Fürdőmúzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fürdőmúzeum
A 2-3. századi fürdő alaprajza A - fűtetlen helyiségek B - fűtött helyiségek C - medencék 1 - gyakorlótér (palaestra) 2 - öltöző (apodyterium) 3 - hidegvizes fürdő (frigidarium) 4 - langyosvizes fürdő (tepidarium) 5 - melegvízű fürdő (caldarium) 6 - Izzasztókamra (sudatorium) 7 - Falikút, szoborfülke (nymphaeum) 8 - illemhely (latrina) 9 - fűtőnyílás (praefurnium) 10 - udvar
A 2-3. századi fürdő alaprajza

A - fűtetlen helyiségek
B - fűtött helyiségek
C - medencék
1 - gyakorlótér (palaestra)
2 - öltöző (apodyterium)
3 - hidegvizes fürdő (frigidarium)
4 - langyosvizes fürdő (tepidarium)
5 - melegvízű fürdő (caldarium)
6 - Izzasztókamra (sudatorium)
7 - Falikút, szoborfülke (nymphaeum)
8 - illemhely (latrina)
9 - fűtőnyílás (praefurnium)

10 - udvar
A múzeum adatai
Elhelyezkedés Budapest III. kerülete
Magyarország
Cím 1035 Budapest, Flórián tér 3-5.
Elhelyezkedése
Fürdőmúzeum (Budapest)
Fürdőmúzeum
Fürdőmúzeum
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 32′ 29″, k. h. 19° 02′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 29″, k. h. 19° 02′ 29″
A Wikimédia Commons tartalmaz Fürdőmúzeum témájú médiaállományokat.

A Fürdőmúzeum a Budapesti Történeti Múzeum egyik kiállítóhelye Budapest III. kerületében, a Flórián tér 3-5. szám alatt, a gyalogos aluljáróban. A kiállítás a római kori Aquincumhoz tartozott katonai tábor közfürdőjének (therma) maradványait mutatja be.

Bejárata az aluljáró Tavasz utca felé vezető ágából nyílik. A romterület fölé két, egyenként kétsávos felüljárót építettek a Szentendrei út és az Árpád híd közötti autóforgalom számára, melyek részleges védelmet biztosítanak az időjárás viszontagságai ellen.

Története, látnivalók[szerkesztés]

Roman Bath Museum 04.JPG

A Kr. u. 23. században a mai Flórián téren és környékén az aquincumi légió katonai tábora állt. A régészek megállapították, hogy az itteni közfürdő az egykori légiótábor legnagyobb építménye lehetett.

Az épületet eredetileg a 2. században emelték, de 260-ban egy háború során szinte teljesen elpusztult. Újjáépítéséről egy 268-ból származó kőbevésett felirat tudósít, mely a fürdőt Thermae Maiores (Nagy Fürdő) néven említi. Az eredeti oltárkő a többi régészeti lelettel együtt az Aquincumi Múzeumba került, másolata itt, a Fürdőmúzeum kiállításán látható. A bejáratnál elhelyezett ismertető és a fürdő rekonstruált rajza segíti a romok közötti tájékozódást.

A kb. 120 × 140 m alapterületű fürdőépület a légiótábor két főútjának kereszteződésében feküdt, főbejáratai a két utcáról nyíltak. Északi végén tornacsarnok állt, majd a hidegvízű medence következett, oldalain vetkőző helyiségekkel. A langyos vizű medence mellett kör alakú izzasztó volt, és a déli részen alakították ki a melegvizes fürdőrészt. A kiállításon jól kirajzolódnak az egyes épületrészek, termek, medencék alapvonalai. A fürdőhelyiségek maradványai mellett az egykori vízvezetékek-, csatornák- és a padló alatti fűtés rendszere is jól kivehető, egyes részei a szomszédos bérház alá is benyúlnak. Az aquincumi légiótábor ismert épületeit, kutatásának történetét bemutató tablókat is ezen a fedett területen helyezték el.

Roman Bath Museum 02.JPG

A 4. században a légiót másik helyre telepítették át. A Thermae Maiores megszűnt, épületét palotává alakították át, feltehetően az újonnan kialakított tartomány katonai vezetője számára.

A kutatás történetéből[szerkesztés]

A fürdő egy részletét először Schönvisner István tárta fel 1778-ban, később egy védőépületben mutatták be, „így az Magyarország első régészeti feltárásának és műemlékének számít,” – olvasható a bejáratnál elhelyezett ismertetőn. Az első feltárást később több is követte, így 1961-ben és 19811984 között. 1962-ben a romterületet az újonnan feltárt és konzervált részekkel kibővítették, utána alakult meg a múzeum. Mai formáját az Árpád híd korszerűsítésekor nyerte el, 1985-ben nyitották meg újra. 2006-ban egy építkezést megelőző régészeti feltáráson a Thermae Maiores újabb részletei kerültek napvilágra.

Források[szerkesztés]

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Németh Margit: Az aquincumi Fürdő Múzeum (2013) BTM Aquincumi Múzeum, Archaeolinqua Alapítvány
  • Wellness az ókorban: fürdőkultúra Aquincumban (2016) BTM