Hylaeosaurus
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 136–135 Ma kora kréta | ||||||||||||||||||||||
 A Hylaeosaurus Benjamin Waterhouse Hawkins által készített rekonstrukciója 1871-ből
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hylaeosaurus témájú kategóriát. |
A Hylaeosaurus (nevének jelentése 'erdei gyík', az ógörög υλη (hülé) 'erdő' és σαυρος (szaurosz) 'gyík' szavak összetételéből) egy kezdetleges páncélozott növényevő ankylosaurus dinoszaurusznem. Ez a legkevésbé ismert a három állat közül, melyet Sir Richard Owen 1842-ben a Dinosauria öregrend definiálásához felhasznált. Az 1832-ben Gideon Mantell által a dél-angliai Tilgate erdőben felfedezett első példány, napjainkban a londoni Természetrajzi Múzeumban található, abba a mészkőtömbbe ágyazódva, amiben előkerült. Annak ellenére, hogy sosem preparálták, még mindig ez a nem legjobb állapotban megőrződött példánya.
Anatómia[szerkesztés]
A Hylaeosaurus körülbelül 135 millió évvel ezelőtt élt, a kora kréta időszak valangini–berriasi korszaka idején. Gideon Mantell a Hylaeosaurus hosszát eredetileg 7,6 méteresre, vagyis körülbelül a másik két akkoriban ismert dinoszaurusz, az Iguanodon és a Megalosaurus hosszának felére becsülte. A modern becslések 3–6 méteres testhosszt valószínűsítenek.[1][2]
Átlagos ankylosaurus volt, amely a vállain három, a csípőjén pedig két hosszú tüskével, valamint a hátán három sor páncéllemezzel rendelkezett, melyből egy a farkán is végig húzódott. A feje hosszú volt, és inkább a Nodosauruséra hasonlított, mint az Ankylosauruséra, emellett pedig csőrrel is rendelkezett, amit az alacsonyan levő növényzet darabolására használhatott.
Felfedezés[szerkesztés]
Az első Hylaeosaurus fosszíliára az angliai Sussex megyében bukkantak rá. További maradványok kerültek elő a (Nagy-Britanniához tartozó) Wight-szigetről és az Ardennek Franciaországban fekvő részéről, bár ez utóbbi leletet jelenleg a Polacanthus egyik példányának tekintik. Mantell a leletről egy litográfiát jelentetett meg az 1833-as The Geology of the South-east of England (Délkelet-Anglia geológiája) című művében, a The Wonders of Geology (A geológia csodái) 1840-es, negyedik kiadása pedig egy újabb rajzot tartalmaz.
Mantell eredetileg azt állította, hogy a Hylaeosaurus ('erdei gyík') a Tilgate-i erdő után kapta a nevét, ahol felfedezte a maradványait, később azonban kijelentette, hogy a név a Tilgate-i erdőt is magába foglaló Wealden Csoportra, a kora kréta időszakhoz tartozó geológiai formációra utal (az angol wealden szó, pedig szintén 'erdőt' jelent).
A faj neve az armatus, a páncélzatra utal, Mantell szerint ugyanis
- „minden arra utal, hogy a háta több sornyi félelmetes szarutüskével volt felszerelve, a farkán pedig hasonló függelékekkel rendelkezett”.
Osztályozás[szerkesztés]
A nem első, és jelenleg egyetlen ismert faja a Hylaeosaurus armatus, melyet Gideon Mantell nevezett el 1833-ban, mindössze két részleges csontváz, néhány szarutüske, páncéllemez és különféle kisebb maradványok alapján. A legjobb állapotban levő (eredeti) példány a csontváz elülső részének darabjait tartalmazza a koponya nélkül, melyek közül csupán a kőtömb felszínéhez közeli részeket lehet könnyen tanulmányozni.
A Polacanthoides ponderosus, a Hylaeosaurus conybearei és a Hylaeosaurus oweni, melyeket egykor különböző dinoszauruszoknak tekintettek, jelenleg a faj, valamint a Hylaeosaurus nem fiatal szinonimáiként ismertek. Felvetődött az is, hogy a Polacanthus is ugyanehhez a fajhoz tartozik, de számos csontszerkezeti eltérést fedeztek fel a példányok között.
A Hylaeosaurust a Gastoniához és a Polacanthushoz hasonlóan hagyományosan a nodosauridák kezdetleges rokonaként, a Polacanthinae alcsalád tagjaként tartják számon. Az 1990-es években a polacanthinákat átsorolták a korai ankylosauridák közé, mivel tévesen azt hitték, hogy a farkuk végén egy kisebb méretű csontbuzogány helyezkedett el; mindössze feltételezhető, hogy kezdetleges ankylosauridák voltak, mivel az egész Polacanthinae csoport csak hiányosan ismert. A polacanthinák a barremi korszakban tűntek fel a mai Észak-Amerika és Európa területén, és nem sokkal később át is adták a helyüket a fejlettebb ankylosaurusoknak.
Ajánlott irodalom[szerkesztés]
- Matthew K. Vickaryous, Teresa Maryańska, David B. Weishampel.szerk.: David Weishampel, Peter Dodson, Halszka Osmólska: Ankylosauria. University of California Press, 363–392. o. (2004). ISBN 0520242092
- David Fastovsky, David Weishampel. The Evolution and Extinction of the Dinosaurs. Cambridge University Press (2005). ISBN 0521811724
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hylaeosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Naish, D. and Martill, D.M., 2001, "Armoured Dinosaurs: Thyreophorans". In: Martill, D.M., Naish, D., (editors). Dinosaurs of the Isle of Wight. Palaeontological Association Field Guides to Fossils 10. pp. 147–184
- ↑ szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 157. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
Források[szerkesztés]
- Mantell, G. A. (1850). „On the dorsal dermal spine of the Hylaeosaurus, recently discovered in the Strata of Tilgate Forest”. Philosophical Transactions of the Royal Society, London, 391–393. o.
- Mantell, F. R. S.. Saurians, and chapter X, observations on the fossil remains of the Hylaeosaurus, and other saurian reptiles discovered in the Strata of Tilgate Forest, in Sussex, The Geology of the Sout-East of England, 260–233. o. (1833)
- Chapman, S.D. & Gray, D.. The history and preparation of the enigmatic dinosaur Hylaeosaurus armatus BMNH R3375. SVPCA 2004. (2004)
- Carpenter, K..szerk.: K. Carpenter: 9. Skull of the polacanthid ankylosaur Hylaeosaurus armatus Mantell, 1833, from the Lower Cretaceous of England, The armored dinosaurs. Bloomington & Indianopolis: Indiana University Press, 169–172. o. (2001)
További információk[szerkesztés]
- DinoData – Hylaeosaurus armatus. (Hozzáférés: 2008. október 18.)
- The Discovery of Hylaeosaurus, 1833. [2008. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 18.)
- The Hylaeosaurus. [2008. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 18.)
- DinoWitht Extra – Hylaeosaurus Mantell, 1833. [2005. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 18.)
- Justin Tweet: Polacanthidae. [2009. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 23.)
