Anisusi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anisusi
(245,9 – 237 millió évvel ezelőtt)
Előző korszak
Következő korszak
olenyoki
ladin
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
Idővonal
A triász időszak eseményei
m • v • sz
-255 —
-250 —
-245 —
-240 —
-235 —
-230 —
-225 —
-220 —
-215 —
-210 —
-205 —
-200 —
Anisusi
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
203,6 ± 1,5 –
199,6 ± 0,6 Ma
216,5 ± 2,0 –
203,6 ± 1,5 Ma
~228,7 –
216,5 ± 2,0 Ma
237,0 ± 2,0 –
~228,7 Ma
~245,9 –
237,0 ± 2,0 Ma
~249,5 –
~245,9 Ma
251,0 ± 0,4 –
~249,5 Ma
1
2
3
4
Mezozoikum
Paleozoikum
1Tömeges kihalás
2Erdőalkotó fák újabb
megjelenése[1]

3A szén újabb megjelenése[2]
4Kőkorallok és elmeszesedett
szivacsok[3]
A triász eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

Az anisusi a középső triász földtörténeti kor két korszaka közül a korábbi. A kora triász olenyoki korszaka után kezdődött ~245,9 millió évvel ezelőtt (mya) és 237 ± 2 mya végződött, a ladin korszak előtt.[4]

Neve az Enns folyó latin nevéből, Anisus-ból származik. Az elnevezést először Wilhelm Heinrich Waagen és Carl Diener osztrák geológusok használták 1895-ben. Kínában regionális megfelelője a guanlingi.

Meghatározása[szerkesztés]

Kezdetét a Nemzetközi Rétegtani Bizottság meghatározása szerint a Chiosella timorensis konodonták legalacsonyabb előfordulási gyakorisága jelzi a fosszíliákban. Az utána következő ladin korszak kezdetét az Eoprotrachyceras curionii ammoniteszek legkisebb előfordulási gyakoriságát mutató kőzetek alapján állapították meg.[5]

Tagolása[szerkesztés]

Helyenként (főként Közép-Európában) megkülönböztetik négy alkorszakát: égei, bithüniai, balatoni, illír.

Élővilága[szerkesztés]

Anisusi keletkezésű kőzetrétegekben találták a legkorábbi dinoszauruszok maradványait.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. McElwain, J.C., Punyasena, S.W. (2007.). „Mass extinction events and the plant fossil record”. Trends in Ecology & Evolution 22 (10), 548-557. o. DOI:10.1016/j.tree.2007.09.003.  
  2. Retallack GJ Veevers JJ & Morante R (1996. május 26.). „Global coal gap between Permian–Triassic extinctions and middle Triassic recovery of peat forming plants”. GSA Bulletin 108 (2), 195–207. o. (Hozzáférés ideje: 2007. szeptember 29.)  
  3. Payne, J.L., Lehrmann, D.J.; Wei, J.; Orchard, M.J.; Schrag, D.P.; Knoll, A.H. (2004.). „Large Perturbations of the Carbon Cycle During Recovery from the End-Permian Extinction”. Science 305 (5683), 506. o. DOI:10.1126/science.1097023.  
  4. International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2010. (Hozzáférés: 2015. április 2.)
  5. Anisian in GeoWhen database. International Commission on Stratigraphy


|
-260
|
-250
|
-240
|
-230
|
-220
|
-210
|
-200
|
-190
|
-180
|
-170
|
-160
|
-150
|
-140
|
-130
|
-120
|
-110
|
-100
|
-90
|
-80
|
-70
|
-60