Újmassai őskohó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újmassai őskohó
Oskoho01.jpg
Építési adatok
Építés éve 1813
Rekonstrukciók évei 1951–1954
Hasznosítása
Felhasználási terület múzeum
Elhelyezkedése
Újmassai őskohó (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Újmassai őskohó
Újmassai őskohó
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 06′ 48″, k. h. 20° 35′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 48″, k. h. 20° 35′ 18″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Újmassai őskohó témájú médiaállományokat.

Az újmassai őskohó Magyarország egyik legfontosabb ipari műemléke, Európában is ritkaságnak számít. A kohó idén 205 éves. Mellette áll a Massa Múzeum, egy korabeli, rekonstruált vasverő, illetve egy műszaki skanzen.

Története[szerkesztés]

Fazola Henrik már 1765-től telepített kohászati üzemeket a Garadna és a Szinva patakok völgyében. Mária Teréziától alapítólevelet kapott, ami alapján 1772-ben vasolvasztót épített Felső-Hámorban (ma Miskolc-Ómassa), és az üzem beindításához stájer és felvidéki, vasgyártásban jártas szakembereket telepített le. A telepen kovács- és szegverő üzem is létesült, ez a kohó azonban 1820-ban beszüntette működését.

Fazola Frigyes, a Selmecbányán végzett, kiváló képességű kohómérnök lépett apja nyomdokaiba, 1813-ban Újmassán új kohót épített, s a kohóüzemek munkájához, a hámorok működtetéséhez víztározót épített, ez a mai Hámori-tó. Az üzemeket 1847-ben meglátogatta István nádor, de járt itt Petőfi Sándor is, aki hangulatos írásban számolt be a látottakról.

A termelés 1867-ig folyt Újmassán, a vaskohászat ezután áttelepült a Diósgyőr és Miskolc között fekvő területre, amely később Miskolc Diósgyőr-Vasgyár nevű városrésze lett.

Felépítése[szerkesztés]

A faszénnel fűtött kohó négy sarokpilléren áll, alapmérete 9,5×8,5 méter, terméskőből épült, zömök, kétlépcsős csonka gúla formájú. A hegyoldaltól szabad három oldalon kosárívű boltövek vannak, a keleti és a nyugati oldali nyílásban történt a levegő fújtatása, az északi nyílásban csapoltak. A sarokpillérek acél vonórudakkal voltak megerősítve. A kohó magassága 11,4 méter, térfogata 22 köbméter volt. Az átlagos napi termelés 1300 kilogramm, az adagsúly 5600 kilogramm volt. A négyrészes fújtatókat működtető vízkerék 7 méter átmérőjű volt, a fújtatók 16 percenkénti löketszámmal dolgoztak. A nagyolvasztót 1832-ben átépítették.

A kohóval szoros kapcsolatban vasverő műhely is épült, ahol a farkaskalapácsokat vízzel hajtott kerekekkel működtették. A nagyolvasztóval egy időben kezdték a hámori völgygát építését, amit 1812-ben fejeztek be.

A muzeális őskohó[szerkesztés]

Az újmassai kohó termelését 1866-ban állították le. Ettől fogva állapota folyamatosan romlott, mígnem 1951-ben elkezdődött műemléki helyreállítása a Lenin Kohászati Művek és az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki és anyagi közreműködésével. A munkálatokkal első ütemben 1954-re készültek el. Az őskohóból évente egyszer, a szeptemberi Fazola-napok keretén belül jelképes csapolást hajtanak végre, miközben sok más programot is rendeznek.

Az őskohó mellett, a Garadna patak partján áll a Massa Múzeum épülete, amelyben a vasmű történetének legfontosabb eseményeit, dokumentumait, valamint az ott használt és készített korabeli szerszámokat és termékeket lehet megtekinteni. Korabeli dokumentumok alapján 1979-ben felépítettek egy kovácsüzemet (vasverőt), amelyben farkaskalapács és a szükséges kiegészítő berendezések láthatók. A kalapácsot ma már természetesen nem vízikerék hajtja, de a turisták és a látogatók kedvéért alkalmanként még beindítják. A területen áll egy rozsdamentes acélból készült csehszlovák–magyar vaskohászati emlékmű. Felirata magyar nyelven: „A csehszlovák és a magyar vaskohászok évszázados együttműködésének emlékére, 1988”.

Az út túlsó oldalán egy műszaki skanzen tekinthető meg, amelyben kohászati és bányászati gépeket és eszközöket helyeztek el. A magyar vaskohászat történetét bemutató teljes kiállítás Miskolc-Felsőhámorban tekinthető meg, az 1960-ban létrehozott Kohászati Múzeumban.

Megközelítés[szerkesztés]

Tömegközlekedéssel[szerkesztés]

  • Az őskohó mellett megállója van a lillafüredi kisvasútnak, amely a Bükk legszebb tájain visz végig. A leszállási szándékot jelezni kell a kalauznak.
  • 15-ös autóbusszal is megközelíthető, az Újmassa-Őskohó nevű megállóban kell leszállni, ami közvetlenül a kohó előtt van

Egyéni közlekedéssel[szerkesztés]

  • Gépkocsival a Hámori-tó partján, a Bánkút felé haladó útra kell rátérni. A kohó nagyon jól látható az útról, ingyenes parkolási lehetőség van.

Források[szerkesztés]

  • ifj. Horváth Béla – Marjalaki Kiss Lajos – Valentiny Károly: Miskolc. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1962. 246–247. o. = Városképek–műemlékek,  
  • Remport Zoltán: Magyarország vaskohászata az ipari forradalom előestéjén (1800–1850). Budapest: Montan-Press. 1995. 137–138. o. ISBN 9638547707  
  • Veres László: Őskohó. In Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 1: Miskolc és környéke. Szabadfalvi József, Cseri Miklós (szerk.). Miskolc: Alföldi Nyomda. 1992. 35. o. ISBN 9637221425  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]