Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz11 m
Mélység1 m
Magasság3 m
Függőleges kiterjedés4 m
Tengerszint feletti magasság215 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-17
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének az alsó bányaszintjén, az alsó bányaudvar nyugati, bal oldali részén, 215 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang közelében található a Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang. A bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, szabálytalan alakú és vízszintes tengelyirányú. A barlang egy vízszintes vascsövön keresztül közelíthető meg. A hévizes eredetű barlang 11 méter hosszú. Hasadék mentén, egy ferde réteglapot követve jött létre. Ebben a barlangban van a kőfejtő egyik legmélyebben lévő, barlangi végpontja. A megtekintéséhez engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges. Könnyen járható.

Előfordul az irodalmában 8-as barlang (Acheron 1993), 8-as objektum (Fehér 1994), 8-barlang (Fehér, Fritz 1995), 8. sz. barlang (Kárpát 1984), 8.sz. barlang (Kárpát 1984), 8.sz.barlang (Kárpát 1984), 8. sz-barlang (Fehér 2000), 8. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti-kőfejtő 8. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Mátyás-hegyi DK-i kőfejtő 8.sz. barlangja (Kárpát 1983) és Mátyás-hegyi-DK-i kőfejtő 8. sz.barlangja (Kárpát 1983) néven is. Lehet, hogy a Mátyáshegyi 2. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 2. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek ennek a barlangnak a névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a Mátyás-hegyi, nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve a helyük. Az 1958-ban kiadott, „Budapest természeti képe” című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének a falában néhány, hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1966-ban megjelent, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 2. sziklaüreg néven. A kéziratban az olvasható, hogy a Mátyáshegyi 2. sziklaüreg Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtő mélyedésének, a belső udvarnak az északnyugati oldalában, a Mátyáshegyi 3. sziklaüregtől délre van. 1943-ban szabad volt a bejárata. A hévizes eredetű barlang körülbelül négy méter hosszú és két–három méter széles. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része két publikáció és egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.

1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin, Kováts István és Kocsis Ákos mérte fel, valamint a felmérés alapján, 1:100 méretarányban készült egy alaprajzi barlangtérkép egy keresztmetszettel. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és az alaprajza is látható. A térkép szerint 215 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. A 8. sz. üreget nem tudták komolyan kutatni időhiány miatt. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a barlang kutatásáról, az alaprajzi barlangtérképe a keresztmetszettel és a topográfiai térkép.

A barlang bejárata

Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A Keleti-kőfejtő 8. sz. barlangnak 215 méter tengerszint feletti magasságban, a kőfejtő alsó szintjén van a bejárata. Hasadék mentén, egy ferde réteglapot követve jött létre a barlang, amelyben nincsenek képződmények és omladékos. A jelentésben látható a kőfejtőről egy fénykép, amelyen be van jelölve a barlang bejárata és egy közeli fénykép a barlangbejáratról. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, az alaprajzi barlangtérképe a keresztmetszettel és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 2. sz. sziklaüreg néven és egy térképen van a helye feltüntetve.

Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. 1992-ben a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlangban abbahagyták a munkát, mert a Keleti-kőfejtő 16. sz. barlangnak a járata a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlangnak az irányába haladt. 1992. november 7-én Kraus Sándor vizsgálta a barlangot. A feljegyzésében az olvasható, hogy 215 méteres szinten, az alsó udvar északnyugati sarkában van a bejárata. Vastag, kalcitlemezes álfenék, amely alá lehet menni és alulról is oldott egy kicsit. Kalcitszivacsféle is van benne. Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint kilenc méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen jelölve van a helye. 1994-ben Fehér Katalin és csoportja a kőbánya felmérése közben, a barlang mellett fedezte fel a Keleti-kőfejtő 17. sz. barlangot.

1995-ben készítette el a Pagony Barlangkutató Csoport a kőbánya 1:1000 méretarányú, szpeleotopográfiai térképét, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. A barlang DK/8 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995-ös jelentésében meg van említve, hogy a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang és a Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang irányítottsága alapján feltételezhető, hogy itt ismeretlen barlangszakaszok helyezkednek el. A csoport 1995. évi jelentésében látható a szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésbe bekerült egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 8. sz. barlangja a neve. A kőfejtő alsó szintjén van a két méter magas bejárata, amely egy omladékos, nyolc méter hosszú folyosóba vezet. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében az van írva, hogy törmelékesen áthalmozott kitöltés van például a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang felett, ahol teljesen kitölt gömbüstös járatokat. 1999-ben a Pagony Barlangkutató Csoport a barlang félbehagyott végpontján próbabontást végzett, amelyet biztatónak talált. Tervezték, hogy a következő évben folytatják a próbabontást a barlangban, a kőfejtő egyik legmélyebben található végpontján. 2005-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagja, Kovács Richárd mérte fel és a felmérés alapján 2005. március 20-án szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet két keresztszelvénnyel. A felmérés szerint 11 méter hosszú, négy méter függőleges kiterjedésű, egy méter mély és három méter magas.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]