Keleti-kőfejtő 19. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 19. sz. barlang
Hossz3,5 m
Mélység2,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés2,5 m
Tengerszint feletti magasság234 m
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-21

A Keleti-kőfejtő 19. sz. barlang egy barlang, amely Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső bányaszintjén, a bányaszint nyugati, bal oldali részén, 234 méter tengerszint feletti magasságban, sziklafalban, sziklapárkányon van a bejárata. Közvetlenül a Barit-barlang felső bejárata mellett található a bejárata. A bejárat természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, 80 centiméter széles, 60 centiméter magas, szabálytalan alakú és lejtő tengelyirányú. A hét méter magas sziklapárkány, amelyről a bejárata nyílik, könnyű sziklamászással közelíthető meg.

A barlang felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban, karsztvízszint alatti oldódás, korrózió hatására jött létre. Egyszerű térformájú. A jellemző szelvénytípusa a szabálytalan szelvénytípus. Lecsúszva a lejtő, bejárati részen, törmelékes aljzatú, kis kereszthasadékba lehet jutni, ahol csak egy ember fér el. Kis méretű gömbüstök és kondenz borsókövek figyelhetők meg benne. A vízszintes kiterjedése négy méter. A könnyen járható barlang megtekintéséhez engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.

A Keleti-kőfejtő 19. sz. barlang név 2005-ben bukkant fel az irodalmában. Lehet, hogy a 19-es barlang (Acheron 1993) név ennek a barlangnak a névváltozata.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a Mátyás-hegyi, nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve a helyük. Az 1958-ban kiadott, „Budapest természeti képe” című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének a falában néhány, hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1966-ban megjelent, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban nincs említve a barlang. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.

1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang nincs feltüntetve. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A térképen nincs rajta a barlang. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a kőbánya kutatásáról és a topográfiai térkép.

Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a kőfejtő barlangjainak az általános leírása és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában nem szerepel a barlang.

Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint a 19-es barlang egy barlangtorzó. A jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen ez a barlangtorzó is jelölve van. Az alsó bányaszinten, a bányaszint nyugati, bal oldalán van feltüntetve a helye. A kéziratban nincs adat a hosszáról.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A publikációban nincs szó a barlangról. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken nincs jelölve a barlang pontos helye. 2005-ben Kovács Richárd mérte fel és a felmérés alapján 2005. április 17-én szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, egy hossz-szelvény barlangtérképet és egy keresztmetszetet. A felmérés alapján 3,5 méter hosszú és 2,5 méter mély. A 2005. április 17-én készült nyilvántartólapja szerint a részletesen felmért barlang 3,5 méter hosszú, 2,5 méter függőleges kiterjedésű, 2,5 méter mély és a vízszintes kiterjedése négy méter. Szabadon látogatható. Feltáró kutatásra nem érdemes és nem érdemel megkülönböztetett védelmet.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]