Remete-hegyi 11. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Remete-hegyi 11. sz. barlang
A Remete-hegyi 11. sz. barlang egyik bejárata
A Remete-hegyi 11. sz. barlang egyik bejárata
Hossz18 m
Mélység4,5 m
Magasság3 m
Függőleges kiterjedés7,5 m
Tengerszint feletti magasságkb. 365 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus ?
Barlangkataszteri szám 4772-20
Elhelyezkedése
Remete-hegyi 11. sz. barlang (Magyarország)
Remete-hegyi 11. sz. barlang
Remete-hegyi 11. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 42″, k. h. 18° 56′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 42″, k. h. 18° 56′ 03″
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-hegyi 11. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Remete-hegyi 11. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Remete-szurdokban található egyik barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Budai Tájvédelmi Körzetben, Remeteszőlős külterületén, fokozottan védett területen, erdőben, a Remete-szurdok É-i oldalában, a Remete-hegy meredek és sziklás oldalában van a barlang két bejárata. A szurdok középső barlangszintjében (ez a szint a völgytalp felett 70 m-re, 340–350 m tszf. magasságban húzódik) található. A kis barlang 18 m hosszú, 7,5 m függőleges kiterjedésű, 4,5 m mély és 3 m magas. A barlangjáró alapfelszereléssel járható barlang megtekintéséhez nem kell engedély.

1979-ben volt először Remete-hegyi 11. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 11. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971) és Remetehegyi 11. sz. barlang (Bertalan 1976) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1877. évi Archaeologiai Értesítőben meg van említve, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára novemberben 1 (állattól származó) alsó állkapoccsal, 2 csonttal és 3 cseréppel is gyarapodott. Ezeket a budai Remetemária közelében elhelyezkedő sziklaodúban talált leleteket Lóczy Lajos ajándékozta a múzeumnak.

Az 1937-ben napvilágot látott és Jablonkay István által írt kiadványban szó van arról, hogy a Remete-szurdok bal oldali falában, a pataktól 50 m-rel (felső szint) és 10 m-rel (alsó szint) magasabban találhatók forrásbarlangok. A felső szinten lévő Remete-hegyi-kőfülkétől fejletlenebb és csúnyább a többi, felső szinten elhelyezkedő forrásbarlang, amelyek a szurdok teljes hosszában megfigyelhetők. Ha egy barlang erózióbázisa lejjebb száll, akkor azt követi a barlang vízrendszere is. Ez pl. úgy történhet, hogy a víz elhagyja a régi átmenőbarlangot és a régi forrásbarlangot, majd a kőzet vékony repedésein lejjebb ereszkedve új barlangrendszert alakít ki. Ebben az esetben új forrásbarlang nyílik a régi alatt, a lesüllyedt erózióbázis új szintjén. A régi felső bejáratot pedig eltömi az ottmaradt karsztbreccsa. A Remete-szurdok bal oldali falában sorakozó elhagyott forrásbarlangok ennek a folyamatnak szép példái. Ezeknek a barlangoknak az erózióbázisa annak a barlangnak a patakja volt, amelynek beszakadásával kialakult a szurdok. A szurdokbarlang patakjának régi, szakaszjelleg-változás előtti magasságát jelzik a felső szint barlangjai.

A Magyar Hidrológiai Társaság 1949. március 9-én tartott ülésén Leél-Őssy Sándor előadást tartott, amelynek témája a Hét-lyuk volt. Az előadásban említve volt a Remete-szurdok többi barlangja is. A társaság 1949. november 9-i szakülésén Leél-Őssy Sándor tartott egy előadást, amelyben ismertette a Remete-szurdok barlangjait.

