Dolomit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Dolomit
Dolomite-Magnésite- Navarre.jpg
Általános adatok
Névváltozatok gyöngypát, barnapát
Kémiai név kalcium-magnézium-karbonát
Képlet CaMg(CO3)2
Kristályrendszertrigonális
Ásványrendszertani besorolás
OsztályKarbonát- és rokon ásványok
AlosztályPótanion nélküli vízmentes karbonátok
Csoport Dolomitcsoport
Azonosítás
Megjelenés táblás, oszlopos, cseppkőszerű, szemcsés, tömeges
Szín fehér, szürke, rózsaszínes
Porszín színtelen
Fény üvegfényű
Átlátszóság átlátszó vagy áttetsző
Keménység 3,5-4,0
Hasadás romboéder szerint kiváló
Törés kagylós
Oldhatóság híg sósavban rosszul oldódik
Sűrűség2,84–2,86 g/cm³
Különleges tulajdonság gyakran ikresedik
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomit témájú médiaállományokat.

A dolomit egy karbonátásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. Legtöbbször dolomitnak nevezik a túlnyomórészt dolomitból álló üledékes kőzetet, a dolomitkövet is. A természetben jellemzően mészkővel keveredve alkot kőzetet, e kőzettípust együttesen karbonátos kőzeteknek hívjuk. Ha a kőzetben kalcit a több, mészkőről beszélünk, ha a dolomit, meszes dolomitról.

Kémiai hőbomlása[szerkesztés]

A hőbomlás után, oxidok keletkeznek például .

Jelen esetben (a fenti egyenletnél) az oxid a .

Leírása[szerkesztés]

Önálló kristályalakja uralkodóan romboéderes, néha nyereg- vagy lencse alakú kristályokat növeszt, de a leggyakrabban szemcsés, tömött vagy földes szövetű. Gyakran alkot pszeudomorfózákat más ásványok után.

Színe a különféle szennyező anyagoktól változatos: fehér, vöröses, barna (barnapát), zöldes, szürke, sőt, feketés is, ami a vas- vagy mangántartalomtól ered. Keménysége és tömöttsége a kalciténál valamivel nagyobb. Savval hidegen csak pora oldható, melegen azonban pezsegve egészen feloldódik.

A lángot sárgáspirosra festi (Ca) kivált a HCl oldata, s egy fehér maradék marad vissza, amely kobaltoldattal megcsöppentve és ismét hevítve vörös lesz (Mg). A dolomit izomorf a kalcittal s az izomorf elemek (Fe, Mn, Zn) részben helyettesítése által keletkeznek a válfajok is.

Előfordulása[szerkesztés]

A legszebb kristályok Európában a Szent Gotthárd-hágó könyékéről, (Tirolból), valamint Freiberg, Joachimsthal, Traversalla vidékéről kerülnek elő.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]