Remete-hegyi 14. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Remete-hegyi 14. sz. barlang
Hossz49 m
Mélység0 m
Magasság11 m
Függőleges kiterjedés11 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 350 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus ?
Barlangkataszteri szám 4772-17
Elhelyezkedése
Remete-hegyi 14. sz. barlang (Magyarország)
Remete-hegyi 14. sz. barlang
Remete-hegyi 14. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 56′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 56′ 01″

A Remete-hegyi 14. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Remete-szurdokban található barlang. Nagyon különleges és értékes, régészeti leletek kerültek elő a lelőhelyről. Valószínűleg pénzhamisító műhely volt a barlang és antropológiai lelet is előkerült belőle.

Leírás[szerkesztés]

Remeteszőlős külterületén, a Remete-hegy déli, meredek oldalában húzódik; a Remete-szurdok északi oldalában találhatók a bejáratai, közel a szurdok keleti végéhez, egy fokozottan védett területen, a völgytalp felett körülbelül 60 méterre, körülbelül 350–380 méter tengerszint feletti magasságban lévő mészkősziklák alsó részén. Egy üregfelszakadáskor keletkezett, két kőudvar közötti, sziklahíd jellegű, hat–kilenc méter magas gerinc alatt helyezkedik el. A Remete-barlangtól és a Remete-völgyi Felső-barlangtól 300 méterre, keletre található.

Egy alsó és egy felső bejárata van. Dachsteini mészkőben jött létre. A Nagy-terem nevű rész kilenc méter hosszú, három–négy méter széles és öt–nyolc méter magas, valamint az északi részéből indul ki egy kúszójárat. A régészeti, lelőhely-azonosító száma 10814.

A Remete-hegyi 14. sz. barlang név 1984-ben jelent meg az irodalmában. Előfordul az irodalmában 14. sz. barlang (Szabó 1972), Felszakadt-barlang (Kordos 1984), Felszakadt barlang (Bertalan 1976), Remetehegyi IV. sz. barlang (Kessler 1932), Remetehegyi 14. sz. barlang (Bertalan 1976), Remete-hegyi Felszakadt-barlang (Pápa, Dénes 1982), remete-hegyi Felszakadt-barlang (Pápa, Dénes 1982), Remetehegyi felszakadt barlang (Leél-Őssy 1957), Remete-hegyi zsomboly (Torma 1986) Szurdok-barlang (Szabó 1972) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1932. évi Barlangvilágban napvilágot látott közleményben az olvasható, hogy a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztálynak a tagjai a Remetehegyi IV. sz. barlang humusztakarójában bronzkori és újkőkorszaki edénytöredékek között, dinári típusú lábszárcsontokat és emberkoponyát találtak. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben megjelent, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmány szerint a Remetehegyi felszakadt barlang a Remete-szurdok északi oldalában, körülbelül 60 méterrel a völgytalp felett található és a barlang egy meredek, rövid, valamint nagy esésű szakadék. Dachsteini mészkőben keletkezett. A függőleges oldalfalak és a párhuzamos oldalfalak, valamint a felső végének a mennyezetmaradványai és a cseppkő bekérgeződés a bizonyítéka annak, hogy egy kis forrásbarlang felszakadása miatt alakult ki.

1971 februárjában fedezte fel a Budapest Sport Egyesület Barlangkutató Csoport. A csoportot Szabó László vezette. A sziklagerinc tetejéről nyíló, 10 méter mély, szűk kürtőn leereszkedve jutottak be a Nagy-terembe, amely omladékkal, nagy magasságig fel volt töltve. 1971-ben a csoport feltárásai közül a Szurdok-barlang kutatása járt a legnagyobb eredménnyel. 1971 augusztusában egy tábort szerveztek, hogy meggyorsítsák a barlang feltárását. A táborban tizenketten voltak. A Zsomboly-terem 50 centiméter vastag, felső rétegéből Árpád-kori, régészeti leletek kerültek elő. II. András idejéből öt ezüst dénárt és 34 olyan ezüstlemezkét találtak, amelyek egyértelműen mutatják a barlangi pénzhamisítás folyamatát. A 13. századi cseréptöredékekből három edényt sikerült restaurálni. A ló alakú, mázas cserépből készült kerámia, egy akvamanilé egyedülálló lelet Magyarországon.