A Hidrológiai Közlöny 1950. évi évfolyamának 3–4. számában megjelent Leél-Őssy Sándor 1949. március 9-én tartott előadása. A publikáció címe A remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. A tanulmányban szó van arról, hogy a Remete-hegy jelenleg magasan elhelyezkedő, de már száraz, pusztuló forrásbarlangjai a pliocénban és az ópleisztocénban keletkeztek. (Hét-lyuk alatti barlang, Remete-hegyi-kőfülke és még néhány kisebb félbemaradt, illetve felszakadt barlang, valamint forrásüreg.) Ezután a fiatal tektonikus kiemelkedés és az erózióbázis klimatikus eredetű bevágódása miatt lejjebb szállt a Remete-hegy karsztvízszintje is és elkezdtek pusztulni a szárazzá vált barlangok.

Az 1950. évi Hidrológiai Közlöny 11–12. számában publikált és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányból (ez a tanulmány az 1949. november 9-én elhangzott előadás) megtudható, hogy Cholnoky Jenő 1936-ban kiadott könyve szerint a Remete-szurdok egy felszakadt víznyelős barlang. A szurdok oldalában található jelenlegi kis barlangok ennek a felszakadt régi nagy barlangnak a felszakadás miatt lefejezett oldalbarlangjai (barlangi kaptúra). Jablonkay István az 1937-es disszertációjában a szurdok karsztos formáinak kialakulását a Cholnoky Jenő által elképzelt keletkezéssel magyarázza. Láng Sándor 1948-ban megjelent tanulmányában az van írva, hogy a jelenlegi száraz, magasan elhelyezkedő barlangok a fiatal tektonikus kiemelkedésnek és a karsztvízszint lesüllyedésének az eredményei. Leél-Őssy Sándor írása szerint a Remete-hegy oldalában, a máriaremetei szurdok felett a karsztos formákat leginkább barlangok képviselik. Ezek a barlangok kicsik, szárazak és rövidek. Egyetlen kivétellel (Remete-barlang) mind magasan a völgytalp felett vannak, ezért idős, pusztuló barlangok.

A Remete-szurdokon áthaladó út K-i vége

A szurdok középső barlangszintjében (ez a szint a völgytalp felett 70 m-re, 340–350 m tszf. magasságban húzódik), a Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-hegyi 14. sz. barlang és a Remete-hegyi 10. sz. barlang mellett van néhány kisebb, száraz és rövid, illetve felszakadt forrásbarlang. Ezekkel azonban felesleges részletesen foglalkozni. Minden bizonnyal fel lehet fedezni még néhány barlangot itt szakszerű kutatással és ásatással. A Remete-hegyen nincsenek víznyelők és bújtatóbarlangok, csak D-i oldalán van néhány forrásbarlang és a Hét-lyuk.

Eddig az volt a tudományos álláspont, de még jelenleg is sokan azt gondolják, hogy a Remete-szurdok barlangi felszakadással alakult ki. Úgy látszott, hogy ezt az elképzelést alátámasztják a szurdok É-i oldalában lévő barlangok is. Ezzel szemben Leél-Őssy Sándor úgy vélte, hogy a völgy regresszió miatt keletkezett áttöréses keresztvölgy (diszkordáns völgy). Ennek a nézetnek legdöntőbb bizonyítéka a szurdok É-i oldalában található rövid, száraz forrásbarlangok hármas szintje. Ezek a barlangok nem lefejezett oldalbarlangok és nem bizonyítják a barlangi felszakadást, ahogy azt Cholnoky Jenő gondolta, hanem ellenkezőleg, a fiatal, tektonikus kiemelkedést tanúsítják. A barlangok magasan elhelyezkedése és szárazsága a kiemelkedést bizonyítják, míg a kiemelkedés módjára utal a hármas szint. A kiemelkedés ugyanis nem egyszerre és egy ütemben történt, hanem több ütemű, szakaszos volt a kiemelkedés. A kiemelkedést nyugalmi időszakok szakították meg.

