Mocsári nőszőfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Mocsári nőszőfű
Epipactis palustris 230705.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Alcsalád: Epidendroideae
Nemzetség: Epipactis
Tudományos név
Epipactis palustris
(L.) Crantz (1769)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mocsári nőszőfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári nőszőfű témájú médiaállományokat és Mocsári nőszőfű témájú kategóriát.

A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) a kosborfélék családjába tartozó, lápréteken, mocsarakban élő, Magyarországon védett növény.

Megjelenése[szerkesztés]

Virága

A mocsári nőszőfű 33–67 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Vízszintesen kúszó gyöktörzse hosszú, elágazó. Szárának felső része, a virágok magháza és külső lepellevelei (szirmai) sűrűn pelyhes-szőrösek. A szár alsó részén 2-3 barna allevél található; felül 7-8 felső felén fényes lomblevél, amelyek hossza 7–12 cm, szélessége 1,5-3,5 cm. A levelek mérete, szélessége felfelé haladva csökken; alul inkább tojásdadok, felül már szálas-lándzsásak.

Június-augusztusban nyílik. 5-30 bókoló virága nagyjából egy irányba néző, laza fürtöt alkot. A külső lepellevelek halványzöldek barnásvörös futtatással, alakjuk tojásdad-lándzsás, hosszuk 10–13 mm, szélességük 3,5-5,5 mm. A belső lepellevelek kisebbek, fehérek, erezetük lilásvörös. A mézajak két részre tagoldóik, a fehér csúcsi rész (epichil) pajzs alakú, hullámos csipkés szélű, tövén két sárgás szélű dudorral. A hátsó rész (hypochil) fehéres alapon vörösesen csíkozott, itt történik a nektártermelés.

Termése bókoló, tojásdad alakú, 14,5-18,5 mm hosszú és 4-6,5 mm vastag toktermés, benne 1100-9700 apró, lisztfinomságú maggal.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiai faj, elterjedésének déli határa Spanyolország-Szicília-Peloponnészosz-Kis-Ázsia-Irán vonalon húzódik. Kelet felé a Bajkál-tóig, északon Dél-Skandináviáig, nyugaton a Brit-szigetekig hatol. Magyarországon elsősorban a Duna-Tisza közén, a Dunántúli-középhegységben, a Kisalföldön és a Szigetközben található meg; szórványos állományai előfordulnak az Északi-középhegységben, a Tiszántúlon és a Beregi-síkon.

Életmódja[szerkesztés]

A mocsári nőszőfű üde láprétek, forráslápok, magassásosokban, nádasok szélén, ritkábban nedves, szikesedő réteken él, főleg síkvidéken (magyarországi előfordulásainak 66%-a). Pionír növény, gyakran telepszik meg homok- és kavicsbányákban, árkokban. Élőhelyein a talaj kémhatását pH 6,6-8,3 (átlagosan 7,5) közöttinek mérték. Fényigényes, legfeljebb az enyhe, időszakos árnyékolást tűri el.

Magvainak csírázása ősszel kezdődik és tavasszal indul meg gyöktörzsének növekedése. Ehhez a 2-3 évig tartó folyamathoz feltétlenül szüksége van (pl. a Rhizoctonia nemzetségbe tartozó) gombák jelenlétére és szimbiotikus kapcsolatára (mikorrhiza). A felnőtt növényekben a gomba jelenléte már opcionális. Ahol mégis megtalálható, a növény nitrogénforgalmának 30%-a származhat a gombafonalakból.

Májusban hajt ki, majd június-augusztus között virágzik. Virágzásának átlagos középnapja július 4. A magvak augusztus-szeptemberre érnek be. Elsősorban rovarbeporzású, méhek, darazsak, legyek, lepkék, bogarak egyaránt látogatják. Virágjának alakja a magányos életmódú darazsak hímjeihez idomult leginkább, valószínűleg ők felelősek a megporzások többségéért. Rovarok híján önmegporzás történik. A virágok 48-84%-ban hoznak termést. A vegetatív szaporodás gyakori, a rizómákból egészen nagy sarjtelepek képződhetnek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A mocsári nőszőfű nagy elterjedési területe és helyenkénti gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státuszt kapott. A mocsarak, lápok visszaszorulása miatt egyedszáma csökkenőben van és rosszul viseli a növényzet záródását, a nád és a magas kórók árnyékolását is. Magyarországon összesen 222 flóratérképezési négyzetből került elő, ebből 179-ben 1990 után is megtalálható; visszaszorulása 19%-os. Egyedszáma (az egy egyedhez tartozó sarjtelepeket nem számítva) néhány tízezresre becsülhető. 1982 óta védett, eszmei értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]