Cserepes-kői-sziklaodú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cserepes-kői-sziklaodú
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz6,2 m
Mélység0,2 m
Magasság1,8 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasság794 m
Ország Magyarország
Település Szilvásvárad
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5343-16
Elhelyezkedése
Cserepes-kői-sziklaodú (Magyarország)
Cserepes-kői-sziklaodú
Cserepes-kői-sziklaodú
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 06″, k. h. 20° 25′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 06″, k. h. 20° 25′ 59″
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserepes-kői-sziklaodú témájú médiaállományokat.

A Cserepes-kői-sziklaodú megkülönböztetetten védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Átmeneti szállássá alakították ki. Hazánkban ez volt az első lakóbarlang.

Leírás[szerkesztés]

A Kálmán-hegy délkeleti nyúlványát alkotó, fennsíkperemi Cserepes-kő csúcsa alatt, a sziklás hegygerincen nyílik. Közvetlenül a megyehatár mellett található. Megközelíthető az Országos Kéktúra kék sávval jelzett turistaútján. Kék jelzésű turistaút vezetett hozzá már 1929-ben, Kadić Ottokár kutatásának az idején is. A 23-as számú Országos Kéktúra szakaszának az egyik bélyegzőhelye. A bélyegző a bejáratnál lett elhelyezve. A szabályos félkör alakú, lezáratlan bejáratába egy deszkaajtót építettek. Egyetlen teremből áll. Karni, felső ladin kori mészkőben alakult ki. A hossza hat méter, a szélessége hét méter és a magassága 2,5 méter.

A barlangszállás téliesített, a két fa fekvőhelyen hat személy elfér. A szálláshely közepén egy dobkályha van, melynek a csöve egy kéménynek használt kürtőn át a felszínre vezet. Egész évben bárki számára, ingyen használható és szabadon látogatható. A legközelebbi forrás kicsivel több mint két kilométerre, a barlang tengerszint feletti magasságához képest sokkal lejjebb, a Pes-kő háznál található.

A Cserepes-kői-sziklaodú név 1977-ben jelent meg először nyomtatásban (Hevesi 1977). Előfordul az irodalmában Barlangszállás (Kordos 1984), Cserepes-kői-barlang (Dely 1970), Cserepes-kői barlangszállás (Neidenbach, Pusztay 2005), Cserepes-kői-sziklaodu (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Cserepeskői sziklaodu (Kadić 1933), Cserepeskői sziklaodú (Kadić, Mottl 1944), Cserepeskői sziklaüreg (Kordos 1984), Cserepeskői üreg (Bartalos 1909) és Cserepeskő lyuka (Hazslinszky 1999) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Először, 1909-ben Bartalos Gyula említette meg nyomtatásban. A leírása szerint akkoriban néha futóbetyárok is laktak benne. Hasonlót írt Kolacskovszky Lajos is a kéziratába. A Cserepes-kő lyuka gyakori megszállóhelye az üldözött betyárnak. Az idézet Hazslinszky Tamás munkájából való. Régóta éjszakázásra használták a természetjárók és a vadászok Kadić Ottokár és Mottl Mária 1944-es publikációja alapján. Az első, ismert kutatója Kadić Ottokár volt, aki 1929-ben kutatta. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából vizsgálta. A sziklaodúhoz, amely előtt akkoriban egy kőből rakott kerítés volt megfigyelhető, Nagy Imre alerdész vezette el. Kadić Ottokárnak a cserepes-kői vadászkunyhó volt a szállása a kutatás idején, amelyet Pallavicini Alfonz Károly engedélyével használhatott. Pallavicini Alfonz Károly birtokán volt a vadászház. Kadić Ottokár ekkor rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszeti barlangtérképet. A felmérés alapján a hossza hat méter, a szélessége négy méter és a magassága két méter. Az 1929-es próbaásatása során néhány, barlangi medve csonttöredék, cserépedények töredékei és egy csontból készült, simára hegyezett ár került elő, valamint több, egymásra települt tűzhelyréteg lett megfigyelve.

Dancza János 1934-ben hőmérséklet vizsgálatokat végzett benne. Az 1937. évi Turisták Lapjában megjelent publikáció szerint Szilvásvárad határában, a Cserepes-kő háta alatt, közvetlenül a megyehatár szélén található a hat méter hosszú sziklaodú és a barlangból egy vékony hasadék nyílik a hegytetőre. 1944-ben jelentek meg nyomtatásban az 1929-ben rajzolt barlangtérképek a sziklaodú első, hosszú leírásával együtt. Ekkor lett publikálva egy 1:25 000 méretarányú térkép, amelyen jelölve van a helye.

Magyarország első lakóbarlangjává ezt a sziklaodút alakították ki a természetjárók. Az Odvas-kői-sziklaüreg és a Három-kúti Remete-barlang a másik, két, jelenleg is funkcionáló lakóbarlang a hazánkban. A Sólyom-kúti-sziklaüreg barlangszállásként használatát megszüntették. Mind a három barlang a Bükk-vidéken található. Az egri Kertay Sándor és Bárdos József kezdeményezésére, 1950-ben hozták létre a túratársaik segítségével. Az egri turisták tevékenységéről az 1954-ben megjelent, „Bükk portyavezető” című kiadvány számol be. Többször tönkre lett téve a szállás, de mindig helyreállították az egri természetbarátok. A későbbi felújításában a Jászberényi Turista Egyesület is részt vett.

Az 1977-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című könyvben egy rövid leírás található a sziklaodúról. Az 1979-ben napvilágot látott, „Barlangok a Bükkben” című könyvben a barlang leírása hasonló az 1977-es útikalauz leírásához. A könyvben az olvasható, hogy a terme 6×4 méter alapterületű és két méter magas. A kiadványhoz mellékelt, a környéket ábrázoló térképen meg van jelölve a helye. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel két névváltozata és egy térképen van feltüntetve a helye. Sásdi László 2003-ban állapotfelmérést készített róla és az 1929-es barlangtérkép alapján egy kiegészített, helyesbített barlangtérképet szerkesztett. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]