Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz4,6 m
Mélység2 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasság217 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-14
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai Tájvédelmi Körzetben található egyik barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének az alsó bányaszintjén, a bányaszint keleti, jobb oldali részén, 217 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 10. sz. barlangtól északra található a Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang. A bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, kerek és vízszintes tengelyirányú. Az oldott falú, hévizes eredetű, 4,6 méter hosszú, szűk barlang régi gömbfülkéinek a romjai megtalálhatók a bejárata előtt. A megtekintéséhez engedély szükséges, de barlangjáró alapfelszerelés nélkül, könnyen járható.

Előfordul irodalmában 10-es barlang (Acheron 1993), 10. sz. barlang (Kárpát 1985), 10. sz barlang (Kárpát 1984), 10 sz. barlang (Kárpát 1984), 10.sz. barlang (Kárpát 1984), 10. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti kőfejtő 10. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995) és Mátyás-h. DK-i 10. barlang (Kárpát 1984) neveken is. Lehet, hogy a Mátyáshegyi 1. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 1. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek ennek a barlangnak a névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található sok kis barlang és sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly a Buda környéki barlangok rendszeres feldolgozásakor a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben Albert Bélával 14 kis üreget átkutatott. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki. Az említésen kívül a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a hévizes barlangokhoz sorolt mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregeinek földrajzi elhelyezkedése.

Az 1958-ban kiadott Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének falában néhány hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1966-ban megjelent Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1976-ban befejezett Bertalan Károly által írt kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 1. sziklaüreg néven. A kéziratban az olvasható, hogy a Mátyáshegyi 1. sziklaüreg Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtő keleti teraszának peremén, a bányába vezető út bal oldalán található. 1943-ban szabad volt a barlangbejárat. A hévizes eredetű barlang körülbelül három méter hosszú és körülbelül két méter mély. A kézirat barlangra vonatkozó része két publikáció alapján íródott. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt.

Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának kőbányájában néhány kis hévizes eredetű üreg van. 1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és alaprajza is látható. A térkép szerint 217 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. A 10. sz. üreget nem tudták komolyan kutatni időhiány miatt. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a barlang kutatásáról és a topográfiai térkép.

A barlang bejárata

1984-ben Kárpátné Fehér Katalin mérte fel és a felmérés alapján szerkesztve lett alaprajz térkép keresztmetszettel. Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A Keleti-kőfejtő 10. sz. barlangnak a Keleti-kőfejtő 9. sz. barlangtól délre, 217 méter tengerszint feletti magasságban van bejárata. Az oldott falú, szűk barlang régi gömbfülkéinek romjai megtalálhatók bejárata előtt. A jelentésben látható egy fénykép, amelyen a barlangbejárat figyelhető meg. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, alaprajz térképe keresztmetszettel és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 1. sz. sziklaüreg néven és térképen van a barlang helye feltüntetve.

1985 utolsó napjaiban kezdték el az ígéretesnek tűnő barlang bontását. Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1993. évi szakosztályi jelentés szerint öt méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van. Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti kőfejtő 10. sz. barlangja a neve. A kőfejtő alsó szintjének keleti peremén, a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang mellett, attól délkeletre, körülbelül öt méterre van a bejárata. Jelentéktelen barlangtorzó. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]