.
–2,8
10,6
10,5

Az egyesület tagjai havonta cserélték a barlang két jellegzetes pontjára, a Felső-terembe és a Zsófika-terembe 2002 végén telepített radondetektorokat. A mérések adatainak feldolgozását dr. Csige István által vezetve az MTA Atomki Radon Csoport végezte el. Az eredményeket grafikus formában kapta meg az egyesület, amely 2003 végén befejezte a méréssorozatot. Az egyesület jelentésébe bekerült a mérések alapján rajzolt grafikon.

A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 2004. évi jelentésében szó van arról, hogy 2004-ben, az őszi-téli időszakban az egyesület (bekapcsolódva a Tatabányai Barlangkutató Egyesület munkájába) három alkalommal végzett a barlangban ellenőrző bejárást és adatfelvételt. Ezek során már nem került sor műszeres mérésekre. Az egyesület tagjai megfigyelték, hogy a barlang levegőjének szén-dioxid tartalma szeptemberben és októberben még meglehetősen magas volt (tapasztalat alapján végzett becslés szerint legalább 1,5–2 %), azonban már nem volt érzékelhető december végén. Bíztatóak a denevérfaunisztikai adatfelvételek eredményei. A barlang továbbra is a Vértes hegység egyik legjelentősebb telelőhelye a kis patkósdenevérek számára.

Számlálás
időpontja
Rhin. hip.
(egyedszám)
2004. szeptember 4.
9
2004. október 17.
22
2004. december 30.
23

A kéziratban van egy olyan, színes fénykép, amelyen a Vértessomlói-barlangban lévő Felső-teremben pihenő kis patkósdenevérek vannak bemutatva.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Vértes hegységben található Vértessomlói-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Vértes hegységben lévő Vértessomlói-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben napvilágot látott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Vértessomlói-barlang a Vértes hegységben található és fokozottan védett természeti érték. A Vértessomló külterületén emelkedő Nagy-Somlyó-hegyen, 235 m tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Az 1971-ben feltárt barlang bejáratára a Tatabányai Barlangkutató Egyesület figyelmét Kocsis Ákos hívta fel. 120 m hosszú és 27 m függőleges kiterjedésű a triász mészkőben keletkezett üregrendszer. Lépcsőzetesen mélyülő, szűkebb, függőleges jellegű szakaszokból, két nagy teremből, végpontjánál egy tág aknából áll. Kiemelkedő értéket képviselnek méretei, korróziós formakincse és fennőtt, cm-es élhosszúságot is meghaladó méretű, nagy felületeket borító táblás baritkiválásai. Engedéllyel, alapfelszereléssel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával járható a lezárt bejáratú barlang.

A Juhász Márton által írt, 2007-ben kiadott tanulmányban szó van arról, hogy a Vértes hegység barlangjai közül az 50 m-es hosszúságot a Csákvári-barlang, a Gánti-barlang és a Vértessomlói-barlang haladják meg. A hegységben csak a Gánt-bányatelepi bányavágatban és a Vértessomlói-barlangban figyeltek meg Rhinolophus ferrumequinum-ot. A hegység állandó téli denevérszálláshelyének a Csákvári-barlang, a Gánti-barlang, a gánti bányavágat, a Gánt-bányatelepi bányavágat és a Vértessomlói-barlang tekinthető. A Vértessomlón (Komárom-Esztergom megye) elhelyezkedő Vértessomlói-barlang (Slagos macska-barlang) közhiteles barlangnyilvántartási száma 4522/1, UTM-kódja CT06A2.

Az üreg a Nagy-Somlyó-hegyen található. A barlangnak függőleges, hasadékjellegű bejárata van. A két nagy teremből és szűk szakaszokból álló barlang 120 m hosszú és 27 m mély. Felső triász mészkőben lévő törésvonal mentén, minden bizonnyal karsztvízszint alatti oldódás miatt jött létre. Alsó részének falait nagy felületeken barit kristályok borítják. Levegőjének átlaghőmérséklete 10,5 °C, páratartalma magas, szén-dioxid tartalma pedig a nyári-őszi időszakban túllépi az 1,5 %-ot. Mérete, formakincse és kiemelkedő ásványtani értékei miatt fokozottan védett barlang.

