Szelim-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szelim-lyuk
A barlang északi bejárata
A barlang északi bejárata
Hossz45 m
Mélység4 m
Magasság14 m
Függőleges kiterjedés18 m
Tengerszint feletti magasság289 m
Ország Magyarország
Település Tatabánya
Földrajzi táj Gerecse
Típus hidrotermális eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4630-8
Lelőhely-azonosító 21310
Elhelyezkedése
Szelim-lyuk (Magyarország)
Szelim-lyuk
Szelim-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 24′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 24′ 25″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szelim-lyuk témájú médiaállományokat.

A Szelim-lyuk fokozottan védett barlang. Jelentős régészeti lelőhely, amelyhez sok középkori történet fűződik. A Gerecse 6 fokozottan védett barlangja közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található.

Leírás[szerkesztés]

A tatabányai Kő-hegy peremén, a Kő-hegy meredek Ny-i oldalának sziklafalában, Tatabánya belterületének közelében, Bánhidán, 289 m tengerszint feletti magasságban van főbejárata. A 300 m-re található Turul-emlékműtől néhány éve épült tanösvényen lehet eljutni a barlanghoz. Aránylag könnyen megközelíthető és nagyon sokan látogatják. A terület egyik legismertebb barlangja.

Négy bejárata és két mennyezeti felszakadása van. Az északi bejárat egy 1 m széles és 2 m magas hasadék. A nyugati bejárat egy nagy, 10 m széles és 7,5 m magas sziklakapu, amely a város beépített része felől nézve már messziről látható. A déli bejárat egy szűk, 70 cm átmérőjű lyuk. A délnyugati bejárat egy keskeny sziklapárkányról nyílik, 6 m széles, 3 m magas és boltíves nyílás.

A barlang egy 45 m hosszú, eleinte 25–27 m széles, beljebb 10–12 m széles, néhány helyen 12–14 m magas, Ny–K irányban elnyúló teremből áll, amelybe a bejáratok vezetnek. A terem teteje két helyen nyílik a felszínre. A csarnok középső részén lévő és hegytetőre nyíló felszakadás 7–8 m átmérőjű. Két ablakából Tatabánya központja felé lehet látni, de tiszta időben Tatáig, Komáromig vagy éppen a Bakonyig ellátni. Triász időszaki dachsteini mészkőben alakult ki. Szabadon látogatható és bejárásához nem kell barlangjáró felszerelés.

A barlang őskori lelőhely, amelynek kitöltéséből több őskori kultúra leletei kerültek elő. A lelőhelyen az ősemberek tűzhelyének maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. A tatárjárás korából származó emberi csontokat is találtak itt. A legújabb kutatások szerint a barlangból származik a Magyarországon talált legrégebbi, mintegy 200 000 éves olyan lelet, amely az ember jelenlétére utal.

A Szelim-lyukban forgatták az Eragon című film néhány részét. A filmben Galbatorix trónterme volt. A barlangot kutatja és örökbe fogadta a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület.[1] Szerepel reklámfilmben is.[2] Szintén itt készültek a Vaják (The Witcher) című sorozat egyes jelenetei.

Név[szerkesztés]

A barlang jelenlegi nevének eredetét több elmélet magyarázza.[3] Az egyik szerint I. Szelim oszmán szultán szultán nevéből származik, de ő még a mohácsi csata előtt meghalt és soha nem járt Magyarországon. A másik magyarázat szerint a Szulejmán név alakult át Szelimmé. I. Szulejmán oszmán szultán seregei valóban jártak a környéken, például Pusztamaróton. A harmadik, magyar nyelvészeti magyarázat szerint a barlang alakja szemre hasonlít és ebből alakult ki a Szelim név.[4] A szlovák nyelvészek magyarázata szerint a helyi szlovákok szedlim, azaz nyereg szavából alakult ki a helyi nyelvjárás alapján a szelim szó.

