Aquincumi katonai amfiteátrum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Aquincumi katonai amfiteátrum
Az amfiteátrum a levegőből
Az amfiteátrum a levegőből
Település Budapest
Hely 1035 Budapest, Pacsirtamező utca 2-14.
Építési adatok
Építés éve 145 körül
Rekonstrukciók évei 1940-es évek (műemléki helyreállítás)
Alapadatok
Hosszúsága131,8 m
Szélessége108,4 m
Elhelyezkedése
Aquincumi katonai amfiteátrum (Budapest)
Aquincumi katonai amfiteátrum
Aquincumi katonai amfiteátrum
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 58″, k. h. 19° 02′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 58″, k. h. 19° 02′ 20″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquincumi katonai amfiteátrum témájú médiaállományokat.

Aquincum katonai (katonavárosi) amfiteátruma a település két arénája közül a nagyobbik. A másik a polgárvárosi amfiteátrum. A katonai amfiteátrum a mai Budapesten a katonai tábortól délre, a III. kerületi Nagyszombat utca-Pacsirtamező utca-Viador utca-Szőlő utca által határolt területen található.

Története[szerkesztés]

Roman amphitheatre (for the military), Budapest 03.JPG

Egy építési felirat szerint a gyakorlóteret 145 táján, Antoninus Pius császár uralkodása alatt építették át kőamfiteátrummá. Az építési munkát a Legio II Adiutrix műszaki alakulata végezte. A lelátó külső falainak a hossztengelye 131,8 méter, a kereszttengelye 108,4 méter. Az aréna mérete 89,6 x 66,1 méter (nagyobb, mint a római Colosseumé). Hatalmas méretét az indokolhatta, hogy katonai gyakorlatozásra is felhasználták. Ezt a feltevést az is bizonyítja, hogy a kerítőfal, az aréna és az alépítmény sarkantyúfalait pontosan megszerkesztették.

Formája elliptikus, és egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az ásatások szerint ezt a mélyedést az Aquincumban állomásozó légió már az 1. századtól használta katonai gyakorlótérnek.

A többi dunavidéki amfiteátrumhoz hasonlóan ez is földamfiteátrum volt. A nézőteret földtömegre építették, mindössze huszonnégy U alakú falrész és a podiumfal épült kőből.

Aquincum Amphitheatre 01.jpg

Az amfiteátrum 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas, és a nézőteret boltozott lépcsősoron lehetett megközelíteni. A sarkantyúfalak és a boltozott lépcsőrendszerek maradványain túl megmaradt az arénát övező, eredetileg 4 méter magas belső fal is, ami a nézőket védte a vadállatoktól. Ebben a kőfalban 5 cella van, amiben az állatokat őrizhették. Az északi kapunál lévő fülke a porta Libitinae nevet viseli, a keleti oldalon lévő lehetett Nemesis szentélye, aki az amfiteátrumi játékok védőistennője volt. Innen feliratos oltárkövek kerültek elő.

A késő római korban erődítménynek használták. A longobárdok 6. századi jelenlétére utal, hogy a déli kapuban elfalazva ezüstkincset találtak. Az építményt azonban nemcsak a longobárdok, herulok, avarok, hanem a honfoglaló magyarok is használták; egyes vélemények szerint Kurszán várával azonosítható. A középkorban az amfiteátrum földdel töltődött fel, az újkorban vesztőhelynek használták, majd házakat építettek rá. Az épületet ekkor Királydombnak nevezték, és a külsejéből többen sejtették eredeti funkcióját.

A próbaásatásokat Nagy Lajos indította be, 1932-ben, majd miután lebontották a jellegzetes óbudai házakat, Szilágyi János és Nagy Tibor vezetésével 19381941 között tárták fel. A műemléki helyreállítás Gerő László tervei alapján valósult meg az 1940-es évek elején, a helyszínen talált építőanyag segítségével.

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Gerő László: Az Óbuda-Királyhegyen feltárt római katonai amfiteátrum helyreállítása (Technika 22, 1941)
  • Szilágyi János: Aquincumi amfiteátrumok (Bp., 1956)

Források[szerkesztés]

  • Aquincumi Múzeum. www.aquincum.hu. [2012. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 18.)
  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 46–47. o. ISBN 963-05-6410-6