Baradla Rövid-Alsó-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baradla Rövid-Alsó-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz1000 m
Mélység20 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés20 m
Tengerszint feletti magasság218,4 m
Ország Magyarország
Település Jósvafő
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5430-2
Elhelyezkedése
Baradla Rövid-Alsó-barlang (Magyarország)
Baradla Rövid-Alsó-barlang
Baradla Rövid-Alsó-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 29′ 02″, k. h. 20° 32′ 29″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 02″, k. h. 20° 32′ 29″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baradla Rövid-Alsó-barlang témájú médiaállományokat.

A Baradla Rövid-Alsó-barlang a Baradla–Domica-barlangrendszer alsóbb barlangszintje. Megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Az Aggteleki Nemzeti Parkban található. Az Aggteleki-karszt kilencedik leghosszabb barlangja.

Leírás[szerkesztés]

A hossza 1000 méter, a bejárata Jósvafő határában, a Jósva-forrás helyén épített táróból, 218,4 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A függőleges kiterjedése 20 méter. Triász, alsó-anisusi, gutensteini mészkőben, illetve néhány helyen dolomitos mészkőben halad.

A Baradla-barlang főága ma már nem rendelkezik állandó vízfolyással, a rendszer vízgyűjtőjéről érkező karsztvizet az alsó barlangok vezetik a Jósvafő határában található forrásaikhoz. A Baradla-barlangnak két egymástól hidrológiailag független alsó barlangja van. Az 1000 méter hosszúságban ismert Baradla Rövid-Alsó-barlang és a 235 méter hosszan ismert, de a barlang alá hosszabban, egészen a Domicáig benyúló Baradla Hosszú-Alsó-barlang. A két barlangot sokáig egynek hitték, ugyanis vizük egy helyen, a jósvafői Jósva-forrásban tört a felszínre. A források különállósága csak 1955 óta ismert, amikor egy hatalmas árvíz kimosta a forrásterületet. A Baradla Rövid-Alsó-barlang forrása a Táró-forrás, amely ma már egy mesterségesen hajtott tárón keresztül jut a felszínre, külön a Baradla Hosszú-Alsó-barlang Medence-forrásától, amelynek a másik neve Tó-forrás. A Táró-forrás vízhozama átlagosan 0,25 köbméter percenként, árvizek idején elérheti a 100 köbmétert percenként. A hőmérséklete átlagosan 9,8 °C. A látogatásához az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell.

Az Aggteleki-karszt kilencedik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang, a Meteor-barlang, a Kossuth-barlang, a Danca-barlang és a Szabó-pallagi-zsomboly után.

Előfordul az irodalmában Alsó-Baradla (Kordos 1984), Alsóbarlang (Jakucs 1957), Alsó-barlang (Jakucs 1957), Baradla-Alsóbarlang (Horváth 1976) és Baradla-Alsó-barlang (Kordos 1984) néven is.

Kialakulás[szerkesztés]