1894-ben volt először Szelim-lyuknak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Bánhidai nagy barlang (Székely 1994), Bánhidai Szelim-barlang (Juhász 2003), Bánhidai Szelimluk barlang, Bánhidai-zsomboly (Juhász 2003), Eperjes-barlang (Bertalan 1976), Szelim-barlang (Kaán 1931), Szelimbarlang (Thirring 1900), Szelimlyuk (Thirring 1900), Szelim lyuka (Törzsök 1912), Szelim-lyuka (Németh 1894), Szelyim lyuka (Németh 1894), Szemiluka (Angyalffy 1856), Szemiluka barlangja (Szőllősy 1856), Szemi-luki (Székely 1994), Szemi-lyuk (Bertalan 1976), Szemi lyuk (Gyüszi 2004), Szemi-lyuka (Székely 1994), Szent Vit barlang (Gyüszi 2004) és Szent Vit barlangja (Juhász 1991) neveken is.

Legendák[szerkesztés]

A barlanghoz több régi történet fűződik. Az egyik történet szerint a tatár támadások idején a barlangban keresett menedéket a környező falvak lakossága. Amikor egy János nevű kisfiú szomjas lett és hangosan sírni kezdett, az édesanyja elvitte a közeli forráshoz. Ott azonban elfogták őket a tatárok, akik arra kényszeríttették az asszonyt, hogy árulja el a többiek rejtekhelyét. Miután rajtaütöttek a fegyvertelen lakosságon, a gyermekekre és az asszonyokra rágyújtották a barlangot, a férfiakat pedig elhurcolták. Bár a történet igazságtartalma kétséges, a barlangtól nem messze található forrást János-forrásnak hívják. A másik legenda szerint hét falu lakossága menekült a török időkben a barlang falai közé, I. Szelim oszmán szultán azonban megtalálta a rejtekhelyet, és rájuk gyújtotta azt.

A Szelim-lyuk nyugati bejárata

Egy másik, kevésbé ismert verzió szerint az egyik vértesi, talán a vitányvári várnagy neje és a gyermeke itt menedéket és vizet keresett, de a benne rejtőzködő lakók elutasították. A kétségbeesett nő a hegy alatti Labanc-pataknál lappangó tatárokra akadt és bosszúból elárulta a rejtekhelyet, de a tatárok őt is felkoncolták. Mivel a barlangba a keskeny Farkaslyukon nem juthattak be, a hegy tetején egy nagy lyukat ástak. A meglazult boltozat lezuhant, maga alá temette a menekülőket és két helyen kidöntötte a barlang oldalfalait. Azt is mesélik, hogy itt rejtette el Szelim szultán a kincseit és azokat egy mérges leheletű sárkány őrzi. Tény, hogy a Szelim-lyuk mélyén, a barlang kutatása közben Kessler Hubert nagy mennyiségű széndioxidot talált. Ez lett volna a sárkány mérges lehelete?[5]

Kutatástörténet[szerkesztés]

A Bél Mátyás által írt és valószínűleg 1723 és 1742 között készült kéziratban az olvasható, hogy a Vittlyuk-hegye a Szent Vit barlangjáról nevezetes hegy. A hegy a korábban ismertetett hegyeknél alacsonyabb és aljában Bánhida falu ékesíti, ugyanis e faluhoz nagyon közel fekszik. Az a hír járja, hogy hajdan, amikor a barbár tatárok és a törökök a magyar népet fogságba hajtották volna és az a barlangba menekült, egy asszony vallomása folytán, aki szopós gyermekének sírása miatt kijött, majd fogságba esett, a barbárok felkutatták őket, mivel a barlangba máskép nem tudtak behatolni, felülről mindenkit, aki bent bújt, füstbe fojtottak. Láttuk két halomban összegyűjtve a legyilkoltak csontjait olyan nagy sokaságban, hogy ilyen csonttömeg rájuk sütötte a vádat, és még hallgassunk arról, amit a régiek vétkesen elpusztítottak.

A Szelim-lyuk bejárata 1856-ban

A Vasárnapi Ujság 1856. évi 4. számában publikálva lett egy Szőllősy Benő rajz, amelyen a Vértes-hegyek között lévő Szemiluka barlangja bejárata látható. A Vasárnapi Ujság 1856. évi 20. számában Angyalffy András egy közleményt jelentetett meg Szőllősy Benő rajza miatt. Szerinte Szőllősy Benő rajzán a Szelim-lyukat magában foglaló hegy, valószínűleg a felvételi pont közelsége miatt, különálló hegynek látszik. Az eperjesi barlang, tájnyelven Szemiluka valójában Komárom megyében, a vértes hegyeknek Felsőgalla és Alsógalla faluk felől vonuló és Almás, valamint Neszmély körül a Dunánál végződő egyik ágának nyugat felé egy kicsit kinyúló oldalában, Bánhida határában van.

