Vadmacska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vadmacska
Felis silvestris Vadmacska.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Macskaformák (Felinae)
Nem: Felis
Faj: F. silvestris
Tudományos név
Felis silvestris
Schreber, 1775
Alfajok
Elterjedés
Az európai vadmacska elterjedése
Az európai vadmacska elterjedése
A kaukázusi vadmacska elterjedése
A kaukázusi vadmacska elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vadmacska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadmacska témájú kategóriát.

A vadmacska (Felis silvestris) a ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó faj. Kisméretű ragadozó, amely az Ibériai-félszigettől Közép- és Kelet-Európában él a Kaukázusig. Kisemlősökkel, madarakkal és hasonló méretű más élőlényekkel (pl. halakkal, hüllőkkel, ízeltlábúakkal) táplálkozik. Számos alfaját leírták, melyek a világ különböző részein élnek, ideértve a mindenütt jelenlévő, olykor önálló fajként számon tartott házi macskát is, amely minden lakható kontinensen és a világ nagyobb szigetein is elterjedt, majd elvadult. (Újabb kutatások szerint csak 2 alfaja van.) Magyarországon 2012 óta fokozottan védett.

Megjelenése[szerkesztés]

Természetes környezetében a vadmacska különböző élőhelytípusokon is megél, de főleg a nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőségeket kedveli. Míg háziasított rokonának, a házi macskának rengeteg alak- és színváltozata van, a vadmacskák színe mindig szürkésbarna, a test alsó felén és a lábak belső részén okkersárga beütéssel. Rajzolata lehet elmosódott, vagy jellegzetesen cirmos, markáns, fekete harántcsíkokkal. Hossza (farokkal együtt) 80-110 cm; súlya évszakonként és nemenként különböző: általában 4-6 kg között van, karmai visszahúzhatók.

A vadmacska különösen félénk, óvatos állat. Kerüli a településeket és az ember által bolygatott, háborított helyeket. Magányosan él; az egyedek territóriumának nagysága főleg a táplálékmennyiségtől függ, általában 3 km².

Magyarországon ismert populációi élnek az Északi- és Dunántúli-középhegységben (Zemplén, Gömör–Tornai-karszt, Bükk-vidék, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Gerecse, Vértes, Bakony), a Gödöllői-dombságban, síkvidékeinken pedig a Duna alsó szakaszát, a Drávát, a Tiszát és a Körösöket kísérő nagyobb kiterjedésű ártéri erdőkben.

Rendszertani helyzete, alfajok[szerkesztés]

1778-ban Johann Christian Daniel von Schreber egy a 18. század eleji és azt megelőző szövegek alapján leírt vadmacskára a Felis (catus) silvestris tudományos nevet javasolta.[2] Az 1800-as és 1900-as években több alfaját leírták, jelenleg azonban csak az alábbi 2 alfaját ismerik el:[3]

Korábban az afrikai vadmacskát is az alfajának tekintették Felis silvestris lybica néven, nemrég azonban önálló fajjá (Felis lybica) nyilvánították.[3][4] A kínai hegyimacskát (Felis bieti) egy időben szintén besorolták alfajnak[5], jelenleg azonban ez is önálló fajnak számít.[3] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ma már a házi macskát is önálló fajnak tartja Felis catus néven.[3] Az ázsiai vadmacskát és egyéb más egykori alfajokat az afrikai vadmacska alfajává nyilvánították vagy egybesorolták a jelenlegiekkel.[3]

Európai vadmacska[szerkesztés]

Az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) a nyugat-, közép-, és kelet-európai erdőkben, továbbá Skóciában és Törökországban él. Külső megjelenésre sokkal zömökebb testalkatú, mint a sivatagi és a házi macskák, melyektől jól elkülöníti sűrűbb, tömöttebb bundája és nagyobb mérete (hím: 5-7, nőstény: 4–5 kg; vadászati leírások ennél nagyobb kandúrokról is beszámolnak, melyek súlya állítólag meghaladta a 8 kg-ot). Fő ismertetőjegye azonban az elejétől a végéig egyenletesen vastag és a csúcsán mindig tompán lekerekített, bunkós végű farok, amelyen 5-7 fekete gyűrű található. A vadmacska nem tévesztendő össze az elvadult házi macskával, amellyel ellentétben leginkább alkonyatkor, éjjel és hajnalban aktív.

