Cserepes-kői-sziklaodú

	Cserepes-kői-sziklaodú
	A Cserepes-kői-sziklaodú bejárata 2004-ben
Hossz	6,2 m
Mélység	0,2 m
Magasság	1,8 m
Függőleges kiterjedés	2 m
Tengerszint feletti magasság	794 m
Ország	Magyarország
Település	Szilvásvárad
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	5343-16
Lelőhely-azonosító	23894
	Elhelyezkedése
	Cserepes-kői-sziklaodú Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 48° 03′ 06″, k. h. 20° 25′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 06″, k. h. 20° 25′ 59″
	A Wikimédia Commons tartalmaz Cserepes-kői-sziklaodú témájú médiaállományokat.

A Cserepes-kői-sziklaodú Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Bükki Nemzeti Parkban található. Átmeneti szállássá alakították át. Magyarország barlangjai közül ez lett először lakóbarlanggá alakítva.

Leírás[szerkesztés]

A Kálmán-hegy délkeleti nyúlványát alkotó, fennsíkperemi Cserepes-kő csúcsa alatt, sziklás hegygerincen nyílik. Közvetlenül a megyehatár mellett található. Megközelíthető az Országos Kéktúra kék sávval jelzett turistaútján. Kék jelzésű turistaút vezetett hozzá már 1929-ben, Kadić Ottokár kutatásának idején is. A 23-as számú Országos Kéktúra szakaszának egyik bélyegzőhelye. A bélyegző a bejáratnál lett elhelyezve. Szabályos félkör alakú, lezáratlan bejáratába deszkaajtót építettek. Egyetlen teremből áll. Karni felső ladin kori mészkőben alakult ki. Hossza 6 méter, szélessége 7 méter és magassága 2,5 méter.

A barlangszállás téliesített, a két fa fekvőhelyen hat személy elfér. A szálláshely közepén egy dobkályha van, melynek csöve egy kéménynek használt kürtőn át a felszínre vezet. Egész évben bárki számára, ingyen használható és szabadon látogatható. A legközelebbi forrás kicsivel több mint két kilométerre, a barlang tengerszint feletti magasságához képest sokkal lejjebb, a Pes-kő háznál található.

1977-ben volt először Cserepes-kői-sziklaodúnak nevezve a barlang az irodalmában (Hevesi 1977). Előfordul a barlang az irodalmában Barlangszállás (Bertalan 1976), Cserepes-kői-barlang (Dely 1970), Cserepes-kői barlangszállás (Neidenbach, Pusztay 2005), Cserepes-kői-sziklaodu (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Cserepeskői sziklaodu (Kadić 1933), Cserepeskői sziklaodú (Kadić, Mottl 1944), Cserepeskői sziklaüreg (Bertalan 1976), Cserepeskői üreg (Bartalos 1909) és Cserepeskő lyuka (Hazslinszky 1999) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Először, 1909-ben Bartalos Gyula említette meg a barlangot nyomtatásban. Az általa készített leírás szerint a barlangban akkoriban, néha futóbetyárok is laktak. Hasonlót írt Kolacskovszky Lajos is kéziratában. A Cserepes-kő lyuka gyakori megszállóhelye az üldözött betyárnak. (A barlangot bemutató mondat a Hazslinszky Tamás által írt műből való.) Régóta éjszakázásra használták a barlangot természetjárók és vadászok, ami a Kadić Ottokár és Mottl Mária által írt, 1944-ben kiadott publikációból tudható. Az üreg első, ismert kutatója Kadić Ottokár, aki 1929-ben kutatta a Cserepes-kői-sziklaodút. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából vizsgálta az üreget. A sziklaodúhoz, amely előtt akkoriban egy kőből rakott kerítés volt megfigyelhető, Nagy Imre alerdész vezette el.

Kadić Ottokár szállása a kutatás idején a cserepes-kői vadászkunyhó volt, amelyet Pallavicini Alfonz Károly engedélyével használhatott. Pallavicini Alfonz Károly birtokán volt a vadászház. Kadić Ottokár ekkor megrajzolta a barlang alaprajz térképét és hosszmetszet térképét. A felmérés szerint a barlang hossza 6 m, szélessége 4 m, magassága pedig 2 méter. A Cserepes-kői-sziklaodú 1929-ben történt próbaásatása során, néhány barlangi medve csonttöredék, cserépedények töredékei és egy csontból készült, simára hegyezett ár került elő, valamint több, egymásra települt tűzhelyréteg lett megfigyelve.

Dancza János 1934-ben hőmérséklet vizsgálatokat végzett az üregben. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában megjelent publikáció szerint Szilvásvárad határában, a Cserepes-kő háta alatt, közvetlenül a megyehatár szélén található a 6 m hosszú sziklaodú. A barlangból egy vékony hasadék nyílik a hegytetőre. 1944-ben jelentek meg nyomtatásban az 1929-ben rajzolt térképek és a sziklaodú első részletes leírása. Ekkor lett publikálva egy 1:25 000 méretarányú térkép, amely bemutatja a barlang földrajzi elhelyezkedését.