A barlang egy nagyon sok csontmaradványt tartalmazó, tág, világos, magas, viszonylag kerek előüregből, valamint egy szűkebb bejáratú, messzire elnyúló részből áll, melyben víz és kalló föld van, és amelyről azt gondolják, hogy a hegy túlsó oldalán eléri a felszínt, de a víz miatt nem lehet odáig menni. Az előüreg közepén egy nagy domb található és az előüregen hat külön nyílás van. A főnyílás a sziklafal oldalában, mint a képen is látható, nyitott kapuhoz hasonlít. Egy másik, szintén nagy és kerek nyílás van az előüreg tetején. A harmadik a farkaslyuk nevű, amely kívülről nézve a kaputól balra helyezkedik el és olyan szűk, hogy egyszerre csak egy ember tud oldalazva keresztülbújni rajta.

A barlang 1918-ban

A negyedik a kaputól jobbra lévő, szűk, felfelé menő kémény, amely tényleg kéményként is viselkedik, amely alatt egy sziklapadot tűzhelyként szoktak használni. Emellett van egy ablak nevű kisebb nyílás a sziklafal oldalában, és van az alacsony, föld alá vezető nyílás. Az előüreg falain sok látogatónév olvasható. Az üregben 40 évvel azelőtt is, amióta Angyalffy András a barlangot nem látta, nagyon sok embercsont hevert.

A környéken élő emberek között elterjedt a barlangról egy szomorú történet, amely a tatárok ittjártához és pusztításához kapcsolódik. A barlangnak régen csak a farkaslyuk és kémény nyílásai voltak meg. A kapu, a felső kerek nyílás és az ablak nem léteztek. Tatárjáráskor a környékről sok ember menekült ide és bújt be egyenként a farkaslyukon. Egyik várból, talán a közeli Vitányvárból a várnagy felesége és gyermeke is oda menekült. Itt nem akart senki vizet adni a gyermeknek, hanem elkergették a nőt a hegy alatti völgyben folyó labanc patakhoz. Az anya lement a patakhoz vízért és ott elfogták a tatárok. A tatárok kegyelmet ígértek neki, ha megmutatja, hol van a többi bujdosó.

Bosszúból és azért mert élni akart, elárulta a rejtekhelyet. A tatárok megölték gyermekével együtt. A tatárok megtámadták a barlangot, de mivel nem tudtak bemenni egyenként oldalazva a keskeny farkaslyukon, ezért felmentek a hegytetőre és ott elkezdtek nagy körben lefelé ásni. A barlang mennyezete beomlott és a nagy rázkódás miatt kidőlt a barlang oldala. Így alakult ki a kapu nyílása és az ablak nyílása. A beomlott boltozat betemette az alatta lévő embereket. Ekkor keletkezett az előüreg közepén lévő nagy domb, mely alatt, ha igaz a történet, a régészek kincseket találhatnak.

A Szelim-lyuk kürtője belülről

Az 1894-ben napvilágot látott és Gyulai Rudolf által írt könyvben az olvasható, hogy valószínűleg 1553 előtt ölték meg a törökök a barlangba menekülteket, amelyről Jankovics János a legidősebb emberek emlékei alapján azt írta az 1700-as évek végén, hogy az 50 éve halott Oroszlánszkiné egész életében, batyuban hordta le a bánhidai temető csonttartójába a Szelim-lyukban füsttel megfojtott keresztények csontjait.

Törzsök (Klotz Ignácz) 1912-ben kiadott könyve szerint nem messze a Turultól van egy hatalmas és gyönyörű barlang. Olyan, mint egy nagy, boltozatos táncterem, felül egy nagy és gömbölyű nyílással. Ez a barlang az úgynevezett Szelim lyuka. A barlang történetét megírta az idős emberek elbeszélése szerint Jankovits János, Vértesszőlős mester-jegyzője 1800-ban. A könyv szerint Jankovits János azt írta feljegyzéseiben, hogy „Pro gratiosissimis Posteris”. Továbbá, hogy a bánhidai szőlők felett való lyuk és üres kősziklából. A török háborúban 7. falubeli népség oda rejtőzött és amikor a szőlők felől most is látható, nagy lyukat berakták az ellenség sehogy nem árthatott nekik, mert a terméskőben hagytak egy hézagot és azon jártak ki és be.

