Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz107 m
Mélység11 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés11 m
Tengerszint feletti magasság345 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5451-23
Elhelyezkedése
Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang (Magyarország)
Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang
Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 32′ 55″, k. h. 20° 41′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 55″, k. h. 20° 41′ 01″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang témájú médiaállományokat.

A Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. A Bába-völgy leghosszabb barlangja. Bódvaszilas hat megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Szögliget központjától északra, körülbelül három kilométernyire, az Alsó-hegy déli részén, a Bába-völgyben, erdőben, egy időszakosan aktív, jól fejlett, több nyelőponttal rendelkező víznyelő alján nyílik. A Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangjának a bejáratától körülbelül 500 méternyire, északkeletre, az Országos Kéktúra kék sávval jelzett turistaútjának és a piros sáv jelzésű turistaútnak a találkozásánál, az elágazástól körülbelül 20–30 méterre van a kibetonozott, függőleges tengelyirányú bejárata. A barlang helyét jelölik az új kiadású turistatérképek.

A fejlődő víznyelőnek nagy, körülbelül 200.000 négyzetméteres a vízgyűjtő területe. A nyelőbe befolyó víz az Acskó-forrásban jelenik meg, de a víznyelőbarlang hidrológiai rendszeréhez tartozik víznyomjelzéssel bizonyítottan a Hangyás-nyelő, a Frank-barlang, az Acskóréti-nyelő és a Csörgő-forrásbarlang is.

Középső triász gutensteini dolomitban jött létre. A vízszintes kiterjedése 41 méter és a végpontján egy szűk, vizes, huzatos meander akadályozza meg a további járatok felfedezését. A barlang kis vízhozamú patakjában, több helyen barlangi vakrákok élnek. Láttak egy denevért, amelyik a végponti meanderbe berepült, majd a meanderből kirepült. Található benne egy 18 méter hosszú, átlagosan 6 méter széles és 4 méter magas terem. A barlangjáró alapfelszereléssel járható, nem lezárt barlang engedéllyel tekinthető meg. Jelenleg nem látogatható, mert beomlott. Megkülönböztetetten védett barlang, mert nagy a kiterjedése és barlangi vakrákok élnek benne, valamint a formakincse és a hidrológiai fontossága miatt.

A Mocsár nevű része az ott található sok sár miatt lett elnevezve. Előfordul az irodalmában Bába-völgyi 3. számu viznyelő (Dénes 1969), Bába-völgyi 3. sz. viznyelő (Dénes 1969), Bábavölgyi 3.sz. viznyelő (Dénes 1964), Bába-völgyi III.sz. víznyelőbarlang (Nyerges 1994) és Bába-völgyi 3. sz víznyelőbarlang (Kordos 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1957 májusában Dénes György talált rá a víznyelőre. 1957. augusztusban vizsgálták meg az agyagos víznyelőt a Balázs Dénes által vezetett ÉM Kinizsi Barlangkutató Csoport tagjai és úgy vélték, hogy célszerű és könnyű lenne a kibontása, bár a nyelőtölcséreknél nem érzékeltek huzatot. Ekkor azt hitték, hogy az acskói Alsó-forrásban és az acskói Felső-forrásban jelenik meg a víznyelőben eltűnő víz.

Az 1961-ben kiadott, „Aggtelek és környéke” című útikalauzban az olvasható, hogy Dénes György 1958-ban kimutatta a víznyelő és a Borz-forrás hidrológiai összefüggését. 1964. március 24-én hidrológiai összefüggés vizsgálat miatt, réz-szulfáttal festették meg a víznyelőt, de a megjelölt víz felbukkanását nem észlelték sehol és ezért Dénes György csak feltételezte, hogy a nyelő a Bába-forrásba adja le a vizét, az 1959 nyarán a Bába-völgyi 2. sz. víznyelőben, Dénes György által végzett, fluoreszceines vízfestés eredményéből következtetve. 1964. március 22-én a víznyelőben szivárgás volt tapasztalható. 1964. március 26-án 60 liter, 27-én 230 liter és 28-án 100 liter vizet nyelt el percenként.

Hazslinszky Tamásnak az 1965-ben publikált tanulmánya szerint a víznyelő nagy vízgyűjtő területű és megállapítható a nyelőlyuk egyre határozottabb fejlődése. Az 1965. augusztus 1-jén készült, szpeleográfiai terepjelentés szerint egy elagyagosodott, időszakosan aktív víznyelő Szögligeten. 1966-ban a csoport tagjai csak ellenőrző bejárásokat és kis, állagfenntartási munkát végeztek a bába-völgyi nyelőkben. 1969. február 22-én nátronlúgos fluoreszcein alkalmazásával lett kimutatva az Acskó-forrással való hidrológiai összefüggése. A víz a Borz-forrásban nem jelent meg.

Bertalan Károlynak, az 1976-ban befejezett kéziratában, a 69. számú cédulán lehet olvasni a víznyelőről, több információ között azt, hogy Szögligeten található. A cédula csak a Hazslinszky Tamás által írt publikációra hivatkozik. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat XXVII. vándorgyűlésén 1982-ben az egyik, felszíni túracélpont volt. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel egy névváltozata, valamint egy térképen van feltüntetve a helye.

1993 nyarán, a MAFC Barlangkutató Csoport 87,26 méter hosszig, 10,5 méter mélységig és 0,7 méter magasságig, 11,2 méter függőleges kiterjedésig feltárta. 1993. szeptember 4–5-én Németh Zsolt és Torda István felmérte és a vesztett pontos felmérés alapján Németh Zsolt rajzolta meg az alaprajzi barlangtérképét. A feltárás után a bejárata beomlott. 1994-ben a csoport Szenthe István segítségével kibetonozta a bejáratát, hogy biztonságos legyen a barlangba bejutni és elkezdődött a Bába-völgyi III/a. jelű beszakadás bontása, hogy hátha sikerül innen bejutni a Bába-völgyi 3. számú víznyelőbarlangnak a végpontja utáni járataiba. Az MKBT Műsorfüzet 1994. évi május–júniusi füzetéből megtudható, hogy az árusításra került, alsó-hegyi térképlapon nincs rajta.

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. 2000. december 10-én egy kutatónak sikerült körülbelül 20 métert kúszni a végpontján túlra a végponti meanderben. A 2008. szeptember 27-én megrendezett, XV. Lakatos Kupa kiadványa szerint 11 méter mély barlang volt. Nem volt a verseny helyszínei között. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]