A Zsomboly-terem több pontján, a középkori kultúrréteg alatt elérték az őskori szintet. A Felszakadt-barlang irányából kibontott bejárat mélyítésekor nagyon változatos, őskori leletekre bukkantak a kutatók. A rétegek négy kultúra emlékeit tartalmazták. Előkerültek a kitöltésből kora bronzkori, bronzkor végi, rézkori és újkőkorszaki, ez utóbbin belül a zselizi kultúrába sorolt tárgyak. Őrlőkő, homokkőből készült őrlőtáltöredék és obszidián, valamint kova kőszerszámok láttak napvilágot a barlangból a sok cserépmaradványon kívül. Egy négy éves gyermek állkapcsa lett kiemelve a rézkori rétegből.

Az 1972. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1. füzetében kiadott, Szabó László által írt beszámoló szerint a barlang függőlegesen induló bejárata Nagykovácsi közelében, a Felszakadt-barlang sziklautcája és a Felszakadt-barlangtól nyugati irányban lévő, másik felszakadás közötti gerincen van. Lefelé, tölcsérszerűen tágul a 30 centiméter átmérőjű nyílás és 9,5 méter mély. Leereszkedve egy 10 méter hosszú és 2,5 méter széles üregbe jutottak. A kora tavasszal megkezdett feltáráskor a barlang egyik, felszínre vezető oldalágát bontották ki. Az oldalág vízszintes, hét méteres részét Bertalan Károly már 1942-ben ismerte. Több periódusban, az oldalágon keresztül tömődött el a mélyebben elhelyezkedő Zsomboly-terem. 1470 körül egy fiatal férfit temetett maga alá a leomlott kőzettörmelék. Az időpont a csontanyag vizsgálata alapján lett megállapítva. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének a szakemberei végzik a régészeti anyag feldolgozását.

1972 első negyedévében a Szabó László által vezetett csoport folytatta a múlt évben elkezdett, sikeres kutatómunkát a Remete-hegyen. Megint értékes leletekre bukkantak a barlangban. A barlangnak a feltárás szempontjából ígéretes szakaszában, sajnos, meghaladta a technikai felkészültségüket a kevés levegő és a kemény kitöltés. 1972 áprilisában abba kellett hagyni bizonytalan ideig a barlangban végzett munkát a Magyar Nemzeti Múzeum Ásatási Bizottság kérésére. A csoport befejezte a barlang kutatását. Az 1976-ban összeállított, Bertalan Károly által írt kéziratban az olvasható, hogy Nagykovácsiban, a Remete-hegyen, a IV. sziklabordában lévő, két sziklautca közötti szirtben, a nyugati beszakadás felső végén és a keleti beszakadás alján, 366 méter tengerszint feletti magasságban található. Egy omladékos sziklautcából nyíló, korróziós eredetű, 13 méter mély sziklaüreg, amelyet 1971-ben tártak fel a Budapest Sport Egyesület barlangkutatói.

1978-ban került az ásatás anyaga a Budapesti Történeti Múzeumba. Az 1982-ben megjelent, Budai-hegység útikalauz című kiadványban részletesen le van írva a 33 méter hosszú barlang. A leírás szerint a felfedezés után a Budapest Sport Egyesület Barlangkutató Csoport tagjai két, új bejáratot hoztak létre az omladékon keresztül, a járatok talpszintjén a Nagy-terembe. Egyet a keleti kőudvar felől és egyet a nyugati kőudvar felől. A csoport tagjai a Nagy-terem északi végéből egy kúszójáratot bontottak ki. A régészeti leletei tették jelentőssé. A Nagy-terem omladékkal fedett kitöltésének az alsóbb rétegeiből sok kvarcpengét, obszidiánpengét és rézkori, valamint bronzkori cserépedény-töredéket találtak. Több Árpád-kori, azaz 12. századi, vagy 13. századi cserépedény-töredék, közöttük egy ritka, lovat ábrázoló, zöldes mázzal borított, cserép vízöntőedény, azaz aquamanile látott napvilágot a barlangból.

