Bátori-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bátori-barlang
A barlang felső bejárata
A barlang felső bejárata
Hossz360 m
Mélység50 m
Magasság6 m
Függőleges kiterjedés56 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 440 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes
Barlangkataszteri szám 4732-2
Lelőhely-azonosító 23887
Elhelyezkedése
Bátori-barlang (Magyarország)
Bátori-barlang
Bátori-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 60″, k. h. 18° 57′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 60″, k. h. 18° 57′ 23″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bátori-barlang témájú médiaállományokat.

A Bátori-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Budapest II. kerületében található. Őslénytani és régészeti leletek kerültek elő belőle.

A barlang leírása[szerkesztés]

Nyílása közvetlenül a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt, a hegy ÉK-i oldalán található. A barlang megközelíthető a Gyermekvasút Szépjuhászné, illetve Hárs-hegy állomásairól a sárga sáv turistajelzésen.

Hossza 360 m és függőleges kiterjedése 56 m. Valószínűleg a pliocén korszakban alakították ki a hévizek triász időszaki dachsteini mészkőben, de a barlang felső szakaszai átnyúlnak a hárshegyi homokkőbe. Jellemző hévizes eredetű morfológiai formája a gömbfülke. Változatos alakú és színű képződmények, például borsókövek és cseppkövek találhatók benne. Hematit és limonit is előfordul a barlangban.

Azt, hogy összeköttetésben állna a budaszentlőrinci pálos kolostorral, az 1961–1974 közötti, először Szitár Ferenc, majd Vajna György barlangkutató szakembergárdája és önkéntesek által végzett, alapos feltárás sem erősítette meg. A feltáró munkálatok során megtalálták a pálos kápolnát, a szerzetesi lakhelyet, és a lépcsősorokat, amelyek a közlekedést segítették.

Gyönyörű cseppkőformái mellett sok őskori leletanyag került elő, például gyapjas orrszarvú és gímszarvas csontvázak, de találtak benne Zsigmond és Miksa korabeli ezüst érméket, Mária Terézia idejéből származó bronzpénzt is. A barlangot tehát az újkőkorszak, a rézkor, a bronzkor és a középkor emberei is használták. Az 1700-as években bányásztak benne, hogy aranyat és ezüstöt találjanak a barlangban.

A barlang elnevezése[szerkesztés]

A barlang Báthory Lászlóról kapta a nevét, aki 1437-től 1456-ig remetéskedett itt és a Bibliához magyar nyelvű magyarázatokat írt. Először fordította magyarra a Bibliát.

1878-ban volt először Bátori-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Aranka-barlang (1878), Báthori-barlang (Schafarzik, Vendl, Papp 1964), Báthori barlang (Schafarzik, Vendl, Papp 1964), Báthory-barlang (Kadić 1919), Báthory barlang (Kadić 1922–1925), Bátori László-barlang (BSE 1977), Hárs-hegyi-barlang (Kordos 1984), Hárshegyi-barlang (Bertalan 1976) és Hárshegyi barlang (Dudich 1932) neveken is.

Újrafelfedezések[szerkesztés]

A 19. században[szerkesztés]

A Bejárati-teremből nyíló járatok

A középkor óta feledésbe merült barlangot 1830-ban egy Tomola Nándor nevű kereskedő fedezte fel ismét. Tomola Nándor egy mécsessel világítva járta be a kusza, szerteágazó járatokat és térképvázlatokat készített. Feltehetően neki köszönhető, hogy Buda határozatban intézkedett a barlang elnevezéséről. A barlangot a Magyar Hírlap 1850-ben, majd Palugyay Imre 1852-ben említették. Később Szabó József is leszállt a mélybe, és arról számolt be, hogy a barlang folytatását mesterséges eltömés zárja el, amelyről feltételezte, hogy a budaszentlőrinci pálos kolostorral állhat összeköttetésben.

Rupp Jakab 1868-ban kiadott könyve szerint Báthory László a budaszentlőrinci monostor szomszédságában lévő barlangban 20 évig remetéskedett.