A Remete-hegyi 11. sz. barlang egyik, jobb oldali bejárata

Az állandó karsztvíz szintje is lejjebb süllyedt minden kiemelkedéskor. Mivel a karsztos forrásbarlangok mindig az állandó karsztvízszint felett jönnek létre, ezért a kiemelkedés miatt fokozatosan süllyedő karsztvízszint egyes nyugalmi helyzeteit jelzik a barlangszintek. Azt mutatja a barlangok rövidsége, hogy nagyon rövid ideig tartottak az egyes nyugalmi időszakok, és az egyes kiemelkedések (geológiai értelemben) nagyon gyorsan végbementek. Mivel napjainkban az állandó karsztvízszint mélyen a szurdok talpa, 260–290 m tszf. magasság alatt, kb. 120–130 m tszf. magasságban húzódik, ezért jelenleg már az összes barlang száraz és pusztul. Minél magasabban találhatók az egyes barlangok, annál idősebbek. A Hét-lyuk anyabarlangja a legidősebb, a Remete-barlang a legfiatalabb. A nagyon meredek lejtők és a rövid barlangok azt a feltételezést támasztják alá, hogy az egész kiemelkedés nagyon fiatal, és legrégibb üteme sem nagyon régen történt.

A barlangszintek a szurdok teraszai, de ebben az esetben csak tektonikus teraszoknak tekinthetők, amelyek a szakaszos kiemelkedés miatt fokozatosan bevágódó völgyfenék régebbi szintjeit jelzik. A barlangok szárazsága és jelenlegi karsztvízszint feletti magasan fekvése hosszú ideig tartó, idősebb kiemelkedést jelent, de fiatalítja a kiemelkedést a barlangok rövidsége. Ugyanis ha gyors a kiemelkedés, akkor magasra emelheti a barlangokat fiatal kiemelkedés is, amelyek nem tudnak eléggé kifejlődni a gyors karsztvízszint-süllyedés miatt. A kiemelkedés három szakaszát jelzi a három barlangszint.

Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben megjelent és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban szó van arról, hogy a Budai-hegységben csak kis méretű karsztos barlangok vannak. Ezek is csak egy helyen: a pesthidegkúti Remete-hegyen, a Máriaremetei-szurdokvölgy oldalában (a nagyon kis méretűektől eltekintve). Az 1962-ben kiadott A barlangok világa könyv szerint kicsi, de tudományos szempontból jelentős barlangok vannak a Remete-hegy–Zsíros-hegy fennsíkjának DK-i peremén, ahol bevágódott a dachsteini mészkőbe a Máriaremetei-szoros. A Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang és a hegyoldalban nyíló többi kisebb üreg valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hét-lyukból induló vízszintes barlang is.

Az 1957-es Budai-hegyek útikalauz című könyvben meg van említve, hogy a Remete-hegy oldalában több kisebb-nagyobb barlang van.

Az 1966-ban megjelent Budai-hegység útikalauz szerint a Remete-szurdok régen valószínűleg hatalmas barlang volt. Az egykori ősbarlang maradványai, oldalágai jelenleg is láthatók a Remete-hegy sziklás oldalában. A Remete-hegy oldalában nyíló barlangoknak nagy a tudományos értéke. A barlangok három szintmagasságban helyezkednek el és régi forrásbarlang mindegyik. Ezek az emeletek a Remete-hegy kiemelkedésével egyszerre egyre mélyebbre ereszkedő karsztvíz régi szintjét jelzik. A barlangok dachsteini mészkőben vannak és főleg tektonikus hasadékok mentén keletkeztek. A Remete-szurdok mindegyik barlangja nagyon pusztul és eltömődik. A völgy É-i oldalában öt barlang van (a Hét-lyuk, a Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang, a Remete-hegyi 10. sz. barlang és a Remete-hegyi 14. sz. barlang).

