Valangini
| Valangini (140,2 – 133,9 millió évvel ezelőtt) |
|||||
|
|||||
| Környezeti jellemzők (átlagos értékek az időegységen belül) |
|||||
| Idővonal | |||||
|
A kréta időszak eseményei
-140 —
–
-130 —
–
-120 —
–
-110 —
–
-100 —
–
-90 —
–
-80 —
–
-70 —
–
70,6 ± 0,6 –
65,5 ± 0,3 Ma 83,5 ± 0,7 –
70,6 ± 0,6 Ma 85,8 ± 0,7 –
83,5 ± 0,7 Ma ~88,6 –
85,8 ± 0,7 Ma 93,6 ± 0,8 –
~88,6 Ma 99,6 ± 0,9 –
93,6 ± 0,8 Ma 112,0 ± 1,0 –
99,6 ± 0,9 Ma 125,0 ± 1,0 –
112,0 ± 1,0 Ma 130,0 ± 1,5 –
125,0 ± 1,0 Ma ~133,9 –
130,0 ± 1,5 Ma 140,2 ± 3,0 –
~133,9 Ma 145,5 ± 4,0 –
140,2 ± 3,0 Ma A kréta eseményeinek
hozzávetőleges idővonala. A skálán az évmilliók láthatók. |
|||||
A valangini a kora kréta földtörténeti kor hat korszaka közül a második, amely a berriasi korszakot követően kezdődött 140,2 ± 3,0 millió évvel ezelőtt (mya) és a hauterivi korszak előtt ért véget 133,9 ± 2,0 mya.
Tartalomjegyzék
Ősföldrajz[szerkesztés]
A korszak legelején, illetve a késő valangini idején jelentősen megemelkedett a világ tengereinek szintje. A valangini korszakban már jelentkeztek a kora kréta későbbi részeiben az óceánokban fellépő oxigénhiány (anoxia) első kisebb hullámai.
Éghajlat[szerkesztés]
A valangini idején még folyt az átmenet a késő jura kor viszonylag hideg éghajlatától a kréta időszak későbbi részeire jellemző "melegházi" klíma felé. A mezozoikum nagy részétől eltérően a valangini korszakban markánsan eltérő regionális különbségek voltak a Föld éghajlatában, de ezekről kevés részletet tudunk. Az éghajlati-hőmérsékleti ingadozás a korszak folyamán jelentős lehetett.
Élővilág[szerkesztés]
Az időszak jellemző eseménye a foraminifera véglények első szétrajzása, amely a krétaidőszakra a plankton jelentős komponensévé tette e diverzifikálódó lényeket.
Állatvilág[szerkesztés]
A szárazföldön virágkorukat élték a dinoszauruszok. Az emlősök még viszonylag szűk, de növekvő fontosságú részét alkották a faunának, a korra jellemzőek a triconodonok, köztük a gobiconodon. Valószínűleg ekkor már nem csak hogy az elevenszülő emlősök léteztek, hanem már szétváltak erszényesekre és méhlepényesekre.
A tengerekben ekkor jelentek meg először a kékcápaalakúak, köztük az első carcharinidák.
A viszonylag rövid valangini időszakban számos új dinoszaurusz fajta alakult ki, köztük a szárazföldekre a következő évtízmilliókban jellemző Iguanodonok, a nagy Ankylosaurusok közül az első, az erős páncélzatú Hylaeosaurus, vagy a dromaeosauridák közül az első, a Dromaeosauroides. Az időszakban egymás mellett éltek a felemelkedő és hanyatlóban lévő dinoszauruszfajták: az Iguanodonok a Stegosaurusokkal, Allosaurusok Tyrannosaurusokkal és az egyik első Dromeosaurusszal, a Dromaeosauroides bornholmensisszel.
A rovarok közül már megjelenhettek az első törpe vadászó pókok, a tegzesek, az első fejlett svábbogarak és a rövidcsápú kétszárnyúak (Brachycera).
Növényvilág[szerkesztés]
A szárazföldön a növények világában a leplesmagvúak uralkodtak, közelebbről a fenyőalakúak, a cikászok, a ginkgók, a harasztok és zsurlók. A fosszíliákban először ebben a korszakban jelentek meg a virágos növények, még nem maga a növény, hanem a pollen. (Valószínűleg már szintén jelen voltak a brachycera legyek, amelyek az első megporzó rovarok lehettek.)