A Szelim-lyuk felső nyílása

Azonban az történt, hogy azon nép közt egy asszonynak volt egy síró gyereke. Az asszony kiment és amire a folyóhoz érkezett, akkor a Tüskésbe táborozó török hamar elfogta és kivallatta. A törökök megtudták, hogy hol rejtőzködnek, a mostani Vaskaput áttörték és azon Kő nagy rejtekhelynek a tetejét, mint egy szérű, amint most látszik feltörték. Szalmával megtömték és így fojtották meg a benne bújókat. Ezért most is sok az embercsont benne, de 50 évek előtt néhány kocsinyi embercsont addig hevert ott, amíg egy bánhidi özvegy, Oroszlánszkiné a jó keresztény cselekedetek színe alatt egész életében, batyuban a bánhidi csonttartóba hordta azokat. Ezek a 80 és 90 esztendős öregeknek a hiteles tanúbizonyságaiból lettek feljegyezve.

A Magyar Barlangkutató Társulat 1934. november 27-én tartott választmányi ülésén Gaál István javasolta, hogy a választmány válassza a társulat levelező tagjává Láng József bánhidai főjegyzőt, aki a barlang kiásatását anyagi eszközök előteremtésével lehetővé tette. Kérte, hogy a Szelim-barlang melletti kis üregnek Esterházy-kőfülke legyen a neve. A választmány mindkét javaslathoz hozzájárult. Az 1942. évi Országjárásban megjelent, hogy a Gerecse egyik nevezetes barlangja a bánhidai Kőhegy oldalában lévő Szelim-lyuk. Az 1957. évi Természetjárásban lévő áttekintés szerint a Gerecse hegységben lévő Szelimlyuk nagyon látogatott barlang. Tatabánya alsó vasútállomástól fél órára, a turul emlékműtől É-ra 500 m-re található. Hatalmas csarnoka és fent nyitott kürtője van. Ősrégészeti szempontból az egyik legjelentősebb magyarországi barlang.

A barlang belsejének részlete 2020-ban

Az 1960. évi Karszt- és Barlangkutatásban napvilágott látott tanulmányban az van írva, hogy az örvös lemming előfordulása a Tekeres-völgyben nem elszigetelt jelenség, mint a közép-franciaországi lelőhelyeken, mert a Budai-hegységben és a Gerecsében több barlangban, például a Szelim-barlangban is előfordult a faj. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. 1975-ben kitöltéséből csontanyagot gyűjtött Lendvay Ákos, amelyet átadott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Őslénytani Szakbizottságának. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő barlang Szelim-lyuk néven Szelim-barlang névváltozattal és a barlanggal foglalkozó 82 irodalmi mű megjelölésével.

A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kézirat szerint a Gerecse hegységben, a tatabányai Bánhidán helyezkedik el a Szelim-barlang, amelynek további nevei Eperjes-barlang és Szemi-lyuk. A Kőhegy, amelynek másik neve Turulhegy Ny-i mészkősziklájában, a Turultól É–ÉNy-ra, kb. 240 m-re, kb. 298 m tengerszint feletti magasságban, 130 m relatív magasságban nyílik két bejárata és kürtője. 38 m hosszú és 12–14 m széles. A forrásbarlangnak, amely egy nevezetes ősgerinces és ősrégészeti lelőhely van egy tág előcsarnoka, ablaka és kürtője. Az ismertetés 5 irodalmi mű alapján lett írva. Az Eszterházy-kőfülkéről szóló részben meg van említve, hogy a kőfülke a Szelim-lyuktól 40–50 m-re D-re található.

A barlang nyugati bejárata belülről 2020-ban

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse) barlangkataszteri területen lévő, tatabányai barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Szelim-barlangnak 4630/8. a barlangkataszteri száma. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Szelim-lyuknak 4630/8. a barlangkataszteri száma és már korábban közölve lett a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Gerecse hegységben lévő Szelim-lyuk fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang régészeti és őslénytani jelentősége, valamint tájképi értéke miatt lett.