A Vasárnapi Ujság 1878. július 21-i számában szerzőnév nélkül kiadott közleményben az van írva, hogy barlang lett felfedezve a múlt héten a főváros mellett, a Hárs-hegy alatt. A felfedező társaság az új barlangot a kutató társaságban jelen lévő hölgyről Aranka-barlangnak nevezte el. Később azonban egy tanár megállapította Palugyay Imre Buda-Pest szabad királyi városok leírása című munkája alapján, hogy az Aranka-barlang évszázadok óta ismert és Buda az 1847. június 17-én hozott határozatával Bátori-barlangnak nevezte el, mert ott élt Bátory László, a Mátyás-korabeli Biblia-fordító.

Az 1879-ben megjelent és Margó Tivadar által írt Budapest és környéke állattani tekintetben című tanulmányban az olvasható, hogy 1878 márciusában fedezett fel Margó Tivadar a budai hegyek között, a Szépjuhászné közelében lévő nagy Hárs-hegy barlangjában kereknyergű patkósdenevért, ahol kis patkósdenevért is megfigyelt. 1878. április 2-án a Hárs-hegy kisebb barlangjában hosszúszárnyú denevért talált, ahol nagy egyedszámmal előfordul. Ezt a fajt Budapest vidékén még nem ismerték. A hárs-hegyi barlangból rőt koraidenevért (koránröpülő denevér, Vesperugo noctula) határozott meg, ahol ez a faj nagy egyedszámmal megtalálható. A budai hárs-hegyi barlangból a Vespertilio murinus (Myotis murina, közönséges denevér) más denevérfajokkal együtt ki van mutatva.

Emléktábla avatás a Bátori-barlangnál 1911-ben

Az 1879-ben napvilágot látott és Szabó József által írt Budapest és környéke geológiai tekintetben című dolgozat szerint a Hárs-hegy keleti oldalának azon részén, közel a hegytetőhöz, ahol megaloduszos mészkő bukkan felszínre, van egy barlang, amelybe kötéllel 5–6 m mélyre lehet leereszkedni, ahol azonban láthatóan mesterségesen be van tömve a folytatás. Úgy tartják, hogy a barlang régen összeköttetésben volt a pálosok kolostorával. A barlangot Tomala Nándor 1830-ban fedezte fel és időről időre tovább hatolt benne, sőt rajzát is elkészítette. Kb. 8 évvel ezelőtt eljött hozzám, megmutatta a rajzot, és arra kért, hogy ne legyen elfelejtve a barlang. A következő nyáron szerveztem egy barlangkutató expedíciót és a kerülő segítségével meg lett találva az eldugott barlangbejárat. Wissinger tanár úr tűzoltókötél segítségével beleereszkedett a barlangba, de a kötél végén lógva sem érte el a barlang talaját. Nemsokára támpontot talált lábának, ekkor gyertyát gyújtott és látta, hogy már közel van a barlang feneke.

A 20. században[szerkesztés]

A barlang bejárata 1906-ban

Az 1906-ban kiadott Zugliget és vidéke című kiadvány szerint Báthory László rendtag († 1456) egy közeli barlangban 20 évet töltött remete módjára és dolgozott a szentírás magyar nyelvre fordításán. Róla kapta a Hárshegy a Báthori nevet. A Nagy-Hárs-hegy É-i, Lipótmező felőli oldalán 425 m tszf. magasságban helyezkedik el a nevezetes hárshegyi barlang. A barlangot 1830-ban fedezték fel újra. Több méter hosszú, de belsejében észre lehet venni, hogy mesterségesen van eltömve folytatása. A főváros hatósága tömette be a barlangot, ami azért sajnálatos, mert belsejében olyan denevérfajok éltek, melyek a budapesti faunában különlegességnek számítottak. A Biblia-fordító Báthory László állítólag 20 évig remetéskedett a barlangban.

Az 1919. évi Barlangkutatásban publikált Kadić Ottokár jelentésben az van írva, hogy a Pál-völgyi-barlang kutatásának befejezése után 1919-ben a többi pál-völgyi és Budapest vidéki barlang, például a Báthory-barlang tanulmányozására és felmérésére került sor. A barlangban a kutatás be van fejezve. A barlang közismert üreg, amely a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt lévő sétaút mellett DK-re nyílik. A barlang közepesen nagy öblös előcsarnokból, néhány kisebb üregből és bonyolult, többször elágazó folyosókból áll, melyek hárshegyi homokkővel határos dachsteini mészkőben keletkeztek. Agyaggal van kitöltve az előcsarnok és ezért jó lenne próbaásatást végezni benne.

