Fenyves-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fenyves-zsomboly
A zsomboly bejárata
A zsomboly bejárata
Hossz45 m
Mélység19,6 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés19,6 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 495 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus zsomboly
Barlangkataszteri szám 5452-20
Elhelyezkedése
Fenyves-zsomboly (Magyarország)
Fenyves-zsomboly
Fenyves-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 51″, k. h. 20° 42′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 51″, k. h. 20° 42′ 05″

A Fenyves-zsomboly az Aggteleki Nemzeti Park területén található barlang. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegy fennsíkján, a Vecsem-bükk csúcsától 1935 méterre, egy fokozottan védett területen, a Szabó-pallagi vadászháztól északnyugatra, attól körülbelül 80 méterre, egy fenyvesben, egy töbör északkeleti oldalában nyílik. A régi leírások szerint egy vadvédelmi kerítésen belül, azonban jelenleg nem kell átmászni kerítésen. A barlang helyét néhány turistatérkép jelöli a barlang nevének a feltüntetésével. A nem lezárt barlang bejárata nagy méretű és természetesen nyílt meg. A zsomboly középső triász wettersteini mészkőben jött létre. A vízszintes kiterjedése 15 méter. Kevés cseppkő található benne és ezek közül több már nem fejlődik. Csak engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható. A bejárásához 20 méter kötél, egy csavartnittfül és egy kötélvédő szükséges.

A környékén havasalji rózsa, nagy völgycsillag, berki aggófű, nyúlsaláta, hegyi szil, pávafarkú salamonpecsét, kardos madársisak, vörösbarna nőszőfű, ibolyás nőszőfű, hajperje és farkasboroszlán él, a barlangban denevérek fordulnak elő.

Előfordul az irodalmában Fenyves pot (Kósa 1968–1971), Fenyves-réti-zsomboly (Hazslinszky 1981), Fenyves zsomboly (Balázs 1957), S-5 (Kósa 1992), Sz/5 (Kósa 1964) és SZ/5 (Kósa 1964) néven és jelzettel is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az első bejárása valószínűleg Bekey Imre Gáborék által, az 1911. évi alsó-hegyi zsombolykutató expedíció alkalmával történt. 1927-ben Kessler Hubert és társai jártak benne és térképezték fel. A barlangtérkép és egy néhány soros ismertetés, amelyet Eugenio Boegan írt a barlangról, az 1929. évi „Le Grotte d'Italia” című, trieszti folyóirat 3. számában jelent meg. A Balázs Dénes által összeállított, 1957-ben írt kézirat szerint a zsomboly egy három–négy méter átmérőjű, 15 méter mély, függőleges aknából és egy másik, 15 méteres, körülbelül 45° lejtésű aknából áll, valamint ez utóbbi egy hordalékkal teli teremben végződik. Az abszolút mélysége 22 méter, a hossza 35 méter. Állítólag a zsombolyban régen betyárok tanyáztak. Kezdett a zsomboly betömődni és a favágók sok fát beledöntöttek, ami miatt a bejárása nagyon nehéz volt.

1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai a Szabó-pallagi vadászházhoz viszonyítva pontosan bemérték a bejáratának a helyét. A bemérés szerint a vadászháztól 157 méterre, 330° 50' irányban volt a bejárata. Kósa Attilának a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1964. évi 5–6. számában megjelent tanulmányában az olvasható, hogy 22 méter mély és egy térképvázlaton van a helye megjelölve. Rónai Miklósnak a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1965. évi 5–6. számában megjelent tanulmánya szerint Kessler Hubert és munkatársai 1934-ben járták be és mérték fel, valamint az is, hogy Balázs Dénes szerint 1937-ben. 1967 áprilisában Frojimovics Péter, Haász Éva és Kósa Attila felmérte a barlangot és a felmérés alapján Kósa Attila egy alaprajzi, valamint két hosszmetszeti barlangtérképet szerkesztett. A barlangtérképek alapján 19,6 méter mély. Kósa Attilának a Karszt- és Barlangkutatás 1968–1971. évfolyamában publikált, angol nyelvű tanulmányában megjelent egy fénykép a zsomboly bejáratáról.

