Rácskai-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rácskai-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz100 m
Mélység31 m
Magasság3 m
Függőleges kiterjedés34 m
Tengerszint feletti magasság327 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hidrotermális eredetű
Barlangkataszteri szám 4750-1
Elhelyezkedése
Rácskai-barlang (Magyarország)
Rácskai-barlang
Rácskai-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 25″, k. h. 18° 56′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 25″, k. h. 18° 56′ 01″

A Rácskai-barlang fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai-hegység területén található. Ebből a barlangból került elő az első, pleisztocénnél idősebb korú, budai-hegységi, gerinces állattól származó, barlangban talált, őslénytani lelet.

Leírás[szerkesztés]

Remeteszőlős külterületén, Budapesttől nem messze, a Hosszúerdő-hegyen, a Remete-szurdok nyugati bejárata előtt, a jobbra lévő, nem művelt kőbányában nyílik. A bejárata egy körülbelül 50 méter hosszú, vasbeton táró. A melegvizek korróziós hatására, triász időszaki, dachsteini mészkőben jött létre.

Az ásványkiválásai változatosak. Képződött benne borsókő, karfiol, kalcitlemez, logomit, azaz borsókő oszlop, barlangi karácsonyfa maradvány és cseppkő. Hidrotermális oldásformák, gömbüstök és apadási szinlők is megfigyelhetők a falain. Két bejárata van és egy nagy csarnokból áll. A vízszintes kiterjedése 50 méter. Le van zárva és a látogatásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park engedélye, valamint elektromos világítóeszköz használata kell. Leginkább a szakemberek számára érdekes ez a nagyon sérült barlang. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

A nem messze található Rácski-telepről, más néven Rácskai-telepről lett elnevezve. Előfordul az irodalmában Rácskai-II. barlang (Elkis SK 1973), Rácskai-II barlang (Elkis SK 1973), Rácskai-kőfejtő 1. sz. barlangja (Kordos 1984), Rácskai-kőfejtő I. sz. barlangja (Házi 1977), Rácskai-kőfejtő barlangja (Kordos 1979), Rácskai telepi I. sz. barlang (Házi 1977) és Rácskai-telepi Kőbánya 1. sz. barlang (Kraus 2003) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1973-ban nyílt meg a barlang a kőbányászat során. 1973. augusztus 27-én Kessler Hubert bejárta, felmérte és egy vázlatos, alaprajzi barlangtérképet egy keresztmetszettel, valamint egy vázlatos, hosszmetszeti barlangtérképet rajzolt. Ebben az évben az Elkis SK barlangkutatói egy Rácskai-II. barlang nevű barlangról szerkesztettek egy alaprajzi barlangtérképet, valamint egy hosszmetszeti barlangtérképet és ez a barlang valószínűleg a Rácskai-barlang. 1977-ben a Vass Imre Barlangkutató Csoport mérte fel és az alapján Domokos Tibor egy alaprajzi barlangtérképet szerkesztett. 1979-ben Kraus Sándor pliocén, fehérfogú cickány metszőfogat gyűjtött benne, amelyet Kordos László határozott meg.

Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel egy névváltozata és egy térképen van a helye feltüntetve. 1985-ben szerkesztett a Barlangtani Osztály egy alaprajzi barlangtérképet keresztmetszetekkel, amelynek alapján a hossza 10,7 méter, a mélysége 3,2 méter, a bejáratának a szélessége 1,4 méter és a magassága 1,05 méter. Az 1985. február 10-én kitöltött barlangkataszteri törzslapja alapján 32 méter vízszintes kiterjedésű. 1985 után szeméttel kezdték feltölteni a már nem működő kőbányát. Több kutatócsoport is próbált ismeretlen részeket feltárni benne, de nem értek el különösebb sikert. 1989-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai mérték fel és készítettek egy alaprajzi barlangtérképet. A hossza ekkor 60 méter volt.

1992-ben a SZIKKTI Barlangkutató Csoport állagvédelmi munkát végzett benne. 1993 óta fokozottan védett barlang a földtani jelentősége miatt. Fokozottan védetté nyilvánítását a veszélyeztetettsége is indokolta. 1997-ben a csoport feltáró munkát végzett benne. 1998 augusztusában készült el az aktuális, alaprajzi barlangtérképe és a hossz-szelvény barlangtérképe, amelyeket Szabó Zoltán szerkesztett Szabó Zoltán, Szabó Péter és Újvári Gábor felmérése alapján. 2001 júliusában és szeptemberében Nyerges Attila szerkesztett barlangtérképeket a barlang bejáratának a területéről. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a hossza 100 méter, a függőleges kiterjedése 34 méter, a mélysége 31 méter, a magassága három méter és a vízszintes kiterjedése 50 méter. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 327 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és a hossza 100 méter. 2012-ben az egyik bejáratát biztonságosan lezárták, a másikat műszakilag stabilizálták. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]