Rőt koraidenevér

Rőt koraidenevér
	Ausztriai példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Vespertilioninae;
Nemzetség:	Pipistrellini;
Nem:	Nyctalus; (Bowdich, 1825)
Faj:	N. noctula;
Tudományos név
	Nyctalus noctula; Schreber, 1774
Szinonimák
	Nyctalus macuanus Peters, 1852;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rőt koraidenevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rőt koraidenevér témájú médiaállományokat és Rőt koraidenevér témájú kategóriát.

A rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) az emlősök (Mammalia) osztályának denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Európa nagy részén megtalálható, elterjedési területe átnyúlik Ázsiába is. Skandinávia déli részén, Nyugat-Szibériában, Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, Japánban, Észak-Kínában, Burmában, Kasmírban, valamint a Maláj-félszigeten is előfordul.^[2]

Magyarországon nagyon gyakori. A ritkás erdők, kultúrtájak lakója.

Alfajai

Nyctalus noctula labiata
Nyctalus noctula lebanoticus
Nyctalus noctula mecklenburzevi
Nyctalus noctula noctula

Megjelenése

Testhossza 6,9–8,2 centiméter, farokhossza 4,1–5,9 centiméter, magassága 1–1,2 centiméter, alkarhossza 4,5–5,5 centiméter és testtömege 15–40 gramm. Robusztus alkatú, széles, domború orral. Füle rövid, lekerekített. Fülfedője szintén rövid, ívelt, végén jóval szélesebb, mint a tövén. A felkar alatt vitorlája erősen szőrözött. Szárnya hosszú, keskeny, az utolsó farokcsigolya csúcsa túlér a farkvitorlán. Testszőrzete egyöntetű vörösbarna. Hátsó karmán sarkantyúkaréja van.

Életmódja

Már alkonyatkor vadászik, de nappal is találkozhatunk röpködő példányokkal. Röpte gyors (akár az 50 km/h sebességet is elérhetik),^[3] egyenes vonalú, melyet csak zsákmányoláskor szakít meg gyors fordulatokkal. Lepkékkel, bogarakkal, nyáron nagy felhőkben kirajzott szúnyogokkal, levéltetvekkel táplálkozik.^[4]

Téli álmot alszik.^[5] Telelőkolóniái akár 1000 példányt is számlálhatnak. Ősszel 500-1600 kilométert vonul, naponta 20-40 kilométert tesz meg. Leghosszabb ismert vonulási távolsága 2347 kilométer.^[6]

Szaporodása

A hímek jobbára elkülönülten élnek, általában csak párzáskor keresik fel a nőstényeket, melyek június közepén, július elején hozzák világra két, ritkán három utódjukat.^[3]

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 125. oldal. ISBN 963-9079-58-8
↑ ^a ^b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 126. oldal. ISBN 963-9079-58-8
↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 43. oldal. ISBN 963-04-6335-0
↑ Dominika, Balog: Denevéreket kellett kimenteni egy bontás alatt álló épületből (magyar nyelven). index.hu, 2021. január 13. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 127. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Greenfo.hu
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

További információk

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1737

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[2] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 125. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[Európa-3] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 126. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[4] Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 43. oldal. ISBN 963-04-6335-0

[5] Dominika, Balog: Denevéreket kellett kimenteni egy bontás alatt álló épületből (magyar nyelven). index.hu, 2021. január 13. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

[6] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 127. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]