A Remete-hegyi 11. sz. barlang jobb oldali bejárata utáni rész

1970-ben az FTSK Barlangkutató Csoport mérte fel vázlatosan a Remete-hegyi 11. sz. barlangot. A felmérés alapján meg lett rajzolva a barlang alaprajz térképe.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában kiadott beszámolóban, amely a Remete-szurdoknak és barlangjainak 1970. évi térképezését ismerteti, az olvasható, hogy az Ördög-árok patakja, mielőtt Budapestre belépne, meredek sziklafalak között, a festői szépségű Szurdok-völgyön tör át. Ezek a sziklafalak sok üreget, barlangot rejtenek magukban. A Ferencvárosi Természetbarát Sportkör barlangkutató szakosztálya 1970. július 12. és 19. között térképezőtábort tartott azért, hogy a völgy összes üregét felmérje, illetve pontosan meg legyen határozva a barlangok egymáshoz viszonyított földrajzi elhelyezkedése. A tábor utáni ellenőrzőmérésekkor és felszíni mérésekkor a nagyobb barlangokon kívül még négy kis barlangot mértek fel a teljesség kedvéért a szakosztály tagjai. A Szurdok-völgyben 12 ismert és felmért, barlangnak tekinthető természetes üreg van. A völgy bal oldalában nyílik mindegyik.

Ny-ról K-i irányba számozva a Remete-szurdokban lévő barlangokat, sziklabordák szerint a Máriaremete felől jól látható, réteglépcsős, sziklás és meredek domboldalon, azaz a 4. számú sziklabordában, kb. 365 m tszf. magasságban nyílik a 11. számú barlang. A szélesen elnyúló 4. sziklabordában, a Remete-hegyi 10. sz. barlang után található a Remete-hegyi 11. sz. barlang. Az 1970 nyarán elkezdett, sikeres feltáró munka miatt tekinthető jelenleg barlangnak. A jelenlegi bontott bejárat feletti nagyon szűk kúszójárat vezetett a barlang nagy gömbfülkéjébe. A BSE kutatócsoportja végzi a barlangban a feltáró munkát. A felméréskor a 10 m hosszú barlang kis bontott bejárati részből, két gömbfülkéből és kupolával záródó vakkürtőből állt. Mivel változni fog a barlang, ezért csak vázlatosan lett felmérve. A tanulmányban látható a máriaremetei Remete-szurdok térképvázlata, amelyet az FTSK Barlangkutató Csoport 1970-ben rajzolt. Jelölve van a Remete-hegyi 11. sz. barlang földrajzi elhelyezkedése ezen a helyszínrajzon, amelyen 11. számú barlang a neve. A publikációba bekerült a barlang 1970-ben készült térképe.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt kéziratban az olvasható, hogy a Budai-hegyekben, Nagykovácsin, a Remete-hegyen, 365 m tengerszint feletti magasságban van a Remetehegyi 11. sz. barlang. Az Eltömődött-barlangtól ÉK-re 30 m-re helyezkedik el. Bejárata előtt nagy kibontott barlangi törmelékhányó van. A barlang 11 m hosszú és 4–5 m magas. Két gömbfülke kürtővel. Oldalról van mesterségesen megnyitva. 1970-ben lett kibontva. A kézirat barlangot ismertető része 2 irodalmi mű alapján van írva.

A Remete-hegyi 11. sz. barlang egyik, bal oldali bejárata

Az 1979. évi Karszt és Barlangban kiadott tanulmány szerint Burján Anna 1978-ban a Remete-hegyi 11. sz. barlang felszínén 18 recens csigafajt (446 példányt), a barlangban 7 csigafajt (31 egyedet) talált. Burján Annát a gyűjtésben és a határozásban Gazdag László, Bába Károly és a BSE Barlangkutató Csoport tagjai segítették. Dachsteini mészkőben jött létre a barlang. Az 1970 nyarán elkezdett, sikeres feltáró munka óta tekinthető ember számára is járható barlangnak. A jelenlegi bontott bejárat felett lévő nagyon szűk kúszójárat vezetett a barlang nagy gömbfülkéjébe. A feltáró munkát az FTSK Barlangkutató Csoport végezte. Karsztbokorerdő a barlang felszínének növényzete. Gyakoribb fajai: húsos som, áfonya, mogyoró, kökény és kontyvirág. A terület köves közvetlenül a bejáratok mellett.

