Szúnyoglábú bibircsvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szúnyoglábú bibircsvirág
Gymnadenia conopsea frühe Sippe Orchi 141.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Gymnadenia
Tudományos név
Gymnadenia conopsea
(L.) R.Br.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szúnyoglábú bibircsvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szúnyoglábú bibircsvirág témájú médiaállományokat és Szúnyoglábú bibircsvirág témájú kategóriát.

A szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) a kosborfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, réteken, erdőkben előforduló, Magyarországon védett növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A szúnyoglábú bibircsvirág 20-60 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. Általában két (esetenként 1-5) tőlevele szálas-lándzsás, 15-20 cm hosszú és 1-2 cm széles. A száron 6-12 további kisebb, szálas levél helyezkedik el. A virágzat murvalevelei zöldek, 0,9-2 cm hosszúak, 0,2-0,4 cm szélesek.

Május-júliusban virágzik. Virágzata laza vagy tömöttebb, rövidebb vagy megnyúlt, 30-50 rózsaszín vagy halvány bíborvörös (néha akár fehér), illatos virágból álló fürt. A külső lepellevelek (szirmok) hossza 4-8 mm, szélessége 2,5-4 mm; a belsőké 4-7 mm, illetve 3-5 mm. A tompa csúcsú lepellevelek közül kettő oldalra eláll, három sisakszerűen összeborul. A mézajak 4,5-7,54 mm hosszú és 5-9 mm széles, háromosztatú, a lebenyek nagyjából egyforma szélesek. Vékony, fonálszerű sarkantyúja 1,4-1,9 cm hosszú, ívesen lefelé görbül, csúcsa kihegyezett (szúnyoglábszerű – erről kapta a nevét).

Termése 5-7 mm hosszú, 2-3 mm széles toktermés, benne átlagosan 2900 (1500-5900) apró maggal.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A sűrűvirágú bibircsvirág virágzata hosszabb, tömöttebb, sarkantyúja rövidebb. Sokig egy fajba sorolták őket.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiai elterjedtségű faj, Európától (ahol a mediterrán térségből jórészt hiányzik és 2800 méter magasságig hatol) Szibérián keresztül egészen Japánig és Dél-Kínáig megtalálható. Magyarországon inkább a magasabb hegyvidékek (állományainak 37%-a) és a síkvidék (33%) növénye. domb- és hegyvidéki növény, ritkábban (állományai mintegy 12%-ában) síkságon is megtalálható. Az Északi-középhegységben (a Mátrában ritka), a Duna-Tisza-közén, a Pilisben, a Bakonyban, Sopron környékén vannak jelentősebb állományai.

Életmódja[szerkesztés]

Lápréteken, hegyi lápokon, kaszálókon, szőrfűgyepekben, bokorerdőkben, száraz tölgyesekben, gesztenyésekben, homoki réteken él. A talaj kémhatására nem érzékeny, élőhelyein pH 5,0-8,0 között mérték.

Hajtásai a csírázás után 2-3 évvel jelennek meg a felszínen (újabban megfigyeltek 20 hónapos latenciát is). Az élettartamára vonatkozó információk eltérőek: Norvégiában mindössze 3-6 év és csak egyszer virágzott, míg Oroszországban 25-30 évig is elélnek.

Erősen mikotróf, fejlődéséhez feltétlenül szüksége van a gombaszimbionta jelenlétére, különösen életciklusa elején. Gyökerében a gombainfekció intenzitása 50-75%. A gombapartner általában Tulasnella és Ceratobasidium, ritkábban Leptodontidium, Tetraclaudium, Russula.

Levelei március-áprilisban jelennek meg. Május közepétől július közepéig virágzik, középnapja június 16. Megporzásáról nappali csüngőlepkék, bagolylepkék, busalepkék, szenderek gondoskodnak. A megtermékenyülés hatékonysága 65-98% közötti. Vegetatív szaporodását a gumó sérülése esetén figyelték meg. Magyarországról ismert az illatos bibircsvirággal alkotott hibridje, de más orchideanemzetségekkel is hibridizálódhat (Pseudorchis, Nigritella, Dactylorhiza).

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A szúnyoglábú bibircsvirág nagy területen elterjedt és helyenként gyakori is lehet, bár az utóbbi időben egyes populációi visszaszorultak. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Elsősorban élőhelyei elvesztése, a rétek beerdősülése jelent fenyegetést számára. Magyarországon eddig összesen 164, 1990 óta 123 állományát mérték fel, visszaszorulása 25%-os. Teljes hazai egyedszáma százezres nagyságrendőre becsült. 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]