Bükki Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bükki Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Bélkő hegye és az egykori cementgyár(ak) tározója
Bélkő hegye és az egykori cementgyár(ak) tározója
Ország Magyarország
Elhelyezkedése Északi-középhegység: Bükk-vidék
Legközelebbi város Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Terület402,63 km²
Alapítás ideje 1977
Felügyelő szervezet Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Címernövény szártalan bábakalács (Carlina acaulis)
Elhelyezkedése
Bükki Nemzeti Park (Magyarország)
Bükki Nemzeti Park
Bükki Nemzeti Park
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 18″, k. h. 20° 25′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 18″, k. h. 20° 25′ 08″
Bükki Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bükki Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A Bükki Nemzeti Park (rövidítve: BNP) Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. Igazgatósága Eger északi városrésze, Felnémet régi műemlék plébániaépületében működik.[1]

Természeti földrajza[szerkesztés]

A Bükk-vidék döntő többségét az Északi-középhegység nagyobb részétől eltérően nem vulkanikus, hanem tengeri üledékes kőzetek építik fel. Legmagasabb részén, a Bükk-fennsíkon a földtörténeti középkorban ülepedett karbonátos kőzetek (dolomit, mészkő) bukkannak felszínre. A fennsíkot, amelyet „köveknek” nevezett meredek sziklaszirtek ölelnek körül, a Garadna-patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bontja. Az agyagpala környezetből markánsan kiemelkedő „kövek”:

  • Déli-Bükk: Imó-kő, Fehér-kő, ill.
  • Északi-Bükk: Odvas-, Látó-, Örvény- (773 m), Pes-, Tar- és Buzgókő stb.
  • Ablakoskő: Hatalmas mészkőborda „ablakkal” az Ablakoskő-völgyben
  • Istállós-kő: A Bükk-vidék második legmagasabb csúcsa (959 m). A csúcs alatt nyílik az ősember-leleteiről nevezetes Istállós-kői-barlang bejárata. Az itt kiásott mintegy harmincezer éves, 80 mázsás őskori tűzhelyet a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki számos kőeszköz társaságában.

A csúcsok többségén áthalad az Országos Kéktúra. A mészkőfelszíneken, illetve alattuk változatos karsztformák (barlangok, töbrök, víznyelők, zsombolyok, karrmezők, ördögszántások stb.) alakultak ki. A hegyek lábánál a karsztforrások vizéből mésztufa-képződmények váltak ki. Jellemzők a bércek és a szurdokvölgyek.

A Bükki Nemzeti Park területén több mint 1100 barlangot ismerünk, közülük 45 fokozottan védett. Itt van az ország legmélyebb barlangja, a 275 méter mély Bányász-barlang. Idegenforgalmilag jelentős a kiépített lillafüredi Anna-barlang és Szent István-barlang, a miskolctapolcai Tavasbarlang. Szabadon látogatható az ősember-leleteiről híres Szeleta- és Balla-barlang.

Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 méter magasról aláhulló Fátyol-vízesése.

Az ország legnagyobb hegyvidéki, erdős nemzeti parkjának létrehozását főleg a névadó hegység földtani viszonyai indokolták. A földtörténeti ókor és középkor változatos tengeri üledékei gyűrődtek itt fel. A változatos kőzeteken sokféle talaj alakult ki. A változatos felszíni formák miatt kialakult, egyedi mikroklímájú élőhelyeken egymás közelében nőnek a sajátos kárpáti, mediterrán és a magashegyi jellegű fajok, köztük az elmúlt korok számos maradványfaja.