A barlangban Burján Anna által gyűjtött fajok: Vallonia species, Cochlodina laminata (MONTAGU), Clausilia dubia (DRAPARNAUD), Laciniaria plicata (DRAPARNAUD), Laciniaria biplicata (MONTAGU), Aegopinella minor (STABILE) és Euconulus fulvus (O.F. MÜLLER). A felsoroltak közül két fajból (Cochlodina laminata és Euconulus fulvus) nem talált élő példányt a felszínen, de számukra megfelelő élethely a sziklák vagy kövek alja. A barlangnak két nagy és egy kis bejárata van. Ezért az állatok bepotyoghattak vagy védelmet keresve bemászhattak. A barlang száraz, de az erős napsütés ellen védelmet, árnyékot nyújt. A nedvességtartalom egyáltalán nem megfelelő a meztelen fajok részére, amelyet az is bizonyít, hogy nem talált egyetlen egyedet sem belőlük.

Az 1982-ben megjelent Budai-hegység útikalauz című kiadványban az van írva, hogy a Remete-hegy oldalában nyíló barlangok nagy tudományos értéket képviselnek. A Remete-szurdokban, de főleg annak É-i oldalában, a Remete-hegy dachsteini mészkövének tektonikus hasadékai mentén sok barlangot hozott létre a hegy fokozatos kiemelkedésével együtt egyre mélyebbre leszálló karsztvíz. Ezek a jelenleg már kivétel nélkül pusztuló, szenilis és eltömődő barlangok a hegyoldalban különböző szintmagasságokban találhatók. A völgytalphoz közel lévők a fiatalabbak, a magasabban húzódók az idősebbek. Ezek a barlangok ugyanis a hegy kiemelkedésével egyre alacsonyabbra szálló karsztvíz akkori szintjét jelzik, amikor keletkeztek az egyes barlangok. 20-nál több barlang van a Remete-szurdokban. A Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését szemléltető helyszínrajzon látható a Remete-szurdok barlangjainak földrajzi elhelyezkedése. A Remete-hegy Remete-szurdok felőli oldala meredek, sziklás és sok barlang található benne. A Remete-barlang felett lévő sziklafalban húsznál több kisebb-nagyobb üreg van.

Kilátás a Remete-hegyről a Remete-szurdokra és a hosszúerdő-hegyre

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Budai-hegységben lévő barlang Remete-hegyi 11. sz. barlang néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

A Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat 1986-ban megjelent A budai és szentendrei járás című kötetében, a 12/6. sz. lelőhely (remete-hegyi Alsó- és Felső-barlang) ismertetésében szó van arról, hogy az Ördög-árok szurdokvölgyének É-i oldalán emelkedő Remete-hegy D-i meredek, néhány helyen sziklás lejtőjén van néhány kis barlang. Régészeti leletek ezek közül az Alsó-barlangból, a Felső-barlangból és a Remete-hegyi Zsombolyból kerültek elő. Ezek gyakran budapesti barlangokként vannak bemutatva az irodalomban a főváros közelsége miatt. 1877-ben Lóczy Lajos ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak 3 cserepet és állatcsontokat, amelyeket a budai Remetemária közelében elhelyezkedő sziklaodúban talált (MNM 168/1877. 1–4.).

Kovács Jenő, az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagja mérte fel a barlangot, majd a felmérés alapján, 2004. január 30-án Kovács Richárd megrajzolta a barlang alaprajz térképét egy keresztmetszettel. A felmérés szerint a Remete-hegyi 11. sz. barlang (4772-es barlangkataszteri terület, Nagykovácsi) 18 m hosszú, 4,5 m mély és 3 m magas.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]