Keleti-kőfejtő 19. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 19. sz. barlang
Hossz3,5 m
Mélység2,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés2,5 m
Tengerszint feletti magasság234 m
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-21

A Keleti-kőfejtő 19. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső bányaszintjén, a bányaszint nyugati, bal oldali részén, 234 méter tengerszint feletti magasságban, sziklafalban, sziklapárkányon van a bejárata. Közvetlenül a Barit-barlang felső bejárata mellett található a bejárata. A bejárat természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, 80 centiméter széles, 60 centiméter magas, szabálytalan alakú és lejtő tengelyirányú. A hét méter magas sziklapárkány, amelyről a bejárata nyílik, könnyű sziklamászással közelíthető meg.

A barlang felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban, karsztvízszint alatti oldódás, korrózió hatására jött létre. Egyszerű térformájú. A jellemző szelvénytípusa a szabálytalan szelvénytípus. Lecsúszva a lejtő, bejárati részen, törmelékes aljzatú, kis kereszthasadékba lehet jutni, ahol csak egy ember fér el. Kis méretű gömbüstök és kondenz borsókövek figyelhetők meg benne. A vízszintes kiterjedése négy méter. A könnyen járható barlang megtekintéséhez engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.

A Keleti-kőfejtő 19. sz. barlang név 2005-ben bukkant fel irodalmában. Lehet, hogy a 19-es barlang (Acheron 1993) név ennek a barlangnak a névváltozata.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlang felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve helyük. Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének falában néhány hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1966-ban megjelent Budai-hegység útikalauzban az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban nincs említve a barlang. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának kőbányájában néhány kis hévizes eredetű üreg van.

1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang nincs feltüntetve. Ebben az évben Kárpát József rajzolt topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen nincs rajta a barlang. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a kőbánya kutatásáról és a topográfiai térkép.

Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a kőfejtő barlangjainak általános leírása és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában nem szerepel a barlang.

Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1993. évi szakosztályi jelentés szerint a 19-es barlang egy barlangtorzó. A jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedésével, amelyen ez a barlangtorzó is jelölve van. Az alsó bányaszinten, a bányaszint nyugati, bal oldalán van feltüntetve helye. A kéziratban nincs adat hosszáról.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A publikációban nincs szó a barlangról. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken nincs jelölve a barlang pontos helye. 2005-ben Kovács Richárd mérte fel és a felmérés alapján 2005. április 17-én szerkesztett alaprajz térképet, hossz-szelvény térképet és keresztmetszetet. A felmérés alapján 3,5 méter hosszú és 2,5 méter mély. A 2005. április 17-én készült nyilvántartólapja szerint a részletesen felmért barlang 3,5 méter hosszú, 2,5 méter függőleges kiterjedésű, 2,5 méter mély és vízszintes kiterjedése négy méter. Szabadon látogatható. Feltáró kutatásra nem érdemes és nem érdemel megkülönböztetett védelmet.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]