Magyarország első lakóbarlangjává ezt a sziklaodút alakították ki természetjárók. Az Odvas-kői-sziklaüreg és a Három-kúti Remete-barlang a másik két, jelenleg is funkcionáló lakóbarlang a hazánkban. A Sólyom-kúti-sziklaüreg barlangszállásként használatát megszüntették. Mindhárom barlang a Bükk hegységben található. Az egri Kertay Sándor és Bárdos József kezdeményezésére, 1950-ben hozták létre a lakóbarlangot túratársaik segítségével. Az egri turisták tevékenységéről az 1954-ben megjelent, Bükk portyavezető című kiadvány számol be. Többször tönkre lett téve a szállás, de mindig helyreállították az egri természetbarátok. Későbbi felújításában a Jászberényi Turista Egyesület is részt vett.

Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Cserepes-kői-sziklaodu néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 4 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Szilvásváradon elhelyezkedő Cserepes-kői-sziklaodu további nevei Cserepeskői sziklaüreg és Barlangszállás. A Cserepes-kő oldalában, az országos kéktúra útvonala mentén van a szabályos parabola alakú bejárata. A 6 m hosszú barlang odúszerű és vékony hasadékkal a felszínre jut. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1977-ben kiadott, Bükk útikalauz című könyvben egy rövid leírás található a sziklaodúról.

Az 1979-ben napvilágot látott, Barlangok a Bükkben című könyvben az olvasható, hogy a Cserepes-kő tetejéről, az országos kéktúra turistaútján balra kanyarodva lehet eljutni a Cserepes-kői-sziklaodúhoz, amely barlangszállássá van alakítva. Terme 6×4 m alapterületű és 2 m magas. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 26-os számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Cserepes-kői-sziklaodú néven Cserepeskői sziklaüreg és Barlangszállás névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Sásdi László 2003-ban állapotfelmérést készített róla és az 1929-es térkép alapján kiegészített és helyesbített térképet szerkesztett.

A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikkben szó van arról, hogy a Cserepes-kői barlangszállás a Bükk-fennsík D-i peremén, közvetlenül a Cserepes-kő karrmezős csúcsa alatt, az Országos Kéktúra útvonala mellett helyezkedik el. Két lelkes egri természetjáró, Kertay Sándor és Bárdos József kezdeményezésére 1950-ben az egri természetbarátok alakították ki. Hat személy kényelmesen elférhet a téliesített barlangban lévő fa priccseken. A legzordabb téli hidegben is kellemessé tehető a szálláshely közepét uraló dobkályhával. Az Országos Kéktúra bélyegzőhelye a barlang. Már többször tönkretették vandálok, de mindig rendbehozták az egri turisták. Nagy hiányossága, hogy a legközelebbi forrás bő 2 km-re, a barlangtól sokkal lejjebb található Pes-kő háznál van.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben elhelyezkedő, 5343/16 kataszteri számú Cserepes-kői-sziklaodú, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Heves megyei, szilvásváradi, 5343-16 barlangkataszteri számú és 23894 lelőhely-azonosítójú Cserepes-kői-sziklaodú régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

Bartalos Gyula: Heves vármegye őskora. In: Borovszky Samu – Sziklay János szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1909. 435. old. (MEK (PDF), MEK (HTML))
Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 179. old.
Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) részlete a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. Eger, 1965. 39–40. old.
Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. Búvár, 1939. (5. évf.) 349. old. (Megjelent a Természetbarátban is Voltak-e a jégkorszak emberének fűtési gondjai? címmel – 1934. (22. évf.) március–május. 3–4. old.)
Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 26., 27. old. ISBN 9789639817098
Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 80., 283. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Budapest, Sport, 1954. 184., 203. old.
Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956. 143. old. (Csak említés.)
Hazslinszky Tamás: Barlangi mondák, regék és hiedelmek. Kézirat, 1999. 48. old.
Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 83–84. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1929. évben. Barlangvilág, 1933. (3. köt.) 3–4. füz. 17. old.
Kadić Ottokár – Győrffyné Mottl Mária: Az északnyugati Bükk barlangjai. Barlangkutatás, 1944. (17. köt.) 1. füz. 2., 3., 30–32. old. (Magyar nyelven.), 94. old. (Német nyelven.)
Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 119–120. oldal
Keszthelyi Gyula (JTE elnöke): Levél a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak. Tárgy: Bükk-hegység, Odvas-kő barlangszállás. Jászberény, 1997. október 12. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Kolacskovszky Lajos: Vidróczki Márton. Természetbarát, 1937. (25. évf.) 5. szám. 3. old.
Kolacskovszky Lajos: Adatok a Bükkhegység és környéke tereptani, történelmi, régészeti, nép és természetrajzi megismeréséhez. Kézirat.
Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 276., 284. old.
Lánczi Péter: Bivak szállások. Kéktúrázók menedéke. Turista, 2018. június. (125. évf. 5. sz.) 24. old.
Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 23. oldal és a térképmelléklet
Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 89. old.
Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 738. old.
Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65483. old.
Schőnviszky László: A Bükk-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. augusztus–szeptember. (49. évf. 8–9. sz.) 276. old.

További információk[szerkesztés]

Franczia István: A Bükk-hegység lak(hat)ó barlangjai. Természetbarát Híradó, 1999. november (92. szám)
Cserepes-kő, Barlangszállás
Országos Barlangnyilvántartás
Teljesítménytúrázók Társasága honlap a bélyegzőhelyről