Guckler Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Guckler Károly
Született Guckler Károly József Krisztián
1858. szeptember 4.[1]
Debrecen[1]
Elhunyt 1923. augusztus 31. (64 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása erdőgazdálkodási mérnök
Iskolái Selmeci Akadémia (1875–1880)
Sírhelye Farkasréti temető (46/4-1-4/5)
A Wikimédia Commons tartalmaz Guckler Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Guckler Károly emléktáblája, a róla elnevezett sétaút melletti, ugyancsak az ő nevét viselő sziklaalakzaton.

Guckler Károly József Krisztián (Debrecen, 1858. szeptember 4. – Budapest, 1923. augusztus 31.) erdőmérnök, a fővárosi erdészeti hivatal vezetője, a budai hegyvidék erdőterülete megújításának, valamint a pesti homoktalajok erdősítésének kezdeményezője.

Élete[szerkesztés]

A 17. századi németalföldi örökösödési háború elől előbb Galíciába, majd a Magyar Királyság területére menekült családból származik. 1875-80 között elvégezte a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiát. 1882-ban állt erdőmérnökként a főváros szolgálatába. 1895-től erdőmester, az Erdészeti Hivatal vezetője, 1918-tól főerdőtanácsos.

A főváros környéki sikeres erdősítési munkák vezetésével elévülhetetlen érdemeket szerzett, amiért Ghillány Imre földművelésügyi miniszter kitüntetésben részesítette.[2]

Lelkes természetjáróként tagja, majd 1888-tól választmányi tagja volt a Magyarországi Kárpát-egyesület (MKE) Budapesti Osztályának, s annak helyén 1891-ben létrejött Magyar Turista Egyesületnek. 1913-tól tagja a Magyar Turista Szövetség (MTSZ) tanácsának.[3]

Hosszas betegség után 65. évesen hunyt el.[4] A Farkasréti temetőben nyugszik, sírhelye: [46/4-1-4/5][5]

Munkássága[szerkesztés]

A tervszerű gazdálkodás hiányában a 19. század végére a fővárosi erdőterület állapota leromlott, a Budai-hegység nagy részén szőlő- és gyümölcstermesztés folyt. A művelés felhagyásával, s a filoxéravész következtében elvégzett kényszerű szőlőkivágás miatt kiterjedt kopár területek alakultak ki. A tölgyerdők megmaradt faállományát főleg tűzifának használták fel, anélkül, hogy magok vetésével, vagy csemeték ültetésével pótolták volna. Az ott maradt tövek újrasarjadtak, ami sűrű erdőséget eredményezett, a tölgyek egészségi állapota azonban minden egyes sarjaztatáskor romlott; az erdő állománya pusztult.

Guckler Károly egyértelműen a sarjerdőkben látta az erdőpusztulás forrását. Miután 1895-ben kinevezték erdőmesterré, majd az Erdészeti Hivatal vezetőjévé, a tuskókról sarjadt tölgyesek helyébe életerős, fiatal erdőket szándékozott ültetni. A kiterjedt munkálatok azonban a főváros lakóinak felzúdulásához vezettek, mert a makkról kelt, lassabban és kevésbé látványosan növő tölgyeket sokan nem tudták erdőként elfogadni.[2] A munkálatokat ezért lassabb ütemben, kisebb területeket tarolva és beültetve folytatták, emellett hangsúlyt helyeztek az életképes erdők konzerválására s mérsékelt használattal való megóvására. Guckler az első világháború s azt követő forradalmak alatt ismételten felmerülő erdőkihasználási tervek ellen nagy eréllyel és sikerrel lépett fel.[4]

A budai hegyek kopár részeinek, ezen belül is különösen a Hármashatár-hegy újraerdősítéséhez Guckler a korábbi sikeres bécsi mintákat alapul véve, kevéssé kényes fekete fenyveseket telepített, a sekély talajréteg megkötése és további talajképzés céljából. Az így megerősödött talaj tette lehetővé, hogy mintegy 80 évvel később megkezdhessék az őshonos fafajok visszatelepítését a fenyvesállományok helyén.[2]

1914-ben versenyerdősítés során 5342 kataszteri holdon telepítettek erdőket a főváros határában. Az erdőövezet kialakítása részben a pesti oldalon folyt, hogy megkössék a rákosi homokot. A munkálatokat Guckler Károly vezette; a miniszteri elismerést főleg e munkájáért kapta.[2]

Aktív természetjáróként munkája során is arra törekedett, hogy megismertesse és megszerettesse az emberekkel a természetet. A fővárosi közgyűlés kezdeményezésére és finanszírozásában ő alakította ki 1917-18-ban azt a sétautat, amely a Szépvölgyből kiindulva a Hármashatár-hegy, a Vihar-hegy és a Csúcs-hegy oldalában húzódik végig mintegy 360-370 m tengerszint feletti magasságban, majd a Csúcs-hegy után leereszkedett az Aranyhegyi-patakhoz.[6][7]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Halála után egy évvel, 1924-ben róla nevezték el a Szépvölgytől a Csúcs-hegyig általa kialakított sétautat a Hármashatárhegyi úttól a Szírt utcáig (Guckler Károly út). (1962-ben ennek első szakaszát a Farkas-torokig Fekete salak utcának nevezték át.) 2018-ban a Pilisi Parkerdő Zrt. e sétaúton alakította ki a Virágos-nyeregig a 3,5 km-es Guckler Károly Tanösvényt.[6]
  • Nevét viseli egy, a Hármashatár-hegy észak-keleti oldalában, a Guckler Károly út mellett álló jókora sziklaképződmény (dolomitbreccsa-tömb).
  • Róla nevezték el a Hármashatár-hegyen 2018-ban átadott nyolcszögletű, körpanorámát nyújtó kilátópontot, a Guckler Károly-kilátót.[2]
  • Emlékét őrzi a III. kerületi önkormányzat által 1993-ban létrehozott Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány (2004-től természetvédelmi célú, közhasznú közalapítványként működik, Guckler Károly Természetvédelmi Közalapítvány néven).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Guckler_Károly&oldid=25833250”