Dátum Rhin. hip. Rhin. fer. Indet sp.
2002. október 1.
14
2002. november 10.
8
2002. december 3.
20
2003. január 17.
6
2003. február 16.
4
2003. március 25.
1
2
2003. április 26.
1
2003. szeptember 27.
8
2003. november 1.
15
2003. november 28.
25
1
2
2003. december 28.
9
2004. szeptember 4.
9
2004. október 17.
22
2004. december 30.
23
2005. február 5.
28
2005. május 2.
4
2005. október 23.
19
2
2006. március 11.
27
2006. december 27.
18

A Juhász Márton és Polacsek Zsolt által 2002-ben írt kéziratban volt először említve, hogy a barlangban élnek denevérek. A kézirat szerint alkalmi nyári és jelentős téli szálláshely, melyben kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) legfeljebb 14 egyede és közönséges denevér (Myotis myotis) 1–2 egyede fordul elő. Az üregben 2002 ősze óta a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület rendszeresen végez denevérfaunisztikai adatfelvételt (a fenti táblázatban látható eredménnyel). A barlangban végzett denevér-megfigyelésekkel kapcsolatos irodalom két kéziratból áll. A barlang biztonságosan le van zárva a bejárati szelvényben. A telelési időszakban teljes látogatási tilalmat és kutatási korlátozást rendel el a természetvédelmi hatóság. A barlang alkalmi nyári szálláshelynek és helyi viszonylatban jelentős állandó téli szálláshelynek tekinthető, a Rhinolophus hipposideros feltűnő dominanciájával. Figyelemre méltó a 2001. decemberi feltárás utáni gyors betelepülés és a Rhinolophus ferrumequinum itteni előfordulása.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Vértes hegységben elhelyezkedő Vértessomlói-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2009. július 13-án a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat szakmai tanulmányútján a tanulmányút résztvevői megtekintették a barlangot. A szűk bejárati szakasz megrostálta a látogatókat, de akiknek sikerült a lejutás a baritkristályokhoz, azok számára felejthetetlen élmény maradt a barlangtúra. A résztvevők számára a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kivételesen egy alkalomra engedélyezte a barlang bejárását. 2011-ben a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület megállapította, hogy a Vértes hegység egyik legjelentősebb denevér telelőhelyének számító Vértessomlói-barlangot nem lehet bejárni a Felső-terembe vezető hasadékakna felső részében található kis patkósdenevérek zavarása nélkül. A barlangban ezért ebben az évben nem végzett denevérszámlálást.

Az egyesület a barlangban 2012. március 24-én 29 kis patkósdenevért és 1 vízi denevért, 2012. április 15-én 56 kis patkósdenevért és 1 vízi denevért, 2012. június 25-én 1 kis patkósdenevért, 2012. december 29-én pedig 55 kis patkósdenevért figyelt meg. Az egyesület a Vértes hegység Komárom-Esztergom megyei területén lévő Vértessomlói-barlangban 2013. január 10-én 59 kis patkósdenevért, 2013. február 15-én 53 kis patkósdenevért, 2013. június 29-én 3 kis patkósdenevért, 2013. november 23-án pedig 52 kis patkósdenevért számolt össze. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Vértessomlói-barlang (Vértes hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület a Vértes hegység Komárom-Esztergom megyei területén lévő barlangban 2014. április 4-én 17 kis patkósdenevért, 2014. április 25-én 41 kis patkósdenevért, 2014. december 22-én pedig 71 kis patkósdenevért észlelt. Az egyesület megállapította, hogy a Gerecse hegységben, illetve a Vértes hegységben lévő jelentősebb, legalább 10 egyedszámú denevér-telelőhelyeknek 2014-ben egyike a Vértessomlói-barlang (2014. december 22., 71 példány). 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Vértessomlói-barlang (Vértes hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Vértessomlói-barlang (Vértes hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Juhász Márton – Paulovics Péter – Staudinger István: Denevérfaunisztikai kutatások a Vértes hegységben. Kézirat. (V. Magyar Denevérvédelmi Konferencia, Pécs, 2005. december 3–4.)

További információk[szerkesztés]