Növényzete[szerkesztés]

Légybangó (Ophrys insctifera)

A park 94 %-át erdő borítja. A legnagyobb területen cseres–tölgyes nő. A magasabb régiókban ezt gyertyános–tölgyes, majd kb. 400 méter fölött hegyvidéki bükkös váltja fel. A BNP egyik legérdekesebb helye az Őserdő, melynek legöregebb bükkfái már több mint 200 évesek. Területén több mint 150 éve nem végeznek erdőművelési tevékenységet, sőt, a túrázókat is kitiltották onnan néhány éve, mert szemeteltek és rongálták a parkot. (Régen jelölt turistaút haladt keresztül rajta, az elkerítés óta jelentős kerülővel és kaptatóval kerülhető meg. A hegységben valamennyi fenyves extrazonális helyzetben telepített erdő. A növényvilág a fennsík töbreiben kialakult réteken a legváltozatosabb. Olyan ritkaságok élnek itt, mint a tüzes liliom (tűzliliom, Lilium bulbiferum), a karcsú- (Aconitum variegatum subsp. gracile) és a moldvai sisakvirág (Aconitum moldavicum), a sárga ibolya (Viola biflora), valamint az északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana). A legeltetett hegyi rétek jellegzetes ékessége a nemzeti park emblémájában is szereplő szártalan bábakalács (Carlina acaulis).

Az orchideák közül a legféltettebb a boldogasszony papucsa (erdei papucskosbor, rigópohár, Cypripedium calceolus). A parkban 53 orchidea faj él, egyebek közt:

Fokozott védelmet élveznek a meredek, északi, sziklás dolomit-mészkő oldalakon, törmeléklejtőkön kialakult, rosszul záródó, letörpült, göcsörtös fákból álló sziklai bükkösök, amelyek számos növényritkaságnak és jégkorszaki maradványfajnak adnak otthont. A boldogasszony papucsa hazai fennmaradása szempontjából kiemelkedően fontos a Bükk sziklai bükköseinek és tölgyeseinek megóvása. A legmeredekebb nyugati sziklaoldalakon alhavasi maradványfajokban kivételesen gazdag hársas–berkenyés reliktum erdő nő. Az alacsonyabb térszínek az ugyancsak reliktum jellegű dolomittölgyes.

A Bükkben sokkal kevesebb a dolomit, mint a mészkő, de az ezen kialakult sziklagyepek kivételesen fontosak. Legértékesebb társulása a tarka nyúlfarkfüves sziklagyep, amelynek csak egyetlen előfordulása ismert a hegységben. Itt gyepalkotó a tarka nyúlfarkfű és a tarka nádtippan (Calamagrostis varia), amelyek mellett a szárazabb, napsütötte részeken jelenik meg a lappangó sás (Carex humilis). Az északnyugatnak lejtő gyepek ritka orchideája a légybangó (Ophrys insctifera), a sokszor rovarutánzó orchideáknak nevezett bangó nemzetség egyik legkisebb és legészakabbra hatoló képviselője. Ugyancsak különleges az apró rózsaszín virágú illatos bibircsvirág (Gymnadenia odoratissima).

A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúja a hazánkban már csak a Bükki Nemzeti Parkban megtalálható poloskavész. Magyarországon egyedül a Bükk-fennsík oldalain nyílik a kék virágú északi sárkányfű, amelynek jellegzetes formájú virágja Linnét egy sárkány fejére emlékeztette.

A déli meredek oldalak gyorsan felmelegedő erdeiben, gyepjein a melegebb időszakok növényei is menedéket találtak. Közéjük tartozik a cserszömörce, amely ősszel vérvörösre színeződő leveleivel lángba borítja a hegyoldalakat.

Állatvilága[szerkesztés]

A nemzeti park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja a bükki szerecsenboglárka. A hegyvidékekre jellemző fajok közül külön is említendő a havasi tűzlepke, a havasi cincér, az alpesi gőte, a gyepi béka, a sárgahasú unka, a fehérhátú fakopáncs és a hegyi billegető. Olyan ritka fajok költenek itt, mint kövirigó, a holló, az uhu és a ragadozók közül a fokozottan védett parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kígyászölyv. A hazánkban élő denevérfajok szinte mindegyike előfordult már a Bükkben. Egy különleges halfaj is van, a sebes pisztráng. Énekes madarak közül itt él a kövirigó, a vízirigó és a kis őrgébics. Az emlősök közül a hiúz már több mint tíz éve állandó lakója a bükki erdőknek. Rokonának, a szintén óvatos vadmacskának jóval népesebb állománya él ezen a vidéken. A nagyvadak közül gyakori a gímszarvas, a muflon és a vaddisznó. A Bükk-fennsíkon legel a híres lipicai ménes. A 21. század elején megjelent és szaporodni kezdett a farkas is.[4]

