Lázbérci-víztározó
Lázbérci-víztározó | |
A Lázbérci-víztározó | |
Ország(ok) | Magyarország |
Hely | Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye |
Vízgyűjtő terület | 220 km2 |
Típus | Mesterséges tó |
Elsődleges források | Bán-patak |
Elsődleges lefolyások | Bán-patak |
Hosszúság | 3 km |
Szélesség | 0,5–1 km |
Felszíni terület | 0,77 km2 |
Legnagyobb mélység | 17,3 m |
Települések | Uppony, Bánhorváti, Dédestapolcsány |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 12′ 26″, k. h. 20° 27′ 52″48.207222°N 20.464444°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 26″, k. h. 20° 27′ 52″48.207222°N 20.464444°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lázbérci-víztározó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Lázbérci-víztározó Észak-Magyarország egyik legnagyobb víztározója, melyet a Bán-patak felduzzasztásával azért hoztak létre, hogy biztosítsa a Sajó-völgyi iparvidék (Ózd és Kazincbarcika) vízszükségletét, valamint ellássa a környező településeket ivóvízzel. A 6,2 millió m³ víztömegű mesterséges tó fontos szerepet játszik a környék életében. Területe az 1975-ben létrehozott Lázbérci Tájvédelmi Körzet része, amely Észak-Magyarország első ilyen védettségű tájegysége.
Építése
[szerkesztés]A tározó építési munkálatai 1967-ben kezdődtek. A meder kialakításával egyidőben zajlott a 170 méter talpszélességű, 250 méter hosszú, 19 méter magas völgyzárógát létesítése, melyhez 250 ezer köbméter földet mozgattak meg. A gát víz felőli oldalának 10 ezer négyzetméternyi felületét 120 ezer betonlappal burkolták. A 22 méter magas vízkivételi toronyrendszer felépítésére, az árapasztó berendezés szerelésére és a tározó feltöltésére 1969-ben került sor. Az 1970-től üzemszerűen működő tározóból a Bán-pataki tisztítóműn keresztül jut a tiszta ivóvíz a borsodi regionális vízműrendszerbe.[1][2][3]
A tározó létesítése miatt a Dédestapolcsányt Bánhorvátival összekötő országútnak a Láz-bércet nagy kanyarral megkerülő Bán-völgyi szakasza és az Uppony felé kiágazó út víz alá került, ezért új utat kellett építeni a két település közötti hegygerincen át. A 4½ km-es új szakasz 1969 nyarára készült el.[3] Dédestapolcsány és Uppony között ugyancsak a Láz-bérci völgyön keresztül lehetett közlekedni; a tározó miatt ez a kapcsolat megszűnt, a később létesített üzemi út – amely a kék jelzés mentén összeköti a két települést – a közforgalom elől le van zárva.
Fekvése
[szerkesztés]Az Upponyi-hegységben lévő, festői szépségű, meredeken lefutó erdős hegyoldalakkal övezett, Y alakú mesterséges tó 77 hektáron terül el, Uppony és Dédestapolcsány között, az Upponyi-szoros folytatásában, a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Lázbérci Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területén, 200 méteres tengerszint feletti magasságban. A tározó Uppony felőli részén meredek sziklafalak, törmeléklejtők, továbbá barlangok (köztük az Upponyi 1. sz. kőfülke), valamint jellegzetes „kőgombák” láthatók.
Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye (az egykori Borsod vármegye) nyugati részén fekszik, közel Heves vármegye északkeleti csücskéhez. A Kazincbarcikai- és az Ózdi járáshoz tartozik.
Vízgyűjtő területe
[szerkesztés]A Lázbérci-tározó 211,7 km²-nyi vízgyűjtőjén erednek az alábbi patakok: Bán, Baróc, Boroszló, Csernely, Eskerenna, Gizslír, Mehelycső, Nagyvölgyi, Sátai, Szána, Szilvás, Szalajka, Taró-völgyi és Úszó.[4]
Települések
[szerkesztés]A tározó közvetlen vonzáskörzetében lévő községek: Bánhorváti, Borsodbóta, Dédestapolcsány, Lénárddaróc, Mályinka, Nekézseny, Sáta, Uppony.
Növényzet
[szerkesztés]A környező erdőket zömmel tölgyesek (csertölgy, kocsánytalan tölgy) és bükkösök alkotják. Gyakori a galagonya, a mezei juhar és az ostorménfa is. Az Upponyi-szoros északi (árnyékos) és déli (napsütötte) lejtőinek növényzete erősen eltér egymástól: előbbit erdős vegetáció, utóbbit sziklagyepek, kopárosok jellemzik, tájképileg hasonló látványt nyújtva, mint Erdélyben a Tordai-hasadék.
Horgászat, halállomány
[szerkesztés]A tó mint rekreációs terület is közkedvelt, habár fürödni tilos benne, de a parti horgászat – engedélyhez kötve, szezonális és napszakos jelleggel – lehetséges. A tározóban jelentős állománya él a következő halfajoknak: ponty, amur, süllő, harcsa, keszeg, csuka, kősügér, compó, balin, busa, naphal.[5]
Horgászrekordok
[szerkesztés]amur: 22 kg
balin: 10,54 kg
busa: 80 kg (világrekord?)[6]
csuka: 19,5 kg
harcsa: 50 kg
ponty: 18 kg
süllő: 9,8 kg[forrás?]
További információk
[szerkesztés]- Halnapló - Lázbérci-víztározó Archiválva 2016. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Vendégváró
- Fotók
Források
[szerkesztés]- ↑ Bükk útikalauz. Sport Kiadó, Budapest, 1977
- ↑ https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-c1lEZGpzUVBLZjQ2c0pBaGx0bXR5UT09
- ↑ a b Április végén megkezdik a lázbérci víztározó feltöltését. Észak-Magyarország, 1969. március 20., 3. o.
- ↑ Tavak, tározók környezeti állapotfelmérése. vkkt.bme.hu. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 10.)
- ↑ Lázbérci víztározó - Horgász.hu. [2016. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 25.)
- ↑ https://444.hu/2017/09/18/gigantikus-embermeretu-talan-vilagrekord-busat-fogtak-magyarorszagon