Somssich-hegyi 2. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Somssich-hegyi 2. sz. barlang
Hossz8 m
Mélység8 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés8 m
Tengerszint feletti magasság180 m
Ország Magyarország
Település Villány
Földrajzi táj Villányi-hegység
Barlangkataszteri szám 4150-2

A Somssich-hegyi 2. sz. barlang 1988-ban fokozottan védetté nyilvánított barlang, amely a Duna–Dráva Nemzeti Parkban, a Villányi-hegység területén található. Később azonban visszaminősítették megkülönböztetetten védett barlanggá. Őslénytani leleteiről híres. Aknája rendkívül részletes betekintést ad a korai pleisztocén fauna fejlődésének folyamatába és az éghajlat változásaiba.

Leírás[szerkesztés]

A Villánytól északnyugatra lévő Somssich-hegy keleti gerincén nyílik. Egyetlen 9,3 méter mély aknából áll. A korai pleisztocénbe, az úgynevezett villányiumba sorolható leggazdagabb magyarországi ősgerinces leletanyagát és lelőhelyét tárta fel a rendszeres kutatás. Üledéke hihetetlenül sok ősmaradványt tartalmazott. Jánossy Dénes évekig végezte a pocokformák ezres nagyságrendű fogleleteinek azonosítását. Az 50 szintben kitermelt anyag legnagyobb részét a kígyócsigolyák adták, amelyeket egy idő után már nem is egyenként számoltak, hanem dekagrammra mértek. Később azonban mégis megszámolták őket és ekkor kiderült, hogy körülbelül 600.000 darab került elő. A pocokfaunában a gyökértelen fogú fajok szolgáltatták a leletek döntő többségét a három ősi, gyökeres fogú faj mellett. A lelőhelyet betonlappal lezárták és nem látogatható.

Előfordul az irodalmában Somssich-hegy 2. sz. lelethely (Jánossy 1980), Somssich-hegy 2. sz. lelőhely (Kordos 1978), Somssich hegyi 2. sz. barlang (Maróthy 1988) és Somssitch-hegy 2. lelőhely (Kordos 1979) néven is. A Somssich-hegyi 1. sz. lelőhely nem barlang, hanem egy felszíni kőzetkibúváson vizsgált paleontológiai csontlelőhely.

Történet[szerkesztés]

1975-ben fedezte fel Jánossy Dénes és Topál György véletlenül, tehát a hegység többi ősgerinces-lelőhelyétől eltérően nem mészkőfejtés következtében nyílt meg. Kitöltését a felszínről lefelé haladva lassan, részletesen átvizsgálva kiderült, hogy hasadékbarlangról van szó. Az üreg oldalfalát alkotó kemény kőzetet azonban nem érték el a 2014 előtti ásatások. Jánossy Dénes 1979-ben kiadott könyvében található egy térképvázlat az elhelyezkedéséről.

1988-ban az őslénytani leletei miatt fokozottan védett barlang lett, de később visszaminősítették megkülönböztetetten védetté. 1997 után 10 centiméter vastag betonréteggel öntötték le a korábban már vasbeton lapokkal biztosított bejáratát. 2014-ben sikerült megállapítani, hogy egy körülbelül 5 méter átmérőjű aknabarlangról van szó. Napjainkban is folyik a feltárása.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]