A barlangnál 1911-ben felavatott emléktábla

Az 1919. évi Barlangkutatásban lévő Scholtz Pál Kornél beszámoló alapján Kadić Ottokárt Lóczy Lajos bízta meg, hogy a Budai-hegység barlangjait felmérje és ebben a munkában a Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya támogatta Kadić Ottokárt. A távolabbi barlangok közül a Báthory-barlang is fel lett mérve. 1920-ban a szakosztály elkezdte gondozni a Budapest közelében lévő barlangokat. A Báthory-barlanghoz vezető utakat színes jelzésekkel és útbaigazító táblákkal látta el. 1923-ban a barlangban barlangállattani kutatásokat végzett Bokor Elemér és kimutatta a barlangból az első hazai barlangi Apterygogenea fajt, a Heteromurus nitidus v. margaritaceus Wanek-et. 1923–1924-ben közönséges denevér és kis patkósdenevér kerültek elő a barlangból a Tasnádi Kubacska András és Véghelyi Lajos által végzett chiropterológiai vizsgálatkor. 1924-ben Tasnádi Kubacska András és Véghelyi Lajos megállapították, hogy a barlangban van kis patkósdenevér és hegyesorrú denevér.

Az 1929-es Geológiai kirándulások Budapest környékén című műben az lett kiadva, hogy a Nagy-Hárs-hegy K-i oldalán, dachsteini mészkő és hárshegyi homokkő határához közel, padokkal ellátott terasz ÉNy-i oldalában található a Báthory-barlang. A barlang dachsteini mészkősziklák közötti bejárata vasráccsal van bekerítve. Kőlépcsőkön lehet bemenni a vízszintesre kiegyengetett talpú bejárati terembe, melynek hátsó részéből szűk folyosó vezet tovább. A barlangban remetéskedett Báthory László 1437 és 1456 között, mialatt magyar nyelvre fordította a Bibliát és megírta a szentek életét. Később a barlangot, mint veszélyes helyet betömték és csak 1870-ben fedezte fel újra Szabó József. A barlang a János-hegy és Nagy-Hárs-hegy közötti nyergen található Szépjuhászné vendéglő mellett lévő pálos rendi kolostorral régen összefüggött.

A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában lévő Kadić Ottokár publikáció szerint a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt nyíló legendás Báthory-barlang a főváros területén található, de távol van Budapest központjától. A barlang kutatása és felmérése megtörtént, de ásatása és turista szempontból történő rendezése még várat magára. Dudich Endre 1932-ben napvilágot látott könyvében az van írva, hogy a Budai-hegységben lévő Báthory-barlang (Hárshegyi barlang) a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt helyezkedik el. Azért ez a neve, mert 1437-től 1456-ig itt remetéskedett Báthory László pálosrendi szerzetes, aki itt fordította a Bibliát magyarra és írta meg a szentek életét. A barlang közepesen nagy öblös előcsarnokból, néhány kisebb üregből és bonyolult folyosókból áll. Érdekes az állatvilága. A kiadvány barlangra vonatkozó része 4 irodalmi mű alapján lett írva.

A barlang belülről (lejárat a Bejárati-teremből jobbra, a Piramis-szakasz felé)

Az 1939. évi Barlangvilágban kiadott Kadić Ottokár dolgozatban az van közölve, hogy csak olyan, lehetőleg elhunyt kiválóságról nevezzünk el barlangot, aki életében nagyon különleges érdemeket szerzett és a személy valamilyen kapcsolatban van az elnevezendő barlanggal. Erre a barlangelnevezésre jó példa a Báthory-barlang. Hogy a szabályszerűen történt barlangelnevezés átmenjen a köztudatba is, célszerű a barlang bejáratában emléktáblát elhelyezni, amely az illető nevezetes személy nevét és érdemeit hirdeti (Báthory-barlang).