A Bükk-vidék legeldugottabb zugaiban élnek azok a reliktum állatfajok is, amelyek a jégkorszak mostoha körülményeihez alkalmazkodtak. Az alpesi gőte bükki alfaja a Bükk-fennsíkon és az Észak-Bükk völgyeiben él az erdei tavacskákban, forrásokban, gyakran a mélyebb vizű pocsolyákban. A kárpáti havasokat idézi a nagy termetű kék meztelen csiga.

A Bükk-vidéken legalább 22 ezer állatfaj ismert. A száraz, meleg hegyoldalak déli gyepjein él a fűrészlábú szöcske. Hasonló élőhelyeken találjuk az apró pannon gyíkot. A meleg tölgyesek, bokorerdők változatos rovarai közül talán a lepkék a leglátványosabbak. Néha éppen a kis, jelentéktelen külsejű fajok a legértékesebbek, hiszen egyesek elterjedésének súlypontja tőlünk délre esik, mások pedig élőhelyeik eltűnése miatt szerte Európában visszaszorulnak.

A Bükk-vidék féltett madártani ritkasága a kerecsensólyom, melynek sikeres elterjedéséhez a csaknem két évtizede kezdett, komplex védőprogram teremtette meg a feltételeket. A sziklákon és a felhagyott kőbányákban helyenként még megtalálható a kövirigó (Monticola saxatilis) és e volt bányákban költ az uhu (Bubo bubo) is. Kiemelkedő zoológiai értékűek a veszélyeztetett, egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, mint a parlagi sas, a békászó sas és a kígyászölyv (Circaetus gallicus). Az állatvilág barlangok világhírű ritkaságaira példa a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii), amely kizárólag barlangokban szaporodik és telel.

Történelmi emlékek[szerkesztés]

Ember már jóval az időszámítás előtt is élt a hegységben. A régészek több barlangban megtalálták a neandervölgyi ember eszközeit, csontmaradványait is. A hegycsúcsokon avar sáncok, várak falainak maradványai láthatók.

A vadászatot és a gyűjtögetést idővel a nagy mésztartalmú kőzetek bányászata és a mészégetés váltotta fel. Az összefüggő erdőségekben kitermelt fa lett a szénégetés alapja, a massákban pedig fémeket olvasztottak. A fahamut a hutákban hasznosították a káliüveg gyártásához — ez utóbbin alapult az üvegmívesség.

Környező települések, látnivalók[szerkesztés]

A látogatók a környék településein:Miskolcon, Szilvásváradon, Lillafüreden, Felsőtárkányban, Répáshután, Bükkszentkereszten, Újmassán és Hámoron állandó kiállításokon nyerhetnek betekintést a vidék természeti értékeibe, és történetébe. Télen kiépített pályákon síelhetünk és szánkózhatunk.

Diósgyőri vár[szerkesztés]

A Diósgyőri vár

A Diósgyőri vár a 12. századi vár helyén épült a 14–15. században egy gótikus vár, amit 16. században megerősítettek. A királynék egyik váraként Nagy Lajos uralkodása alatt élte fénykorát. Ma az ország egyik legjelentősebb műemléke. A 2500 négyzetméter alapterületű palota valaha mintegy 50 helyiséget magában foglaló, vastag falú épületéből csak négy magas torony és az őket összekötő épületszárnyak földszintje áll, néhol az emelet romjaival. A kazamatában rendezték be Közép-Európa legtöbb bábut felvonultató panoptikumát, amelyben hat életkép mutatja be a 14. századi középkori életet. Egy régi kemencét rekonstruáltak.

