Vértessomlói-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vértessomlói-barlang
Hossz180 m
Mélység36,01 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés36,01 m
Tengerszint feletti magasság235 m
Ország Magyarország
Település Vértessomló
Földrajzi táj Vértes
Típus karsztvízszint alatt kioldott és freatikus
Barlangkataszteri szám 4522-1

A Vértessomlói-barlang egy fokozottan védett barlang. A Vértes leghosszabb és harmadik legmélyebb barlangja, a legmélyebb a Hamar-barlang, a második legmélyebb a Dűlt-kúti-víznyelőbarlang. A hegység két fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik a Csákvári-barlang.

Leírás[szerkesztés]

Vértessomló külterületén, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található Nagy-Somlyó oldalában, egy régi mészkőbányában nyílik. Függőleges, hasadékszerű bejárata van. Felső triász, dachsteini mészkőben keletkezett, valószínűleg karsztvízszint alatti és freatikus oldással. Tehát hidrotermális eredetű.

A barlang két nagy teremből és szűk, függőleges jellegű, lépcsőzetesen mélyülő szakaszokból, valamint a végpontjánál egy tág aknából áll. Körülbelül 30 méter a vízszintes kiterjedése. Az ásványtani különlegessége, hogy a barlangban a táblás baritkristályok egy nagy terem falán láthatók és nem, ahogy az a többi, magyarországi, barlangi barit előfordulásoknál megfigyelhető telér formájában jelenik meg, vagy kis méretű üregrészben vannak. A baritkristályok némelyikének az élhosszúsága eléri a két centimétert és sok négyzetméter felületen látható az aljzaton és a falakon.

A denevérek alkalmi, nyári szálláshelye és a hegység fontos, állandó, téli denevér-szálláshelye. A levegő átlaghőmérséklete 10,5 °C, amely a hazai viszonylatban általános, a szén-dioxid tartalma néha az 1,5%-ot meghaladja a mély szakaszban. A bejárata le van zárva. A látogatáshoz a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye, valamint barlangjáró alapfelszerelés és kötéltechnika alkalmazása szükséges. A téli álmot alvó denevérek nyugalmának a fenntartása miatt a telelési időszakban tilos bemenni a barlangba.

Előfordul az irodalmában Slagos macska-barlang (Polacsek 2001) néven is, amit Kocsis Ákos javaslata alapján kapott.

Kutatástörténet[szerkesztés]

2000-ben fedezte fel Kocsis Ákos, aki a téli hidegben jelt adó pára miatt figyelt fel a barlangra. Kocsis Ákos értesítette a Tatabányai Barlangkutató Egyesület tagjait, akik ebben az évben bejárták Polacsek Zsolt vezetésével. A barlangról az első, nyomtatott hír, beszámoló az MKBT Tájékoztatóban jelent meg 2001-ben. A felderítéssel párhuzamosan vázlatos felmérést készítettek. Ekkor 110–120 méter hosszú és 27 méter mély volt a leírások alapján. 2001-ben Polacsek Zsolt készítette el a vázlatos, hossz-szelvény barlangtérképét és az év folyamán sor került a barlang lezárására, amelyet a Tatabányai Barlangkutató Egyesület végzett. 2001-ben, néhány hónappal a felfedezés után fokozottan védett barlang lett a földtani jelentősége miatt.

A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben részletesen le van írva és a leírásban az olvasható, hogy 235 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, körülbelül 120 méter hosszú, 27 méter függőleges kiterjedésű és körülbelül 30 méter vízszintes kiterjedésű. 2003–2004-ben és 2011–2014-ben a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület végzett denevérszámlálást benne. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 235 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, 120 méter hosszú és 27 méter függőleges kiterjedésű, valamint 1971-ben lett feltárva. Kiemelkedő értéket képviselnek a méretei, a korróziós formakincse és a fennőtt, centiméteres élhosszúságot is meghaladó méretű, nagy felületeket borító, táblás baritkiválások. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]