Az 1941-es Magyar turista lexikon szerint a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt van a barlang, amelyben Báthory László 1437 és 1456 között remetéskedett, amíg a Bibliát lefordította. A barlangot betömték halála után. 1910-ben a főváros kinyittatta és a bejáratnál márványtáblát helyeztetett el. A barlangban több különleges denevérfajt találtak. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában megjelent ismertetésben említve van, hogy a Hűvösvölgynél található barlangban a XV. században élt egy Báthory László nevű remete és kényelmetlen lakásában fordította magyar nyelvre a Bibliát. Az 1942-ben kiadott Budapest élővilága című könyv szerint a barlangban többször találtak középdunai rablócsigát (Daudebardia pannonica), amely a barlang körül is előfordul. A barlangból ki van mutatva egy nagy barlangi tegzes (Stenophylax permistus) is.

A barlang alsó, mesterséges bejárata 2010-ben

Az 1942. évi Barlangvilágban lévő Wagner János által írt összefoglalásban az van írva, hogy a Báthory-barlangban előfordulnak a Limax cinereoniger Wolf, Arion subfuscus Drap. és Arion circumscriptus Johnst. nevű házatlan csigák, az Oxychilus glaber Stud. nevű csiga és a Daudebardia pannonica nevű ragadozó csiga. A budapesti Nagy-Hárs-hegyen elhelyezkedő barlangnak és környékének csigafaunáját Wagner János részletesen tanulmányozta, de az idevonatkozó adatokat még nem publikálta. A barlangban nincs víz és ezért természetesen hiányoznak belőle a vízhez kötött endemizmusok. A barlangból 6 csigafajt gyűjtött, amelyek közül 5 tartozik a barlangot kedvelők csoportjába. 3 ismert házatlan csigán kívül a félmeztelen ragadozó csigákhoz sorolt Daudebardia pannonica és az Oxychilus glaber találhatók a barlangban.

Az 1958-ban napvilágot látott Budapest természeti képe című munkában az olvasható, hogy a Báthory-barlang 408 m abszolút és 200 m viszonylagos magasságban nyílik. A Hűvösvölgy feletti Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt a K-i oldalon van a bejárata. Dachsteini mészkőben, részben hárshegyi homokkő határán oldódott ki és 45–50 m hosszú. Sok benne a kalcitos kitöltés, máshol csak vörösagyagos üledék béleli. A barlang alját durva törmelék fedi és el is tömődnek a szerteágazó járatok. A hőforrás barlangok közé tartozik gömbfülkéi alapján. A barlang keletkezése a pliocén végén vagy a pliocén-pleisztocén határán következhetett be. Állatvilága a legjobban ismert a budapesti barlangok állatvilágai közül. A barlangból előkerült egy endemikus százlábú faj, a Lithobius stygius infernus. Itt él a barlangi tegzes (Stenophylax permistus).

Oltár a barlangban

Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyv szerint a barlangban előfordul az 1948-ban leírt Lithobius stygius infernus Loksa nevű százlábú alfaj. A budai Báthory-barlangnak van a magyarországi hévizes barlangok között a legmagasabban, kb. 440 m tszf. magasságban a bejárata, amely a Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt, a hegy ÉNy-i oldalában helyezkedik el. Irodalmi adatok alapján az 1200-as években a pálos rend remetéinek volt a lakhelye. 1437-től 1456-ig Báthory László élt benne, akiről el lett nevezve a barlang. Középkoriak a barlangfalakon lévő mesterséges tágítások nyomai és az egyik oldalágban legújabban talált lépcsők, cserepek, csontleletek. A barlangot az utóbbi évtizedekben többször betömték, majd újra kibontották. 1961 óta Vajna György vezetésével sokat ígérő feltáró kutatás folyik.

Járatai dachsteini mészkőben, részben hárshegyi homokkő határán alakultak ki. Ma már vitathatatlanul a hévizes barlangok közé kell sorolni gömbfülkéi, aragonit- és gipszképződményei miatt. Alsó részén limonit és goethit is előfordul. A bejárati terembe 15 lépcsőfokon lehet lejutni. A terem hátsó részéből ÉNy-ra szűk folyosó indul, amely 8 m után kiszélesedik és kettéágazik. Az egyik ág először K-re fordul és visszafelé haladva a bejárati terem alá vezet. A másik ág DNy-i irányban meredeken lefelé vezet egy tölcsérszerű üregbe. A barlang itt megint elágazik, az egyik ág az előbbi irányban folytatódva felfelé halad, majd végül 2 fülkévé válik. A másik ág ÉNy-i irányban meredek lépcsőkön vezet lefelé. 120 m a barlang felmért hossza.

