Virágos növények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Virágos növények
Napraforgó
Napraforgó
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták
Ország: Növények (Plantae)
Alország: Embriós növények (Embriophyta)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzsek

A virágos vagy magvas növények (Spermatophyta, Anthophyta, Embryophyta siphogama) a szövetes növények (Tracheophyta) egyik nagy csoportja. Közös sajátosságuk a virág (flos) és a mag (semen) kialakulása. A Spermatophyta egyértelműen monofiletikus csoport, őseit az előnyitvatermők (Progymnospermae) körében kell keresnünk.

A lentebb fölsorolt törzseken kívül számos fosszíliát találtak, melyek további kihalt virágosnövény-csoportokra utalnak. A már kihalt magvaspáfrányok (Pteridospermae) az első sikeres szárazföldi növények közé tartoztak, a késő paleozoikum erdeiben uralkodó növények voltak. A perm időszak déli, Gondwana szuperkontinensén a Glossopteris nevű magvaspáfránycsoport volt a legelterjedtebb. A triász időszakra a magvaspáfrányok ökológiai fontossága lecsökkent a modern nyitvatermő csoportok (fenyők, cikászok, páfrányfenyők) megjelenésével, melyek egészen a kréta időszak végéig uralkodtak, a zárvatermők felső kréta korban bekövetkező gyors térhódításáig. A késő paleozoikum másik, valószínűleg magvas növényei a Gigantopteridales csoport volt.

A magyar botanikai szakirodalomban rokon értelmű kifejezés a „virágos növény” (Anthophyta) és a „magvas növény” (Spermatophyta). Ennek a szemléletmódnak az az alapja, hogy a mag minden esetben egy módosult levelekből álló, rövid szártagú, korlátolt növekedésű törpehajtáson – annak levélfelületén vagy tengelyképletén – fejlődik. Ez a virág. Lényegében e szemléletmód helyes, azonban elterjedtek másfajta nézetek is, melyek nem föltétlen tesznek egyenlőséget a virágos és magvas növények közé. Így például az angolszász botanikai irodalom a virágos növényeken csak kimondottan a zárvatermőket érti, és nem nevezi virágosaknak a nyitvatermő növényeket. Tehát itt a virágos növények – amelyek lényegében a zárvatermők – csak a magvas növények egy csoportja. Mások a virág fogalmát kiterjesztik a nem magvas növények korlátolt növekedésű törpehajtásaira is. Ez is jogos, hisz a virág fönti definíciója alapján egyes korpafüvek és zsurlók spóratermő füzérei is virágnak tekinthetők, annak ellenére, hogy bennük nem mag fejlődik, hanem spórák.

Belső viszonyok és nevezéktan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A virágos növényeket hagyományosan zárvatermőkre és nyitvatermőkre osztották fel, az utóbbiba a leplesmagvúak, cikászok, páfrányfenyők és a toboztermők csoportjait egyaránt beleértve. A korabeli morfológiai vizsgálatok szoros kapcsolatot mutattak ki a leplesmagvúak és a zárvatermők között,[1] különösen az edénynyalábok vizsgálata során. A molekuláris (és egyes újabb morfológiai[2]) kutatások és fosszília-vizsgálatok [3] a nyitvatermők olyan kládját jelezték, melyben a leplesmagvúak a tűlevelűekhez közel, vagy azokon belül helyezkedtek el. Az egyik elterjedt elmélet, a gne-pine hypothesis (gnétum-fenyő hipotézis) [4][5][6] ezt a kladogramot feltételezi:


zárvatermők


nyitvatermők

cikászok [7]



páfrányfenyők





toboztermők



leplesmagvúak




egyéb tűlevelűek




Az egyes csoportok közti kapcsolatok nem tekinthetők tisztázottnak.[1][8] Megnehezíti az elemzést, hogy a leplesmagvúaknak kevés, és egymástól távol élő recens faja van.

Egy hagyományos osztályozás szerint az összes virágos növény egy törzsbe sorolandó, az öt alcsoport pedig egy-egy osztálynak felel meg:

Egy korszerűbb osztályozás ezeket a csoportokat külön törzsként kezeli (néha a Spermatophyta főtörzs alá sorolva):

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spermatophyte című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Soó Rezső-Haraszty Árpád-Hortobágyi Tibor-Kiss István-Simon Tibor: Növénytan
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Jeffrey D. Palmer, Douglas E. Soltis and Mark W. Chase (2004.). „The plant tree of life: an overview and some points of view”. American Journal of Botany 91, 1437–1445. o.  
  2. James A. Doyle (2006. január 1.). „Seed ferns and the origin of angiosperms”. The Journal of the Torrey Botanical Society 133 (1), 169–209. o. doi:10.3159/1095-5674(2006)133[169:SFATOO]2.0.CO;2.  
  3. Zi-Qiang Wang (2004.). „A New Permian Gnetalean Cone as Fossil Evidence for Supporting Current Molecular Phylogeny”. Annals of Botany 94 (2), 281–288. o. DOI:10.1093/aob/mch138.  
  4. Chaw, Shu-Miaw, Christopher L. Parkinson, Yuchang Cheng, Thomas M. Vincent, and Jeffrey D. Palmer. 2000. Seed plant phylogeny inferred from all three plant genomes: Monophyly of extant gymnosperms and origin of Gnetales from conifers. Proceedings of the National Academy of Sciences 97: 4086-4091
  5. Bowe, L. Michelle, Gwénaële Coat, and Claude W. dePamphilis. 2000. Phylogeny of seed plants based on all three genomic compartments: Extant gymnosperms are monophyletic and Gnetales' closest relatives are conifers. Proceedings of the National Academy of Sciences 97: 4092-4097.
  6. Soltis, Douglas E., Pamela S. Soltis and Michael J. Zanis. 2002. Phylogeny of seed plants based on evidence from eight genes. American Journal of Botany 89: 1670-1681.
  7. Chung-Shien Wu, Ya-Nan Wang, Shu-Mei Liu and Shu-Miaw Chaw (2007.). „Chloroplast Genome (cpDNA) of Cycas taitungensis and 56 cp Protein-Coding Genes of Gnetum parvifolium: Insights into cpDNA Evolution and Phylogeny of Extant Seed Plants”. Molecular Biology and Evolution 24 (6), 1366–1379. o. DOI:10.1093/molbev/msm059.  
  8. Won, Hyosig; Renner, Susanne (2006. augusztus 1.). „Dating Dispersal and Radiation in the Gymnosperm Gnetum (Gnetales)—Clock Calibration When Outgroup Relationships Are Uncertain”. Systematic Biology 55 (4), 610–622. o. DOI:10.1080/10635150600812619.