Kaukázusi vadmacska[szerkesztés]

Evolúció[szerkesztés]

Az összes macskaféle szövetmintáiból a nukleáris DNS elemzése kimutatta, hogy a macskafélék evolúciós szétterjedése Ázsiában, a miocénben kezdődött körülbelül 14,45-8,38 millió évvel ezelőtt.[6][7] A vadmacska egy olyan evolúciós leszármazási vonal része, amely a becslések szerint a Felis nem közös ősétől körülbelül 1,62-0,59 millió évvel ezelőtt vált el, a nukleáris DNS-ének elemzése alapján.[7][8] Az adatok alapján a mocsári macska (Felis chaus) volt az első faj, amely elvált a többi Felis fajtól, ezután a feketelábú macska (F. nigripes), a homoki macska (F. margarita), az afrikai vadmacska (F. lybica), a kínai hegyimacska (F. bieti), majd a vadmacska vált el egymástól.[7][9]

Az Európában talált fosszilis maradványok azt mutatják, hogy a vadmacska valószínűleg több mint 1 millió évvel ezelőtt alakult ki a Martelli-macskából (Felis lunensis).[10]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.
  2. Schreber, J.C.D. (1778). "Die wilde Kaze" [The wild Cat]. Die Säugthiere in Abbildungen nach der Natur mit Beschreibungen (Dritter Theil) [Mammals illustrated from nature with descriptions]. Erlangen: Expedition des Schreber'schen Säugthier - und des Esper'schen Schmetterlingswerkes. pp. 397–402.
  3. a b c d e Kitchener, A. C.; Breitenmoser-Würsten, C.; Eizirik, E.; Gentry, A.; Werdelin, L.; Wilting, A.; Yamaguchi, N.; Abramov, A. V.; Christiansen, P.; Driscoll, C.; Duckworth, J. W.; Johnson, W.; Luo, S.-J.; Meijaard, E.; O’Donoghue, P.; Sanderson, J.; Seymour, K.; Bruford, M.; Groves, C.; Hoffmann, M.; Nowell, K.; Timmons, Z. & Tobe, S. (2017). "A revised taxonomy of the Felidae: The final report of the Cat Classification Task Force of the IUCN Cat Specialist Group" Cat News (Special Issue 11): 17−20.
  4. "Felis lybica"
  5. Driscoll, C. A.; Menotti-Raymond, M.; Roca, A. L.; Hupe, K.; Johnson, W. E.; Geffen, E.; Harley, E. H.; Delibes, M.; Pontier, D.; Kitchener, A. C.; Yamaguchi, N.; O’Brien, S. J.; Macdonald, D. W. (2007). "The Near Eastern Origin of Cat Domestication" Science. 317 (5837): 519–523. 10.1126/science.1139518 5612713 17600185
  6. Johnson, W. E. & O'Brien, S. J. (1997). "Phylogenetic Reconstruction of the Felidae Using 16S rRNA and NADH-5 Mitochondrial Genes"Journal of Molecular Evolution. 44 (S1): S98–S116.1997JMolE..44S..98J 10.1007/PL00000060 9071018 40185850
  7. a b c Johnson, W. E.; Eizirik, E.; Pecon-Slattery, J.; Murphy, W. J.; Antunes, A.; Teeling, E. & O'Brien, S. J. (2006). "The Late Miocene Radiation of Modern Felidae: A Genetic Assessment" Science. 311 (5757): 73–77. 2006Sci...311...73J 10.1126/science.1122277 16400146 41672825
  8. Werdelin, L.; Yamaguchi, N.; Johnson, W. E. & O'Brien, S. J. (2010). "Phylogeny and evolution of cats (Felidae)" In Macdonald, D. W. & Loveridge, A. J. (eds.). Biology and Conservation of Wild Felids. Oxford: Oxford University Press pp. 59–82. 978-0-19-923445-5
  9. Li, G.; Davis, B. W.; Eizirik, E. & Murphy, W. J. (2016). "Phylogenomic evidence for ancient hybridization in the genomes of living cats (Felidae)" Genome Research. 26 (1): 1–11. 10.1101/gr.186668.114 4691742 26518481
  10. Kurtén, B. (1965). "On the evolution of the European Wild Cat, Felis silvestris Schreber" Acta Zoologica Fennica. 111: 3–34.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]