A barlang bejárata 1911-ben

Gebhardt Antal 1963. évi tanulmánya szerint előfordul a barlangban Heteromurus nitidus v. Margaritarius.

Az 1964-es Geológiai kirándulások Budapest környékén című munkában az van írva, hogy az ásványvizek oldó hatása érvényesül a Bátori-barlangban. A terület legszebb limonitjai most kerültek elő a barlangból. A környék legnagyobb és legszebb földtani ürege a Báthori barlang, amely Báthori László pálos rendi szerzetesről lett elnevezve, aki itt remetéskedett 1437 és 1456 között. A Nagy-Hárs-hegy K-i csúcsához közeli oldalon van a barlangbejárat. Ez a hévforrásbarlangok egyik legszebb iskolapéldája. Meredeken mélyedt be a hegy belseje felé KDK–NyÉNy irányban. A hévforrásokra jellemző üstszerű képződmények és gömbfülkék vannak benne. A hasadékokat kitöltő 0,5 m-t is elérő limonittelérek és az őket kísérő hófehér gipszkristályok jelzik a hévforrások egykori járatait.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, II. kerületi barlang. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Báthory-barlang néven Hárshegyi-barlang névváltozattal és a barlangot említő 24 irodalmi mű megjelölésével.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Budai-hegyekben, Budapest II. kerületében lévő Bátori-barlang további nevei Aranka-barlang, Báthory-barlang és Hárshegyi-barlang. A Nagy-Hárs-hegy csúcsának K-i oldalán van a bejárata. A 20. század elején kegyhely volt nyírfa korláttal és előcsarnokában oltárral. Vajna György feltárásai előtt 78 m hosszú volt a 12 m mély barlang. Kis részben mesterségesen bővített, hévizes barlang, amelyben érckiválások, főleg vasérckiválás figyelhető meg. Jelenleg le van zárva. A Börcsök Péter által vezetett BSE Barlangkutató Csoport kezeli. Előzetes bejelentés alapján lehet bejárni és kis létszámú csoport látogathatja. A kézirat barlangra vonatkozó része 6 irodalmi mű alapján lett írva.

A főbejárat 2010-ben

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Budai-hegységben lévő, kb. 60 m mély és kb. 300 m hosszú Bátori-barlang az ország 40. legmélyebb és 40. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 43. leghosszabb barlangja a Budai-hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 300 m hosszú, 1976-ban ismeretlen hosszú, 1975-ben ismeretlen hosszú Bátori-barlang. Az összeállítás szerint Magyarország 42. legmélyebb barlangja a Budai-hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 60 m mély, 1976-ban ismeretlen mély, 1975-ben ismeretlen mély Bátori-barlang.

Az 1977-ben napvilágot látott Bél Mátyás Pest megyéről című könyv szerint Szent Lőrinc monostorából már semmi sem maradt csak romok, bővizű forrás és nem tudom miféle barlang, amelyet egyesek bányának mondanak, mások celláknak. Azt hallottuk, hogy ott több effajta üreg van, amelyeknek számát megállapítani, vagy nyomait megtalálni nem könnyű feladat. Mindent bokrok és cserjék takarnak ugyanis, és az érdeklődőket megakadályozzák, hogy közel férkőzzenek ezekhez. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Bátori-barlangnak 4732/2. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Budai-hegységben lévő Bátori-barlang fokozottan védett barlang.

1982. december 31-én a BSE Barlangkutató Szakcsoport kutatási területe volt a Bátori-barlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Bátori-barlang néven Báthory-barlang és Hárs-hegyi-barlang névváltozatokkal, valamint térképen van helye jelölve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Bátori-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 3 foglalkozik a barlanggal. A 3 írás közül a 163. sorszámú könyvismertetés nem említi a barlangot.