A barlangfejlődés kései szakaszában járó Baradla-barlang idővel inaktívvá vált, elvesztette eredeti barlangi patakját. A barlang egykori vízfolyása alsóbb járatrendszert kezdett kialakítani magának. A barlangfeneket alkotó kőzet repedései között leszivárgó víz újabb járatokat oldott ki, de a leszivárgás mellett barlangi víznyelők is kialakultak, amelyek jelentős mennyiségű vizet képesek befogadni. A Baradla-barlang főágában már csak különösen nagy árvizek alkalmával jelenik meg vízfolyás, de szinte minden esetben legkésőbb az Óriás-terem alatti hatalmas víznyelőn át a Baradla Rövid-Alsó-barlangba távozik. Szintén a Baradla Rövid-Alsó-barlangba jut a Vörös-tói ágtól északra elhelyezkedő víznyelők által levezetett, valamint az erről a területről beszivárgó víz.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A Baradla-barlang legnagyobb kutatója Vass Imre is feltételezte az alsó barlang létét (1831), azért, mert a barlang kijárata és a Jósva-forrás egymáshoz igen közel esik. A kor kutatói le is próbáltak jutni a barlang nagyobb víznyelőinek kibontásával, de nem jártak sikerrel. 1954-ben Jakucs László próbált bejutni az alsó barlangba, akkor még jelentős sikerek nélkül. Egy akna segítségével ugyan sikerült bejutni a barlangba, de ott azonnal mély vizű szifonok állták útját. Csak később derült ki, hogy valójában a Baradla Hosszú-Alsó-barlangba jutott be. A véletlen 1955. augusztus 6-án sietett a kutatók segítségére, amikor is a Baradla-barlangban hatalmas méretű árvíz vonult le. A Jósva-forrásból feltörő víz kiszakította a forrás feletti út rézsűjét és egy hatalmas forráskrátert hozott létre, a kutatók meglepetésére két egymástól néhány méterre fakadó forrás helyét fedve fel. A két forrás eltérő vízhőmérséklete alapján felmerült, hogy nem is egy, hanem két különálló alsó barlangja van a Baradla-barlangnak, de ezt csak 1970-ben, vízfestési kísérletekkel bizonyította Szenthe István. 1957-ben tárót hajtottak a Tengerszem-szállóhoz vezető út alatt a Baradla Rövid-Alsó-barlang járható részéig, hogy a jövőbeli árvizek ne moshassák el többé a hegyoldalt és az utat. Még ebben az évben Jakucs László ezen át kezdte meg a barlang vizsgálatát, ahol vízzel teli szifonok sorozat találta. Először robbantások segítségével, majd búvárok segítségével próbáltak túljutni a szifonokon, de mindig újabbakat találtak maguk előtt. 1969-ben ismét az óriás-termi nyelő kibontásával próbálkoztak, és bár a Szenthe István által vezetett csapat 35 méteres mélységben elérte az alsó barlang szintjét, ott egy szifon akadályozta meg a továbbjutásukat.

1970-re ismét a forrás irányából próbálkozva már három szifont robbantottak le, a barlang körülbelül 200 méteres szakaszon vált búvárfelszerelés nélkül is járhatóvá. 1972-re az Amphora búvárai a további szifonok átúszásával már a 6. számú szifonig jutottak. 1980-ban új módszerrel, a szifonok kiszivattyúzásával próbálkoztak, így egészen a 8. szifonig be tudtak jutni a barlangba. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Vörös Meteor TE Nautilus Vízalatti Barlangkutató Szakosztálynak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1982-ben szervezett, két hónapos kutatótábor alatt összesen 13 szifont szivattyúztak ki és eljutottak a barlang ma ismert végpontjára, az eredeti, a lerobbantott szifonokat is magában foglaló számozás szerint a 16. szifonon túlra. A leszivattyúzott szakaszt feltérképezték, így bebizonyosodott, hogy a Baradla Rövid-Alsó-barlang a Baradla-barlang óriás-termi víznyelője alatti törmelékzónában ér véget. A 10. szifon utáni szakasz és a Baradla-barlang egy másik víznyelője között levegőáramlást is sikerült kimutatni, a Baradla-barlangban füsttel megjelölt levegő nagyjából 10 perc alatt megjelent az alsó barlangban. A barlangtérképek összevetése azt is megmutatta, hogy a két barlang maximum háromszáz, minimum néhány tíz méter távolságban fut egymástól, sőt a Baradla Rövid-Alsó-barlang 14. szifonjánál közvetlenül be is ér a Baradla-barlang alá, míg a végpont nagyjából 20 méterre helyezkedik el az Óriások-terme hozzá legközelebbi részétől. A Baradla Rövid-Alsó-barlangban már kevés az esély újabb járható részek feltárására, a Baradla-barlanggal kapcsolatos kutatások ma inkább a Baradla Hosszú-Alsó-barlangba való bejutásra irányulnak. 1995 óta a Világörökség része. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Élővilág[szerkesztés]

A barlang állandóan víz által borított iszapjában él a mindeddig csak itt megtalált és itt leírt gilisztafaj, az Allolobophora mozsariorum Zicsi. Először Mozsáry Gábor figyelt fel a víz alatti járatok iszapjában élő gilisztákra 1972-ben, amikor további szifonok átúszásával újabb barlangrészeket tártak fel, majd a begyűjtött példányokkal felkereste Zicsi Andrást, az ELTE állatrendszertani tanszékének professzorát, aki új fajként azonosította azt. Addig is ismertek voltak víz alatt élő giliszták, amelyek elülső részüket iszapba fúrva, hátsó részükkel tölcsérező mozgást végeznek, így biztosítva az anyagcseréjükhöz szükséges friss vizet maguk körül (Allolobophora dubiosa), de barlangokban még soha nem találtak hasonló életmódot folytató változatot.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]