Találtak benne egy kis üllőt, mellette leszabott és félig megmunkált, pénzérem méretű ezüstlemezkéket, valamint négy, teljesen ép, V. István kori ezüstpénzt. Az utóbbi leletegyüttesből arra lehet következtetni, hogy a 13. század végén, a teremben volt egy pénzhamisító műhely. Felfedeztek egy emberi csontvázat a kitöltésben és egy antropológus azt állapította meg, hogy egy fiatal férfinek a maradványa, aki körülbelül 500 éve, az 1400-as években élhetett. A kőkorszaktól a rézkoron és a bronzkoron át a középkor végéig ismerte és használta az ember a barlangot. A bejárata valószínűleg a középkor vége után beomlott és ezért őrződött meg a titka a 20. századig, de a szorgalmas barlangkutatók feltárták és a felszínre hordták a régészeti leleteket.

Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1986-ban kiadott, régészeti topográfia szerint a 12/11. számú lelőhely és a barlangkutatók amatőr ásatást végeztek a lelőhelyen. A zsomboly kitöltéséből középső rézkori, bronzkori és késő bronzkori cserepek, valamint kvarceszközök és obszidiáneszközök kerültek elő. Napvilágot látott a lelőhelyen egy agyagból égetett, lovat ábrázoló, zöld, mázas akvamanilé is, amelyről Zolnay László megállapította, hogy importáru és 12. századi, vagy 13. századi. A bronzkori cserepeket a makói csoporthoz sorolták. A leletek között van két, 12. századi, vagy 13. századi, hullámvonal díszítésű fazék, egy import, osztrák fazéknak a bélyeges füle, vastárgyak, egy áttört, kis bronzkorong és egy orsókarika, amely terra sigillatából készült. A talált vastárgyak egy csikózabla, kések, egy karika és néhány, nagyon bizonytalan korú és rendeltetésű tárgy, például a két végén behajló vasalás és egy áttört, díszes lemez. Az őskori anyag még leltározatlan, azokat M. Soós Ágnes vizsgálja.

Az Árpád-kori leletekhez tartozik az a majdnem azonos súlyú, körülbelül 40 darab, ezüst lemezke, amelyek között V. István négy ép verete mellett négyszögletes kalapácsütés nyomait viselő, kerek és teljesen sima, éremszerű lapocskák vannak, valamint lehet, hogy ezekkel összefügg az ugyanott talált, üllő alakú vastárgy is. Egy 13. századi, pénzhamisító műhelyhez tartozhat ez a leletcsoport, de az is előfordulhat, hogy pénzverdéből ellopott tárgyak Zolnay László szerint. A kitöltésben egy fiatal férfi csontvázára is rábukkantak a régészeti leleteken kívül. A csontvázról Kiszely István azt állapította meg, hogy 15. századi. Elképzelhető, hogy 1932 körül a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület Barlangkutató Szakosztálynak a tagjai a Remetehegyi IV. sz. barlangban újkőkorszaki és bronzkori edénytöredékek között, dinári típusú lábszárcsontokat és emberkoponyát találtak. 2005. január 30-án Kovács Richárd szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet egy keresztmetszettel Kovács Jenő és Kovács Richárd felmérése alapján. A barlangtérkép szerint Nagykovácsiban található, 49 méter hosszú és 11 méter magas. 2005. május 26-án Kovács Richárd szerkesztett egy hosszmetszeti barlangtérképet Kovács Jenő és Kovács Richárd felmérése alapján. A barlangtérkép szerint Nagykovácsiban található, 49 méter hosszú és 11 méter magas. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Budapesti Történeti Múzeum Középkori Gyűjteménye. 79.1.1.–2.1., 3.1., 4.1.–5.1., 6.1., 12.1., 13.1.–14.1., 15.1., 16.1.–22.1.
  • Schreiber Rózsa: A korabronzkor problémái Budapesten. Archaeologiai Értesítő, 1972. (99. köt.) 152. old.
  • V. E.: Árpád-kori pénzek és pénzhamisítók. Budapest 10. (1972) 42. old.

További információk[szerkesztés]