Bátori-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bátori-barlang
A barlang felső bejárata
A barlang felső bejárata
Hossz 360 m
Mélység 50 m
Magasság 6 m
Függőleges kiterjedés 56 m
Tengerszint feletti magasság körülbelül 440 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes
Barlangkataszteri szám 4732-2
Elhelyezkedése
Bátori-barlang (Magyarország)
Bátori-barlang
Bátori-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 60″, k. h. 18° 57′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 60″, k. h. 18° 57′ 23″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bátori-barlang témájú médiaállományokat.

A Bátori-barlang egy fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Budapest II. kerületében található. A hossza 360 méter és a függőleges kiterjedése 56 méter. Valószínűleg a pliocén korszakban alakították ki a hévizek triász időszaki mészkőben, melynek felsőbb szakaszai átnyúlnak a hárshegyi homokkőbe. Jellemző, hévizes eredetű morfológiai formája a gömbfülke. Változatos alakú és színű képződmények, például borsókövek és cseppkövek találhatók benne. Hematit és limonit is előfordul a barlangban.

Fekvése[szerkesztés]

A nyílása közvetlenül a Nagy-Hárs-hegy 454 méter magas csúcsa alatt, a hegy északkeleti oldalán található. A barlang megközelíthető a Gyermekvasút Szépjuhászné, illetve Hárs-hegy állomásairól a sárga sáv turistajelzésen.

A barlang elnevezése[szerkesztés]

A barlang Bátori (egyes források szerint Báthory) László pálos szerzetesről kapta a nevét, aki a 15. század közepén, 20 éven át remetéskedett itt és a Bibliához magyar nyelvű magyarázatokat írt. Először fordította magyarra a Bibliát. Semmi köze a nemes Báthori-családhoz, ezért írta nevét is az egyszerű írásmóddal. A Vasárnapi Ujság 1878-ban arról tudósított, hogy a Hárshegy alatt talált, ismeretlennek hitt, a turista társaság egyik nőtagjáról, Aranka-barlangnak elnevezett barlang századok óta ismert és az megegyezik a Bátori-barlanggal.

Előfordul az irodalmában Hárs-hegyi-barlang (Kordos 1984), Aranka-barlang (1878), Báthory-barlang (Kordos 1984), Báthori-barlang, Bátori László-barlang és Nagy-hárshegyi-barlang néven is.

Újrafelfedezések[szerkesztés]

A 19. században[szerkesztés]

A középkor óta feledésbe merült barlangot 1830-ban egy Tomola Nándor nevű kereskedő fedezte fel ismét. Tomola Nándor egy mécsessel világítva járta be a kusza, szerteágazó járatokat és térképvázlatokat készített. Feltehetően neki köszönhető, hogy Budaváros határozatban intézkedett a barlang elnevezéséről. A barlangról a Magyar Hírlap 1850-ben, majd Palugyay Imre 1852-ben tett említést. Később a kor neves geológusa, Szabó József is leszállt a mélybe, és arról számolt be, hogy a barlang folytatását mesterséges eltömés zárja el, amelyről feltételezte, hogy a budaszentlőrinci pálos kolostorral állhat összeköttetésben. 1879-ben Margó Tivadar ott több, akkor még a budai faunában különleges denevérfajt írt le.

A 20. században[szerkesztés]

Emléktábla avatás a Bátori-barlangnál 1911-ben
A barlangnál 1911-ben felavatott emléktábla
A Bejárati-teremből előrefelé nyíló járatok
A barlang belülről (lejárat a Bejárati-teremből jobbra, a Piramis-szakasz felé)

1911-ben a Zugliget Egyesület kezdeményezésére a főváros elöljárósága kitakaríttatta a barlangot, lépcsős lejáratot építtetett, és a bejáratot díszes vasráccsal zárta le. A külső sziklafalon Bátori munkásságát megörökítő fekete márványtáblát, mellé üveges keretbe egy festmény másolatát helyezték el, amely a remetét a barlangban munka közben ábrázolta. 1917 és 1919 között, Kadić Ottokár többször járt a barlangban, és felmérte azt. Ekkor lényegesen hosszabb szakasz volt ismert, mint a második világháborút követően (Bánya-szakasz, Piramis-ág). A barlang másodszori kiépítése 1931-ben Havran Imre iparművész tervei alapján készült el, amikor a bejárati terembe egy márványoltárt helyeztek el.

Azt, hogy összeköttetésben állna a budaszentlőrinci pálos kolostorral, az 19611974 közötti, először Szitár Ferenc, majd Vajna György barlangkutató szakembergárdája és önkéntesek által végzett alapos feltárás sem erősítette meg. A feltáró munkálatok során megtalálták a pálos kápolnát, a szerzetesi lakhelyet, és a lépcsősorokat, amelyek a közlekedést segítették. Gyönyörű cseppkőformái mellett gazdag őskori leletanyag került elő: (többek között gyapjas orrszarvú és gímszarvas csontvázak), de találtak benne Zsigmond és Miksa korabeli ezüst érméket, Mária Terézia idejéből származó bronzpénzt is. A barlangot tehát a neolitikum, a rézkor, a bronzkor és a középkor emberei is használták. Az 1700-as években bányászat is folyt itt arany és ezüst reményében.

A kutatás előrehaladtával, az iszonyatos mennyiségű kitöltésanyag kitermelhetősége érdekében, bányászati módszerekkel egy mesterséges bejáratot robbantottak a barlang főtermének alsó síkjában. Az így készült nyílásba csillepályát fektettek le, így meggyorsíthatták a majdnem egy évtizedig tartó munkát. Ezt a bejáratot jelenleg kőtörmelék és föld zárja el a vasajtón kívül. A barlangot kitöltő, részben már áthalmozott üledék eltávolítását a BSE Barlangkutató Csoport 1985-ig folytatta.

Miután felelőtlen és amatőr kutatók több balesetet is szenvedtek, a barlangot, az értékekben való gazdagsága és veszélyessége miatt, a csoport lezáratta a nyilvánosság elől.

Jelenleg[szerkesztés]

A barlang ma is le van zárva, csak kísérettel látogatható. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2014-ben új emléktábla került a barlang bejáratához így már nem csak a két vasajtó utal a barlangra.

A barlang feltárását jelenleg a Guru Barlangkutató és Oktató Egyesület végzi.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]