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a 4630/8 barlangkataszteri számú barlang Szelim-barlang néven Eperjes-barlang és Szemi-lyuk névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. Egy másik térképen meg van jelölve helye a régészeti szempontból kutatott jelentősebb magyarországi barlangok között. A kiadványhoz mellékelve lett egy fénykép, amelyen a barlang látható és a fényképaláírás szerint a Dunántúl leghíresebb és legismertebb ősrégészeti lelőhelye.

Az 1994. évi Limesben lévő Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című tanulmányban az olvasható, hogy a Bánhidára és Újvárosra tekintő nagyhírű Szelim-lyuknak szerepe van abban, hogy Tatabányán barlangkutató élet kialakult. 1973-ban a Kő-hegyen geofizikai mérésekkel sikerült kimutatni a Szelim-lyuk végponti omladéka mögött továbbvezető járatokat. A barlangban elkezdődött a tervezett feltáróvágat előkészítése, de hamar leállt a munka anyagi fedezet hiánya miatt. 1992 őszén a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság és Tatabánya Polgármesteri Hivatala támogatásával a Szelim-lyuk É-i bejáratához vezető utat építette ki a Gerecse Barlangkutató Egyesület. A barlang már biztonságosan megközelíthető lett az itt kialakított lépcsősoron.

A barlangban talált koponyák

1993-ban Tatabánya Polgármesteri Hivatala támogatásával létrejött a barlang főbejárata és a Turul-lépcső közötti útvonal rendezése, kiépítése. Ezzel az egyesület olyan körutat teremtett, amelyen a látogatók a Turul-emlékmű – Turul-lépcső – hegyoldali út – Szelim-lyuk – fennsíki út – Turul-emlékmű útvonalon biztonságos és rendezett körülmények között ismerhették meg a terület nevezetességeit. 1994. május 14-én hosszú előkészítés után kezdődtek el Tatabánya Polgármesteri Hivatala és a Tatabányai (Bánhidai) Turul Emlékmű Alapítvány támogatásával a barlang feltárási munkái.

A barlang végponti omladéka feletti felszínről elindított feltáróakna mélyítésének célja a feltételezett, korábban kimutatott járatfolytatás feltárása és a régészeti kutatások lehetőségének biztosítása az omladék eltávolításával. Jelenleg is folyik ez a munka. A tanulmányban lévő, a tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete. A publikációban látható egy hosszmetszet térkép, amely az 1986. évi térkép felhasználásával készült. A dolgozatban van egy 1994-ben készült fekete-fehér fénykép, amelyen a barlang feltárásának elindulása figyelhető meg.

Az 1994. évi Limesben publikált Kordos László tanulmány szerint a Gerecse barlangjainak ősgerinces kutatása hosszú ideig csak néhány barlangra, a Jankovich-barlangra, a Lengyel-barlangra és a Szelim-lyukra korlátozódott. 1974-ben Lendvay Ákos a barlang többször bolygatott, áthalmozott felszínéről fajra nem meghatározott madár, közönséges ürge, mezei hörcsög és fajra nem meghatározott tülkösszarvú maradványokat gyűjtött. Továbbra is kérdéses, hogy a klasszikus Szelim-lyuk lelőhely a felső pleisztocén melyik szakaszának faunáját tartalmazza. Az 1994. évi Limesben napvilágot látott Takácsné Bolner Katalin publikációban az olvasható, hogy 1956-os tanulmányában Láng Sándor nem zárta ki a hévizes kialakulásmódot a Szelim-lyuk esetében. Egyes kutatók termálkarsztos behatást feltételeznek a Lengyel-barlang közelében lévő Szelim-lyuknál.