Oltár a barlang kápolnájában

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 51. leghosszabb barlangja a 4732/2 barlangkataszteri számú, 339 m hosszú Bátori-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 300 m hosszú. Kárpát József és Borka Pál 1986. évi barlangfelmérésével lett megállapítva, hogy a barlang 339 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján nincs Magyarország legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangjai között a Bátori-barlang, mert az új felmérés szerint nem éri el az 50 m-es mélységet. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang kb. 60 m mély.

Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1992. évi jelentésében van egy Rosner Péter által írt beszámoló a barlang 1992-ben történt gondozásáról, amelyben az olvasható, hogy a Hárs-hegy oldalában nyíló, fokozottan védett barlang évek óta gazdátlanul, tárva-nyitva állt és ez komoly balesetveszélyt jelentett, valamint veszélyeztette a barlang állapotát is. Bár ajtaját a szakosztály tagjai több alkalommal lezárták korábban, a rongálók találékonysága miatt március 15-én a zárszerkezetet megerősítették és a lezárást megbízhatóbbá tették. Azóta 4–5-ször kellett műszaki eszközökkel felvonulniuk, hogy az ajtón helyrehozzák a rongálási kísérleteket. A barlangot rendszeresen, 2–3 hetente helyszínelték és más barlangkutató csoportoknak túrákat vezettek.

A barlang alsó bejárata 2011-ben

Elkezdték a barlang és környezetének rendbetételét, amely leginkább a felhalmozódott hulladék elszállítását jelentette. Tervet dolgoztak ki a barlang turista jellegű bemutatására, amelyet a Barlangtani Intézet előzetesen jóváhagyott. A gondozás és bemutatás mellett szeretnék elkezdeni a barlang klimatológiai és biológiai feldolgozását. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Budai-hegységben lévő Bátori-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

A 21. században[szerkesztés]

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Budai-hegység területén lévő Bátori-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Budai-hegységben lévő Bátori-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Bátori-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban szócikke van a barlangnak, amelyben az olvasható, hogy a Budai-hegységben lévő Bátori-barlang további nevei Aranka-barlang és Hárs-hegyi-barlang. 1918 óta fokozottan védett barlang geológiai, régészeti, valamint vallás-, település- és ipartörténeti értékei miatt. A 440 m tszf. magasságban nyíló, triász dachsteini mészkőben keletkezett, szerteágazó barlangot feltörő hévizek hozták létre. A 360 m hosszú barlangot gömbfülkék, kalcit kiválások, borsókő és cseppkőképződmények díszítik. Bejárati termét ismerték már az újkőkorszak, a rézkor, a bronzkor, a vaskor és a középkor emberei is. Néhány járatában a 15. sz.-tól kezdve ércbányászat folyt, amelyet sok ipartörténeti emlék (sziklába vájt lépcsőfokok, jellegzetes, háromszögletű vésőnyomok, az érc helybeni feldolgozására utaló eszközök) igazol. 18. sz.-i okiratok ezüst- és aranybányászatot is említenek, azonban a kutatók még nem találták meg ennek bizonyítékait.

A barlang emléktáblája 2017-ben

Bátori László pálos szerzetesről, az első magyar szentírás-magyarázóról lett elnevezve, aki 1437-től 1457-ig itt volt remete. Az ő tiszteletére 1911-ben látogathatóvá tették a barlangot, munkásságát megörökítő fekete márványtáblát helyeztek el, bejárata előtt kis faházat építettek, majd 1931-ben Havran Imre tervei alapján egy márványoltárt alakítottak ki, amikből mára csak az összetört márványtábla darabjai maradtak meg. A BSE barlangkutatói tettek legtöbbet megismeréséért 1961-től több mint egy évtizeden át tartó munkával. Eredményeikről Vajna György 1973-ban képekkel illusztrált könyvben adott tájékoztatást. A lezárt barlang megtekintéséhez engedély és barlangjáró gyakorlat kell.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Budai-hegységben elhelyezkedő Bátori-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Budai-hegységben lévő Bátori-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Budapest II. kerületében lévő, 4732-2 barlangkataszteri számú és 23887 lelőhely-azonosítójú Bátori-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2014-ben egy új emléktábla került a barlangbejárathoz. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Bátori-barlang fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]