Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz4,6 m
Mélység2 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasság217 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-14
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang egy barlang, amely Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének az alsó bányaszintjén, a bányaszint keleti, jobb oldali részén, 217 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 10. sz. barlangtól északra található a Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang. A bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, kerek és vízszintes tengelyirányú. Az oldott falú, hévizes eredetű, 4,6 méter hosszú, szűk barlang régi gömbfülkéinek a romjai megtalálhatók a bejárata előtt. A megtekintéséhez engedély szükséges, de barlangjáró alapfelszerelés nélkül, könnyen járható.

Előfordul az irodalmában 10-es barlang (Acheron 1993), 10. sz. barlang (Kárpát 1985), 10. sz barlang (Kárpát 1984), 10 sz. barlang (Kárpát 1984), 10.sz. barlang (Kárpát 1984), 10. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti kőfejtő 10. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995) és Mátyás-h. DK-i 10. barlang (Kárpát 1984) néven is. Lehet, hogy a Mátyáshegyi 1. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 1. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek ennek a barlangnak a névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a Mátyás-hegyi, nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve a helyük. Az 1958-ban kiadott, „Budapest természeti képe” című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének a falában néhány, hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1966-ban megjelent, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 1. sziklaüreg néven. A kéziratban az olvasható, hogy a Mátyáshegyi 1. sziklaüreg Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtő keleti teraszának a peremén, a bányába vezető út bal oldalán található. 1943-ban szabad volt a bejárata. A hévizes eredetű barlang körülbelül három méter hosszú és körülbelül két méter mély. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része két publikáció alapján íródott. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt.

Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van. 1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és az alaprajza is látható. A térkép szerint 217 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. A 10. sz. üreget nem tudták komolyan kutatni időhiány miatt. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a barlang kutatásáról és a topográfiai térkép.

A barlang bejárata

1984-ben Kárpátné Fehér Katalin mérte fel és a felmérés alapján szerkesztve lett egy alaprajzi barlangtérkép egy keresztmetszettel. Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A Keleti-kőfejtő 10. sz. barlangnak, a Keleti-kőfejtő 9. sz. barlangtól délre, 217 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Az oldott falú, szűk barlang régi gömbfülkéinek a romjai megtalálhatók a bejárata előtt. A jelentésben látható egy fénykép, amely a barlangbejáratot ábrázolja. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, az alaprajzi barlangtérképe a keresztmetszettel és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 1. sz. sziklaüreg néven és egy térképen van a helye feltüntetve.

1985 utolsó napjaiban kezdték el az ígéretesnek tűnő barlang bontását. Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint öt méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van. Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti kőfejtő 10. sz. barlangja a neve. A kőfejtő alsó szintjének a keleti peremén, a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang mellett, attól délkeletre, körülbelül öt méterre van a bejárata. Jelentéktelen barlangtorzó. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]