Az 1994. évi Limesben közölt Székely Kinga dolgozatban az van írva, hogy Bél Mátyás Komárom vármegye leírását tartalmazó kéziratában három barlang, a Szelim-lyuk, a Pisznice-barlang és a Peskő-barlang van névvel részletesen leírva. Fényes Elek munkáiban a Szelim-lyuk az egyetlen olyan gerecsei barlang, amely részletesen le van írva. Sajnos Fényes Elek legismertebb, 1851-ben megjelent művében csak négy gerecsei barlang található. Ezek közül egyik a Bánhida ismertetésénél szereplő Szelim-lyuk. A 4630/8 barlangkataszteri számú Szelim-lyuk további nevei Bánhidai nagy barlang, Eperjes-barlang, Szemi-lyuka, Szemi-luki és Szelim-barlang. Bertalan Károly barlangleltárában a 71-es számú cédulán van rajta. A Barlangtani Intézetben kataszteri törzslap, Barlangtani Intézet által készített térkép, fénykép, kutatási törzslap és irodalmi törzslap van a fokozottan védett barlangról.

A barlang belsejének részlete 2020-ban

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Gerecse hegység területén lévő Szelim-lyuk fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 289 m tengerszint feletti magasságban nyílik, 45 m hosszú, 18 m függőleges kiterjedésű, 14 m magas, 4 m mély és 40 m vízszintes kiterjedésű. A veszélyes munkaterületként lekerített végponti része kivételével szabadon látogatható.

A 2004-ben megjelent Tatabánya történelmi olvasókönyve című könyv szerint a környék egyik nevezetessége és a kiadványban két fejezet szól a barlangról. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Szelim-lyuk fokozottan védett barlang. A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 289 m tengerszint feletti magasságban nyílik és egy 45 m hosszú, valamint 18 m magas teremből áll.

A barlang mondájához kapcsolódóan 2010-ben és 2011-ben megrendezték a Szelim-napi Regélő történelmi játszóteret.[6][7] 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Komárom-Esztergom megyei, tatabányai, 4630-8 barlangkataszteri számú és 21310 lelőhely-azonosítójú Szelim-lyuk régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Szelim-lyuk fokozottan védett barlang.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Barlangásztábor Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület, 2005 - Tatabányai Közösségi Televízió
  2. [1]
  3. Honnan kapta nevét a Kő-hegy barlangja? Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra, 21. évf. 77. sz. (2010. április 2.)
  4. Gyüszi László: Tatabánya történelmi olvasókönyve. 2004. ISBN 9632166302 40. oldal és Gyurkovics György: Adatok Komárom megye történetéhez. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban.
  5. Pápa Miklós, Barlangvilág, 1943.
  6. [2]
  7. [3]

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Irodalom

További irodalom[szerkesztés]