1972-ben és 1973-ban a Tektonik Barlangkutató Csoport feltáró munkát végzett benne. A Karszt és Barlang 1972. évi 1–2. félévi füzetébe Schőnviszky László írt egy tanulmányt, a Turista Közlöny 1914. évi évfolyamában megjelent beszámoló alapján. A publikáció szerint az 1911. évi expedíció során Gedeon Aladár képviselőt is levitték kötéllétrán és biztosítással a 30 méteres barlangba. 1975-ben Tihanyi Péter fiatal holocén, szórvány csontleleteket gyűjtött a zsombolyból. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 89. számú cédulán többek között az olvasható, hogy 20 méter hosszú, 22 méter mély és a Szabó-pallagi vadászháztól 157 méterre található. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része három irodalmi hivatkozás alapján íródott. 1976-ban Kordos László szintén fiatal holocén, szórvány csontleleteket határozott meg a kitöltéséből. A leletek között voltak Rana, ásóbéka, kígyó, lábatlan gyík, madár, vakond, denevér, Plecotus, nagy pele, erdei egér, pirókegér, közönséges kószapocok, erdei pocok, mezei pocok, kutyaféle, menyétféle csontok és csigák házai is. Az 1977-ben kitöltött szpeleográfiai terepjelentés szerint a függőleges kiterjedése 19,6 méter. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában Bajomi Dániel a biológiailag feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok közé sorolta.

Az 1981-ben megjelent, Hazslinszky Tamás által írt tanulmányban is megjelent egy fénykép a bejáratáról. Lukács László az MKBT Műsorfüzet 1983. évi január–februári számában, a bódvaszilasi barlangnapon tapasztalt technikai hibák között megemlítette a Fenyves-zsombolynál észlelt hibát is. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve egy névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok között. Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben az Alsó-hegy fennsíkjának magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye és a kiadványban megjelentek az 1927-ben és az 1967-ben készült barlangtérképek. Az oldalon, ahol a barlangtérképek szerepelnek, több adattal együtt fel van tüntetve 10 darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. Az 1967-es barlangtérképekről azt írta Kósa Attila, hogy április 2-án készültek el és a barlangtérképek elkészítéséhez a barlangot Frojimovics Péter, Haász Éva, Kósa Attila és Székely Kinga mérte fel. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Az 1996. szeptember 21-én megrendezett 3. Lakatos Kupa egyik lehetséges érintőpontja volt. Nyerges Attila 1997-es szakdolgozatában van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének a barlangjairól, amelyen a Fenyves-zsomboly a 31. legmélyebb a 19 méteres mélységével, a 32. Nagy-vizestöbri-víznyelőbarlangnak is 19 méter a mélysége. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt.

A 2008. szeptember 27-én megrendezett XV. Lakatos Kupa kiadványában 19 méter mély barlangként szerepel. A verseny egyik lehetséges érintőpontja volt. 2008. október 11-én Németh Tamás, Frigy Bea, Povázsay Zoltán és Tóth Éva mérte fel a zsombolyt és a felmérés alapján egy alaprajzi, valamint egy hosszmetszeti barlangtérkép lett szerkesztve. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon, a gyerekek számára az egyik túracélpont volt. A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon található a zsombolyról egy ismeretlen készítési idejű és készítőjű barlangtérkép-lap, amelyen a barlang alaprajza és a függőleges hosszmetszete van ábrázolva.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bekey Imre Gábor: A Vecsembükki zsombolyok. Turista Közlöny, 1914. (21. évf.) 3. sz. 34–38. old.
  • Eugenio Boegan: Grotte dell'Ungheria. (Magyarország barlangjai.) Le Grotte d'Italia. 1929. 3. sz. 143–144. old.
  • Boldogh Sándor: The bat fauna of the Aggtelek National Park and its surroundings. Vespertilio, 2006. 9–10. 33–56. old.
  • Boldogh Sándor – Estók Péter (szerk.): Földalatti denevérszállások katasztere I. [Catalogue of underground bat roosts in Hungary I.]. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 2007. 179. old. ISBN 978 963 87082 1 2
  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Hazslinszky Tamás: Zsombolyok titkai nyomában. Föld és Ég, 1981. 12. sz. 354–357. old.
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Vojiř, V.: Zpráva o stavu speleologického prúzkumu Dolného Vrchu v Jihoslovenskémkrasu, okres Rožnava, k srpnu 1966. Geobuch, 1966. Speleologicky Klub Praha.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.

További információk[szerkesztés]