Ugrás a tartalomhoz

Sömörös pettyeskosbor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sömörös kosbor szócikkből átirányítva)
Sömörös pettyeskosbor
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Kosborfélék (Orchidaceae)
Alcsalád: Kosborformák (Orchidoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Orchideae
Alnemzetség-
csoport
:
Orchidinae
Nemzetség: Neotinea
Rchb.f.
Faj: N. ustulata
Tudományos név
Neotinea ustulata
(L.) R.M.Bateman, Pridgeon & M.W.Chase
Szinonimák

Orchis ustulata L.

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sömörös pettyeskosbor témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sömörös pettyeskosbor témájú médiaállományokat és Sömörös pettyeskosbor témájú kategóriát.

A sömörös pettyeskosbor (Neotinea ustulata) a kosborfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, réteken élő, Magyarországon védett növényfaj a Neotinea nemzetségben. Eleinte a kosbor (Orchis) nemzetségbe sorolták Orchis ustulata tudományos néven, akkor kapta a sömörös kosbor magyar nevet.

Megjelenése

[szerkesztés]

A sömörös pettyeskosbor 15-30 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. Tőlevélrózsáját 2-4 (esetenként 5) levél alkotja, amelyek kékeszöldek, tojásdad-lándzsás formájúak, hosszuk 5-8 cm, szélességük 1,1-2,2 cm szélesek (szélességük valamivel a közepük fölött a legnagyobb). Szárán további 1-3 kis szárlevél található. A virágzat murvalevelei barnásvörösek, 3,5-4,5 mm hosszúak és 1,5-2 mm szélesek.

Virágzata 2-10 cm-es, eleinte kúpos majd a felső virágok kinyílásával hengeres, tömött fürt, amelyet 15-35 (90) erős illatú, apró virág alkot. A külső és belső lepellevelek (szirmok) összehajolva sisakot formáznak, mely kívülről eleinte feketés-bíborpiros, majd a virágzás előrehaladtával egyre halványabb lesz. A külső lepellevelek hossza 4-5 mm, szélessége 2,3-2,6 mm; a belsőké 2,5-3,2 mm, illetve 0,2-1,2 mm. A fehér alapszínű mézajak hossza 5-6,5 mm, szélessége 4,5-5,5 mm; erősen háromkaréjú és a hosszabb középső lebeny végén két szétálló cimpa látható. A mézajkat 5-12 rózsaszín vagy bíborvörös folt díszíti. A sarkantyú lefelé irányul, hossza 1,6-2,2 mm.

Termése 6-9,5 mm hosszú, 2,5-3,5 mm vastag toktermés, benne átlagosan 2800 (920-7200) apró maggal.

Alfajai

[szerkesztés]

Két alfaja ismert:

  • N. ustulata subsp. ustulata (L.) R.M.Bateman, Pridgeon & M.W.Chase tavasszal (május eleje-június eleje) virágzik
  • N. ustulata subsp. aestivalis (Kümpel) Kolník, Vlčko & Dítě nyáron (június közepe-július vége) virágzik

Elterjedése

[szerkesztés]

Eurázsiai faj, elterjedésének nyugati határát a Brit-szigetek alkotják, míg az északit Dánia, Dél-Svédország, a Baltikum; a délit Spanyolország, Olaszország és a Peloponnészosz-félsziget; keleten Szibériáig hatol. Európában 2500, a Kaukázusban 2700 méteres magasságig megtalálható. Magyarországon a tavaszi virágzású alfaj egyaránt megtalálható a síkvidéken (állományainak 33%-a), a dombvidékeken (29%) és az alacsonyabb hegységekben (33%). Elsősorban a Dunántúlon (Őrség, Balaton-felvidék, Bakony, Sopron és Kőszeg vidéke, Pilis) valamint a Gödöllői-dombságon és a Duna-Tisza közén fordul elő. A nyári virágzású változat a magasabb hegyvidékek növénye (74%) és leginkább a Bükkben és az Aggteleki-karszton él.

Életmódja

[szerkesztés]

Pusztafüves lejtőkön, dolomit-sziklagyepekben, homoki réteken, pusztai réteken, irtásréteken, lápréteken, gesztenyésekben fordul elő. A talaj kémhatását illetően nem különösebben válogatós, élőhelyein a talaj pH-ját 5,5-8,0 közöttinek mérték (bár a semleges zónában ritkább). Kedveli a mozaikos fás-gyepes élőhelyeket, ahol a két vegetáció határán érzi jól magát.

A természetben végzett magvetés után 3 év elteltével figyeltek meg virágzó egyedeket. Virágzás után egy-két évig lappanghat vagy vegetatív hajtást fejleszthet. Az 5-6 évig tartó megfigyelések során a leggyakoribb az egyszeri vagy kétszeri virágzás volt. A többi kosborhoz hasonlóan gombákkal (pl. Ceratobasidium nemzetség) él szimbiózisban.

Tőlevélrózsájának levelei ősszel (szeptember-november) bújnak ki, kedvező időjárás esetén decemberre a teljes rozetta kifejlődik és így telel át. A tavaszi virágzású alfaj május elejétől június elejéig virágzik, középnapja május 21. A virágzás idejére levelei már sárgulni kezdenek (a vegetatív egyedek levelei ekkorra már elszáradnak), legtovább a szára fotoszintetizál. Nektárt nem termel. Beporzását a Tachina magnicornis fürkészlégy végzi. A megtermékenyülés hatékonysága földrajzi térségtől függően 1-65%-os. A termések júliusra érnek be. Vegetatívan is szaporodik, a sarjnövények 2-5 tőből álló csoportokat alkotnak. A tarka pettyeskosborral alkotott hibridjét Magyarországon is megfigyelték.

A nyári virágzású alfaj június elejétől július végéig bontja ki szirmait, középnapja július 5. Virágai enyhén citromillatúak, és poszméhek, esetleg virágcincérek porozzák be őket. A megporzás hatékonysága 34%-os. Magvai augusztus végére-szeptemberre érnek be.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A sömörös pettyeskosbor nagy területen elterjedt, helyenként gyakori faj, bár egyes országokban (Nagy-Britannia, Észtország, Csehország) száma rohamosan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Főleg élőhelyeinek elvesztése, a mozaikos vegetáció eltűnése, a beerdősítés, esetenként a vadkár jelent számára veszélyt. Magyarországon a tavaszi változatnak eddig összesen 159, 1990 óta 119 állományát mérték fel, visszaszorulása 25%-os. Teljes egyedszámát néhány tízezres nagyságrendűre becslik. A nyári alfajból összesen 45 populációt tartanak nyilván, 1990 óta 34-et; 24%-ban szorult vissza és mára néhány ezer példánya maradt meg. Mindkét alfaj 1982 óta védett, természetvédelmi értékük 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]