További irodalom
  • Bél Mátyás: Komárom vármegye leírása (Descriptio Comitatus Comaromiensis). (Az újkori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése.) Tatabánya, 1989. 3–4. old.
  • Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9., 33–40. old.
  • Csury Jenő: Bánhida. Kárpáti Hangok, 1938. (3. évf.) 46–50. old.
  • D. J. (Dancza János): Sokkal hidegebb a barlang, mint eddig gondolták. Mérések és tüzelési próbák a Bükkhegységben. Nemzeti Újság, 1934. október 14.
  • T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében. Tata, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, 1999. 36–47. old. ISBN 963-7110-31-3
  • Dornyay Béla: A bánhidai Szelimlyukról. Ifjúság és Élet, 1934. (10. évf.) 6. sz. 89–93. old.
  • Fényes Elek: A Magyar Birodalom statisticai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye. Pest, 1848. 13. old.
  • Gaál István: Szelim-lyuk vagy Szelim-barlang? Turistaság és Alpinizmus, 1935. (25. évf.) 106–107. old.
  • Gaál István: Mi a régi? Búvár, 1939. (5. évf.) 177–181. old.
  • Gaál István: Das Klima des ungarischen Moustérien im Spiegel seiner Fauna. Közép-Európa moustiéri éghajlata állatvilága tükrében. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1941. (34. köt.) 31–55. old.
  • Gaál István: A zsombolyok keletkezésének legújabb magyarázata. Búvár, 1941. (7. évf.) 72–73. old.
  • Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a „dunántúli szeletien”. Budapest Régiségei, 1984. 26. sz. 5–32. old.
  • Gyémánt Gyula: A Déli-Gerecse karsztos jelenségei és ezek összefüggései a bányászattal. Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei, 1971. (10. évf.) 160–163. old.
  • Gyüszi László: Obrázková kniha Bánhidy Tatabánya-Bánhida. 2009. ISBN 978-963-06-8462-0
  • Gyurkovics György: Adatok Komárom megye történetéhez. Kézirat. (A kézirat megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban.)
  • Hillebrand Jenő: Der Stand der Erforschung der älteren Steinzeit in Ungarn. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission, 1934/1935. (24/25.) 16–26., 115–116. old. Berlin, 1935. (2 ábrával és 6 táblával.)
  • Holényi László: Gerecse útikalauz. Budapest, 1959.
  • Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Pest, 1854.
  • Jánossy Dénes: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.
  • Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932.
  • Kokas János: Barangolás Bánhida barlangjaiban. Tóváros, 1935. 7 old.
  • Mottl Mária: Faunen, Flora und Kultur des ungarischen Solutréen. Quartär, 1938. (1. köt.) Berlin. 36–54. old.
  • Mottl Mária: Zum gegenwärtigen Stand der Quartärforschung in Ungarn. Quartär, 1939. (2. köt.) Berlin. 133–135. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. old.
  • Polgárdy Géza: Vértes hegység kalauza. Budapest, 1939.
  • Polgárdy Géza: Gerecse és Gete hegység kalauza. Budapest, 1940.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941.
  • Polgárdy Géza: Magyar turista irodalom. Budapest, 1942.
  • Tamaskó Béla: A BETE 1943. évi működése. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület beszámolója az 1943. évi működéséről. Budapest, 1944. 3–34. old.
  • Tasnádi Kubacska András: Schlussmitteilung (X.) über pathologische Untersuschungen an ungarländischen Versteinerungen. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1936. (30. köt.) 118–150. old.
  • Thury Lajos: A neandervölgyi ember százötvenezer éves kőszerszámait, az ősember életének nagyjelentőségű emlékeit ásták ki a Szelim-barlangban. Magyarság, 1934. július 20.
  • Tompa Ferenc: A Dunántúl őstörténelme. Pécs, 1935. 12 old.
  • Tompa Ferenc: Őskor. In: Szendy Károly szerk.: Budapest története. 1. köt. Budapest az ókorban. Első rész. Budapest, 1942. 3–134. old. (24 táblával)
  • Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.
  • –: A barlanglakó ősember nyomait fedezték fel... Budai Hírlap, 1933. április 29.
  • –: Értékes leletek tömege a bánhidai Szelim-barlangban. Magyarság, 1934. október 13.
  • –: Feltárulnak földünk titkai. Minden várakozást felülmúló eredmények a bánhidai Szelim-barlang kutatásánál. Magyarország, 1934. június 28. és október 20.
  • –: Harmincötezer év előtti emberi élet maradványai a Szelim-barlangban. Magyar Hírlap, 1934. június 28.
  • –: Höhlenerschliessungen bei Bánhida. Neue Freie Presse, 1934. július 25. (Budapest.)
  • –: Az ősember nyomai a Szelim-barlangban. Magyarság, 1934. június 28. = Pesti Hírlap, 1934. június 28. és október 21.
  • –: Őskori barlangváros emlékeit tárták fel a Gerecse-hegyvidéken. Magyarság, 1934. július 11.
  • –: Özönvízelőtti állatok csontjai Bánhida mellett. Nemzeti Újság, 1934. július 11.
  • –: Valóságos barlangváros volt az ősidőkben a Gerecse-hegyvidék déli széle. A Szelim-barlangban folyó kutatások nagyjelentőségű tudományos eredményei. Magyar Hírlap, 1934. július 11.
  • –: A barlangkutatók nagyszerű munkája. Magyar Turista Élet, 1935. június 15. (3. évf. 11. sz.) 3. old.
  • –: Ungarische Höhlenforschung. Ungarn, 1942. (3. évf.) 508–509. old. Budapest–Leipzig.
  • –: A BETE a Szelimbarlangban tartja vándorgyűlését. Új Magyarság, 1943. szeptember 25.
  • –: A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület vándorgyűlése. Turista Értesítő, 1943. (8. [18.] évf.) 141–142. old.
  • –: Honnan kapta nevét a Kő-hegy barlangja? Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra, 21. évf. 77. sz. (2010. április 2.)

További információk[szerkesztés]