Magvaspáfrányok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta)
Levéllenyomat karbon időszaki homokkőben
Levéllenyomat karbon időszaki homokkőben
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta)
Osztályok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta) témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta) témájú kategóriát.

A magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta, illetve Pteridospermae) a magyar felosztás szerint a nyitvatermők (Gymnospermatophyta) egyik törzse; az angolszász irodalomban önálló főtörzs. Rendszertani elhelyezésüket megnehezíti, hogy nincsenek recens fajai; a (fő)törzs mintegy 100 millió éve kihalt.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Ezek voltak az első nyitvatermők. Kb. 250 millió éve, a késő devonban alakultak ki. Ezek voltak az első olyan növények, amelyek képesek voltak függetlenedni a szabad vízfelülettől, így elsőként lakták be a szárazföldek vízpartoktól távoli részeit. A zárvatermők kialakulása után fokozatosan háttérbe szorultak és végül kihaltak.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

A magyar nevezéktan szerint már valódi virágos növénynek számítanak, tehát szaporító szervük virág volr. Amint erre a taxon neve utal, a nőivarú virágból mag fejlődött. Ennek megfelelően a hím jellegű virág immár nem spórát, ha virágport termelt. A hímivarsejtek a virágporban, a petesejtek a magkezdeményben, egymás mellett alakultak ki.

Viaszos leveleik keveset párologtattak; kiválóan szabályozták vízháztartásukat.

Életmódjuk, termőhelyük[szerkesztés]

A virágport — a növényvilág nagy újításaként — a szél hordta a petesejtet tartalmazó magkezdeményre, ezért azok megtermékenyítéséhez már nem volt szükség vízre. A megtermékenyítés után az anyanövény a fejlődő csírát tartalék tápanyaggal látta el, majd védőréteget alakított ki körülötte: ez lett az ősi mag.

Az újfajta megtermékenyítés és vízszabályozás miatt jól bírták a vízhiányt, így a szárazföldek belsejében is elterjedhettek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]