Dolomit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dolomit
Dolomite-Magnésite- Navarre.jpg
Általános adatok
Névváltozatok gyöngypát, barnapát
Kémiai név kalcium-magnézium-karbonát
Képlet CaMg(CO3)2
Kristályrendszertrigonális
Ásványrendszertani besorolás
OsztályKarbonát- és rokon ásványok
AlosztályPótanion nélküli vízmentes karbonátok
Csoport Dolomitcsoport
Azonosítás
Megjelenés táblás, oszlopos, cseppkőszerű, szemcsés, tömeges
Szín fehér, szürke, rózsaszínes
Porszín színtelen
Fény üvegfényű
Átlátszóság átlátszó vagy áttetsző
Keménység 3,5-4,0
Hasadás romboéder szerint kiváló
Törés kagylós
Oldhatóság híg sósavban rosszul oldódik
Sűrűség2,84[1] g/cm³
Különleges tulajdonság gyakran ikresedik
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomit témájú médiaállományokat.

A dolomit egy karbonátásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. Legtöbbször dolomitnak nevezik a túlnyomórészt dolomitból álló üledékes kőzetet, a dolomitkövet is. A természetben jellemzően mészkővel keveredve alkot kőzetet, e kőzettípust együttesen karbonátos kőzeteknek hívják. Ha a kőzetben kalcit a több, mészkőről beszélünk, ha a dolomit, meszes dolomitról.

A dolomit szó Déodat Gratet de Dolomieu(en) francia mineralógus nevéből származik.[2]

Kémiai hőbomlása[szerkesztés]

A hőbomlás után, oxidok keletkeznek, például .

Jelen esetben (a fenti egyenletnél) az oxid a és a .

Leírása[szerkesztés]

Önálló kristályalakja jellemzően romboéderes, néha nyereg- vagy lencse alakú kristályokat növeszt, de a leggyakrabban szemcsés, tömött vagy földes szövetű. Gyakran alkot pszeudomorfózákat más ásványok után.

Színe a különféle szennyező anyagoktól változatos: fehér, vöröses, barna (barnapát), zöldes, szürke, sőt, feketés is, ami a vas- vagy mangántartalomtól ered. Keménysége és tömöttsége a kalciténál valamivel nagyobb. Hideg savval csak por alakban oldható, meleg sav azonban nagyobb darabokat is felold pezsgés kíséretében.

A lángot sárgáspirosra festi (Ca) kiváltképp a HCl-oldata, s egy fehér maradék marad vissza, amely kobaltoldattal megcsöppentve és ismét hevítve vörös lesz (Mg). A dolomit izomorf a kalcittal s az izomorf elemek (Fe, Mn, Zn) részben helyettesítése által keletkeznek a válfajok is.

Előfordulása[szerkesztés]

Európai lelőhelyei a Szent Gotthárd-hágó környéke, (Tirol), Freiberg, Joachimsthal, valamint Traversalla vidéke. Magyarországon is előfordul többek között a Budai-hegységben, a Bakonyban és a Bükkben.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. William M. Haynes. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 97th edition, Boca Raton: CRC Press, 15-39. o. (2016). ISBN 978-1-4987-5429-3 
  2. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 39. o. ISBN 963 8334 96 7  
  3. Dolomit (magyar nyelven)

Források[szerkesztés]