Fontos kulturális helyszín: évtizedek óta otthona többek között a Dixieland Fesztiválnak, a Kaláka Nemzetközi Folkfesztiválnak, a várjátékoknak, a Történelmi Forgatagnak, színházi és operaelőadásoknak, a Várszínházi estéknek és már a Miskolci Operafesztiválnak is ez az egyik játszóhelye.

Lillafüred[szerkesztés]

Lillafüred a Garadna és a Szinva össwzefolyásánál létrehozott Hámori-tó partján épült üdülőhely. A Bükk-vidék egyik legfestőibb pontjához Diósgyőrből a Szinva szurdokvölgyében juthatunk el.

Turistáknak kiépített cseppkőbarlangja a Szent István-barlang. Az Anna-mésztufabarlang igazi különlegesség, hiszen az egész világon összesen hat ilyen típusú barlang látogatható. A Lillafüredi Palotaszálló függőkertjén át közelíthető meg a tavat elrekesztő gát vízesése. Az üdülőhelyenen áthalad a Lillafüredi Állami Erdei Vasút — ezen épült Magyarország legmagasabb és leghosszabb erdei kisvasúti hídja. Lillafüredtől néhány kilométere 1932 óta működik egy pisztrángkeltető. Az őshonos sebes pisztrángot Magyarországon csak itt tenyésztik nagyobb tételben.

Szilvásvárad[szerkesztés]

Szilvásvárad a Bükki Nemzeti Park egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Nyáron kisvasúttal is végigutazható az öt kilométer hosszú Szalajka-völgy, benne a Fátyol-vízesés tizenhét méter magas lépcsősorával. A Szabadtéri Erdei Múzeum az egykor a völgyben lakó szénégetők életébe nyújt betekintést. A Szalajka-forrástól gyalog is elérhető az istállóskői ősemberbarlang. A Lipicai Lótenyésztés Történeti Kiállítás a közeli Csipkéskúton legelő lipicai lovakat és a ménesük történetét mutatja be. Az őspark közepén áll az egykori Erdődy-Pallavicini-kastély. A lovaspályán szeptemberben fogat- és hajtóversenyt, lovasbemutatót tartanak.

Ómassa[szerkesztés]

Az őskohó

A hegyek közt megbúvó apró falu közigazgatásilag Miskolchoz tartozik. A település körülbelül 60 házból és egy kis kápolnából áll.

Újmassai őskohó[szerkesztés]

A Lillafüredtől nem messze lévő őskohót 1813-ban (209 éve) építették; ez Magyarország egyik legfontosabb ipartörténeti műemléke.

Tájvédelmi Körzetek[szerkesztés]

Lázbérci Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

A tájvédelmi körzet az Upponyi-hegységben van; a védelmet a víztározó érdemelte ki. Fokozottan védett az Upponyi-szoros és — az ivóvíz tisztaságának megőrzése érdekében — a Lázbérci-víztározó és annak parti sávja. Az 1967–1969 között létesült, 6,2 millió köbméter víz befogadására alkalmas mesterséges tó fontos szerepet játszik Ózd és Kazincbarcika, valamint több falu vízellátásában. A tó belső védőövezete egy 20 méter széles parti sáv. Ezt egy 100 méter széles külső védőövezet veszi körül.

Hollókői Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

A 141 hektáros körzetet 1987-ben hozták létre. A várat és az ófalut 1987-ben vették fel az UNESCO világörökség listájára. A környező terület természetvédelmi oltalom alatt áll. A vár körüli tanösvény a terület kulturális és természeti értékeit mutatja be.

Mátrai Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

Az 11 862,7 hektárons körzetet az 5/1985. (XI. 22.) OKTH rendelkezés létesítette a Mátra középső és nyugati részén, Kisnána, Domoszló, Markaz, Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Parádsasvár, Recsk, Mátraszentimre, Hasznos és Bátonyterenye között. Két különálló, országos jelentőségű természetvédelmi területből áll, ezek a gyöngyösi Sár-hegy és a siroki Nyírjes-tó. A védetté nyilvánításának célja a földtani értékek és a felszínformák, a felszíni vizek, növény- és állatfajok, a természetes növénytársulások, a természetszerű erdők megóvása és fenntartása, az ember felüdülését szolgáló természeti környezet fenntartása.

Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

A Borsodi Mezőség átmenet az Alföld és a Bükk-vidék hegyei között. Arculatát a Tisza és mellékvizei, valamint az itt pásztorkodó emberek alakították ki. A védetté nyilvánítás célja a még háborítatlan sztyepprétek fajgazdag növény- és állatvilága mellett a túzok természetes pusztai környezetének védelme, a tájkép és a kultúrtörténeti értékek megőrzése.

Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

A tájvédelmi körzet 6709 hektáros területéből 447 hektár szigorúan védett. A védetté nyilvánításhoz több kisebb természetvédelmi területet vontak itt össze: Salgó vára, a Szilvás-kő, a Kercseg-völgy, a Földház-tető, a Gortva-völgy, a Bárna-patak és a Zagyva forrásvidéke korábban külön-külön vol védett. A nógrád–gömöri-bazaltvidéken több mint 100 egykori bazaltvulkánjának többsége Szlovákiában található. A Medves-fennsík a Nógrádi-medence legszebb vulkáni kiemelkedése, amelynek meredek gerinceit mély völgyek tagolják. A csúcsok anyaga oszlopos bazalt; a leglátványosabbak a Szilvás-kő orgonasípokra emlékeztető bazaltoszlopai.

Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

A Keleti-Cserhát dombvidéke hazánk leginkább lepusztult, legváltozatosabb felszínű egykori hegysége. Főleg a vonulatok gerincein négy piroxén-andezit változatot különítenek el, főleg ezek agglomerátumait és tufáit. Itt írták le hazánkban a legteljesebben kifejlődött miocén rétegsort, ez a harmadidőszaki képződmények tanulmányozására legkedvezőbb terep. A Keleti-Cserhátban az alábbi Natura 2000 területeket jelölték ki:

Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

A tájvédelmi körzet a Tisza, a Takta, a Sajó és a tiszalúci Holt-Tisza által közrefogott, morotvákkal, elhagyott folyómedrekkel tarkított síkság. A hozzá szervesen kapcsolódó Tiszadobi-ártér a Hortobágyi Nemzeti Park része.

Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

Törzsterülete Füzesabony, Kisköre, Poroszló és Jászapáti között, tehát a Tisza-völgy és a Mátra között van. A Tisza-tótól keletre hét kisebb, különálló mozaikos rész csatlakozik hozzá. A TK teljes területe 8199 hektár. Szabadon látogatható.

Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]

A 1993-ban alakult a Heves–Borsodi-dombság egyedülálló természeti és tájképi értékei, a területen található szubmediterrán növénytársulások és császármadár fészkelőhelyének megőrzése érdekében. Kiemelkedő földtani-felszínalaktani (tájképi) értékei a Pétervásárai Homokkő Formáció természetes feltárásai, amelyek közül a leglátványosabb a bükkszenterzsébeti Nagy-kő 60–80 m magas, csaknem függőleges sziklafala.

Természetvédelmi Területek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://muemlekem.hu/muemlek?id=5626
  2. Orchideák térképezésének tapasztalatai az Északi-középhegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  3. A DÉLKELETI-BÜKK TERMÉSZETI ÉRTÉKEI. zoldakcio.hu. [2016. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 10.)
  4. Farkaskölykök nevelkednek a Bükki Nemzeti Park területén (magyar nyelven). Bükki Nemzeti Park, 2015. szeptember 17. [2015. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 19.)

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]